Biblia Hungarica Philologica.pdf

A MAGYAR KÖNYVSZEMLE ~ É S A M O K K A - R EGYESÜLET FÜZETEI* 3 ^ B I B L I A * H U N G A R I C A P H I L O L O G I C A MAGYARORSZÁGI BIBLIÁK A FILOLÓGIAI TUDOMÁNYOKBAN AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁRBAN A BIBLIA SACRA HUNGARICA. A KÖNYV, »MELY ÖRÖK ÉLETET ÁD« (2008.11. 21.-2009. 03. 29.) CÍMŰ KIÁLLÍTÁS ALKALMÁBÓL 2009. JANUÁR 30-ÁN TARTOTT KONFERENCIA ELŐADÁSAI A R G U M E N T U M . K I A D Ó Kiadja az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete és a M O K K A - R Egyesület Sorozatszerkesztő M O N O K ISTVÁN Szerkesztette HELTAI JÁNOS Nyelvi lektor N Y E R G E S JUDIT © A kötet szerzői és szerkesztője, 2009 ISSN 1789-9605 ISBN 978-963-446-550-8 A kiadásért felel az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója Borítóterv: Murányi Zsuzsa Tördelte: Nagy Erika Nyomta az Argumentum Kiadó nyomdaüzeme Tartalom Előszó 7 DOBSZAY LÁSZLÓ: Biblia és liturgia 11 ROZSONDAI MARIANNE: Bibliai képek, gondolatok és reformátorok X V I . századi könyvkötéseken 17 BARTÓK ISTVÁN: „Nem tudom, mitsoda madár" Sylvester János Újszövetség-fordításának utóéletéből 43 BALÁZS MIHÁLY: Heltai Gáspár zsoltárfordításáról 55 R VÁSÁRHELYI JUDIT: Róbert Estienne magyarországi hatása 65 IMRE MIHÁLY: A Vizsolyi Biblia egyik lehetséges forrásáról 77 N A G Y LEVENTE: A gyulafehérvári román Újszövetség (1648) és Zsoltároskönyv (1651) 99 V A R G A BERNADETT: Keresztúri Pál Mennyei társalkodása és a Biblia 123 PETRŐCZI ÉVA-PÉNZES TIBORC SZABOLCS: Uj szempontok a Váradi Biblia kutatásához 147 HELTAI JÁNOS: Hitvita a bibliai konzekvenciákról 1665-1666-ban 161 CSEPREGI ZOLTÁN: Evangélikus bibliafordítások a XVIII. században 171 V ECSEDY JUDIT: Kézben hordozható katolikus Biblia tervezete a XVIII. századból 185 KÁFER ISTVÁN: A Biblia a szlovák nemzeti művelődésben 197 Névmutató 205 Előszó Az Országos Széchényi Könyvtár három dísztermében volt látható 2008. novem­ ber 21. és 2009. március 29. között a Biblia Sacra Hungarica. A könyv „mely örök életet ád" elnevezésű - most már elmondható - nagy sikerű kiállítás, amely a Bib­ lia Éve alkalmából az Országos Széchényi Könyvtár, a magyar Bibliatársulat és az Egyházi Könyvtárak Egyesülete együttműködésével valósult meg. A rendez­ vény koncepcióját Szabó Botond a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Ko l ­ légiumi Nagykönyvtár igazgatója, a kiállítás kurátora alakította ki . Akiállítási tárgyakat tizenhét egyházi és közgyűjtemény ajánlotta fel. A tárlat a Biblia magyarországi befogadás-történetének ezer évét kívánta be­ mutatni. A három kiállítási terem közül az elsőben bibliai szövegeket tartalmazó magyar nyelvű kódexek voltak láthatók, továbbá olyan latin nyelvű kódexek, ame­ lyek a Bibliának a liturgiában betöltött szerepét reprezentálták, valamint a párizsi egyetemi oktatás számára készült, párizsi eredetű, de Magyarországon használt kézírásos bibliák, a legfontosabb középkori bibliakommentárok és az első euró­ pai nyomtatott Bibliák: Gutenberg és Johann Schöffer alkotásai. Mindez érzékel­ tette a befogadás kettősségét: a Szentírás szövege már igen korán elérhetővé vált anyanyelven is, de csak szűk olvasóközönség számára, nagyobb körben a liturgia közvetítette a Biblia üzenetét zenei és képi eszközök segítséget is igénybe véve. Az egyetemi oktatás kialakulásával, a teológia tudományának fejlődésével, a szö­ vegkritika és a könyvnyomtatás felfedezésével jött létre az a tagolt intellektuális tér és technikai feltételrendszer, amely a X V I . században lehetővé tette a Biblia nagy példányszámú, nyomtatott kiadásainak elkészítését. A második terem ennek megfelelően mutatta be Erasmus és Luther bibliaki­ adási tevékenységét, a legfontosabb európai poliglott bibliákat, amelyek az ere­ deti nyelveken adták közre a szentírási szöveget, és amelyeknek kommentárjai magukba olvasztották az európai teológiai gondolkodás eredményeit és a rabbini- kus hagyományt. Itt voltak láthatók az ezeken alapuló magyar nyelvű fordítások az erazmisták munkáitól kezdve a Vizsolyi Bibliáig, Káldi György katolikus for­ dításától a XVIII. századi evangélikus kiadásokig, és a magyar tannyelvű izraelita iskolák számára készített részfordításokig. A harmadik teremben az önálló zsoltárkiadások, történelmi és irodalmi nagy­ jaink, Janus Pannonius, Ecsedi Báthory István, a Rákócziak, Jókai, Ady és mások személyi használatú bibliái az egyéni bibliaolvasási szokások kialakulásáról ta­ núskodtak. Ezt olyan huszadik századi irodalmi alkotások kéziratai egészítették ki, amelyek tárgyukat, témájukat a Bibliából merítették, például Ady, Babits, József Attila, Ottlik és Pilinszky művei. Akiállításhoz szorosan hozzátartozott a gazdagon illusztrált katalógus. Benne a tudományos igényű tárgyleírásokon kívül hat tanulmány foglalkozott a Biblia egyetemes és a művészetekre gyakorolt hatásával, a magyar nyelvű bibliai szö­ veg fejlődésével, a naponkénti bibliaolvasás fokozatosan kialakuló gyakorlatá­ val, a bibliafordítás és -kiadás mai helyzetével. (Rózsa Huba, Varga Gyöngyi, Fabiny Tamás, Szabó Botond, Márkus Mihály és Pecsuk Ottó munkái). Akiállítás széles körben hívta fel a figyelmet arra a hatalmas lelki és kulturális hagyományra, amely a magyarországi bibliakiadásokban és az általuk indukált szellemi, intellektuális folyamatokban testesül meg. Bármilyen színes volt azon­ ban a bemutatott anyag, a három teremben nem férhetett el minden, ami a Biblia magyarországi befogadás-történetéhez tartozik. Ezért határozta el a Széchényi Könyvtár vezetése és a kiállítás szervezői, hogy a kiállítás nyomán a Biblia iránt felélénkülő érdeklődést kihasználva, az esemény hatását egy tudományos konfe­ renciával dokumentálja és erősíti meg. Erre 2009. január 30-án került sor mintegy százötven résztvevővel. A szocializmus évtizedeiben az egyház- és iskolatörténeti kutatásokat elsősor­ ban irodalomtörténészek és könyvtárosok gondozták. A napjainkra normalizálódó helyzetben már a kiállítás is szép példája volt az egyházi és világi gyűjtemények együttműködésének. A konferencia pedig jó alkalmat kínált az együttműködés elmélyítésére, hiszen nincs külön egyházi és külön világi tudományosság. Ezért kézenfekvő volt, hogy a konferenciára olyan egyetemi oktatókat, akadémiai ku­ tatókat, könyvtárosokat és egyházi tudósokat kérjünk fel előadóként az Eötvös Loránd Tudományegyetemről, a Debreceni, Miskolci, Szegedi, a Károli Gáspár, a Pázmány Péter és az Evangélikus Hittudományi Egyetemről, az Országos Szé­ chényi és az Akadémiai Könyvtárból, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Irodalom- és Zenetudományi Intézeteiből, akik munkásságuk folyamán kiemel­ ten foglakoztak egyháztörténeti vagy egyházi művelődési kérdésekkel. Természetesen egy konferencia sem képes lefedni egy ilyen szerteágazó ha­ tásterület minden szegmensét. A z előadások tematikájának összeállításakor két fő szempontra fordítottunk különös figyelmet. 1. Nyújtson a konferencia tájékoz­ tatást arról, hogy milyen irányokban folytak az elmúlt évtizedekben és milyen irányokban folynak ma a Biblia művelődéstörténeti hatásához kapcsolódó filo­ lógiai kutatások. 2. Kerüljenek szóba olyan tudományos témák, amelyek tárgyi emlékeinek a három teremben nem jutott hely. Anyanyelvű bibliai részleteket tartalmazó kódexeinkről például viszonylag gaz­ dag szakirodalom áll rendelkezésre, de a Biblia és liturgia kapcsolatáról, amely legalább olyan fontos a befogadás-történetben, csupán elszórt adatokra és meg­ jegyzésekre támaszkodhatott eddig a kutatató. Ezért fontos Dobszay László bevezető tanulmánya, amely első ízben tekinti át rendszeresen és távlatosan a kérdéskört. A liturgia számos eszközzel fejezte ki a bibliai szöveg tiszteletét. A nyomtatott bibliák és más vallásos kiadványok gyakran jelenítik meg tárgyi mivoltukkal ugyanezt a tiszteletet. Erre a magyarországi kutatásokban eddig szinte figyelmen kívül maradt jelenségre irányítja a figyelmet Rozsondai Marianne a bibliai jele­ neteket ábrázoló könyvkötések elemzésével. Számos olyan korai nyomtatott bibliakiadásunk ismert, például Heltai Gáspár, Melius Juhász Péter, Félegyházi Tamás részfordításai, amelyekre vonatkozóan még hiányoznak az elmélyült kutatások. Ezt a hiányt jelzi és pótol belőle vala­ mennyit Balázs Mihálynak a Heltai Gáspár zsoltárkiadásáról készült írása, a Pet- rőczi Éva-Pénzes Tiborc szerzőpárosnak a Váradi Bibliáról szóló tanulmánya, Csepregi Zoltánnak a XVIII. századi evangélikus bibliákat számba vevő össze­ foglalása. Egyáltalán nem voltak ismeretesek még a specialista kutatók előtt sem a katolikus fordítású Biblia kis formátumban való, magyarázatos megjelente­ tésére vonatkozó XVIII. század végi előkészületek, amelyekről V. Ecsedy Judit számolt be. Helyet kaptak a konferencián természetesen a jobban kutatott, kiemelten fon­ tos témákkal, Sylvester János Új testamentumával, a Vizsolyi Bibliával, Szenei Molnár Albert két kiadásával kapcsolatos újabb eredmények, Bartók István, Imre Mihály és P. Vásárhelyi Judit írásai. A Biblia magyarországi befogadási folyamatáról csak akkor alkothatunk tel­ jességre törekvő képet, ha a Magyarországon nyomtatott nem magyar nyelvű bib­ liák genezisét és kiadástörténetét is nyomon kísérjük, feltárjuk. A z erre irányuló törekvéseket képviselik Nagy Levente és Káfer István munkái, amelyek a rqmán és szlovák nyelvű magyarországi bibliákkal foglakoznak. A Biblia szövege nem csak közvetlenül hallás vagy olvasás által jutott el a hí­ vőkhöz. Számos más műfaj: prédikációk, bibliai históriák és idézetgyűjtemények, imádságos-, elmélkedő- és énekeskönyvek, katekizmusok, hitvallások és hitvita­ iratok sokasága segítette, mélyítette el a bibliai szöveg megismerését, mondani­ valójának megértését. Közülük az imádságoknak és a hitvitáknak a Bibliával való kapcsolatára vet egy-egy pillantást Varga Bernadett és Heltai János tanulmánya. Reméljük, hogy mindezzel maga a Biblia-kiállítás, annak katalógusa és a hoz­ zá kapcsolódó konferenciakötet jól reprezentálja a Biblia művelődéstörténeti sze­ repére, hatására irányuló eddigi hazai kutatásokat, és segít kijelölni néhány új irányt és témát, amelyekben lehetséges és érdemes tovább haladni. Heltai János D O B S Z A Y LÁSZLÓ Biblia és liturgia A Biblia elsődlegesen a liturgiában és a liturgia számára született. Nem irodalmi műként jött létre, hanerú nyilvános, ünnepélyes felolvasásra, melynek így vagy úgy, de mindig megvolt a maga istentiszteleti jellege. Szent könyvként tartalma természetesen sokféle csatornán keresztül szívódott be a vallási tudatba, s itt már a magányos olvasásnak, elmélkedésnek, teológiai stúdiumnak, az enarratióknak és citálásnak is nagy szerepe volt. De az a tisztelet, amellyel a Bibliát még anyagi valóságában is körülvették, mindig kiemelte ebből a privát használati szférából és - azon túl is, hogy Isten szavaként tisztelték - a szakralitás légkörébe emelte. A liturgiának természetesen mindenütt több formája van, más-más funkcióval, s a Biblia helye ennek megfelelően alakul. A közösségi vallási gyakorlatban - s most az egész emberiség közös vallási gyakorlatáról beszélek - durva megközelítéssel két főtípus él egymás mellett, egymással összefonva. A z első a keresztények zso- lozsmájának megfelelő imádság, amelyben a szó uralkodik; a másik az áldozat, melyben a cselekményé a fő szerep. A Biblia liturgikus funkciója ezek sajátossá­ gaival van összhangban. Hogyan és mit integrál a Bibliából a liturgia? Hogy erre feleljünk, két felhasz­ nálási típust kell megkülönböztetnünk. Az elsőben a Biblia egy hosszabb szakaszának olvasása maga teszi a liturgiát. Hangsúlyozni kell, hogy az olvasás ilyenkor is elkülönül attól, amit egyszerűen bib­ liaolvasásnak nevezünk, s mindenestől szakrális légkörben történik. Elég arra gon­ dolnunk, milyen szertartással emelik ki a zsinagógákban ma is a tóratekercset annak szekrényéből, milyen körmenettel viszik a bímához, s milyen szabályok szerint tör­ ténik annak olvasása. A tóratekercsnek kézzel írottnak kell lennie, őrző ruhába van öltöztetve, melynek csengők adják a látható és hallható díszét. Az olvasást a gyüle­ kezet egy tagja követi ellenőrzésképpen, és a felolvasónak kéz alakú ezüstpálcával mutatja a sorokat, hogy hiba ne essék az olvasásban. A bizánci liturgiában már a szent liturgia elején körmenetet tart a pap a Bibliával, a királyi ajtó előtt imádkozik, megcsókolja és felemeli a szent könyvet, majd pedig imádságokkal, figyelmezteté­ sekkel, áldásokkal veszi körül annak ünnepélyes felolvasását. A z ambrozián és ró­ mai rítusban gyertyákkal, tömjénfusttel kísérik a szent könyvet a felolvasás helyére, a felolvasás végén pedig ezt mondja a pap: „Az evangélium olvasása törölje el a mi bűneinket." A liturgiamagyarázók ezt nem úgy értelmezik, hogy a Bibliából hallott tanítás segít a bűnök elkerülésére, hanem úgy, hogy maga a felolvasás, illetve an­ nak meghallgatása bizonyos korlátozott értelemben bűntörlő hatású. A bibliaolvasás e liturgikus jellegét még inkább aláhúzza az, hogy a klasszi­ kus liturgikus kultuszokban ez mindig recitálva, énekelve történik. így halljuk a tóraolvasásban, és hasonlóképpen a keleti és nyugati rítusokban is. Isztambul­ ban a szultáni palotából lett múzeumban, annak a legnagyobb kegyelettel őrzött termében egész nap Törökország legjobb kántorai felváltva, folyamatosan reci­ tálják a Koránt. Tudjuk, hogy e gyakorlat egy becses kulturális tradícióból, a han­ gos olvasás antik szokásából nőtt ki. Itt valóban megszólalnak a „voces pagina- rum", vagy ahogy egy magyarországi eredetű szép szekvencia mondja: „sumitur tuba evangelii", a jó hír harsonáját emeli ajkához a felolvasó. A régi, elsődlegesen akusztikus kultúra hagyatékán túl a recitált előadás kiemeli a Biblia szövegét a pusztán intellektuális, vagy mondjuk így, didaktikus funkcióból. Általános ér­ vényét, téren és időn felülálló, vagyis minden teret és időt betöltő üzenetként szó­ laltatja meg, melyben a szavak értelmén túl maga az isteni szellem jelenik meg: Numen adest. A Biblia felolvasását tehát nem lehet egyoldalúan tanító funkcióra szűkíteni, s nem mondhatjuk, hógy az istenség és a közösség közti dialógus egyik oldalának hangja ez, melyre azután a másik oldalnak kell felelnie. Maga a felolvasás is az imádság légkörében történik, vagyis a közösség hallgatása maga imádság. Más­ kor teljes bibliai szakaszok folyamatos hangoztatásában maga