Székesfehérvár belvárosának északi védművei. Új adatok a Fő utca és környéke rehabilitáció régészeti feltárásaiból – Die nördlichen Wehranlagen der Innenstadt von Székesfehérvár. Neue Daten der archäologischen Ausgrabungen von Fő utca und ihrer Gegend
SZÉKESFEHÉRVÁR BELVÁROSÁNAK ÉSZAKI VÉDMŰVEI ÚJ ADATOK A FŐ UTCA ÉS KÖRNYÉKE REHABILITÁCIÓ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSAIBÓL Szücsi Frigyes
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár Szücsi, F.: Die nördlichen Wehranlagen der Innenstadt von Székesfehérvár. Neue Daten der archäologischen Ausgrabungen von Fő utca und ihrer Gegend Absztrakt: A 2012. és 2013. években a székesfehérvári Fő utca rehabilitációs munkálatainak földmunkái közben régészeti megfigyelést folytattunk, és kisebb területek megelőző feltárására is lehetőségünk nyílt. A tanulmány a régészeti feladatellátás eredményeinek egy részét, nevezetesen a középkori és oszmán-török kori Fehérvár belvárosának északi védműveihez köthető új adatokat mutatja be. Kulcsszavak: középkor, török kor, városfal, rondella, új Budai kapu
„Szegény Magyarország már ha állhatsz lábra, Sok romlás miatt mert gyakran jutsz kárra, Minap is rabság szálla egy fiadra, Székesfejérvár juta pogánságra.” Wathay Ferenc1 Bevezetés: A Fő utca rekonstrukció régészeti szakfelügyeletének lehetőségeiről2 Történelmi városmagok területén ritkán adódik olyan lehetőség nagyobb felületek feltárására, mint a székesfehérvári Fő utca és környéke rekonstrukciós és rehabilitációs munkálatai. 2012. február 21-től 2013. május 21-ig folytattuk a beruházás földmunkáinak régészeti megfigyelését, és néhol kisebb megelőző feltárásokat végeztünk. Holott az alábbiakban bemutatásra kerülő kis régészeti „mozaikok” igazolják, hogy indokolt lett volna az eredetileg tervezett nagyobb felületű feltárás, ami Fehérvár Árpád-korától egészen az újkorig számos kérdést tisztázhatott volna (1. ábra). Északi erődítések az Árpád-korban Fehérvár kutatásában az eddigi topográfiai ismereteinkkel3 szemben újabban felmerült olyan feltevés, miszerint a kora Árpád-kori városban nemcsak az ún. korai királyi vár volt kőfallal övezett terület, hanem már a 11. század folyamán a szárazulat határain építették volna ki a kőfalat, „így tehát a korai forrásainkban emlegetett Alba civitas területét tekintve lényegében azonos volt a késő középkori Fehérvár központi városrészével, a Várral”.4 Ez logikusan jelenthetné azt is, hogy a jórészt a szárazulat határain elhelyezkedő, eddig a tatárjárást követő időszakra keltezett városfal – beleértve az északi városfalat is – már a 11. században állhatott. Mivel az időrendi kérdésekre a Fő utca rekonstrukció régészeti megfigyelése nagyobb felületű feltárás hiányában újabb adatot nem szolgáltatott, a továbbiakban egyszerűen csak Árpád-korinak nevezem ezeket a
1
Wathay Ferenc: Székesfejérvár veszésérül való história (1603) 1–4. sor (NAGY 1957, 8) A középkor és a kora újkor nem szakterületem, mégis osztályrészül jutott a Fő utcán jó másfél éven keresztül zajló régészeti megfigyelés, majd két kisebb megelőző feltárás vezetése. Ezért tartom kötelességemnek, hogy a legjobb tudásom szerint közkinccsé tegyem az eredményeket. Szeretném megköszönni Horváth Emilnek és Morgós Andrásnak, hogy áldozatos munkával kelteztek nekünk faleleteket, segítve ezzel a mozaikos megfigyeléseink értékelését. Köszönettel tartozom Siklósi Gyulának azért, hogy időt szánt a középkori és török kori Székesfehérvár topográfiájára vonatkozó tudásom elmélyítésére és tanulmányom lektorálta. Végül, de nem utolsó sorban hálával tartozom Kolláth Ágnesnek, amiért segített a Fő utcai kerámialeletek keltezésében, Pokrovenszki Krisztiánnak a térkép (1. ábra) elkészítéséért, neki és Kiss Lászlónak a 3. tábla rajzainak digitalizálásáért, valamint Varjaskéri Máténak a képtáblák szerkesztésében nyújtott segítségéért. 3 SIKLÓSI 1999, Abb. 65. 4 ZSOLDOS 2010, 11. 2