a Biblia is közvet­ lenül imádsággá válhat. Erre elsősorban a zsoltárok alkalmasak, de a hagyomány néhány más részletet is imádságként kezel „canticum" néven. A liturgiában megszólaló szövegek kiválasztása sohasem önkényes. E tekin­ tetben három metódust ismerünk. A z első a lectio continua, vagyis a könyvek fo­ lyamatos olvasása. A Tórát a hozzárendelt prófétai szakaszokkal egy év alatt kell felolvasni a zsinagógákban. A latin zsolozsmában egy hónapon át egy könyvet vagy könyvcsoportot olvasnak: januárban Pál apostol leveleit, február-március­ ban Mózes könyveit, azután Jeremiást, húsvét után az Apostolok Cselekedeteit és a Jelenéseket, június közepétől a Királyok könyveit, augusztusban a bölcsességi könyveket, szeptemberben Jób, Tóbiás, Judit, Eszter történetét, októberben a mak- kabeusokat, novemberben Ezekielt, Dánielt és az úgynevezett kis prófétákat, de­ cemberben Izaiást. A lectio continuának bizonyos nyomait a római mise is őrzi, amikor például a pünkösd utáni időben Pál apostol leveleiből bibliai sorrendjük­ ben meríti az epistolai szakaszokat. A „continua" kifejezést azonban általában nem kell szorosan értenünk. Kihagyásokkal, vagy inkább a jellegzetes szakaszok kiemelésével haladnak előre az adott könyvben. A liturgiától kissé távolabb esik a második módszer: a tematikus szakaszvá­ lasztás. Ágoston püspök például zsoltármagyarázó beszédsorozatának egyes elő­ adásai előtt a lektorral mindig liturgikus szabályok szerint felolvastatta az adott zsoltár teljes szövegét. A középkori prédikációs istentiszteletben és a belőle k i ­ növő protestáns igeliturgiában is történhet a szakasz kiválasztása a prédikáció té­ mája szerint. Ez az eljárás azonban a bibliát inkább didaktikus, mint istentiszteleti szerepében ragadja meg. Végül a fejlődés során kialakult a liturgiához leginkább alkalmazkodó mód­ szer: az állandó perikopa-választás. Ez azt jelenti, hogy a Bibliából fontos, isten- tiszteleti funkcióra kiváltképpen alkalmas szakaszokat választanak ki , és eze­ ket egyes napokhoz rögzítik. (Ez természetesen nincs ellentétben azzal, hogy az egyéni vagy kateketikai tanulmányozása során a Biblia többi fejezete is az olvasó elé kerül.) A rögzítés olyan szilárd lehet, hogy az egész napot a választott sza­ kaszról nevezik el, például a bizánci liturgiában „A vámosról és farizeusról ne­ vezett vasárnap", „A tékozló fiúról nevezett vasárnap", „Lázár szombatja", „Az inaszakadtról nevezett vasárnap" és így tovább. A perikopát meghatározhatja az adott napnak a liturgikus évben elfoglalt helye, de máskor nem egy pedáns logikai rend, hanem egyszerűen az élő gyakorlat döntötte el a választást. A peri- kopák általában „nagy szövegek": nagy erejű, megragadó események, példa­ beszédek, tanítások felidézése. Nem minden bibliai részlet alkalmas közösségi, liturgikus használatra, vagyis arra, hogy perikopává váljék. Annál kevésbé, mert a klasszikus értelmezésben a bibliai szöveg ilyenkor közvetlen értelmén túl misz­ tikus szerepet kap. Hogy egy példát mondjak: nagyböjt I. vasárnapján az óegyházi perikopa Krisztus böjtjéről és megkísértéséről szól; s ezt úgy kell értelmezni, hogy e napon a böjtölő és megkísértett Krisztus mintegy megjelenik övéi között, egye­ síti azok böjtjét és kísértésben való helytállását a magáéval, és saját érdemszerző tettének erejét közvetíti velük. Ez a böjt negyven napos volt, éppúgy, mint Mózesé és Illésé. A második vasárnap a színeváltozás evangéliumi szakaszában éppen e két ószövetségi alak jelenik meg Krisztus oldalán. A színeváltozás evangéliu­ mából sokféle tanulságot meríthet az írásmagyarázat, de amikor e napon periko- paként olvassák, akkor a három nagy böjtölő egymás mellé állását jeleníti meg. Ahogy a himnusz is mondja: „Jelezte ezt már Mózes is, ki vad vidékre elvonult, vállalva népe bűneit, hogy sírva, könnyel mossa le; Illés is így tett egykoron, kit elragadt a tűzszekér, s világteremtő Istenünk, ki testet öltve jött közénk." De a teljes szakaszok felolvasása, recitálása, imádkozása csak egyik liturgi­ kus használati módja a bibliának. Nem kevésbé fontos a másik: a kiemelt versek beépítése az istentiszteleti dramaturgiába. A középkorban ez történhetett halk ma­ gánimádságként is, amikor például a pap zsoltárverset mondott, miközben kezét mosta. De a klasszikus rítusok gyakorlatát ismét a hangos, valamilyen módon zenei jellegű megszólaltatása jellemzi. És ez nemcsak a kereszténységre igaz. A régi nagy vallási tradíciók szerint a liturgikus ének kiemelkedő szövegkönyve az illető vallás szent könyve. így van ez például a buddhistáknál, mozlimoknál, zsidóknál. Kétségtelen, hogy a bizánci rítusban a bibliai szövegeket kommentáló költemények idővel elburjánoztak, és a liturgikus ének elsődlegesen biblikus jel­ legét elhomályosították, de ez csak sajátos történelmi fejlődés eredménye, s vi­ lágosan látszik, hogy az egyes költemények csak díszítményei voltak a bibliai éneknek. Hogyan történik e szövegek kiválasztása? Itt is valószínűleg két régi forrás ter­ mése egyesült egy szerencsés pillanatban bővizű, tiszta folyóvá. Egyik az egyes ünnepekhez asszociált bibliai versek tára. Nehéz lenne ma már megállapítani, mennyi volt ebben az asszociációs folyamatban a liturgiát végzők, s mennyi a teo­ lógia művelőinek szerepe - ha a két kategória a I V - V . században egyáltalán elválasztható. Mindenesetre azok az attribuálások, amelyek a nagy egyházatyák írásaiban dogmatikai tényekhez, dogmatikus ünnepekhez és bibliai locushoz tár­ sítva kifejtésre kerültek, rendre megjelentek a későbbi, vagy keletkezésüket néz­ ve akár talán korabeli énekekben. „Az én Fiam vagy te, én ma szültelek téged". Bármilyen értelmet hámoznak ki e zsoltárból az ószövetségi biblikum mai kuta­ tói, a kereszténység kezdettől fogva, beleértve Pál apostolt is, ezt a második sze­ mélyre értelmezte, s így e vers természetesen a karácsony liturgiájának egyik fő énekszövegévé vált. Nem kell sokat magyarázni például a 118/117. zsoltár hús­ véti, a 22/21. passiós, a 68/67. zsoltár pünkösdi értelmezésének jogosságát, vagy a 19/18. zsoltár alkalmazását az apostolok, a 45/44. zsoltárét Mária és a szent szüzek, a 116/115. zsoltárét vértanúk ünnepein, vagy „Mielőtt formáltalak volna anyád méhében" prófétai hely éneklését Keresztelő János, a „Bármit megkötsz a földön..." kezdetű vers éneklését Péter apostol ünnepén. Azonban bibliai versek adták a mindennapok istentiszteletének énekszöve­ geit is. Valószínű, hogy első időben egyszerűen a bibliai elhelyezés sorrendjében haladva válogattak ki jeles verseket, majd később ezeket berendezték az „anni circulus"-ba, a liturgikus évkörbe. A numerikus elrendezés számos nyoma fenn­ maradt. Például vízkereszt után a római zsolozsma responzóriumai a következő zsoltárokból emelnek ki egy-egy verset (Vulgata szerint idézem): 6, 9,15,17,23, 24, 25. vasárnap, 26, 30, 33. hétfőn, 38, 39, 40. kedden és így tovább. Hamva­ zószerdán a mise communiójához az 1. zsoltárból emelnek ki egy verset, majd sorban haladnak napról napra a zsoltárokon egészen a nagyhét kezdetéig, amikor a 26. zsoltárig érkeznek el. Ugyanennek a módszernek nyomait látjuk a pünkösd utáni misék introitusaiban, offertoriumaiban. A rendszer nem merev: lehetnek okok annak megbontására, s végül is olyan egész éves ciklus létesül, ahol a racio­ nalitáson kívül pszichológiai, esztétikai, történeti, sőt véletlenszerű elemek is ér­ vényesülnek, hogy egy életszerű szövetet alkossanak. A különféle keleti és nyu­ gati rítusok minden fajára igaz, hogy a Biblia ily módon átjárja az egész liturgiát és az egész liturgikus évet. Például a római rítus klasszikus (XVIII. század előtti) repertoárja a misében körülbelül 1000, a zsolozsmában körülbelül 2000 bibliai helyet „zenésít meg", nemcsak zsoltáros, de prófétai, evangéliumi igehelyeket, s kisebb más könyvek részleteit is. Nem kell mondanunk, hogy ezek az énekelt igehelyek mennyivel jobban megragadják az emlékezetet, mint pusztán prózai vagy gondolati idézésük. Bizonyára ezért is ragaszkodott hozzá a magyarországi protestantizmus, hogy a bibliai éneklés e gyakorlatát anyanyelvre átültetve meg­ tartsa. Bár a művészileg kidolgozottabb, nehezebb műfajokról lemondtak, az an- tifona-műfajban több száz ilyen bibliai idézet maradt fenn dallammal együtt. Befejezésül néhány szót az éneklés módjáról. Altalánosságban ki kell mondani, hogy a klasszikus liturgia nem parafrázisok, átírások formájában idézte énekei­ ben a Bibliát, hanem szóról szóra, tisztelettel a szakrális szöveg iránt. Ha ritkásan találunk is szövegvariánsokat, ezek vagy eltérő fordítási tradíciókkal magyaráz­ hatók, vagy a liturgikus-zenei alkalmazás kívánta meg egy-egy szó betoldását. Másrészt a zene messzemenően alkalmazkodott a bibliai próza formájához. Nem kényszerítette ütembe a beszédszerűén szabad szöveget, a dallamvezetés egysze­ rűsége pedig nem vonta el a figyelmet a szavakról. A kis hangterjedelmű, általa- ban kis hangközökben lépdelő dallam mindig megőrzi a maga beszédszerűségét. E zene olyan természetű, hogy ancilla verbi szerepét be tudja tölteni anélkül, hogy feláldozná, fel kellene feláldoznia a zenei logikát és szépséget a szöveg kedvéért. Az előadásmódot illetően három fontosabb gyakorlatot ismerünk. A szólóéne­ kes, kántor a maga egyszerűbb, vagy nagyobb kifejező erejű, díszített dallamában egyedül is énekelheti a bibliai verset, verseket. Ilyen a zsidó kántor, az ókeresz­ tény pszaltész éneke. Szó sincs arról, hogy ez a gyülekezet passzivitását vonná magával: annak belső együttmozgása a dallammal és szöveggel, reagálása, meg­ rendülése, lelkesedése, felizzó szeretete olykor talán még nagyobb belső aktivi­ tást is eredményez, mintha magának kellene előállítania a zenei anyagot. A második fajta előadásmód szerint a közösség egy rövid és egyszerű refrén­ dallammal felel az előénekeseknek, akik előrehaladnak a szövegben, míg a refrén az új és új szöveget egy alapgondolathoz kapcsolja hozzá. Például: „Teljék meg az én szám a te dicséreteddel, hogy énekeljem dicsőségedet. Teljék meg az én szám a te dicséreteddel, hogy énekeljem dicsőségedet. Ne vess el engem a vénség ide­ jén, midőn megfogyatkozik az erőm, ne hagyj el engem. Hadd énekeljem dicső­ ségedet. Ujjong az én ajkam, midőn éneklek néked, és lelkem is, amelyet meg­ váltottál. Hadd énekeljem dicséretedet. Teljék meg az én szám a te dicséreteddel, hogy énekeljem dicsőségedet." A harmadik előadásmódnál a szöveg önálló zenei kompozícióban bontakozik ki, kezdetével, előrehaladásával, tagolásával, lekerekítésével egy zárt formában jeleníti meg az igehelyet. Ez az antifona; ugyan keretezheti olykor egy-egy zsoltár recitálását, vagy reflektálhat más zenei anyagra, alapvetően mégis saját érvényű zenei mondat, máskor egy beszőtt vers után meg is ismétlődik. Legszebb példái a miseénekek között találhatók, például ilyen a karácsonyi introitus: „Gyermek született nékünk, és Fiú adatott nékünk, a fejedelemség az ő vállán; és lesz az ő neve: a nagy Határozat Hirdetője." Szeretném az előadást az egykori neves zenetörténész, Jammers szavaival be­ fejezni: „A keresztény liturgikus ének lényege: Isten igéjének egyszólamú, hang­ szerkíséret nélküli megzenésítése... Az ember valójában nem megzenésíti Isten igéjét, inkább kimondja azt. A z istentiszteleten az ember nem a mindennapok, nem a piac nyelvén beszél, hanem egy ünnepélyes énekhangon. Mégis: ez a ki­ mondás nem tesz és ríem is tehet hozzá semmit Isten igéjéhez... az emberi beszéd felemelkedik, átalakul, hogy a kultikus szolgálatban mintegy szája legyen az ön­ magát kinyilatkoztató Istenségnek, a meghirdetett kinyilatkoztatásnak, az emberré lett Igének, a közösségi imádságban pedig az Egyház szóvivőjévé váljék." R O Z S O N D A I M A R I A N N E Bibliai képek, gondolatok és reformátorok XVI, századi könyvkötéseken A gótikából a reneszánszba való fokozatos átmenet - a képzőművészetekhez ké­ pest némi késéssel - a könyvkötések díszítésében is megfigyelhető. Változott a díszítőelemek témája, a díszítés felépítése és technikája. A növényi motívumok helyét az Alpoktól délre eső területeken döntően a fonadékminta különböző va­ riációi, az Alpoktól északra figurális, gyakran a Bibliából vett jelenetek foglalták el. A sok kis egyesbélyegző helyett a keret díszítéséhez görgetőt, a középmező díszítéséhez vésett lemezeket használtak. Ezek alkalmazása a könyvnyomtatás feltalálását követően a nyomtatott könyvek számának emelkedésével is összefüg­ gött, mivel görgetőkkel és lemezekkel gyorsabban ment a könyvkötés díszítése. A reformációnak is köszönhetően a könyvek iránt megnövekedett az igény, kü­ lönösen a Biblia nemzeti nyelvekre fordítása és mind gyakoribb kiadása révén. A Biblia olvasását és ismeretét azzal is ösztönözték és segítették, hogy - német nyelvterületen - már a bőrkötéseken is onnan vett történetek képeit jelenítették meg. A z internacionális gótikával szemben a reneszánsz kötéseken határozott nemzeti jelleg kialakulásának lehetünk tanúi. Német nyelvterületen mind a gör- getőkön, mind a lemezeken az ábrázolás gyakori témái a protestáns német válasz­ tófejedelmek, reformátorok, az O- és Újszövetség népszerű, erkölcsnevelő törté­ netei, s a keresztény és a sarkalatos erények allegorikus nőalakjai. Nem ritka - és ez a kötések meghatározásában lényeges - a szignált lemez és görgető. A kötés készítésének helye és mestere azért fontos, mert a kézisajtó korában a könyveket többnyire kötetlenül árulták, vagyis azokat a vásárló köttette be, és így a könyv­ kötés a könyv tulajdonosához, az olvasóhoz vezet el bennünket. Ezért fontos része a művelődéstörténetnek a kötéstörténet. A német típusú reneszánsz kötések többnyire vaknyomásosak, vegyesen fa- vagy kasírozott papírtáblásak (utóbbi gyakran nyomtatvány- és/vagy kézirattö­ redékekből összeragasztva), s általában natúr színűek, mára kissé megsötétedve. Ha mégis aranyozottak, akkor finomabb kikészítésű, festett bőröket használtak, és fatábla helyett vastag papírlemezt. A z aranyozó lemezek negatív vésetűek. A reneszánsz kötések centrális felépítésűek és az elő- és háttábla általában azo­ nosan van díszítve. A német típusú reneszánsz kötéseken az elő- és háttábla kö­ zepébe egy-egy lemez kerül. A két lemez ritkán egyforma, de egymással szellemi szimmetriában áll, például elöl egy szász választófejedelem, hátul a címere; elöl Justitia, hátul Fortuna, elöl Luther, hátul Melanchthon, elöl Judit, hátul Jáel, elöl a keresztrefeszítés, hátul a feltámadás stb. A rézötvözetű fémlemez mindkét ol- dala vésett, eleve párhuzamba állítva gondolták el a rávésett témát. A lemezek is, a görgetők képei is feliratozva vannak, legtöbbször latinul, olykor németül. A ma­ gyar könyvtárakban is igen sok ilyen német típusú reneszánsz kötés van, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában körülbelül három és félszáz, és csaknem a fele szignált.1 Konrád Haebler, aki az ősnyomtatványokat és azok betűtípusát (Typenreper- torium) kutatta, a német reneszánsz kötéseket is repertóriumba foglalta.2 Munká­ jában segítette az éppen pályája elején álló német kötéskutató, Ilse Schunke, aki tíz évvel később egy tanulmánykötettel tisztelgett az akkor 80 éves Haebler előtt.3 Ez gyakorlatilag Haebler 1928-1929-ben megjelent munkájának a kiegészítő kö­ tete. Ezek a kötetek nélkülözhetetlenek a lemezdíszes és görgetős kötések meg­ határozásában. Konrád von Rabenau már huszonöt évvel ezelőtt felvetette,4 hogy Haebler repertóriumát, újabb eredményekkel kiegészítve, folytatni kellene. Haebler kétkötetes alapművében mintegy ezer oldalon tette közzé a X V I . szá­ zadi lemezdíszes és görgetős kötések listáját a levéltári kutatásai során név szerint ismertté vált könyvkötők nevének alfabetikus rendjében. Természetesen a szig­ nók első tagja a keresztnév, a második a családnév kezdőbetűje, tehát a betűrendbe sorolásnál a második betű számít. Haebler a görgetőket mindig arab, a lemezeket római számmal jelölte, máig ezt követi minden kötéskutató is e témában megje­ lenő publikációjában. Haebler repertóriumának második kötete több fejezetre tagolódik. Haebler a kevéssé meghatározható lemezeket és görgetőket csoportosítja ebben aszerint, hogy szignó nincs ugyan a díszítőszerszámon, de van évszám ('Datierte Stempel'), vagy a vizsgált kötés egy meghatározott személlyel vagy hellyel kapcsolatba hozható ('Stempel mit Marken'), még bizonytalanabbak az évszámos kötések ('Datierte Einbánde'), minthogy a kötésen lévő évszám nem feltétlenül a kötés elkészültének éve, hanem a tulajdonos birtokába kerülésének időpontja, majd a legbizonytalanabb meghatározási körülmény a reneszánsz kötésű könyv mai lelőhelye szerinti csoportba sorolása ('Unbezeichnete Stempel nach Fundorten'). Az ötödik fejezet az első kötetbe való, de később megtalált szignált kötésekhez Pótlás ('Nachtrag'), tehát ezt is mindig fel kell lapozni egy meghatározásra váró gőrgetős-lemezes kötés vizsgálatakor. A második kötet legfontosabb fejezete az ikonográfiái index. Ebben vázlatát adja előbb a görgetőkön, majd a lemezeken látható jelenetek tárgyszavas rend- 1 ROZSONDAI, Marianne: Signierte Renaissance-Einbande deutschen Typs aus dem 16. Jahrhun- dert. Gutenberg-Jahrbuch 1988. 290-339. 2 HAEBLER, Konrád: Rollen- und Plattenstempel des XVI. Jahrhunderts. Unter Mitwirkung von Ilse SCHUNKE. Bd. 1-2. Leipzig, 1928-1929. (Sammlung bibliothekswissenschaftlicher Arbeiten 41-42.) Reprint: Wiesbaden, 1968. 3 Beitráge zum Rollen- und Platteneinband im 16. Jahrhundert. Hrsg. von Ilse SCHUNKE. Leipzig, 1937. (Sammlung bibliothekswissenschaftlicher Arbeiten 46.) 4 R A B E N A U , Konrád von: Ein „neuer Haebler". Überlegungen zur weiteren Arbeit an dem Repertórium des figürlichen Einbandschmucks aus dem 16. Jahrhundert. In: De libris compaetis miscellanea. Ed. Georges COLIN. Bruxelles, 1984. 99-115. (Studia Wittockiana 1.) szerezésének: allegorikus alakok (megszemélyesített erények és bűnök), ismert klasszikus szereplők, bibliai - ó- és újszövetségi - jelenetek stb. szerint csopor­ tosítva. Egy-egy csoporton belül a méretet tekintve a nagy óbbtól a kisebb méret felé halad. A díszítőelem (görgető és lemez) mm-ben pontosan megadott mérete az azonosítás egyik döntő ismérve, a másik a felirat betűhív egyezése, a harma­ dik természetesen maga a téma. E három együttes azonossága biztosítja a pontos meghatározást, közöttük nincs fontossági sorrend, mindháromnak egyeznie kell a vizsgált kötés díszítőelemével. Egy X V I . századi német reneszánsz kötés meg­ határozását rendszerint itt, Haebler ikonográfiái indexénél kezdjük. Haebler tapasztalata szerint a görgetőn vagy a lemezen látható évszám nem feltétlenül a szerszám elkészültének éve, hanem inkább az az időpont, amikor a könyvkötőt az adott város könyvkötőcéhébe felvették, vagy előbbre lépett a rang­ listán. Nem ritka, hogy ugyanazt a kötéstáblát díszítő lemezeken és görgetőkön más-más iniciálékkal találkozunk. Haebler ezt azzal magyarázza, hogy a szer­ számkészlet egyik könyvkötőtől a másikhoz került vétel vagy haláleset és új há­ zasságkötés miatt, s az utód változatlanul tovább használta elődje görgetőit és lemezeit a sajátjával együtt. De egy városon belül a szerszámok kölcsönzése sem ritka, különösen, ha a kötést megrendelő személy megszabja, hogy milyen áb­ rázolást óhajt látni könyve kötésén, s a kívánt témájú lemez nincs meg az adott mesternél. Erre példa a debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának F 540 jelzeten őrzött, Zürichben 1564-ben kiadott könyve, 5 amelynek kötésén a második keretben látható görgető jelzése F. H. = Frobenius Hempel, ennek ké- pecskéi a keresztrefeszítést, az angyali üdvözletet és a feltámadást ábrázolják. A z előtábla lemezének szignója D. I. = Dávid Johannes, a háttábla lemezén a meg- igazulás ismét F. H.-val van szignálva, míg a középlemezek alatti horizontális lemez S. R. = Severis Rötteré. Mindhárman ismert wittenbergi könyvkötők, jól felszerelt műhellyel. Egyértelmű tehát, hogy ezt a könyvet Wittenbergben kö­ tötték be. A kötet Sámuel két könyvét tartalmazza Petrus Martyr Vermigli latin fordításában és hozzá írt kommentárjával. A könyv magyar nyelvű (!) sűrű lap­ széljegyzetei a bibliai szövegek magyar fordítását tartalmazzák, s ez szolgált a V i ­ zsolyi Biblia egyik forrásául.6 Az sem ritka, hogy a könyvkötő nevének iniciáléján kívül egy ligáit betűpárt is találunk a díszítőszerszámon, például az alábbi 5. példán, Georg Kammerber- ger Jákob küzdelmének lemezén a H V ligáit. Ez rendszerint a metsző nevének szignója. Amennyire lehet, a bibliai történések sorrendjét követve vegyük sorra a német típusú reneszánsz kötések néhány példáját. Példáim döntő többségét a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Régi Könyvek Gyűjteményéből veszem, ha mégsem, akkor feltüntetem a könyv, illetve a kötés őrzési helyét. 5 Debrecen, Református Kollégium Nagykönyvtára, F 540: VERMIGLI, Petrus Martyr: In duos libros Sámuel is prophetae... commentarii doctissimi. Zürich, 1564, Chr. Froschauer. 6 IMRE Mihály: A Vizsolyi Biblia egyik forrása: Petrus Martyr. Debrecen, 2006. 7-8. Bibliai jelenetek lemezeken és görgetőkön 1. Lipcse, Deutsche Bücherei-Buchmuseum, Bö-M 204:7 a lemezpár két oldalán a világ teremtése és a bűnbeesés: A M A N F A N G SCHVF GODT // HÍMMEL V N D ÉRDEN (1 Mózes 1,1: a Biblia első mondata) és az utolsó ítélet: K A M E T I R G E B E N E D Y D E N // GÁHTIR V O R M A L E D Y D E N (Máté 25,34, i l l . 41), Szinte azonnal felcsendül az ember fülében Sylvester János magyarra fordított Újszövetsége elejére írt gyönyörű verse, Az magyar níp- nekki ezt olvassa utolsó sora: „Bódogok eljövetek, vesszetek el gonoszok." 7 Leipzig, DB-Buchmuseum, Bö-M 204: RICCOBONUS, Antonius: De história liber. Basel, 1579. - Természetesen betűhíven és nem a helyesírás szerint közlöm a feliratok szövegét. 2. R M I V F 187:8 a bűnbeesést (1 Mó­ zes 3) ábrázoló kép negatív vésetű ara- nyozólemezen (Haebler 1.40. p., H . B., Breslau, Platté I.); alul üresen maradt a feliratnak hagyott mező. A bekötés éve 1548. A kötés külső keretdíszét alkotó görgető egyik medálionjában W betű lát­ ható, fölötte 1540-es évszám, a követ­ kező medálionban kétfarkú oroszlán és H. B. monogram, a harmadikban sas, a negyedikben Szt. Adalbert. Mindez egy breslaui (ma Wroclaw) könyvkötőmű­ helyre utal. 3. Ráth 1772:9 Izsák feláldozása (1 Mó­ zes 22), a lemez (Haebler nem hozza) felirata: ÁBRAHÁM CREDIDIT DEO (Ábrahám hitt az Istennek: Jakab 2,23). A lemez párja (Haebler 1.446. p., S. T., Württemberg, Platté IX.) a hát­ táblán a württembergi címer, a szala­ gon: V D M I E (Verbum Domini manet in [a]eternum, azaz A z Úr szava meg­ marad örökké: 1 Péter 1,25). Ez „Az Űr igéje örökké fennmarad" visszhangzik majd gyakran a habán kötéseken, ame­ lyekre e dolgozat végén röviden kitérünk. 8 MTAK, RM IV F 187: CUSPINIANUS, Johannes: De caesaribus atque imperatoribus Romanis. [Strassburg], 1540, [Kraft Müller]. 9 MTAK, Ráth 1772: KurtzeAuszlegungüber die Sontags unndder... Fest Euangelia durch das gantzJar. Tübingen, 1562, [Ulrich Morhart d. Á.?] - A nyomtatvánnyal egykorú kötés Wolf Conrad Schwickart tübingeni mester műhelyében készült. E kötés keretének görgetőjén a reformátorok sze­ repelnek: Luther, Hus, Erasmus, Melanchthon. Vö. ROZSONDAI, Marianne: Beitrdge zu Württember- gischen Renaissance-Einbanden mit slawischen Drucken des Primus Truber. Gutenberg-Jahrbuch 1972.353-359. 4. A z 542.150 és 542.51710 kötéseit és a Magyar Országos Levéltárban őrzött Vizsolyi Bibliát is ugyanaz, a Salamon ítéletét (1 Királyok 3,16-28) ábrázoló lemez (Haebler I. 216. p., G. K. , d.J., Wittenberg, Platté III.) díszíti. Ez utóbbi példa arra, hogy a Wittenbergben tanuló diákok kivitték magukkal a magyarra fordított Bibliát kötetlenül, s ott köttették be. A képen a két asszony közt a könyv­ kötő neve: Casfpar] Kraf[t], a másik lemezen (Haebler I. 216. p., C. K. , d.J., Wit­ tenberg, Platté I.) Sámson az oroszlánnal (Bírák 14,5-6) - s a könyvkötő teljes neve, CASPARVS KRAFFT és a dátum olvasható: 1597. Caspar Krafft wittenbergi könyvkötő. 1 0 MTAK, 542.150: CHEMNITZ, Martin d. Á.: Locorum theologicorum pars 2. Ed. 2. Frankfurt, 1599, ex off. Paltheniana, sumptibus Jo. Spiess. - Ugyanez a lemez látható az 542.517: CALVIN, Jean: Epistola et responsa. Genf, 1575. művet borító bőrkötésen is. 5. R M IIIF 240:11 Jákob küzdelme az angyallal (1 Mózes 32,25-32), a le­ mezen (Haebler I. 221. p., G. K. , Wit­ tenberg, Platté II.) a könyvkötő neve, s a metsző monogramja: GEORGI9 K A M M E R B E R G E R *HV. - A witten­ bergi kötésben két mű van egybekötve, egy magyar szerző műve Kálvinéval. 6.542.085:12Zsuzsanna és a vének (Dá­ niel 13,5-43) lemez (Haebler I. 241. p., J. K. , Platté I.) díszíti a könyv háttáblá­ ját. Alul a címerpajzs két oldalán I -K, fölül a két sarokban: Justitia a mérleg­ gel és Caritas gyermekkel. Hadd utal­ junk itt is bibliai helyre: (a szeretet) nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal (1 Korinthusiak 13, 6). A megszemélyesített erények állandó szereplői a német reneszánsz kötések­ nek. A z előtáblán a hárfázó Dávid le­ meze (Haebler 1.241. p., J. K. , Platté IV.) ugyancsak szignált (I. K . , nem Jákob Krause). A kötés lombdíszes-medálionos görgetőjében B. W. (L.) monogram látható. Ezt a mestert Haebler Neuburg an der Donauból származtatja, a két nagy méretű lemezt Mainzból, esetleg Augsburgból. 1 1 MTAK, RM IIIF 240: CALVIN, Jean: Harmónia ex evangelistis tribus composita. Genf, 1582, E . Vignon. Koll. 1. - SZEGEDI István: Theologiae sincera loci communes de deo et homine... Basel, 1588, Konrád Waldkirch. Koll. 2. 1 2 MTAK, 542.085: CICERO, Marcus Tullius: Orationum volumen secundum. Strassburg, 1574, Richelius. 7. 542.648:13 Judit és Jáel, a két zsidó hősnő, akik megszabadították népüket az ellenségtől (Zsoltárok 144,19, illetve Bírák 4,12-21 és 5,24-31). A háromsoros feliratok bibliai idézetek: V O L V N T A T E M T I M E N T I V M SE // FACIET: ET DEPRECATIONE[M] EOR[UM] // EXAVDIET [E]T SALVOS FATI[ET] EOS DNS - PSA[L]M 144 IVDIT - HOLIFERNI (Akik félik, azoknak teljesíti kívánságát, meghallgatja kérésüket és megmenti őket... a z ú r ) SIC PEREANT OMNESINIMICITVI // DNE Q[UI] AVT[EM] DILIGV[N]T TE SICVT SOL // IN ORTV SVO SPLENDENT [!] - IVDI * V (így vesszen el, Uram, minden ellenséged, akik pedig szeretnek, legyenek olyanok, mint a nap, amikor teljes fényében fölkel). A lemezek jelöletlenek (Haeb­ ler II. 153. p., 1572, Platté I., II.), de a kötés keretét díszítő lombdíszes-medá­ lionos görgetőben M . K . monogram látható. A monogramot Haebler sem tudta biztosan feloldani, de analógiák alapján Wittenbergre lokalizálja a műhelyt. Más wittenbergi könyvkötők, illetve megrendelők is szívesen díszítették Judit és Jáel alakjával kötéseiket, így például a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára 1 3 MTAK, 542.648: L E VAYER, Franciscus: Legátus, seu de legatione. Hannover, 1596, Antonius. Régi Könyvek Gyűjteményében az 543.07414 vagy az 542.56615 jelzetű kötete­ ken Judit-Jáel lemezpár (Haebler I. 251. p., T. K. , Wittenberg, Platté X V I , , XIII.) látható. 8. 542.144:16 Dávid felkenése (1 Sámuel 16) lemez (Haebler II. 314. p., B. R, Platté II.): A z Úr így szólt [Sámuelhez] „Rajta, kend föl, mert ő az!" Erre fogta az olajos szarut és fölkente testvérei körében. Attól a naptól eltöltötte Dávidot az Úr lelke... E lemez párja (Haebler II. 314. p., B. E , Platté III.) a Szentháromság - hi­ szen Dávid házából való Jézus maga is, „az Úr lelke" kifejezés pedig a Szent- lélekre utal. Haebler ezt a két lemezt a II. kötetben a Pótlások (Nachtrag) között B. F. alatt hozza, de nála mindkét lemez jelöletlen. Az 542.144 jelzetű könyv kötésén viszont a Szentháromság lemezen jól látható egy F. H. szignó. 1 4 MTAK, 543.074: VANNIUS, Valentinus: De missa integra história. Tübingen, 1563, apud viduam Morhardi. 1 5 MTAK, 542.566: CLENARDUS, Nicolaus: Institutiones ac meditationes in Graecam linguam cum scholiis. Frankfurt, 1580, A. Wechel. 1 6 MTAK 542.144: CHERPONTIUS, Johannes: Libelli aliquotformandis tum iuventutis moribus... [Genf], 1581, E. Vignon. 9. 542.790:17 Jézus megkeresztelése a Jordánban, a lemez (Haebler I. 217. p., C. K. , d.J., Wittenberg, Platté X.) kétsoros felirata: HIC EST FILIVS M E V S DILECTV//S IN QVO MIHI C O M P L A C V I (Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm: Máté 3,17). A lemez párján (Haebler I. 217. p., C. K. , d.J., Wittenberg, Platté IX.) Jézus születése: PVER NATVS EST NOBIS ET FI//LIVS DATVS EST NOBIS (Gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk: Izajás/Ézsaiás 9,6). Ezek a dí­ szítőszerszámok a wittenbergi Caspar Krafft műhelyében voltak használatban. 1 7 MTAK, 542.790/koll. 1: HESHUSIUS, Tilemanus: Postilla, das ist Aufilegung der Evangelien auff alle Fest. Helmstedt, 1581, Lucius. 