263
Szücsi Frigyes: Székesfehérvár belvárosának északi védművei. Új adatok a Fő utca és környéke rehabilitáció régészeti feltárásaiból
1. ábra Térkép a tanulmányban szereplő régészeti jelenségek környezetéről védműveket.5 Az Árpád-kori fal és egy 13/14. század fordulójára keltezett torony vélt nyomvonalát a Fő utcán több ízben is érintette a kivitelezés: a metszetfalakon legalább két helyütt figyeltünk meg falmaradványt vagy omladékot (2. ábra: 1–2). Erről a két régészeti jelenségről ennél többet, tehát szélességet és mélységet a forgórakodó körmös kanalával elkent metszetfalról az omlásveszély és a támfalazás miatt nem tudtunk megállapítani.6 Egy harmadikról, az SE 2012/30-as falmaradványról viszont kicsivel többet tudtunk meg (2. ábra: 3; 1. tábla: 1). Ott helyezkedett el, ahol Siklósi Gyula a 13/14. század fordulójára keltezett tornyot feltételezte.7 Szabálytalan alakú kövekből, sárga habarcs felhasználásával készült. Kb. 110 cm mélységtől az objektum – dokumentáció idején – 260 cm-es aljáig látszódott. Megtisztítani vagy rábontani az omlásveszély miatt nem volt lehetőség. Az így megállapított szélessége 60–80 cm közé tehető. Ezekből az adatokból nem derül ki egyértelműen, hogy toronyfallal vagy akár bármilyen más építménnyel számolhatunk-e. Ráadásul az 1989-es gázvezeték fektetéskor a Fő utcán megfigyelt kelet-nyugati irányú falmaradványok elhelyezkedése is csak a bizonytalanságot növeli (2. ábra: 4–5).8 A jelenkori járószinttől mért legalább 260 cm-es alapozási mélység következtében viszont nemcsak, hogy Árpád-kor és török kor közötti időszakra keltezhető objektumot feltételezhetünk, hanem nagy valószínűséggel valamilyen védmű maradványairól lehet szó. Az SE 2012/30 környezetében előkerült falmaradványok közül a házakhoz tartozók alapozásának mélysége ugyanis rendszerint jóval sekélyebb. Ilyen például a jelenkori járószinttől mérve 15 cm mélységtől legalább 110 cm-ig megfigyelt SE 2012/23-as kőfalmaradvány a Rózsa utcában (1. tábla: 2), amely már 1990 óta ismert egy gázvezetéknek ásott árokból: 120 cm vas5
Zsoldos Attila a Siklósi Gyula által feltételezett korai királyi várat ispáni várnak tartja, és szerinte már a 11. század első felében, nagyjából a Szűz Mária tiszteletére szentelt prépostság felépülésével egy időben erődítmény övezte a „sziget” egész területét a szárazulat határain (ZSOLDOS 2010, 10; FELD 2011, 92). 6 A megfigyelt jelenségek egyelőre értelmezhetetlenek ugyan, mégis fontosnak tartom említésüket, hogy a jövőbeli kutatás odafigyeljen a ma is a föld alatt rejlő falmaradványokra. 7 SIKLÓSI 1999, Abb. 40. 8 Ezekhez a falmaradványokhoz a Szent István Király Múzeum Adattárában nincs dokumentáció, Siklósi Gyula pedig csak említésszerűen írt róluk az 1999-es monográfiájában: „Erleichtert hat uns die Bestimmung der Spurlinie der in drei Perioden errichteten Mauer eine 1989 durchgeführte Rettungsgrabung, bei der in einem Gasleitungsgraben vor dem Haus Március 15. utca (heute Fő utca) 11 (Basa u. 2) die drei Mauerstellen fixiert wurden” (SIKLÓSI 1999, 24). „Die Mauern des in drei Perioden errichteten nördlichen Befestigungssystems konnten wir in einem Gasleitungsgraben in der Március 15. (heute Fő) utca aufnehmen” (SIKLÓSI 1999, 25).