10.542.499:18 Jézus megkeresztelése a Jordánban és a keresztrefeszítés lemez (Haebler I. 118. p., I. E , Wittenberg, Platté XI. , X.) feliratai: DAS IST M E I N LIBER SON // A N D[EM] ICH W O L H A D S T M (Luthernál: ... an welchem ich Wohlgefallen habe. Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm: Máté 3,17) E C C E A G N V S DEI QVITO//LLIT PEC[C]ATA M V N D I (íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit: János 1,29). Jelzés lenn balra: I. F. A z I. E feloldása Jákob Fritsch, d.J., apa és fia egymást követve működött könyvkötőként Wittenbergben. MTAK 542.499: BRENT, Johann: Pericopae epistolarum. Wittenberg, 1559, J. Crato. 11. Ant. 416: 1 9 Jézus és a szamariai asszony (János 4,7-26): a lemez (Haeb­ ler I. 459. p., H . V. M . , Platté II.) fel­ irata német: VIE CHRISTVS MIT // D E M SA- MARISCH/ /EN WEIB RE[DE]T J 4 (Amint Jézus a szamariai asszony­ nyal beszél). A jelenet fölött H.V.M. mo­ nogram van bevésve a lemezbe, s őt Baden-Württemberg területén működő mesternek tartja Haebler. 12. Ráth F 64:2 0 Jézus feltámadása le­ mez (Haebler I. 308. p., C. N . , Witten­ berg, Platté I.): ERO MORS TVA O MORS (Ozeás/Hóseás 13,14: „Hol van a tö­ vised, halál?" Itt szó szerint: A halálod leszek, óh, halál. Vö. 1 Korinthusiak 15,55: Halál, hol a te fullánkod?). A sí­ ron a jelzés: C. N . = Conrad Neidel, egy Wittenbergben működő könyvkötő, akinek a díszítőszerszámai gyakran sze­ repelnek más wittenbergi könyvkötőé­ vel együtt. 1 9 MTAK, Ant. 416: E C K , Johann: Enchiridion locorum communium adversus Lutheranos. Ingolstadt, 1529, [Apianus]. 2 0 MTAK, Ráth F 64: CALEPINUS, Ambrosius: Dictionarium undecim linguarum. Basel, 1598, Henricpetri. 13. 542.854/1, 3 és 542.305:21 a megigazulás (Rechtfertigung) két lemezen (Haebler II. 155. p., 1574, Platté II., I.), a feliratok: ECCE A G N V S DEI QVITOLLIT // PECCATA M V N D I I O A N I (János 1,29) MALEDICTVS QVI N O N PERMA[N]//SERIT IN OMNIBVS Q V E SCRIPTA SVNT (Átkozott, aki nem teljesítvén, nem tartja érvényben a törvény szavait: 5 Mó­ zes 27,26). Ezek a lemezek jelöletlenek, de a két kötésen látható görgetők szig­ náltak. A z 542.854 jelzeten őrzött, háromkötetes Flacius-mű első és harmadik kötetének második keretében a görgető (Haebler I. 33. p., C. B. , Rolle 1.) ké­ pein a keresztrefeszítés C B . monogrammal Jézus születése, az angyali üdvözlet és a feltámadás látható. A képecskék alatt kétsoros latin feliratok olvashatók. - A z 542.305 jelzetű, Fabricius által összeállított könyv kötésén két keret görgetői is szignáltak. A második keret (Haebler I. 407. p., H . S., Wittenberg, Rolle 1.) ké- pecskéi: a keresztrefeszítés H . S. monogrammal, Jézus megkeresztelése, Izsák feláldozása és a feltámadás; itt is kétsoros latin feliratok olvashatók a képek alatt. 2 1 MTAK, 542.854/1, 3: FLACIUS, Matthias: Ecclesiastica história. Basel, 1562-1567, Oporin. - MTAK, 542.305: FABRICIUS, Georgius: Poetarum veterum ecclesiasticorum opera christiana. Basel, 1564, Oporin. A harmadik keretben lombdíszes medálionos görgető (Haebler I. 405. p., H . S., Leipzig, Rolle 4.) van ugyancsak H . S. monogrammal. Ez mesterjegy. Haebler szerint az első H . S. monogram Hans Schreiber wittenbergi könyvkötőé, a mes­ terjegy pedig Hans Schoeningeré, aki viszont Lipcsében tevékenykedett. Ugyancsak a megigazulást szemléltető, de szignált két lemez (Haebler 1.200. p., D. I., Wittenberg, Platté V. és Haebler 1.173 p., F. H. , Wittenberg, Platté V.) díszíti a debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának a bevezetésben példaként említett F 540 jelzetű könyve elő- és háttábláját. 14. 543.024:22 A hit általi megigazu­ lás ábrázolása (vö. Rómaiak 3,21-24) egy lemezre vésve is kedvelt a né­ met bőrkötéseken. A lemez (Haeb­ ler I. 406. p., H . S., Leipzig, Platté II.) négy részre van osztva, amely­ nek függőleges tengelye maga az élet fája. Fölül, balról a bűnbeesés az első emberpárral és a tudás fájá­ val, jobbról a feltámadás, alul, bal­ ról a pokolra taszítás, azaz az elkár­ hozás, jobbról a kereszrefeszítés.2 3 Mint eddig is tapasztalhattuk, a görgetőkre is gyakran apró ké­ pecskéket véstek bibliából vett jele­ netekkel. 2 2 MTAK, 543.024/koll. 1: VERMIGLI, Pietro Martire: In epistolam S. Pauli apostoli adRoma- nos ... commentarii. Basel, 1568, Perna. 2 3 Ugyanez a lemez díszíti az MTAK 552.416 jelzetű, Mózes öt könyvének Kálvin kommentár­ jával Genfben kiadott kötését is: [BIBLIA.] Mos is libri V. Cum Johannis Calvini commentariis. Genf, 1563, H. Stephanus. - Az 543.024 és az előbb említett 542.305 kötése H.S. monogrammal jelölt görgetője ugyanaz a két kötésen: keresztrefeszítés H S, Jézus megkeresztelése, Izsák feláldozása és a feltámadás. 15. Ilyen a 13. sorszámon (542.854/1, 3) tárgyalt kötések görgetője (Haebler I. 33. p., C. B. , Rolle 1.): a keresztrefeszítés C. B. monogrammal, Jézus születése, az angyali üdvözlet és a feltámadás, ezek felirata: IPSE P E C C A // NOSTRA T V L - PVER NATVS // EST NOBIS ET - VIRTVS ALTIS//SIMI A B V M B - VBIVICTORI/ /A TVAINFER (János 1,29 - Izajás/Ézsaiás 9,6 - A Magasságos ereje árnyékoz be téged: Lu­ kács 1,35 - Pokol, hol a te diadalmad? 1 Korinthusiak 15,55) 16. Ráth F 1067-1068 és Ráth F 1069-107024 görgetővel (Haebler II. 304. p., I. B. II, Cöln, Rolle 5.) díszített kötésének képei és egysoros feliratai: keresztrefeszítés: SATISFACTIO - érckígyó: SIGNV' FIDEI - bűnbeesés 1536-os évszámmal: P E C C A T V M - feltámadás: IVSTIFICATIO (Elvégeztetett: János 19,30 - a hit jele: 4 Mó­ zes 21,9 - bűn: Rómaiak 3,21-24 - megigazulás: Rómaiak 3,21-24). Haebler ezt a magát egy- egy díszítőszerszámon I. B. mo­ nogramos mesterjeggyel jelölő mestert egy Cölnben (ma Ber­ lin egyik városrésze) működő műhely mesterével tudta azo- M Í T O , nosítani. (Egyébként I. B. mo- ' nogrammal I-VI, vagyis hat kü- lönböző műhelyt vett Haebler jegyzékbe.) mm- 17. 542.877/3, 7 2 5 görgetőjé- nek (Haebler II. 144. p , 1558, Rolle 1.): keresztrefeszítés - an­ gyali üdvözlet - feltámadás két­ soros feliratai: IPSE PECCA//TA M V L T V L - CONCIPIES // IN VTERO - ABSORTA E//ST MORS IN (János 1,29 - Fogansz a te méhedben: Lukács 1,31 - Elnyele- tett a halál [diadalra]: 1 Korinthusiak 15,54) Ugyanezen a kötésen a másik, alakos görgetőn (Haebler I. 53. p., I. B. III, Rolle 1.) négy allegorikus nőalakot látunk: Iustitia, Cari- tas, Spes és Fides alakját. Itt Spes feje fölött címerpajzson mester­ jegy van I. B. monogrammal. 2 4 MTAK, Ráth F 1067-1068, Ráth F 1069-1070: PELBARTUS de Themeswar: Aureum Rosarium theologiae... libri 1-4. Hagenau, 1503-1508, H. Gran. (RMKIII 114, 125, 145, 151) 2 5 MTAK, 542.877/3 és 7: AUGUSTINUS, Aurelius: Operum ... tomus 7. Basel, 1556, Frobenius. A keresztény erények A keresztény erények - a hit, remény, szeretet - ábrázolása rendkívül gyakori a német típusú reneszánsz kötéseken. A keresztény és sarkalatos erények ábrá­ zolása nemcsak görgetőn, hanem lemezen is gyakori. Nem lehet véletlen, hogy nemcsak képi ábrázolásuk kedvelt, de a kor tanult embereinek, így például Rimay Jánosnak is a látóterébe kerültek, s versben magasztalta őket. 2 6 18. 542.49527 előtáblájának lemezén (Haebler I. 432. p., T.S., Platté V.): FIDES - SPES - CHARITAS - PACIENCIA szimbolikus nőalakjai láthatók, a háttáblán (Haebler I. 432. p., T. S., Platté II.) pedig 2 6 Legutóbb KNAPP Éva: AZ összezárt erények. Irodalomtörténeti Közlemények (112) 2008, 385-406. - JANKOVICS József: „Akadtam egypicturára... " Rimay János és Madách Gáspár allego­ rikus versének képzőművészeti vonatkozásai. Irodalomtörténeti Közlemények (86) 1982, 652-656. - KOVÁCS József László: Rimay és a XVII. század emblematikájáról. Irodalomtörténeti Közlemé­ nyek (86) 1982, 637-644. - Lásd még AUGUSTINUS Aurelius: Enchiridion de fide, spe et caritate c. művét. 2 7 MTAK, 542.495: EBER, Paul: Calendarium historicum conscriptum. Wittenberg, 1564, Raw. IVSTICIA 2 8 - PRVDENCIA - FORTITVDO - TEMPERANCI[A] , Az előbbi lemez datált: 1564, az utóbbi, Temperancia lábánál, T. S. monog­ rammal szignált. T. S. azonos Thomas Stellbogennal, aki Lipcsében működött könyvkötőként. 19. R M IIIF 23 6 2 9 kötésén ugyanezek a megszemélyesített erények: FIDES - SPES - CHARITAS - PACIENCIA IVSTICIA - PRVDENCIA - FORTITVDO - TEMPERANCIA láthatók két lemezen (Haebler I. 374-375. p., H . R., Platté XII., X I ) , de egy má­ sik mester, H . R. monogramos wittenbergi könyvkötő műhelyéből, aki talán azo­ nos Hans Reinischsel, de műhelyében több mester szerszámait is használták. Sokáig Nagyszombatban működött az egyetlen katolikus nyomda, tevékeny­ sége Telegdi Miklós érseki helyettesnek volt köszönhető. Telegdi nemcsak termé- 2 8 Az Igazság - Igazságosság (Iustitia) gyakori ábrázolása a könyvkötések lemezein és görge- tőin ugyancsak bibliai gyökerű. Jézus megkeresztelésekor azt mondja Jánosnak „... mert illik né­ künk minden igazságot betöltenünk" (Máté 3,15). Másutt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam" (János 14, 6). De legmegrázóbb Jézus és Pilátus párbeszédének a vége: „Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra." Pilátus így szólt hozzá: „Mi az igazságT (János 18,37-38) 2 9 MTAK, RM IIIF 236: GRYNAEUS, Joannes Jacobus; Pars altéra theologicarum disputationum. Basel, 1586, Waldkirch. - Benne: TOLNAI Miklós tézise (RMKIII 741.). keny szerző és nagyszerű szónok volt, aki felvette a harcot a terjedő protestan­ tizmussal, de mint nyomdaalapító is jelentős. A kiadványok egy részét a nyomda melletti könyvkötőműhelyben be is kötötték. A mintegy 21 könyvből álló kö­ téscsoport a magyar kötéstörténet egyik legfontosabb együttese. A z Akadémia Könyvtárának három ilyen kötése van.3 0 A C. H. monogramos görgetőket való­ színűleg Nürnbergből szerezték be. A z ország három részre szakadása után ér­ dekes megfigyelni, hogy Magyarországon felhagytak az itáliai stílusban készült könyvkötésekkel, s a királyi Magyarország és Erdély területén a kötések a német típusú reneszánszt, az alakos görgetős-lemezes kötések mintáját követték. Talán ebben is a katolikus Itália helyett a reformációt követő országok felé fordulást érzékelhetjük. 20. A Telegdi-féle nyomda mellett működő könyvműhelyben használt tízféle gör­ gető között van egy a megszemélyesített keresztény erényekkel, kétsoros felira­ tokkal: FIDES // EST SV - SPES N/ /ON C O N C-H[monogram] - CARIT//AS B E N (Est autem fides sperandorum substantia, vagyis A hit pedig alapja annak, amit remélünk: Zsidók 11,1- Spes autem non confündit, azaz A reménység pedig nem szégyenít meg: Rómaiak 5,5 - Fructus autem Spiritus est caritas gaudium pax longanimitas bonitas benignitas, azaz A Lélek gyümölcsei pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság: Galaták 5,22.) Fides kezében kehely, fölötte az ostyával. Spes imára kulcsolt kézzel áll, a fej két oldalán C - H monog­ ram. Caritast mindig gyermekekkel látjuk, az egyik a karján ül, a másikat kézen vezeti. Ezek általános jellemzői eme erények ábrázolásának. 21. A C. H . monogramos Salvator-görgető (Haebler I. 166. p., C. H . , Rolle 1.) képei és feliratai: keresztrefeszítés C H - keresztelés - angyali üdvözlet - fel­ támadás: ECCE AGNV/ /S DEI QVI T - HIC EST FI//LIVS M E V S - E C C E CONC// IPIES ET P - GLORIOSA // RESVRECT (János 1,29 - Máté 3,17 - Lukács 1,31 - dicsőséges feltámadás) 3 0 ROZSONDAI Marianne-MucKENHAUPT Erzsébet: Telegdi Miklós és a nagyszombati Cfí-mo- nogramos kötéscsoport. Magyar Könyvszemle (116) 2000/3, 285-306. (MTAK, Ráth 37, RM III 72, RM III 191.) Reformátorok 22.542.338:31 Luther és Melanchthon portréja lemezen (Haebler 1.250. p., T. K. , Wittenberg, Platté III., II.), feliratuk: NOSSE CVPIS FACIEM LUTHERI H A N C // CERNE TABELLÁM SI M E N ­ T E M LIBROS // C O N S V L E CERTVS ERIS (Ha meg akarod ismerni Luther arcát, vedd szemre e képet, ha a szellemét, vedd könyveit, s biztos leszel) F O R M A PHILIPPE TVA EST SED MENS // TVA NESCIA PINGI NOTA EST A N T E // BONIS ET TVA SCRIPTA DOCENT (Ez a te alakod, Philipp, de szellemedet nem lehet lefesteni, a jók előtt ismert, a te írásaid tanítják őket) Mindkét portré fölött az ívben Thomas Krüger wittenbergi könyvkötő nevé olvasható, Melanchthonnál még egy 1562-es dátum is. A z Akadémia Könyv­ tára Ráth 1788/11 jelzetű könyve 3 2 kötésén is Luther és Melanchthon portréja van ugyanolyan háromsoros felirattal, de Haebler szerint a lemezek (Haebler I. 195. p., O. H. Monogramm, Platté II., I.) egy O. H. monogramos könyvkötőé. 3 1 MTAK, 542.338: [BIBLIA.] Nóvum Testamentum. Graece et Latiné Theodoro BEZA interprete. Genf, 1567, H. Stephanus. 3 2 MTAK, Ráth 1788/11: PEUCER, Caspar: Epistolae selectiores. Wittenberg, 1565, Crato. 23. 542.609:33 Kálvin és Béza portréjával díszített kötések Melanchthon haláláig (1560) csaknem hatszáz magyarországi diák ment Witten­ bergbe tanulni, aztán még vagy négyszáz. A magyar diákok már 1555-ben coetust alakítottak. A Kálvint követő polgárokat, köztük a 'kriptokálvimsta' magyar diá­ kokat Wittenbergben kétszer, 1574-ben és 1592-ben támadták tettlegesen is. (Ak­ kor került Melanchthon veje, Peucer is börtönbe.) A Luther-hívőknek semmi okuk nem volt, hogy a két genfi teológus portréját tetessék a könyvükre, a reformátu­ sok kerülték a személyi ábrázolást, csak az ott tanuló magyar diákok óhajthatták, hogy a maguk szellemi hőseit lássák könyvük kötésén. A z Akadémia Könyvtára 542.609 jelzeten őrzött könyve nemcsak a Kálvin-Béza-portréval díszített kö­ tése miatt különösen értékes, hanem mert a címlap bejegyzése szerint Körmendi György, ev. ref. esperes, a negyven, gályarabságra ítélt prédikátor egyikéé volt. 3 4 A kötés keretében látható lombdíszes-medálionos görgető (Haebler I. 137. p., 3 3 MTAK, 542.609: MORNAY, Philippe: De veritate religionis Christianae. Leiden, 1587, ex off. Plantiniana, apud R Raphelengium. 3 4 ROZSONDAI, Marianne-RABENAU, Konrád von: Eine Platté mit dem Bildnis von Calvin und Beza auf Wittenberger Einbanden fiir ungarische Studenten. Gutenberg-Jahrbuch 1993. 324-342. - U Ő K : Magyar diákok vitték Kálvint és Bézát Wittenbergbe. Magyar Könyvszemle (108) 1992/2. 165-167. C. G., Rolle 7.) Caspar Genseler wittenbergi könyvkötő műhelyéből való. Kálvin és Béza e portréit eddig csak az M T A K 542.609 jelzetű és a pápai Református Kollégium Könyvtárának KIII457 jelzetű könyve 3 5 kötésén láttam. A pápai köté­ sen a keretet díszítő görgető S. R.