264
Szücsi Frigyes: Székesfehérvár belvárosának északi védművei. Új adatok a Fő utca és környéke rehabilitáció régészeti feltárásaiból
2. ábra Helyszínrajz a Fő utcát keresztező északi védművek feltételezett nyomvonalaival (SIKLÓSI 1999, Abb. 40 nyomán) és a feltárt maradványokkal 1–5. Az Árpád-korban feltételezhető állapot a 2012-es régészeti szakfelügyelet során (1–3), és a korábban megfigyelt falmaradványokkal (4–5) 6–10. A 15. század utolsó harmadában feltételezhető állapot, a 2012-es régészeti szakfelügyelet során megfigyelt cölöpökkel (6) és/vagy falmaradványokkal (7–8), valamint az északkeleti rondella korábban feltárt részleteivel (9–10) tagságú, formátlan kövekből fehér habarcs felhasználásával készült, észak-déli irányú késő középkori falmaradványként. A Rózsa utcai falak egy házhoz tartozhattak, ami Siklósi Gyula szerint bizonyítéka a La Vergne 1689-es városalaprajzán ábrázolt zsákutcának.9 A védművek alapozásai pedig, mint látni fogjuk, a jelenkori járószinttől rendre 2 m-nél mélyebben kerültek elő. Az északkeleti rondellával összefüggésbe hozható falmaradványok (15–16. század) Haladjunk tovább korban jó kétszáz évvel, térben kb. 30 m-rel északabbra. Az 1601-es olasz alaprajzi vázlat,10 egy 1601es ostromot ábrázoló francia metszet11 és Wilhelm Dilich 1600 körüli rézkarca12 szerint egyaránt rondellák tagolták Fehérvár városfalát, ez alapján joggal feltételezi a kutatás az északkeleti rondella létezését. Építését Hunyadi Mátyás korának, konkrétan az 1473. évi építkezéseknek tulajdonítják.13 Siklósi Gyula kettő olyan falmaradványt is feltárt, amelyeket a rondella részeként értelmezett. 1990-es ásatásán
Szücsi Frigyes: Székesfehérvár belvárosának északi védművei. Új adatok a Fő utca és környéke rehabilitáció régészeti feltárásaiból
(2. ábra: 10) készült metszetrajzok és a helyszínrajz szintadatai szerint 330 cm,14 illetve 280 cm mélységben15 jelentkezett a falmaradvány. Az alapozás 310–330 cm mélységtől indul felfelé. (A 14. szelvényben 460 cm-ig mélyültek egy kisebb szelvényben a rondella fala mellett, és ott is hevert egy gerenda közvetlenül a rondella mellett, a külső része előtt.) Az alapozás mélysége a helyszínrajz szintadatai alapján Siklósi Gyula 1995-ös feltárásán (2. ábra: 9) is ekörül volt, tehát 310 cm mélységben.16 A fal szélessége az 1990-es és 1995-ös felszínrajzok egybevetésével kb. 3 és fél m (355 cm). A részben a rondella feltételezett nyomvonalába eső, általunk megfigyelt SE 2012/04-es (2. ábra: 8; 1. tábla: 3) falmaradvány 270 cm-es mélységtől jelentkezett; az alapozásig nekünk sem volt lehetőségünk mélyülni (a 320 cm mély mesterséges bontási egység aljáig követhető volt a fal). A fal szélessége mintegy 400 cm volt, de a déli metszetfal bolygatottsága miatt csak az északi metszetfalon tudtuk megfigyelni (3. tábla: 1), így minden bizonnyal a fal valós keresztmetszete, azaz vastagsága 400 cm-nél kevesebb lehetett. Sőt, amennyiben az északkeleti rondella metszetéről van szó, akkor körülbelül ez esetben is 3 és fél m-es falvastagság jön ki. Ugyancsak részben a feltételezett rondella nyomvonalába estek az SE 2013/20–23-as (4 db) facölöpök (2. ábra: 6), amik sajnos dendrokronológiai vizsgálatra alkalmatlanok voltak.17 Az SE 2012/10-es kőfal is közvetlenül a rondella feltételezett nyomvonalánál helyezkedett el (2. ábra: 7; 1. tábla: 4). Szabálytalan alakú kövekből, fehér habarcs felhasználásával készült. A jelenkori járószinttől mérve 240 cm-től 380–400 cm-es mélységig volt megfigyelhető a szennyvízcsatornának ásott árok keleti metszetén (3. tábla: 2).18 A szennyvízcsatornát csak 400 cm-es mélységig ásták, de a kőfal aljából 5 db cölöp (SE 2012/19) állt ki haránt irányban felfelé, amik valószínűleg már az alapozásához tartozhattak. Ezek a cölöpök a kevés évgyűrű miatt sajnos alkalmatlanok voltak a faévgyűrűs korhatározáshoz. A kőfal szélességét a munkavédelmi okokból lehelyezett dúckeret (támfal) miatt nem tudtuk meghatározni, de 200 cm-nél szélesebb volt (ez tehát természetesen nem a fal vastagságát jelenti!). Közvetlenül ráépítették a téglaboltozatú esővíz-elvezető csatornát a 20. század elején. Az 1. táblázat alapján kitűnik, hogy ennek a falmaradványnak az alapozása jóval mélyebben van, mint a többinek. A jelenlegi topográfiai ismereteink alapján ez a falmaradvány csak az északkeleti rondellához tartozhatna. Az eltérő alapozási szint miatt ezt kizárólag úgy tartom lehetségesnek, hogy lépcsőzetesen alakították ki a rondella alapozását. Ezt indokolná is az, hogy az SE 2012/10-es falmaradvány közvetlenül a várárok felőli szélén volt a rondellának, tehát itt kifejezetten mély alapozásra lehetett szükség, hogy ne dőljön bele a várárokba. Ha az előbb felsorolt maradványok mind a rondellához tartoznak, akkor még az is szembeötlő, hogy ez a rondella nem kör alakú, hanem ellipszisre emlékeztet.