-rel szignált (Haebler I. 386. p., S. R., Rolle 1.), ez Severin Roettert fedi, aki ugyancsak wittenbergi könyvkötő volt. 24. Ráth 1771:36 Primus Truber, Stephanus Consul Istrianus, Antonius Dal­ mata portréi lemezen (Haebler I. 428. p., S. S., Tübingen, 3,4, 5, helyesen: Platté I, II, III.) E három reformátor Ljubjanából menekült Urachba. Truber ott szlovén/horvát nyelvre fordította az Újszövetséget, és írt anyanyelvén prédikációkat. Munkájában segítette az isztriai lelkész, Stephan Konsul és Anton Dalmata. Ezek a könyvek Tübingenben jelentek meg. Ritkák, mert katolikus vidéken elégették Truber 'pro­ testáns' könyveit. Urachban Hans Ungnad támogatását élvezték. Könyveiket két könyvkötő kötötte be, egyikük, Sámuel Streler biztosan Tübingenben működött, de mindkettő használta a róluk készült lemezt a kötések díszítéséhez. 1970-ben Ernst Kyrifi sorra vette az általa fellelhető ilyen kötéseket a Gutenberg-Jahrbuchban.37 3 5 Pápa, Református Kollégium Könyvtára, KIII457: CALVIN, Jean: Institutío Chrístianae reli­ gionis. Genf, 1585, E. Vignon et Jo. Le Preux. 3 6 MTAK, Ráth 1771: [BIBLIA.] Der erst halb Theil des newen Testaments darinn sein díe vier Euangelisten und derApostel Geschicht jetztzum erstenmal in die CrobatischeSprachverdolmetscht und mit Glagolischen Buchstaben getruckt. Tübingen, 1562, [Ulrich Morhart d. Á.?]. 3 7 KYRISS, Ernst: Württembergische Renaissance-Einbánde mit slawischhen Drucken des Primus Truber. Gutenberg-Jahrbuch 1970. 371-381. Cikke megjelenését követően közöltem én az M T A Könyvtára Ráth-gyűjtemé- nyében lévő Truber-könyveket és kötésüket,3 8 amelyek közül az egyik a három délszláv reformátor portréjával van díszítve. Soltészné publikálta az Országos Széchényi Könyvtárban Ant. 3316 jelzeten őrzött, Stephan Consul Istrianus- és Antonius Dalmata-portréval díszített kötést.3 9 25. Meglepően sok úgynevezett habán kötés található magyar könyvtárakban. Dí­ szítésük még a XVII . század elején is a korábbi stílust, elsősorban a X V I . századi berni és bázeli mintát követte. A kötések ke­ retében látható felirat fejezi ki vallásos világ­ nézetüket: 3 8 ROZSONDAI, Marianne: Beitráge zu Württembergischen Renaissance-Einbanden mit slawischhen Drucken des Primus Truber. Gutenberg-Jahrbuch 1972. 353-359. 3 9 SOLTÉSZ, Elisabeth: Die Einbande eines Buches des Graner Erzbischofs Miklós Oláh undeines slawischen Druckes des Primus Truber. Gutenberg-Jahrbuch 1995. 240-246. DIE WAHRHEITIST VNDETLICH EBIG DAS WORT GOTTES BESTÉÉT IN EBIG Az Akadémia Könyvtárában két habán kötés van, az egyik (Ant. 858)40 elő- és hát­ táblájának keretében olvasható a fenti első mondat. Ezt a kötést Isaac Dreller készítette, aki a Pozsonyhoz közeli Lévárdon és Oszombaton tevékenykedett 1620 és 1663 között. A z Országos Széchényi Könyvtár Quart. Germ. 852 jelzetű kéziratkötete (Geschicht-buech der Martterer Christij) 30a levelén ugyanis ez ol­ vasható: „Isaac Dreller Buchbinders // Handschrifft hats zu Lewar geschrieben". E kötés és az Akadémia Könyvtára Ant. 858 jelzetű nyomtatott német Bibliájának kötése több bélyegzőegyezést mutat, vagyis mindkettőt Isaac Dreller készítette. *** Összegezés: Gyakori és igen népszerű volt a X V I . századi német nyelvterületen készült kötéseken a Bibliából vett jelenetek ábrázolása. Ha megnézzük a kötése­ ket és bennük a művet, hogy mit borítanak, láthatjuk, hogy nincs feltétlenül ösz- szefuggés a könyv tartalma és a kötés díszítése között. Calepinus tizenegy nyelvű szótárának (Ráth F 64) kötését a Jézus feltámadása-lemez díszíti (12. tétel). A Róma császárairól szóló mű (MTAK, R M IV F 187 = 2. tétel) kötésén a bűn­ beesés jelenete látható, s Cicero beszédeinek könyvkötésén (MTAK, 542.085) Zsuzsanna és a vének (6. tétel). Nem hiszem, hogy akár a császárok, akár Cicero esetében bármiféle célzásról lenne szó. Mégis, különösen a reformátorok portréit mutató kötések többnyire összhangban vannak a belső tartalommal, azaz sokszor az ő munkájukat tartalmazza a könyv. Ha a bemutatott kötéseket a készítési helyük szerint vizsgáljuk, azt tapasztal­ juk, hogy Wittenberg vezet (ahol oly sok magyar tanuló megfordult a X V I . szá­ zadban): a 4., 5., 7., 9., 70., 72., 19., 22. és 23. tételek ott készültek. A 4. és 9. Caspar Krafftnál, az 5. Georg Kammerbergernél, a 10. Jákob Fritschnél, a 12. Conrad Neidelnél, a 19. Hans Reinischnél, a 22. (Luther-Melanchthon-port- rék) Thomas Krüger műhelyében, a 23. (Kálvin- Béza-portré) egy - szándéko­ san elhallgatott - wittenbergi műhelyben. Ugyancsak több kötés származik Lip­ cséből: a 14. Hans Schöninger, a 18. Thomas Stellbogen könyvkötőműhelyében készült. A 13. tétel (542.854/1, 3) két megigazulás lemeze jelöletlen, de a velük együtt látható görgetők C B . monogramos műhelye nagy időhatárok között több műhely szerszámait egyesítette. Ugyanezek a lemezek H. S. szignójú görgetővel is előfordulnak (75. tétel, 542.305), és e jelöletlen megigazulás lemezeket hasz­ nálták Wittenbergben, Lipcsében, sőt Berlinben is. Nagyon népszerűek voltak. - Az I. B. II Berlin egykori Cöln városrészére lokalizálható (16. tétel), az I. B. III mű- 4 0 MTAK Ant. 858: [BIBLIA.] Die gantze Bibel ...trewlichest verteütschet [von Martin Luther]. Zürich, 1530, Christoffel Froschauer. VD 16 B-2687 - ROZSONDAI, Marianne: Zwei Habaner Ledereinbánde aus der Bibliothek der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. In: Einband- Forschung. Informationsblatt des Arbeitskreises für die Erfassung, Erschliefiung und Erhaltung historischer Bucheinbande (AEB). Heft 24/ April 2009. 53-58. ködési helye egyelőre kiderítetlen (7 7. tétel). - Van kötésünk Boroszlóból (Bres- lau/Wroclaw) (H. B. , 2. tétel), Tübingenből (5. és 24. tétel), és ugyancsak Baden- Württemberg területéről való a 77. tétel H . V M . szignóval ellátott szép lemeze (Jézus a szamariai asszonnyal). A 6. tételt (I. K.) Haebler Mainzra, esetleg mégis Augsburgra lokalizálja. Magyar vonatkozású, mert nagyszombati, a Telegdi-nyomda mellett működő műhely kötése (20-21. tétel), bár a C. H. monogramos görgetőket valószínűleg Nürnbergből szerezték be, esetleg nürnbergi könyvkötő is dolgozott egy ideig Nagyszombatban. Bizonyos fokig Magyarországhoz köthetők a hosszabb-rövi­ debb ideig itt működő habán mesterek könyvei és kötései is (25. tétel), amelyek már átnyúlnak a XVII . századba. Magyar vonatkozásukat tekintve mégis a legfon­ tosabbak a magyar diákok megrendelésére készült Kálvin-Béza-portrés kötések (23. tétel). Úgy gondolom, hogy a X V I . századi, külföldön nyomtatott és ott be is köttetett, protestáns szellemű teológiai munkák nagy száma a hazai könyvtá­ rakban nem a véletlen műve, és nem csak későbbi vásárlások eredménye. Ezek jelentős hányadát a kint tanuló magyar ifjak hozhatták haza magukkal. Ilyen.pél­ dául a debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának F 540 jelzeten őrzött kötete, Petrus Martyrnak Sámuel két könyve (Zürich, 1564) kötése is, BARTÓK ISTVÁN „Nem tudom, mitsoda madár" Sylvester János Újszövetség-fordításának utóéletéből Balázs János híres Sylvester-monográfiájának az Újszövetség-fordításról szóló fejezetében többször is utal rá, mi mindent kellene még elvégezni a munka további vizsgálata során. Egy kis ízelítő a feladatokból: „[...] igen kívánatos és egyben igen gyümölcsöző is volna Sylvester fordításának tüzetes egybevetése a görög eredetivel, a Vulgatával, Válla jegyzeteivel, Erasmus fordításával jegyzeteivel és parafrázisaival, valamint a korábbi magyar fordításokkal és a szerző gramma­ tikájával, végül a teljes szöveg elemzése szókincsbeli, hangtani, alaktani, mon­ dattani és stilisztikai szempontból. [...] Kétségtelenül jelentős eredményt ígérne Sylvester teljes szókincsének összegyűjtése s az így egybeállított anyag elemzése szóföldrajzi, nyelvjárástörténeti, hangtörténeti, jelentéstani, stilisztikai, szinoni- mikai szempontból." 1 Sietek előrebocsátani: ez alkalommal meg sem kísérelek mindezekből bármibe is belefogni. Ehelyett inkább a munka utóéletéből szeret­ nék néhány jellemző, ismert és kevésbé ismert mozzanatot felvillantani annak illusztrálására, hogyan alakult a nagy vállalkozás megítélése. 1. „Sylvester János és kora" Az első reflexiót az Újszövetség-fordításra még Sylvester életéből ismerjük, tőle magától. 1547. szeptember 26-án Bécsből, Nádasdy Tamásnak írt leveléből kitű­ nik: patrónusa magyar zsoltárparafrázisokat küldött Bécsbe kinyomtatás végett, és megkérte Sylvestert, hogy mielőtt sajtó alá kerülnének, mondjon véleményt ró­ luk. Ő azonban nem vállalta a részletes bírálatot. Mint írja: azért nem szedi ízekre a teljes kéziratot, hogy ne vádolhassák bosszúállással. A fordítóban - a Ludovi- cus Teghezinus név alapján - Szegedi Lajost vélte felismerni. Magyarázatképpen felidézi az előzményeket: „Ez az az ember ugyanis, aki fehérvári tartózkodása idején a mi Újszövetségünk fordítását nem átallotta teljes egészében kárhoztatni. Amivel aztán nekem nem csekély kárt okozott. Mert azok a példányok, amelye­ ket én ebbe a városba küldtem, a boldog emlékezetű Bertalan házában, aki kétség kívül Krisztus mártírja volt, mind egy szálig elvesztek. Nem akarok olyan szín- 1 BALÁZS János: Sylvester János és kora. Budapest, 1958. 260. ben feltűnni, mint aki rosszért rosszal fizet [sem mint akit az elfogultság vezérel], ezért csak az előszó címét veszem elő [...]."2 A következő adat Heltai Gáspár bibliakiadási vállalkozásából való, az újszö­ vetségi könyveket tartalmazó, 1561-ben megjelent kötet előszavából. Mivel eb­ ből a redakcióból ma már nem ismert hozzáférhető példány, a szöveget Bod Péter nyomán szokás idézni. Bod ugyanis A Szent Bibliának históriájáról értekezve Hel- tairól ezt írja: „Az egész Uj-Testámentomot pedig egy darabban adta-ki, mellyet ajánlott N A D A S D I ANNÁnak, ki volt Majlát Istvánnak az Erdélyi Vajdának Fe­ lesége, Nádasdi Tamásnak Magyar-Ország Palatínusának Húga. Kihez való ajánló levelét Heltainak nem sajnálom egészszen ide írni: melly így vagyon: [...]"3 A z idézett szövegben Heltai Gáspár Sylvesterről így nyilatkozik: „Silvester János a jámbor, jó és hasznos munkát tött, ki az előtt te Nagyságod Bátjának se­ gítségével Szigedben az Uj Testámentomot ki-nyomtatta. De mi fogyatkozás lött légyen abba, azt az Isten-félő Keresztények meg-tudják Ítélni, egy más mellé tart­ ván a két munkát, az övét és a miénket."4 Sylvester nevét a Heltai-féle Újszövetség végén is említik. A z 1562. évi ki­ adásban tanulmányozható a szövegben előforduló „néminemű Igéknek magyará- zattya és rövideden való értelme". Itt a publicanus szó értelmezésénél Heltaiék helytelenítik Sylvester eljárását, aki fukarnak fordította. Szerintük a sarcoltató a helyes megoldás. Véleményüket meg is indokolják: „Publicanus, Eszt Siluester Iános fukarnak magyaraszta: De minekünc nem tetzic. Mert a fuckaroc kereskedő népec, ieles áros emberec, és jámbor tisztességes nemzetec német országban. M i - nec magyarászta volna Siluester Iános a publicanust, minec előtte nem támattac a fukaroc? Mert nem igen soc ideié annac, hogy támadánac. M i a publicanust Sarzoltattónak magyaráztuc: Mert ollyanoc vóltanac, kic a Romaiaktól a rouast, a vámokat, a harmintzadokat sommán meg vöttéc, Annac vtánna kemény sarzolta- tással nyomorgattác a köz-népet, hogy az sommát három képpen meg vehetnéc." 5 A XVII . század elejéről származik egy adat, amelyik lehetséges magyarázatot ad arra, miféle „fogyatkozás" miatt marasztalhatták el Heltaiék Sylvester mun­ káját. Balázs János Trócsányi Zoltán nyomán idéz egy részletet Asztalos András 2 CSONKA Ferenc fordítása: Janus Pannonius - Magyarországi humanisták. A válogatás, a szö­ veggondozás és a jegyzetek KLANICZAY Tibor munkája. Budapest, 1982. 736-740; 737. A levél ere­ deti szövege: „Hic enim est ille, qui totam versionem nostram Novi Testamenti, dum Albae ageret, in universum damnare non est veritus, nec erubuit. Qua etiam re non parum mihi incommodavit. Nam omnia exemplaria, quae eam in urbem miseram, perierunt in domo Bartholomaei, piae memó­ riáé viri, et martyris haud dubie Christi. Sed ne videar malum malo repensare, neve iniquo duciju- dicio, sumam titulum tantum praefationis [...]." Az újszigeti nyomda. Sylvester és Új Testamentoma. Abádi Benedek. Szegedi Lajos. Néhai Szalay József másolatai után. Irodalomtörténeti Közlemények, 3(1893). 88-98. Sylvester János Nádasdy Tamásnak, Bécs, 1547. szeptember 26. 96-98; 96. 3 BOD Péter: A Szent Bibliának históriája. Szeben, 1748.138-139. A később ismertetendő máso­ dik kiadásváltozatból az MTA Irodalomtudományi Intézete könyvtárának példányát (Rkt. 123.966) használtam. 4 Uo., 140. 5 A JESVS Christvsnac Wy Testamentoma Magyar nyelwre forditatot igaz és szent könyuekböl. Kolozsvár, 1562. Vu7r, RMNY 186. nagyszombati polgár 1609-ben Szenei Molnár Albertnek irott leveléből. Asztalos egy korábbi magyar Újszövetség-fordításról az írja, hogy „igen mód nélkül való, minthogy igen rígi translatio is zalai magyar szókkal, hogy az alföldi magya­ rok előtt olvasnák, ugyan megnevetnék az igéknek nemeit..." A z említett fordí­ tás alighanem Sylvester Újszövetsége. Balázs János így foglalja össze Trócsányi álláspontját és saját véleményét: „Trócsányi szerint Sylvester könyveit a furcsa, szokatlan nyelvjárás miatt nem vették, s szövegeit emiatt nem idézték később sem. Sylvester írói sikertelenségének - úgy hisszük - más okai is lehettek, de azért valószínű, hogy nyelve is sokakat elriasztott." Balázs szerint még a nehéz­ kes stílus, a gót típusú betűk, a kezdetleges tipográfiai megoldások is hozzájárul­ tak, hogy a munka hamar feledésbe merült.6 2. Bél Mátyás Bél Mátyás több művében is említi Sylvester Újszövetség-fordítását. A hun- szkíta rovásírásról szóló könyvében négy helyen hivatkozik rá. Első alkalommal a P - K hangváltásra hoz példát az Újszövetségből, ahol „pedig" helyett mindig „kedig" olvasható. Ezen a helyen ezenkívül csak annyi derül ki, hogy a fordító Sylvester János, aki 1541-ben volt élete virágában, és a munka II. Miksa ural­ kodása alatt másodszor is megjelent.7 Néhány lappal később Bél arról ír, hogy a régiségben a G, L , N , T betűk lágyítását nem ipszilonnal, hanem felső vesszővel jelölték, ahogyan ez Sylvester Újszövetségében is látható.8 A következő említéskor olvasható újabb fontos információ a munkáról. Bél Szenei Molnár Albertet idézi, aki a régi magyar kéziratok és könyvek hiányáról panaszkodik. Szerinte a legrégebbi magyar forrás Székely István világkrónikája (Krakkó, 1558). Bél viszont megjegyzi, hogy az Újszövetség annál is régebbi: Sylvester 1541-ben ajánlotta Ferdinánd király fiainak, Miksának és az ifjabb Fer­ dinándnak. Bél megígéri, hogy erről a könyvről majd alkalmasabb helyen fog szólni.9 Erre azonban a rovásírásról szóló munkában már nem kerül sor. Itt már 6 BALÁZS: /. m., 262. 