SE 2012/04 (2. ábra 8) SE 2012/10 (2. ábra 7) Siklósi-1990 (2. ábra 10) Siklósi-1995 (2. ábra 9)
Jelentkezési mélység (cm)
Ismert mélysége (cm)
270 240 280–330 290
320 380–400 310–330 310
Alapozás szintje tengerszint felett (m) 107,1–107,2 106,1–106,3 107,3–107,5 107,5
1. táblázat Az északkeleti rondellához köthető falmaradványok szintadatai Az 1572-ben épült városfal A török kincstári defterekből 225 könyök hosszúságú (110–120 m?) új fal építéséről értesülünk 1572-ben.19 A kutatás ezt a falszakaszt Fitz Jenő nyomán a korábbi, Árpád-korban épült északi fal elé lokalizálja és támpilléresnek képzeli el.20 Így Fehérvár sebezhető északi oldalát ettől kezdve egy két fallal megerősített védőöv óvta. 14
16 17
14. szelvény V-Z (Székesfehérvár Gagarin tér. 1990. Siklósi Gyula ásatása. Ásatási dokumentáció. SZIKM Ad. Ltsz.: 6129/91) 14. szelvény T-U (Székesfehérvár Gagarin tér. 1990. Siklósi Gyula ásatása. Ásatási dokumentáció. SZIKM Ad. Ltsz.: 6129/91) Székesfehérvár Országzászló tér 1. 1995. Siklósi Gyula leletmentése. Ásatási dokumentáció. SZIKM Ad. Ltsz.: 6730/96. Ráadásul a munkagép úgy tépte ki a cölöpöket a földből, ami megint csak azt igazolja, hogy régészeti lelőhely területén a régészeti örökség megmentésére rendszerint alkalmatlan a régészeti megfigyelés, mert egyetlen múzeumnak sincs arra kapacitása, hogy a megye minden földmunkájának minden gépállásánál reggel héttől este ötig ott álljon egy hozzáértő szakember. 18 A szennyvízcsatornának ásott árok nyugati metszetén is látszódtak kövek, de omlásveszély miatt nem tisztíthattuk meg, így tisztázatlan maradt az a kérdés, hogy a fal arra folytatódik, vagy ott csak omladék található. 19 SIKLÓSI 1990, 20. 20 SIKLÓSI 1990, 19–21 (6. ábra/6). Siklósi Gyula az 1601-es francia metszet alapján feltételezi a támpilléreket (SIKLÓSI 1999, 25). A francia metszet eddigi publikációkban megjelent, viszonylag rossz minőségű és kisméretű ábráin nem vehetők ki a támpillérek (BAITZ 1996, 4; SIKLÓSI 1999, Abb. 4), de a nagyméretű és jó minőségű metszeten valóban látszódnak egymástól szabályos távolságban sötétebb csíkok, amik támpillérként értelmezhetők. 15
266
Szücsi Frigyes: Székesfehérvár belvárosának északi védművei. Új adatok a Fő utca és környéke rehabilitáció régészeti feltárásaiból
3. ábra 1–4. Az 1572 körül feltételezhető állapot a 2012-es régészeti szakfelügyelet során dokumentált (3), és három korábban feltárt falmaradvánnyal (1–2, 4). 1996-ban az Ady Endre utca 5. udvarán gerendaalapozást tárt fel Siklósi Gyula,21 a jelenkori járószinttől mérve 250 cm mélységtől (tengerszint felett: 108,2 m),22 amit monográfiájában az 1572-ben épült városfalszakasz alapozásaként értelmezett (2. táblázat: Siklósi-1996; 3. ábra: 1).23 Itt a városfal támpillérének részletét is megtalálni vélte, bár ennek az értelmezésében bizonytalan.24 A Várkapu utca 2. udvarán 1993-ban általa feltárt falmaradványt is ugyanezen fal részeként határozta meg (3. ábra: 2). A várárok felőli (északi) oldalon a mai járószinttől 100 cm mélységben jelentkezett a falmaradvány teteje.25 A falmaradvány alapfalait az ásatási metszetrajz és a felmérés alapján a jelenkori járószinttől 250 cm mélységig követték (tengerszint felett: 108,2 m), tehát nem elképzelhetetlen, hogy az alapozás szintje ennél valamivel lejjebb lehetett (2. táblázat: Siklósi-1993).26 Az általunk megfigyelt régészeti jelenségek közül az SE 2012/07 esik az 1572-es városfal (egyik) feltételezett nyomvonalába (3. ábra: 3; 1. tábla: 5; 3. tábla: 3).27 Szennyvízcsatornának ásott árok keleti és nyugati metszetén vált láthatóvá. Szabálytalan alakú kövekből, sárga habarcs felhasználásával készült, akárcsak a Várkapu utca 2. udvarán feltárt falmaradvány.28 A keleti metszeten – a jelenlegi járószinttől mérve – 70 cm-től 200 cm-es mélységig, a nyugati metszeten 120 cm-től 200 cm mélységig (tengerszint felett: 108,2 m) figyeltük meg (a szennyvízcsatornának ásott árok mélysége ott 240 cm volt). A kelet-nyugat irányú fal 130 cm vastagságban volt megfigyelhető, de a 21