7 „Sectio Secunda. De Litteris Hunno-Scythicis speciatim. [...] Cur autem K. in P. mutarint recentiores Hungari, in Coniunctione Caussali, Kedig, Kediglen, vt iam seribant: pedig, pediglen, autem, sed, vero, equidem nequeo reperire. IOANNES SYLVESTER, qui anno MDXLI floruit, in versioné Noui Testamenti vbique habét Kedig, neque aliter recentior versionis eiusdem editio, quae MAXIMILIANO II. imperante, excusa est." Matthias B E L : De vetere litteratura Hunno-Scythica exercitatio. Lipcse, 1718. 36. 8 „Ypsilon deniqe litterae vim apud Hungaros pláne non obtinet, licet vsus sit familiarissimi, sed qui solius admodum notae diaeriticae vices obit: consonantibus namque g, 1, n, t, iunctum, easdem emollit, vt: gyalázat, ignominia; nyavalya, morbus; atya, páter. Hinc est, quod veteres, neg- lecto [tó] Ypsilon ministerio, litteras emolliendas, virgula quadam, superius adseripta, notare ma- luerunt. Ita vetus librorum Noui Foederis codex, interprete IOANNE SYLVESTRO, editus, vbique habét: g', F, n', t', id vero, pro illius indole aetatis, rudi charactere." Uo., 42. 9 „Sectio Tertia. De Praeiudiciis, quae aduersus Litteraturam Hunno-Scythicam, adferuntur. [...] Mihi vero suppetit codex librorum Noui Foederis Historicorum antiquior longe, quem Hungarice csak egyszer bukkan fel Sylvester Újszövetsége. A hun-székely írás szemlélteté­ sére Bél a Miatyánk ott olvasható szövegét közli rovásjelekkel átírva. 1 0 Köszönettel tartozom Tóth Gergelynek, akitől megtudtam, hogy Bél szentel néhány lapot Sylvester bibliafordításának Sopron vármegye leírásában, mégpe­ dig Csepreg mezővárossal kapcsolatban. Bél meggyőződése szerint ugyanis: „Két­ ségkívül az válik a város legnagyobb dicsőségére, hogy a magyar nyelvű Új­ testamentumot SYLVESTER JÁNOS fordításában és Nádasdy Tamás gróf költségén 1541-ben [itt] nyomtatták ki, mely I. Ferdinánd fiainak, Miksának és Ferdinánd- nak volt ajánlva." 1 1 Ezután Bél hosszú részleteket idéz a hercegeknek címzett ajánlásból, amelyről igen jó véleménye van, mivel „megfogalmazása [...] éppoly választékos, mint amilyen jámbor". 1 2 Teljes terjedelmében közli Az Magyar níp- nek szóló disztichonokat magyarul, utána pedig Marth Mátyás XVIII . századi latin fordításában. Kritikatörténeti értékű Bél Mátyásnak a vershez fűzött meg­ jegyzése: „Ha lettek volna, akik ezt a fajta magyar verselést tovább művelik, azzal sokat gazdagodott volna a magyar költészet. Mostanság, minthogy a vers­ mérték törvényeit sutba dobva a ritmusban leljük kedvünket, elég messze állunk a költői dicsőségtől." 1 3 Ezek a gondolatok a XIX. század első felében eredeti magyar megfogalmazás­ ban is visszacsengenek. Budai Ézsaiás magyar históriájában bőségesen foglalkozik Sylvester munkásságával. A híres disztichonokat „a mostani írás és beszéd módja szerint" idézve megállapítja: „[...] annak bizonyságára szolgálnak, hogy már akkor a Deák mérték szerint való Magyar Versírás szokásbann volt, melyet kár hogy annak- utánna abba hagytak, tsak az egyformáim végződő Versek találvánn kedvességet."14 reddidit IOHANNES SYLVESTER, et FERDINANDI, Romanorum, Hungáriáé, Bohemiae Regis filiis, MAXIMILIANO et FERDINANDO, inscripsit anno 1541, de quo codice alibi commodior erit dicendi locus." Uo., 66. 1 0 „Sectio Quarta. De Alphabeti Hunno-Scythici Scriptione, et facta abrogatione. Igitur, disiectis, quae caliginem Alphabeto nostro poterant inducere, praeiudiciis, et adserta eius antiquitate, iuuabit nunc scriptionis et lectionis quoddam exemplar producere, quod, quia e manu scriptis codicibus, haud licuit decerpere, Orationem Dominicam, ex antiqua IOHANNIS SYLVESTRI, quam supra indicauimus, interpretatione, in literas istas Hunno-Scythicas piacúit referre, eamque istiusmodi litteris exaratam, chalcographi artificioso stilo in aes curatius incisam, curiosorum oculis heicin Tab. V. spectandam subiicere." Uo., 76. 1 1 A modern kiadásban a magyar fordítással párhuzamosan közölt latin szöveg: „Istud profecto multum oppido laudis conciliat, quod Nouum Testamentum Hungaricum, IOANNE SILVESTRO interp- rete A. MDXLI. sumtu autem Comitis Thomae Nadasdy, [hic] typis expressum, idemque FERDINAN- DI I. filiis, Maximiliano, et Ferdinando, dedicatum est." B É L Mátyás: Sopron vármegye leírása II. Szerk., a mutatókat és a tárgyi jegyzeteket készítette KINCSES Katalin Mária, a latin szöveget gond. és ford., a szövegkritikai jegyzeteket készítette TÓTH Gergely. Sopron, 2006. 140-141. A Sylvester- ről szóló rész: 140-147. 1 2 „[...] non minus eleganter, quam pia scripta est." Uo., 140-141. 1 3 „Si fuissent, qui genus hoc carminum Hungaricorum, porro percoluissent, multum poesi Hungaricae factum fuisset accessionis. Nunc, quia sine vlla metri lege, rhytmis delectamur, longe absumus a laude poetices." Uo., 146-147. 1 4 BUDAI Ézsaiás: Magyarország Históriája a Mohátsi Veszedelemtől fogva Buda viszszavéte- léig. Debrecen, 1808. 135. Visszatérve a XVIII. századba: hogy Bél Mátyás behatóbban is foglalkozott Sylvester Újszövetségével, az egy töredékes kéziratból derül ki. A munka kiadá­ sára készülve Komlóssy Gyöngyi írta át szöveget; 1 5 neki köszönöm meg, hogy volt szíves rendelkezésemre bocsátani. Úgy tűnik, Bél nagyobb szabású össze­ foglalót tervezett írni a magyar bibliafordításokról. Hogy elkészült-e vele, nem tudni; az említett kéziratból csak az első 28 lap maradt fenn. Már ennyi is rendkí­ vül fontos adalékokkal szolgál a témához; ismertetése és értékelése felfedezőjére és kiadójára vár. Én csak a Sylvesterhez kapcsolódó részekre térek ki . Bél először Wolfgang Lazius műveiből idéz a szerzőre vonatkozó megállapí­ tásokat. A z életrajzi adatok mellett különösen érdekesek a héberből való fordítás nehézségeiről a magának Sylvesternek tulajdonított megjegyzések, amelyeket a modern kutatás a X X . században fedezett fel. Bél Mátyás az idézetből és a hi­ vatkozás körülményeiből ugyanarra a következtetésre jut, mint jó kétszáz évvel később Dán Róbert: Sylvester a maga korában a héber nyelv nemzetközileg el­ ismert szaktekintélye volt. 1 6 A z Újszövetség-fordítás ajánlását Bél e kéziratban teljes terjedelmében idézi, három részre bontva, az egyes szakaszokat kommentálva. Felosztása szerint Sylvester az első részben a fordítás elkészítésének okait sorolja fel és pártfogóját méltatja, a másodikban megindokolja, hogy miért Ferdinánd fiaihoz fordul, végül a harmadikban nekik ajánlja munkáját.1 7 Bélnek az Újszövetség-fordításból egy csonka példánya volt; éppen az a levele sérült, amelyen a megjelenés helyét szokás feltüntetni. A z ajánlás végén ugyan ott áll a „Dátum Neanesi" keltezés, de ezt Bél nem tudta azonosítani. így csak következtetni tudott: úgy vélte, a könyvet Csepregen nyomtatták. Ezért szól róla Sopron vármegye leírásában; a töredékes kéziratban azonban meg is indokolja elképzelését: Csepreg Nádasdy-birtok volt, és Bél úgy tudja, a gróf nyomdát is alapított itt.18 1 5 B É L Mátyás: De versionibus Bibliorum Hungaricis. A kézirat nem autográf, de helyenkét Bél saját kezű betoldásai olvashatók benne. Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban található, jel­ zete: Litt. VII. b. 1. Az idézeteket Komlóssy Gyöngyi átírásában közlöm, a kézirat általa feltüntetett lapszámaival. 16 Uo., 17-19. Vö. D Á N Róbert: Ismeretlen Sylvester-nyilatkozat Laziusnál. Irodalomtörténeti Közlemények, 73(1969). 454-456. 1 7 Az ajánlás címzésének idézése után: „Ipse postea dedicatio sequitur, quam integram quidem adscribemus, sed ordinis causa, in tres eam partes, diuisam, quarum prima occasionem et caussas, quae induxerant Auctorem ad hanc interpretationem exponit, Patronumq[ue] laudat; altéra dedica- tionis caussas nuncupat, Tertia deniq[ue] conceptis verbis laborem illum Archi-Dueibus adscribit." Uo., 19-20. 1 8 [Nádasdy Tamás] „Auxit laudum suarum cumulum purioris Evangelii, quod omni Studio prosequebatur, amore: ex quo est istud praeclarum sane facinus arcessendum, quod primus primam nobis Noui Testamenti versionem Sylvestro administro, procuravit. Excusa ea est, in oppido suo: sed quod quaeso illud oppidum? exemplar enim, quod possideo, ea plagula mancum est, quam solent librorum inscriptiones, et locus, ubi sint impressi, indicari. Si tamen conjectandum sit, Csep- reginum insigne olim, Comitatus Castriferrei oppidum fuisse existimaverim, quippe, quod sédem subinde praebuit Illustrissimi Comiti Thomae a Nadasd, habuitq[ue], ejus munificentia excitatum Typographaeum, ex quo longa post aetate, multi, iique insignes libelli, prodiere." Uo., 24. A kötet leírása után megállapítja, hogy a fordítás stílusa régies, sokban eltér a korabeli - mármint a XVIII. századi - nyelvhasználattól, mindazonáltal tükrözi Sylvester átélését és ráhangolódását a témára. A helyesírás is a szöveg régiségét mutatja. Bél erre példákat is ígér, de ezek már nem maradtak fenn, mert a kézirat a következő mondat közepén megszakad. A z utolsó szavak az ajánlólevelet követő magyar versre utalnak.19 3. Bod Péter Míg Bél Mátyás munkájának csak az elejét ismerjük, Bod Péter már említett ösz- szefoglalójában, A Szent Bibliának históriájában az utolsó fejezetben saját koráig áttekinti a magyar bibliafordításokat. A munka kiadásváltozatai között Bretz An­ namária teremtett rendet mintaszerű alapossággal. Tizenegy példányt átvizsgálva kétféle kiadást tudott megkülönböztetni. A címlapon a megjelenés helye és éve mindkettőnél megegyezik (Szeben, 1748), ennek ellenére valószínűsíthető, hogy a második azonos a Bod Péter naplójában említett 1756. évi kiadással.2 0 A kétféle szövegváltozat különösen a magyar bibliafordításokról szóló fejezetben tér el egymástól. Bretz éppen a Sylvesterről szóló részek összehasonlításával példázza, hogy Bod bizonyos fordításokat csak hírből ismerhetett, és az első kiadás óta tu­ domására jutott adatokkal kiegészítette az újabb redakciót: „Szinte biztosan nem látta például Sylvester János Újszövetség-kiadását: első alkalommal összesen hat sort ír róla, s a második kiadásban is csak kilencet szentel neki. Először nem tudja a nyomdász nevét, sem a kiadás helyét és időpontját, sőt, a fordító kilétét is csak találgatja. Másodszorra hozzájut a nyomdász nevéhez, tudja a nyomtatás helyét és idejét. Azért olyan feltűnő Sylvesterről szólva ez a szűkszavúság, mert más­ különben Bod sokkal többet tud az általa tanulmányozott könyvekről." 2 1 A második kiadásváltozatban Bod az ismert magyar fordítások feltételez­ hető előzményei után Komjáti Benedek és Pesti a következőt jegyzi meg: „Ki lett légyen ez a Silvester? Ugy ítélem meg hogy az, a kit hivtanak Kolosvári Silvester Jánosnak, a ki Tsanádi Püspökségre válasz­ tatott, s az Tridenti-Gyülésbe-is küldetett volt Ferdinánd Tsászártól."A kapcsolódó lábjegyzetben Bod Bél Mátyásnak a rovásírásról szóló művére és Heltai 1561. évi kiadásának előszavára hivatkozik.22 Bod Péter ebbeli meggyőződése az idők során nem változott, sőt később már Sylvester eredeti nevét is tudni véli. így a Magyar A thenasbm Sylvestert a K be­ tűnél lehet megtalálni: „KOLOSVÁRI SERESTELY JÁNOS. Tsanádi választott Püspök, és a Tridenti Gyűlésre, Ferdinánd Tsászár Követje, az Uj Testamentomot Magyar nyelvre fordította: mely ki nyomattatott 1541-dik esztendőben, a Nádasdi Tamás Palatínus költségén." 2 3 Sylvester ugyanezen a néven található a kötet vé­ gén, a magyar könyvek „lajstromában", „A Sz. Bibliának Fordításai és ki adatá- sai" között, a 9. tételként. 2 4 Bretz Annamária szerint: „A Kolozsvári Serestély János név tévesen szerepel az Athenas lajstromában. Bod következetlen abban, hogy Kolozsvári Serestélyt nevezi az 1541-es Újtestamentum fordítójának, míg a nyomdászt, Abádi Benede­ ket bemutató részben meghagyja a fordító, Sylvester János általa korábban már használt, helyes nevét." 2 5 A lajstromot tévesnek nem mondanám - hiszen Bod Péter szerint a Sylvester és a Kolozsvári Serestély név ugyanazt a személyt fedi, sőt bizonyos benne, hogy az utóbbi az „igazi" - , ám a következetlenség való­ ban fennáll. 4. A história litteraria további művelői a XVIII. században Benkő József Transsilvaniájábm Sylvester ugyancsak erdélyi katolikusként je­ lenik meg, mint „Joannes Silvester sive Serestély Claudiopolitanus".26 A szócikk lényegében a Magyar Athenas Kolosvári Serestély-címszavának latin fordítása. Abban nem szerepel a megjelenés helye és a nyomdász neve, de Benkő ezeket is megadja. Könnyen megtalálhatta őket az Athenas Abádi Benedek-szócikkében, vagy akár a többi adattal együtt egy helyen is A Szent Bibliának históriája vonat­ kozó részében. Forrásként Bod Péter munkáit nem említi, kizárólag Bél Mátyás rovásírásról szóló könyvének 36. lapjára hivatkozik. Ott azonban a Transsilvania 2 2 „Bel in Lit. Hung. Scyth. p. 36. 66. Heltai n Praef. N. T.-i." BOD: A Szent Bibliának.., i. m., 135. Vö. 3. jegyzet! 2 3 BOD Péter: Magyar Athenas. Szeben, 1766. 144. 24 Uo., 334. 2 5 BRETZ, i. m., 70. 2 6 „Caput XX. De eruditis Transsilvaniae [...] I. Seculo XVI-to [...] 1. Romano-Catholici [...] 6. Joan. Silvester sive Serestély Claudiopolitanus, Electus Episcopus Csanádiensis, et Ferdinandi Imperatoris ad Concilium Tridentinum Orator, Nóvum Testamentum, Hungaricum fecit, et in Uj-Sziget Hungáriáé, sumtibus Thomae Nádasdi Hungáriáé Palatini; Typographo Benedicto Abádi, Viro docto et academica peregrinatione illustri usus, publici juris fecit. Vid. Belius in Litter. Hun. Scythic. p. 36." Josephus BENKŐ: Transsilvania. Bécs, 1778; Pars prior, Tom. II., 333-334. adatai közül - mint már fentebb idéztem - egyedül ennyi található: „IOANNES SYLVESTER, qui anno M D X L I floruit, in versioné Noui Testamenti [...]".27 Szarka János (Rét [Győr m.], ?-Sopron, 1786. febr. 13.) a század kevéssé is­ mert tudósa. Tübingenben szerzett teológiai doktorátust, 1759-1763 között a sop­ roni evangélikus líceum tanára volt, majd betegsége miatt lemondani kényszerült hivataláról. Ezután a régi könyvek és kéziratok kutatásának szentelte magát. 2 8 1780-ban a pozsonyi Magyar Hírmondóban jelent meg levele, amelyben Sylves­ ter Újszövetségének Bécsben található példányait ismertette.29 Szarka írásának bevezetéseként a lap szerkesztője a „Görög és Római mér­ tékre vett Magyar Verseket" méltatja. Eddig a legrégebbi, amit ismert, Vilmányi Libetz Mihály ajánlása Székely István krónikájához (Krakkó, 1558). Majd így folytatja: „De vágynak még régibb a'-féle hat és öt lábu öszve kötött versek. Sop- ronbann lakozó Szarka János Uramnak szorgalmatos visgálódása nem régen igen jeleseknek talála. Méltó, hogy ezen régiség felöl tett tudósításának bé-iktatásával, a régi dolgokbann gyönyörködő túdósokat-is tápláljam s fel-indítsam, hogy a kik­ nek rejtekekbenn még ollyan kíntsek találkoznak, ök-is hordogassanak valamit öszve, melyei másoknak vagy gyönyörűséget, vagy hasznot-is szereznének. - Le­ velének szóról szóra ez a folyamatja. A minap Bétsben lévén, a Sylvester János Magyar Új Testamentumára akad­ tam a Tsászári K . Biblióthécában, mégpedig mind a két féle nyomtatásra." A z 1541. évi kiadásból Szarka az egész kötet és az ajánlás címét betűhíven közli. 3 0 A továbbiakban teljes terjedelmében közreadja Az Magyar nípnek szóló verset. Precíz filológusra vall a szövegközlésre vonatkozó megjegyzése: „Nem ítéltem szükségesnek lenni, hogy a Deákoktól külömbözö betűinket tovább-is ugy írnám, mint azon könyvbenn ki-tétettek. A Magyarok lassan lassan találták-fel a betűknek és szóknak azon írását, mellyel most élnek. De azt el-hitettem magam­ mal, hogy a ki-mondás igen keveset vagy talám semmit sem változott. A fellyebb meg-írt példából azon régi írásnak tellyes mivoltát meg-tudhatni."31 Idézi továbbá Sylvesternek „az mi nyelvünknek mindenben való nagy nemes voltára" vonatkozó megállapítását. A verses „summázatokból" közli „Az Krisz­ tus születik, Jósef jegyesét nem akarja / El-hagyni, mellytöl tiszta szüzén marad az" kezdetűt, mégpedig ugyancsak „a mostani írás szerint".32 Az újságlevél „Toldalékában" olvasható „Szarka Uram Levelének további fo­ lyamatja". Ebben részletesen leírja az egyesített Nádasdy-Kanizsai-címert. A z egyik állatalakról kénytelen beismerni: „nem tudom, mitsoda madár". Azért igyeke­ zett utánajárni, és az eredményről tájékoztatja az olvasókat is: „Kornides Dániel uram hattyúnak mondotta, a mint én néki el-beszéllettem." Szarka János végeze- 2 7 Vö. 7. jegyzet! 2 8 Stephanus KATONA: Memória Hungarorum et Provincialium scriptis editis notorum, III. Posonii, 1777. 310-312.; SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái, XIII. Budapest, 1909. 399-400. 2 9 Magyar Hírmondó (Pozsony), 1780. 43. levél, 345-350. 30 Uo., 345-346. 31 Uo., 347. 32 Uo., 348. tül arra is kitér, hogy „[...] az Új Testamentom végéhez vágynak vetve szép Ma­ gyar Tractatusok." Ezek címét fel is sorolja. „A nem tulajdon jegyzésben vétetett igékről" szóló fejtegetésekből idézi a „Magyar Poézishoz" kapcsolódó híres sza­ kaszt, ezzel a közbevetéssel: „Él illyen beszédvei naponként való szóllásban, él énekekben, kiváltképpen az virág (világit akar-é mondani?) énekekben [...]"33 A második traktátusból, amelyik „a nehéz igéknek Magyarságát" tisztázza, a Hús­ vét és a Keresztény szavak magyarázata a példa. 3 4 A bécsi bibliográfus, Michael Denis a régi bécsi nyomtatványokat sorra véve az 1544-es évnél tárgyalja Sylvesternek a De Bello Turcis inferendo Elégia... című költeményét, és megpróbálja összefoglalni a szerző személyére és munkás­ ságára vonatkozó tudnivalókat. 3 5 A z Újszövetségről a jól ismert adatokat közli. Hivatkozott forrásai: Benkő József, Bél Mátyás és Laskai Csókás Péter. Hogy a két első szerző munkáiból mit meríthetett, arról már volt szó. Laskai szerepe a Syl- vester-filológiában még tisztázandó.3 6 A XVIII. század végén Ribini János latin nyelvű egyháztörténeti munkájában ír Sylvester Új szövetség-fordításáról, .Bél Mátyás Sopron vármegyéről szóló leírásának megfelelő részére hivatkozva.37 Teljes terjedelmében idézi a Miksának és az ifjabb Ferdinándnak szóló ajánlást, majd Az Magyar nípnekcímzett diszti­ chonokat magyarul és Marth Mátyás fordításában, azoknak a kedvéért, akik nem tudnak magyarul, így nem érthetik az eredetit. Mártírról Ribini elmondja, hogy a pozsonyi iskola rektora volt, majd papi szolgálatot teljesített.3 8 Marth Mátyás (Pozsony, 1691. jún. 21.-Pozsony, 1734. aug. 8.) egyébként a pozsonyi líceum­ ban 1719-től Bél Mátyás utóda volt a rektorságban, 1721 -tői lelkészkedett.3 9 33 Uo., 349. 34 Uo., 350. 3 5 „Benkő I. cit. [Transsilvania] p. 334. macht diesen [Sylvester] zum Uebersetzer des unga- rischen zu Uj-Szigeth 1541. gedruckten N. Test., und berufft sich auf Bels Litterat. Hunno-scythica p. 36. Aber da sagt der vortreffiiche Mann nichts von Sylvesters geistlichen Würden, auch p. 66. nichts. Hingegen werden in des Petr. Lascovius Monedulatus Tract. De Homine magnó illo in rerum natura miraculo, in der Vorrede alle Ungarn genannt, die von 1522. bis 1585. Wittenberg besuchtet habén, unter welchen sich denn auch aufs Jahr 1534. Joh. Sylvester sonst Erdőssy, wie es dort heisst, und der Benedict Abadi, der das erwahnte N. T. gedrucket hat, befinden. Noch vor diesem gab Sil­ vester 1539. durch ihn Grammatica Hungaro-latina in usum puerorum recens scripta, Neanesi (Uj- Szigeth, Neuinsel) 8, heraus. Diese beiden Stücke mögen sein Verdienst zur Wien Professur gewesen seyn." Michael DENIS: Wiens Buchdruckgeschichte, bis M. D. L. X. Bécs, 1782. 411-412. 3 6 Ajánlásában Laskai mindössze ennyit ír, felsorolva az egyes években a wittenbergi egye­ temre beiratkozott magyarokat: „Anno 1534. Michael Vngar Strigoniensis, Georgius Faber Sop- roniensis, Lucas Syluestri, Thomas de Vyhel." Petrus Monedulatus LASCOVIUS: De homine magnó in rerum natura miraculo et partibus eius essentialibus lib. II. Wittenberg, 1585. A4v-A5r. RMK III. 744. 3 7 Ioannes RIBINI: Memorabilia Augustaneae Confessionis in Regno Hungáriáé a Ferdinando I usque adIII. Pozsony, 1787. A fordításról: 46-51. 3 8 „Matthias Marth, Posoniensis, primum scholae patriae Rector, deinde verbi divini Minister, elegiam hanc latiné interpretatus est, quam interpretationem eorum gratia adscribere libet, qui hun- garicae linguae ignari, sensum eius perspicere nequirent." Uo., 51. 3 9 ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. 3. javított és bővített kiadás. Szerk. LADÁNYI Sándor. Budapest, 1977. 392. A Ribini-egyháztörténet megjelenésének évében, 1787-ben Sylvester verses ajánlása Révai Miklós költeményeinek függelékeként is napvilágot látott „né­ hány régiségek" között. A z átírás mellett a mai fakszimilékhez hasonló formában is olvasható a szöveg. 4 0 Kovács Sándor Iván Révai illusztrációit méltatva így ír róla: „A látványtényezőnek nem feltétlenül rajznak vagy képnek kell lennie. E l lehet érni az érdeklődés felkeltését a tipográfiával is: nevezetesen a szöveg két­ féle írásával és szedésével. A szépírás-teoretikus Révai ezért közli kéziratokról másolt régi szövegeit a mai hasonmások technikájával. A Pannóniai ének, a Syl- vester-disztichonok, az 1508-ban szerzett Mária-himnusz, Apáti Ferenc Feddő éneke és a többi darab ezért szerepel kétféle szöveggel, azaz kétféle látványként a Néhány régiségek között. A szedéstükör felső felén »Gothus betűkkel vagyon az eredeti írás«, és ezek megválasztott nyomdai betűfajtája vastagabb-feketébb hatást kelt, azaz fett, alul pedig a megismételt mai átírás fut. [...] Révai Miklós »elegyes versek Néhány régiségek című függelékében a hasonmás nyomdai sze­ dés az illusztráció. Ráadásul kétdimenziós illusztráció: egyrészt a kézírás betűhív átírásának nyomdabetűkre átszedése, másrészt a betűk gót karakterének régiesítő felhasználása által." 4 1 A régiségből további adatokat is össze lehetne gyűjteni arra nézvést, hogy írók, fordítók és a história litteraria művelői mit tudtak vagy feltételeztek Sylvester Jánosról és Újszövetség-fordításáról. A XVIII. századi tudóslevelezésekből pél­ daként említem Sinai Miklós debreceni professzor elképzeléseit, aki különösen fontos a Sylvester-filológia számára, hiszen a Grammatica Hungarolatina egyet­ len ismert példánya az ő tulajdonában volt. Modern kiadásban olvashatók azon levelei is, amelyekben Sylvester felekezeti hovatartozásáról és Új sziget hollétéről elmélkedik. Úgy gondolja, hogy a fordító - Bod Péter vélekedésével ellentétben - nem lehetett „pápista", sokkal inkább „Evangelicus ember", „egy a Reformátorok közül"; a nyomdát a korábban felmerült Máramaros helyett inkább Somogyba képzeli. 4 2 A z eddigiekből is kitűnik, hogyan alakult Sylvester bibliafordításának érté­ kelése. Lassan-lassan elkülönült az újszövetségi könyvek és a kapcsolódó részek egymástól eltérő megítélése. A modern kutatás álláspontja Balázs János megfo­ galmazásában: „[...] miközben Sylvester a biblia eredeti szövegének igazán való értelmét kutatgatta, elméjét az exegézisnek Erasmustól tökéletesített módszerei­ vel élesítette, anyanyelvén, csak úgy mellékesen egynémely megjegyzést papírra is vetett. E jegyzetei, amelyeket Uj Testamentuma második kötetének végére i l ­ lesztett, meg magyar disztichonjai, amelyeket csak utólag nyomatott műve elejére 40 Révai Miklós elegyes versei, és néhány apróbb kötettlen írásai. Függelékül hozzájuk adat­ nak némelly hozzá Íratott darabjaik, végre néhány régiségek is. Pozsony, 1787; Az Magyar nípnek: 303-305. 4 1 KOVÁCS Sándor Iván: A pipázó puttó: Révai Miklós két Faludi-illusztrációja. Iris, 11(2000). 4. sz., 97-103; 102. 42 Debreceni értelmiségiek levelei Dobai Székely Sámuelhez. Sajtó alá rend., bev. ILLIK Péter. Piliscsaba, 2007. 28, 30, 99. és végére, az egész magyar művelődés szempontjából legalább olyan fontosak, sőt talán még értékesebbek, mint bibliafordítása."43 A teljes Újszövetség lefordítása és Magyarországon való megjelentetése az úttörőnek kijáró elismerés alapjául szolgált, de az idők folyamán egyre inkább nyelv- és irodalomtörténeti érdekességgé, könyv- és nyomdászattörténeti doku­ mentummá vált. Mind gyakrabban hangsúlyozták viszont a magyar disztichonok jelentőségét. Az Magyar nípnek szóló ajánlást a XVIII. században Bél Mátyás és Ribini János a latin fordításával együtt írta le, Révai Miklós hasonmás-szerű reprodukálásáról is gondoskodott. A Bél Mátyás Notitiáj&nak részét képező, az 1740-es években befejezett Sopron vármegye leírása kéziratban maradt, csak 2006-ban adták ki ; az utóbbi két átírás viszont 1787-ben nyomtatásban is nap­ világot látott. Ezeket megelőzte Szarka János 1780. évi publikációja, amelyben ugyancsak közölte és méltatta a verset, és - mint említettem - Sylvester elméleti megnyilatkozásait is. Utaltam Budai Ézsaiásra, aki először 1808-ban, másodszor 1814-ben adta közre a disztichonokat. így a vers bő három évtized során ötször látott nyomdafestéket, elismerő kommentárok kíséretében. A z Újszövetség-for­ dítás kapcsán tehát már a XVIII. században elkezdődött Sylvester János szere­ pének a maihoz hasonló értékelése, a bibliafordítás mellett nemcsak a magyar költészet történetében, hanem a kritikatörténetben is. BALÁZS: /. m., 270-272. BALÁZS MIHÁLY Heltai Gáspár zsoltárfordításáról Heltai Gáspár Biblia-fordítói és -kiadói vállalkozásának külső körülményeiről jó tájékoztatást adnak a Régi Magyarországi Nyomtatványok szokásos tárgysze­ rűséggel megfogalmazott összegzései.1 A munkaközösség egyes tagjairól, illetve megszerveződéséről tudomásom szerint azóta nem került elő újabb adat, de szá­ mottevő újszerű megfontolásokkal sem találkozhatunk. A kutatást persze koránt­ sem tekinthetjük lezártnak, hiszen a magyarítások forrásait, az egyes kötetekben alkalmazott fordítási elveket, továbbá a ránk maradt szövegek retorikai megfor- máltságát és nyelvi színvonalát még nem vizsgálták a kívánatos alapossággal és rendszerességgel. Ez vonatkozik azokra a kötetekre is, amelyek nem egy kollek­ tíva, hanem kifejezetten Heltai személyes teljesítményeként látták meg a napvilá­ got, s amelyek így különösen méltók lehetnek a nagy kolozsvári író életművének belső összefüggéseit vizsgálók figyelmére. Az alábbiakban ezek egyikével, a zsoltárkönyv fordításával2 éppen ebből a szem­ pontból foglalkozunk. Rövid írásunk nem vállalkozhat e fontos mű alapos, a for­ rásokkal szembesítő elemzésére, ám az elmélyültebb értelmezéshez talán hoz­ zájárulhat néhány kulcsfontosságú, s az életmű egésze felől nézve különösen markánsnak látszó mozzanat kidomborítása. A kiadvány János Zsigmondhoz intézett latin nyelvű ajánlása3 nem csupán azért érdekes, mert minden valószínűség szerint voltak olyan, feltehetően magyar­ országi terjesztésre szánt példányok, amelyekből kihagyták. Ez Heltai elasztikus terjesztéspolitikájának érdekes mozzanata, de a szöveg az erdélyi fejedelemség valláspolitikájának4 is figyelemre méltó dokumentuma. A Dávid Ferenccel együtt a helvét reformáció útjára lépett Heltai beszél itt a katolikus uralkodóhoz. A ki­ indulópont Xenophón Kürosz életéről írott művének az a gondolata, hogy a fe­ jedelemnek alattvalói atyjának kell lennie, s ilyenként nem csupán azok életén és javain kell őrködnie, hanem arra is gondot kell viselnie, hogy a tudomány és 1 RMNY 90, 92, 95, 96, 162, 186, 208. A legfontosabb korábbi tanulmány: BORBÉLY István: A Heltai-féle Biblia. Magyar Nyelvőr, XXXIX(1910). 208-213. 2 Leírása RMNY 162. 3 Lázár István magyar fordításában is megjelent: Az keresztyén olvasóknak: magyar nyelvű bibliafordítások és kiadások ajánlásai. Szerk. ZVARA Edina. Budapest, 2003. 118-120. (Régi Ma­ gyar Könyvtár) 4 Erről újabban: B A L Á Z S Mihály: Megjegyzések János Zsigmond valláspolitikájáról. Credo, XIV(2008). 63-86. a törvényesség virágozzék országában. Elsősorban mégis azon munkálkodjon, „hogy a mennyei tanítás, melyet kezdetben a paradicsomban maga Isten, később a pátriárkák és a próféták, végül Isten fia és az apostolok hagyományoztak tovább, szüntelenül zengjen az egyházban". 