Siklósi Gyula monográfiájában elírás az 1966-os évszám (SIKLÓSI 1999, 25). A régészeti lelőhelyek közhiteles nyilvántartása alapján 1996-ban végezhetett ott ásatást Siklósi Gyula. 22 SIKLÓSI 1999, Abb. 174 nyomán 23 SIKLÓSI 1999, 25. 24 „Darüber hinaus gelang es, ein Detail (wahrscheinlich) eines Strebepfeilers der Mauer freizulegen” (SIKLÓSI 1999, 25). A monográfiájában közzétett metszetrajzon sem látható egyértelműen a támpillér (SIKLÓSI 1999, Abb. 174). 25 SIKLÓSI 1999, 25. „A fal várárok felőli külső szintjét a mai udvarszint alatt 100 cm mélységben tártuk fel” (Székesfehérvár Várkapu u. 2. 1993. Siklósi Gyula ásatása. Ásatás leírása. SZIKM Ad. Ltsz.: 6665/94). 26 Székesfehérvár Várkapu u. 2. 1993. Siklósi Gyula ásatása. Rajz. SZIKM Ad. Ltsz.: 6665/94. 27 Kettő különböző feltételezett nyomvonal ismert a szakirodalomban, mindkettő Siklósi Gyula publikációiból (SIKLÓSI 1990, 27 [8. ábra]; SIKLÓSI 1999, Abb. 40). 28 SIKLÓSI 1999, 25.
267
Szücsi Frigyes: Székesfehérvár belvárosának északi védművei. Új adatok a Fő utca és környéke rehabilitáció régészeti feltárásaiból
déli részén bolygatott feltöltést, minden bizonnyal falkiszedést figyeltünk meg, így összesen 180–190 cm vastag lehetett a kőfal. A török kincstári defterek szerint az alapozástól a földfelszínig terjedő részét a falnak 4 könyök vastagra építették („az új fal az alaptól a föld színéig… vastagságra nézve is 4 könyökre terjedően építtetett. A földfelszíntől a fal felső végéig… a vastagság 3 könyök…”).29 Összességében tehát, amennyiben a kutatástörténeti előzmények alapján elfogadjuk, hogy az általunk megfigyelt falmaradvány az 1572-ben épült városfal része, akkor elmondhatjuk, hogy a megfigyelésünkkel régészeti adatot sikerült szereznünk a fal vastagságára, valamint egy újabb adatot a nyomvonalára nézvést. Meg kell azonban jegyezni, hogy a falazási technika és a rétegtani adatok alapján összefüggésbe hozott falmaradványok közül, a Várkapu utca 2-ből származó nem illik bele pontosan az 1601-es olasz alaprajzi vázlat30 és francia metszet31 alapján meghúzott képzeletbeli egyenesbe (3. ábra: 2). Az 1572-es északi zárófal megnyugtató rekonstruálhatósága tehát további kutatásokat igényel.32
Alapozás szintje tengerszint felett (m) 108,2 108,2 108,2
2. táblázat Az 1572-ben épült városfalhoz köthető falmaradványok szintadatai Alapozás a Király bástya oldalában (17. század eleje) Fehérvár belvárosának északi védelme alapvetően így nézett ki egészen 1601-ig. Ebben az évben a keresztény seregek nagyon rövid időre visszafoglalták városunkat, és az ostromban megsérült védművek nagymértékű felújításába és korszerűsítésébe kezdtek. Itt most csak az északi védműveket érintő átépítések közül a rondellák olasz rendszerű bástyákra való cserélését emelném ki.33 Ekkor építik ki – az északkeleti rondella lebontását követően – a Király bástyát, amelynek előterében találtuk az SE 2012/05-ös jelenséget (4. ábra: 3; 2. tábla: 3). Ez egy alapozás, ahol sűrűn elhelyezett, függőleges cölöpök tartottak vízszintes gerendákat. A gerendák 300 cm mélyen hevertek, a cölöpöket 350 cm-es mélységig volt lehetőségünk megfigyelni. Az alapozásból 3 késő középkori gyorskorongolt kerámiatöredék látott napvilágot (2. tábla: 1). A régészeti jelenség 17. század első éveihez kötését a dendrokronológiai datálás eredményei tették lehetővé.34 A gerendák fölött fél m-es habarcsos-köves réteg húzódott.35 Az egész jelenség értelmezése kérdéses, mivel a kivitelező egyik alvállalkozója tiltásunk ellenére lerombolta. A munkagéppel kimarkolt alapozás nagy mennyiségű gerendája és cölöpje alapján bizonyos, hogy komoly objektum alapozása lehetett (2. tábla: 2).36 Az elhelyezkedés és az alapozás mélysége pedig arra enged következtetni, hogy mindenképpen valamilyen védelmi funkciójú objektummal van dolgunk. Erre utal az is, hogy az SE 2012/05 alapozástechnikája azonos lehet az új Budai kaputorony alapozásának technikájával.37 A régészeti jelenség pontosabb értelmezésére – a szükséges mennyiségű adat hiányában – nincs lehetőségem. Az 1601/1602-es új északi fal, az új Budai kapu és fahídja Az 1601/1602-es építkezések közül megemlíteném még egy új északi városfal megépítését. Ezzel hozható összefüggésbe az SE 2012/11-es kőfal (4. ábra: 4; 2. tábla: 4). Szennyvízcsatornának ásott árok keleti és nyugati metszetén vált láthatóvá. A kelet-nyugati irányú fal szabálytalan alakú kövekből készült. 200 cm-es mélységben figyeltük meg a tetejét; 29
31 32 30
33 34
35 36
37
SIKLÓSI 1990, 20. SIKLÓSI 1999, Abb. 2. BAITZ 1996, 4; SIKLÓSI 1999, Abb. 4. Támpillérre utaló régészeti nyomot sem sikerült megfigyelnünk. FELD 2011, 92; SIKLÓSI 1999, 61. Morgós András – Horváth Emil: A székesfehérvári új Budai kapu és Fő utca régészeti faleleteinek dendrokronológiai vizsgálata. Lásd ugyanebben a kötetben. A habarcsos köves réteget (SE 2012/22) 250 cm-től 300 cm-es mélységig figyeltük meg. A földmunkákat leállítottuk a szóban forgó munkagödörnél, a kivitelező ennek ellenére folytatta azokat, mielőtt megkezdhettük volna a bontómunkát. A gerendákat és a cölöpöket sajnos nem tudtuk a múzeumba vinni, mert a kivitelező azokat azonnal el is szállíttatta. Ezt igazolja egy, a Budai kaputorony metszetét ábrázoló közöletlen felvételi rajz, amely publikálását tervezzük Siklósi Gyulával a Budai kaputoronyról és környezetéről készülő tanulmányunkban.
268
Szücsi Frigyes: Székesfehérvár belvárosának északi védművei. Új adatok a Fő utca és környéke rehabilitáció régészeti feltárásaiból
4. ábra 1–5. A 17. század közepén feltételezhető állapot a 2012/13-ban dokumentált struktúrákkal (1–4) és egy korábban megfigyelt falmaradvánnyal (5). az alját és a szélességét azonban nem tudtuk dokumentálni, mert az árok oldalfala beomlott. Mindössze annyit sikerült megállapítani, hogy egy m-nél szélesebb,38 és 70 cm-nél magasabb lehetett a falmaradvány meglevő része. Az alapozásának így mindenképp 270 cm-nél mélyebben kellett lennie. A markoló kimarkolt a fal nyomvonalából 280 és 400 cm közötti mélységből 2 darab kb. 1 m hosszú cölöpöt vagy gerendát (SE 2012/20), ami talán a falalapozás része lehetett.39 Az SE 2012/11-es kőfal az 1989-es gázvezeték fektetéskor megfigyelt kelet-nyugati irányú falmaradvány (4. ábra: 5)40 és az új Budai kapu között húzott képzeletbeli egyenes vonalában helyezkedik el. De nem csak ez az érv szól ezen régészeti jelenségek összefüggésbe hozása mellett. Az új Budai kapu alapozásának csak a felső részét sikerült megfigyelni: vízszintes gerendán helyezkedett el a felépítmény. Az alapozás a faévgyűrűs datálással a 17. század elejére keltezett SE 2012/05-ös védműalapozásnál megfigyelthez hasonló lehetett, ahol függőleges cölöpökön helyezkedtek el a vízszintes gerendák.41 Az új Budai kapu alapozásának gerendája az SE 2012/05 gerendájához hasonlóan 300 cm-es mélységben volt, tehát a rétegtani helyzetük is az azonos keltezés mellett szól. Az SE 2012/11-es kőfal alapozása is ebben a mélységben – mint fentebb írtam 270 cm és 400 cm között – sejthető. 1647-ben építik a Budai kaputornyot,42 amelynek 19. századi állapotában, Hübner Nándor felvételi rajzán látható észak felé kiugró résszel azonosítható az általunk dokumentált
38
A fal szélességét, mint írtam, nem lehetett megállapítani, de valószínűleg nem volt szükség ezen a szakaszon két m-nél vastagabb falra, mert az 1691-es német nyelvű városalaprajz szerint földtöltés volt mögötte (SIKLÓSI 1999, Abb. 10). 39 A gerendák vagy cölöpök sajnos vagy nem kerültek be a múzeumba, vagy elkallódtak. 40 „Erleichtert hat uns die Bestimmung der Spurlinie der in drei Perioden errichteten Mauer eine 1989 durchgeführte Rettungsgrabung, bei der in einem Gasleitungsgraben vor dem Haus Március 15. utca (heute Fő utca) 11 (Basa u. 2) die drei Mauerstellen fixiert wurden” (SIKLÓSI 1999, 24). „Die Mauern des in drei Perioden errichteten nördlichen Befestigungssystems konnten wir in einem Gasleitungsgraben in der Március 15. (heute Fő) utca aufnehmen” (SIKLÓSI 1999, 25). Térképi ábrázolását ld. SIKLÓSI 1999, Abb. 40. 41 Ld. feljebb a 37. lábjegyzetet. 42 SIKLÓSI 1999, 26.
269
Szücsi Frigyes: Székesfehérvár belvárosának északi védművei. Új adatok a Fő utca és környéke rehabilitáció régészeti feltárásaiból
SE 2012/01-es falmaradvány (4. ábra: 1; 2. tábla: 5).43 A Fő utcai feltárások vezérleletének nevezhetők az új Budai kapu fahídjának pillérei (4. ábra: 2; 3. tábla: 4). Ezek közül is kiemelkedik egy pillérsor (SE 2013/05–07), amely azonos faanyagból készült és pont olyan távolságra helyezkedett el a Budai kaputól, hogy egy felvonóhidat le lehetett odáig nyitni. A dendrokronlógiai vizsgálat eredményeit is ismerve kijelenthető,44 hogy az új Budai kapu fahídjának a kapuhoz legközelebb eső pilléreiről van szó. A török elleni harcokban oly sok vérét hullajtott Wathay Ferenc fogságban készített vízfestményén ábrázolta ezt a fahidat, amelynek többek között az első cölöpjármát, avagy pillérsorát találtuk meg.45 Az egysoros cölöpjármok (pillérsorok) feltehetőleg 8 pillérből álltak, így ha a pillérek kb. 1 m távolságban voltak egymástól, akkor a nyomsáv (járószint) körülbelül 7 m lehetett. A fahíd egészen a mai Magyar Király Hotel előtti térig, az egykori ún. Budai Külvárosba (Civitas Exterior) vezetett ki.46 Az új Budai kapunak és fahídjának részletesebb bemutatását egy későbbi tanulmányunkban tervezzük. Összefoglalás A székesfehérvári Fő utca és környéke rekonstrukciós és rehabilitációs munkálatai során korlátozott lehetőségeink voltak a régészeti feladatellátásra. Ennek ellenére számos – többek között Fehérvár északi védműveivel összefüggésbe hozható – régészeti jelenséget sikerült megfigyelnünk. A Fő utca vonalában, az Ady Endre utca és az Országzászló tér között dokumentált falmaradványok többsége az Árpád-korban, az 1572-ben, valamint az 1601/1602-ben épült északi városfalakkal és a Mátyás király idején épített északkeleti rondellával hozható összefüggésbe. A Várkapu utca és a Fő utca kereszteződésénél, a Varkocs-szobor előtti területen feltártuk az új Budai kaput a Budai Külvárossal összekötő fahídnak a kapu előtti pilléreit, valamint a Budai kaputorony falazatának egy részletét is.
43
SIKLÓSI 1999, Abb. 31. Morgós András – Horváth Emil: A székesfehérvári új Budai kapu és Fő utca régészeti faleleteinek dendrokronológiai vizsgálata. Lásd ugyanebben a kötetben. 45 BAITZ 1996, 13. 46 SIKLÓSI 1990, 69 (18. ábra) 44
270
Szücsi Frigyes: Székesfehérvár belvárosának északi védművei. Új adatok a Fő utca és környéke rehabilitáció régészeti feltárásaiból
Rövidítések SZIKM Ad. = Szent István Király Múzeum Adattára Ltsz. = Leltári szám Irodalom BAITZ Péter 1996 Székesfehérvár. Négy évszázad városképei – Székesfehérvár./Bilder aus vier Jahrhunderten – Székesfehérvár./Pictures from four centuries. Fejér Megyei Múzeumegyesület, Székesfehérvár. BALOGH Jolán 1985 Mátyás király és a művészet. Magvető Kiadó, Budapest. FELD István 2011 Székesfehérvár. Vár- és városfalak. In: Terei György – Nováki Gyula – Mráv Zsolt – Feld István – Sárközy Sebestyén: Fejér megye várai az őskortól a kuruc korig. (Magyarország várainak topográfiája 3.) Castrum Bene Egyesület – Civertan Bt., Budapest. 90–93. NAGY Lajos (kiad., bev.) 1958 Wathay Ferenc: Székesfejérvár veszésérül való história (1603). (István Király Múzeum Közleményei B sorozat 14.) István Király Múzeum, Székesfehérvár. SIKLÓSI Gyula 1990 Adattár Székesfehérvár középkori és törökkori építészetéről. Megyei Művelődési Központ, Székesfehérvár. 1999 Die mittelalterlichen Wehranlagen, Burg- und Stadtmauern von Székesfehérvár. (Varia Archaeologica Hungarica 12.) Archäologisches Institut der UAW, Budapest. 2004 Stadtgrundriß und Häuser im mittelalterlichen Székesfehérvár. In: Großmann, G. U. et al. (Hrsg.): Bauforschung und Hausforschung in Ungarn. Jahrbuch für Hausforschung, Band 47. Marburg. 45–94. ZSOLDOS Attila 2010 Korai vármegyéink az újabb történeti kutatások fényében. Castrum. A Castrum Bene Egyesület Hírlevele 11 (2010/1), 5–13.
271
Szücsi Frigyes: Székesfehérvár belvárosának északi védművei. Új adatok a Fő utca és környéke rehabilitáció régészeti feltárásaiból
Die nördlichen Wehranlagen der Innenstadt von Székesfehérvár Neue Daten der archäologischen Ausgrabungen von Fő utca und ihrer Gegend Frigyes Szücsi Während der Rekonstruktion und Rehabilitation der Székesfehérvárer Fő utca und ihrer Gegend hatten wir begrenzte Möglichkeiten für die archäologische Forschung. Trotzdem konnten wir zahlreiche archäologische Erscheinungen beobachten, die unter anderem mit den nördlichen Wehranlagen von Fehérvár in Verbindung stehen. Die Mehrheit der Mauerreste, die wir in der Linie von Fő utca, zwischen Ady E. utca und Országzászló tér dokumentiert haben, kann mit dem Rondell aus der Zeitalter von König Matthias und mit den Stadtmauern in Zusammenhang gebracht werden, die in der Árpádenzeit, im Jahre 1572 und im Jahre 1601/1602 gebaut wurden. Bei der Kreuzung von Várkapu utca und Fő utca, vor der Statue von Varkocs, haben wir die vor dem Ofner Tor stehende Pfeiler der Holzbrücke freigelegt. Diese Holzbrücke verbindet das Ofner Tor mit der Vorstadt Buda (Ofner Vorstadt). Wir haben auch einen Teil der Mauer des Ofner Torturmes ausgegraben.
272
Szücsi Frigyes: Székesfehérvár belvárosának északi védművei. Új adatok a Fő utca és környéke rehabilitáció régészeti feltárásaiból
1. tábla 1. SE 2012/30-as kőfalmaradvány; 2. SE 2012/23-as kőfalmaradvány; 3. SE 2012/04-es kőfalmaradvány; 4. SE 2012/10-es kőfalmaradvány; 5. SE 2012/07-es kőfal keleti metszete 273
Szücsi Frigyes: Székesfehérvár belvárosának északi védművei. Új adatok a Fő utca és környéke rehabilitáció régészeti feltárásaiból
2. tábla 1. Késő középkori kerámiatöredékek az SE 2012/05-ös alapozásból; 2. Gerendák és cölöpök a kivitelező által megsemmisített török kori védműből; 3. SE 2012/05-ös alapozás; 4. SE 2012/11-es falmaradvány; 5. Az új Budai kapu maradványai (SE 2012/01)
274
Szücsi Frigyes: Székesfehérvár belvárosának északi védművei. Új adatok a Fő utca és környéke rehabilitáció régészeti feltárásaiból
3. tábla 1. SE 2012/04-es falmaradvány metszetrajza; 2. SE 2012/10-es falmaradvány metszetrajza; 3. SE 2012/07-es falmaradvány keleti metszetrajza; 4. Az új Budai kapu fahídjának pillérei 275
Comments
Report "Székesfehérvár belvárosának északi védművei. Új adatok a Fő utca és környéke rehabilitáció régészeti feltárásaiból – Die nördlichen Wehranlagen der Innenstadt von Székesfehérvár. Neue Daten der archäologischen Ausgrabungen von Fő utca und ihrer Gegend "