5 Ezt a Borbély István szerint Kálvin Insti- tutiójából vett,6 ám valójában topikus, s a szövegben Bölcs Alfonz jelmondatá­ val („A törvényért és a nyájért") megerősített gondolatot azzal aktualizálja, hogy a pogányoknál egyáltalán nem különb képmutatók ellen kér védelmet Krisztus egyházának. Dávid, a szent király követésére biztatja aztán a haza atyjának és ki­ rálynak tekintett János Zsigmondot, akinek szerinte örvendeznie kell azon, hogy Isten fiát szentséges igéjével és evangéliumával együtt udvarába fogadhatja. Áz ajánlás záróformulája nagyon ravasz módon fogalmazza meg azt is, melyik úton nem tanácsos az uralkodónak járnia. Fráter Györgyén, akinek gyűlöletes alakjára a mostani szöveg keltezésének dátumával emlékeztet: „Kelt Kolozsvárott, az Úr 1560. esztendejében, február 20-án, nyolc évvel azután, hogy a kincstárnok dal­ mát György testvér, aki Krisztus igazságának és felségednek ellensége volt, Alvinc várában hitszegése miatt méltó büntetést szenvedett el." A szöveg tehát a leginkább Dávid Ferenc Apológia adversus maledicentiam et calumnias Fran- cisci Stancari című művére 7 emlékeztetően arra biztatja az uralkodót, hogy az alattvalói hitélete fölötti patronátust a reformáció tanainak elfogadásával telje­ sítse ki. A zsoltárokra térve először a magyar fordítói hagyományhoz fűződő viszonyá­ ról érdemes szólnuk. Mivel az ugyancsak egyszemélyes teljesítményként meg­ jelentetett Újtestamentum-fordítás esetében Heltai az elismerés mellett kritikai észrevételeket is téve emlékszik meg Sylvester János magyarításáról, kérdésként merülhet fel, hogy miért marad el az ilyen reflexió a zsoltárok esetében. Jól ismert ugyanis, hogy csak a bizonyosan nyomtatásban is megjelent szövegekre gondolva is lett volna miről megemlékeznie, hiszen Benczédi Székely István egy jó évtizeddel korábban, 1548-ban már megjelentetett egy teljes zsoltárfordítást Krakkóban.8 Nem tarthatjuk kizártnak, hogy a kolozsvári író és könyvkiadó eset­ leg nem is tudott előde munkájáról, ám a teljes hallgatás hátterében az erős eluta­ sítás is meghúzódhat. A részletekbe menő elemzéstől eltekintve is megállapítható ugyanis, hogy néhány rokon vonás ellenére gyökeresen eltérő vállalkozásokról van szó. Egyetlen közös mozzanatnak talán csak az tekinthető, hogy mindkét esetben protestáns szerzővel van dolgunk. Ha más adatunk nem lenne Székely Istvánról, ezt kommentárjai némelyikének erős kifakadásával is igazolhatnánk. Szentmártoni Szabó Géza összegyűjtötte és alapos történeti-nyelvi magyarázat- 5 Az keresztyén olvasóknak, 119. 6 BORBÉLY István: Heltai Gáspár. Budapest, 1907. 39-42. 7 Leírása: RMNY 148. Ebben az összefüggésben bemutatja: Ungarlandische Antitrinitarier IV. Dávid Ferenc. Ed. Mihály BALÁZS. Baden-Baden, 2008. 164-167 {Bibliotheca Dissidentium Réper- toire des non-conformistes religieux des seiziéme et dix-septiéme siécles. T. XXVI.) (Bibliotheca Bibliographica Aureliana CCIV.) 8 Leírása: RMNY 74. Hasonmás kiadása KŐSZEGHY Péter gondozásában és SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza tanulmányával. Budapest, 1991. (Bibliotheca Hungarica Antiqua 26.) tal is ellátta ezeket „a római keresztyének" kárhozatos tévedéseit megfogalmazó részleteket, amelyek szerinte azt mutatják, hogy Székely szinte a legradikálisabb korai reformátor, Szkhárosi Horváth András hangján szólal meg. Úgy vélem azonban, azok a megfigyelések és megfontolások, amelyek Gerézdi Rábán,9 majd Dán Róbert, 1 0 és nem utolsósorban Szentmártoni Szabó Géza dol­ gozatában szerepelnek, nagyobbnak mutatják a távolságot Szkhárosi és Benczédi Székely között. Megfontolandónak látszik Szentmártoni Szabó Géza azon érve­ lése, amellyel elvitatja Székelytől, hogy a régi egyházi himnuszok magyarítására is vállalkozott volna, ám még akkor is ott marad a serpenyőben a zsoltárkönyv erősen filologikus, tudós volta, amely arra késztette az értelmezőket, hogy az erazmisták nyelvi-kulturális programjával rokonítsák ezt a magyarítást. Heltai fordítása felől nézve különösen szembetűnő, hogy Székelynél meny­ nyire csekélyke hangsúlyt kap a község, a keresztyéni gyülekezet, a szentegyház szempontja. A z ajánlásban ugyan megfogalmazza, hogy munkájával az is célja, hogy „hereképpen az anyaszentegyházból ki ne vonatassam", ám a későbbiek­ ben nem ez a közösségi meghatározottság lesz a roppant alapos magyarázatok legfontosabb mozzanata. Azt mondhatnánk, hogy az erudíciót és a pietast össz­ hangban látni akaró Székelynél a jó hit megszerzése és gondozása az elsődleges, amelynek következménye lesz aztán, hogy létrejön e, jóhitű emberek gyüleközete". Összefüggésbe hozható ez azzal is, hogy bár a szerző ekkor már bizonyosan pro­ testáns volt, világszemléletét és ízlésvilágát még nem formálta át teljesen a protes­ tantizmus, talán még csupán iskolamesterként működött, s Münster bibliájával megelégedve nem is merített a kifejezetten „a reformáció jegyében" született for­ dításokból vagy kommentárokból. Nem így Heltai. Már Borbély István megállapította, hogy az ő fő forrása nyil­ vánvalóan Luther zsoltárfordítása volt.1 1 Borbély ezt a megállapítását csak né­ hány, Luthert félreértő fordítási hiba feltüntetésével dokumentálta, s bár az alapos egybevetésre mi sem vállalkozhatunk, célszerűnek látszik, hogy legalább a további kutatás lehetséges irányait jelezve néhány mozzanatot megfogalmazzunk. Luther jelenléte minden kétséget kizáróan kimutatható már Heltai kiadványá­ nak második egységéből, az immár magyar nyelven megfogalmazott Az egész zsoltárnak sommája, avagy rövideden való értelme című részletből is, amelynek második része egy újabb alcím alattapsalmusok titulusiról, azazfelyül való írá­ sáról, és néminemű egyéb cikkelekről értekezik.1 2 Ebben arra biztatja az olvasó­ kat, hogy szeressék és becsüljék ezt a drágalátos könyvet, amely a „Szentléleknek gyönyörűséges patikája", a fordítást pedig „ídes szűvel és csendes elmével" vé­ delmezzék meg a rágalmazóktól. Ezt megelőzően azonban egy olyan teológiai 9 GERÉZI Rábán: Az első magyar világkrónika. In: Uő: Janus Pannoniustól Balassi Bálintig. Budapest, 1968.381-395. 1 0 D Á N Róbert: Székely István héber forrásai. In: Uő: Humanizmus, reformáció, antitrinita- rizmus és a héber nyelv Magyarországon. Budapest, 1973. 47-60. (Humanizmus és reformáció 2.) 1 1 HARSÁNYI István: A magyar biblia. Budapest, 1927. 35-36. szerint ezenkívül a héber eredetit és a Vulgatát használta. Heltai azonban bizonyosan nem tudott héberül. 1 2 Zvara Edina antológiája ezeket is tartalmazza: Az keresztyén olvasóknak, i. m., 121-123. gondolatmenetet olvasunk a zsoltárok jelentőségéről, amely egészen nyilvánva­ lóan Luther különböző időpontokban leírt fejtegetéseire támaszkodik. Ismeretes, hogy már reformátorként Luther a teljes Biblia részeként, vagy önállóan többször is kiadta Psalterium-fordítását, és 1524 és 1545 között négy előszót és 1525-ben egy utószót is írt a szöveghez. 1 3 Ezek átolvasása után arra a következtetésre jut­ hatunk, hogy Heltai szövege e lutheri paratextusok erősen leegyszerűsítő összeg­ zésének tekinthető. Ha Heltai elsőrenden azt hangsúlyozza, hogy a zsoltárokban jeles próféciák vannak Jézus Krisztusról, akkor ezt a krisztológiai értelmezést ott találjuk Luther 1528-as előszavában. Heltai második tézise arról beszél, hogy „a Szentlélek ebben e könyben öszvehasonlítja a két országot, a mi Urunk Jézus Krisztusnak országát a Szent Dávid királynak országával". 1 4 Ugyanezt olvashat­ juk 1528-ban Luthertől, sőt ő még odáig is elmegy, hogy a keresztyénség képét tökéletesen megrajzoló „kis Bibliának" nevezi a Psaltériumot, amely a lehető legrövidebb és ékesebb formában, kézikönyvecske (enchiridion) gyanánt ösz- szefoglalja mindazt, amit a teljes Biblia tartalmaz. Jóval leegyszerűsítettebben összegzi Luther 1528-as előszavát a harmadik tézis, amely szerint különböző istenes emberek példáit találják meg az olvasók a könyvben. Luthernél ezt ár­ nyaltabb és a katolikus szentkultuszt vitató szövegezésben találjuk meg. A nagy reformátor arról beszél, hogy a zsoltárkönyv nem csupán a szentek cselekedeteit jeleníti meg, hanem azokat a szavakat is, amelyekkel Istent megszólították. Itt előbb a legendák szótalan szentjeivel állítja szembe a magasabb rendű spirituali- tást képviselő beszédes szenteket, akik rendelkeznek azzal a képességgel, amely az embert megkülönbözteti az állattól, de még ennél is elmélyültebb élménnyel ajándékozzák meg az olvasót a zsoltárok azáltal, hogy betekintést engednek a ki­ mondott szavak hátterébe: „Betekinthetsz itt minden szent szívébe, akárha gyö­ nyörűséges és örvendezéssel virágzó kertbe lesnél, mint a mennyországba, ahol pompás, szépséges és derűs virágok nyiladoznak..."15 A kolozsvári reformátor te­ hát egyszerűbben fogalmaz, de a gondolat nyilvánvalóan ugyanaz, s ennek ered­ ményeképpen az 1525. évi utószóra is rímelően állapítja meg aztán negyedikként, hogy a zsoltárokból megismerhetjük, miképpen és milyen állapotban él az igaz anyaszentegyház a kereszt alatt. A z 1545. évi előszó alapgondolatát tömöríti össze egy mondatba az ötödik tézis, amely szerint az „imádkozásnak külenb-kü- lenbféle módját és formáját és buzgóságát adják elő a psalmusok". Luther egy kegyes személy példáját is elmondva lényegében csak erről beszél 1545-ben, s roppant szuggesztíven fogalmazza meg azt a programot, hogy a padlásra hor­ dandó régi imádságos könyveket a Miatyánkkal és zsoltárokkal kellene felváltani. Ennek a programnak egy mozzanatát fogalmazza meg hatodik pontként Heltai, amikor arról beszél, hogy a zsoltárok vigasztalást adnak a keresztyéneknek, hogy 1 3 Ezek mindegyike magyar fordításban is elérhető: LUTHER Márton: Előszók a szentírás köny­ veihez, Ford. SZITA Szilvia. Szerk. ifj. FABINY Tibor. Budapest, 1995. 48-58. 14 Az keresztyéni olvasóknak, i.m., 121. 1 5 LUTHER: Előszók, i. m., 53. aztán befejezésképpen az igaz és a hamis ismeret, Jézus Krisztus országa és az ördög országa elkülönítésének Lutherre oly jellemző elvét hangsúlyozza. A z egyes zsoltárok címeiről, s az elhangzás alkalmairól elmondott egységben ezt követően azt olvassuk, hogy nagyon nagy eltérés van a különböző keresztyén doktorok között a címet illetően, s az éneklésnek is sokféle módja alakult ki a zsi­ dók között. Ezek a belátások ugyancsak Lutherhez vezették el Heltait, hiszen a zsoltárok címeit és alkalmait kivétel nélkül Luther szövegének magyarításával adja meg, s legfeljebb arról beszélhetünk, hogy egy-egy esetben egyéni felbuz­ dulásból hozzátesz valamit, mint például az 55. esetében: „ídes és gyönyörűsé­ ges psalmus ez."1 6 Történik mindez Luther nevének említése nélkül, s a mondott keresztyén doktorok nevét sem adja meg. Egyetlen egyszer, a 121. zsoltár egyik margináliájában olvashatjuk, hogy „Chrisost [azaz Aranyszájú Szent János] érti a hegyeken a szent írásokat." Mindezek fényében roppant érdekes lesz majd tanulmányozni, hogy Heltai mennyire követte meg nem nevezett mesterét a szöveg magyarítása során. Emlé­ keztetnék itt arra, hogy Luther programosan elutasította azoknak a szerinte értetlen fordítóknak az eljárását, akik ennek a nagy erejű szövegnek az esetében is a szó szerinti fordításra törekedtek, s így telezsúfolták kiadványaikat érthetetlen kifeje­ zésekkel. Ezzel szemben ő mindenki számára felfogható szöveget akart a hívek kezébe adni, s így bátran vállalkozott az egyszerűbb olvasókat felettébb megterhelő tárgyi és nyelvi kommentárokat feleslegessé tevő átírásra. E kommentárok száma valóban elhanyagolható a német szövegben, s bár reflexiót erről nem olvashatunk, a kolozsvári fordító hasonló törekvésére vall, hogy még ezekből is sokat elhagyott. Mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy magyarázat nélkül hagyta volna a szöveget. Éppen ellenkezőleg: a vállalkozás legfontosabb sajátossága, hogy a Luthernél egyáltalán nem szereplő tartalmi összegzések (sommák) következe­ tesen végigvitt, s egyéninek látszó sorozatával, továbbá hatalmas mennyiségű mar- gináliának a szöveg karéjára való illesztésével a retorikai applikációt megvalósítva aktualizálta és az erdélyi protestánsok világára szabta a szöveget. A bármiféle egységességet és formafegyelmet nélkülöző, s a felbuzgó mon­ dandó intenzitásának megfelelően alakuló sommák két sorban, vagy éppen tízig is elmenően tanítják az olykor meg is nevezett célközösséget arra, miképpen is kell olvasniok a szöveget. Illusztráció gyanánt két eltérő csoporthoz intézettet ta­ lán érdemes felidéznünk: 27. „E psalmus szolgál a szegény nyomorultaknak. Azokat tanítja, mivel hogy látván a gonoszoknak az istenteleneknek jó szerencséjeket és mindenben előmen- teket, meg ne botránkozzanak, mintha az isten előtt nem volna válogatás az isten­ telenek és a jámborok között. Mert nyilván vagyon. És azt megmutatja a vége, mivel hogy az istentelenek hamar és gonoszul elvesznek, de a jámborokat az Úr Isten megtartja, noha nyavalyákba a kereszt alatt élnek." 82. „Erősen dorgálja ez a psalmus a fejedelmeket, kik tisztekben nem járnak, hanem hatalmokkal gonoszul élnek a szegények megnyomorítására. És marhá- 1 6 Az alábbiakban mindig a zsoltárok számának megadásával idézünk a nyomtatványból. jókkal és kazdagságokkal tobzódásra. Ezeket megfenyegöti az Úr Istennek íté­ letivel, mivel hogy rettenetesen elveszti őket. Igen szép nevet ad az igaz fejedel- möknek, isteneknek nevezi, miért hogy fejedelemségnek tiszti Istentől vagyon és Istennek szörzése. Róm. 13." A margóra írt kommentárok terjedelmét és gyakoriságát sem szabályozza va­ lamely külső formai szempont, vannak olyan zsoltárok, amelyek csak egyet vagy kettőt kapnak, máskor római számozással ellátva végigkísérik a teljes textust. Néhány ilyen esetben a beszédmód vagy a gondolatmenet váltásait jelző retorikai természetű megjegyzések igen izgalmasan vegyülnek a híveket direkten vagy át­ tételesebben megszólító tanításokkal és intelmekkel. A 74. zsoltár mellett például a következők olvashatók: I. A z igazak sápolódnak a kereszt alatt. II. Fáj a jámboroknak az isteni szolgálatnak romlása. III. íme mint fenyeget az isten az engedetlenségért. Abutens privilegio caret. IV. A z Istennek fő ostora. V. A z igaz hit felveri magát. VI. Szerelmes beszéd. Olyan az Istennél a nyavalyás anyaszentegyház. VII. Kicsoda a szentegyház: a nyomorultak. VIII. Nem a mi dolgunk, Istené. Azokáért végre viszi. A z alkalmazás Lutherét hajazó mozzanata különösen szemléletessé válik, ha fel­ idézzük, hogy a német szövegben a következő tárgyi magyarázatok kísérik a szö­ veget: Heusern - Schulen und Synagogen, da Gottes Wort geleret wird. 4Reg. 19.; Heuser - das ist die Orter, da Gott sein Wort hat, alsó die Schulen; Schos - ist der Tempel, darin Gott sein Volck sammlet und leret wie eine Mutter ir Kind treget und seuget; Drachen - Tyrannen, Pharao und seine Fürsten, alsó die Walfische.17 Ha a kommentárok típusait próbálnánk megjelölni, az első helyre azokat az erősen önreflexív megnyilatkozásokat helyezhetnénk, amelyek a prédikátorok vagy tanítók feladatairól és helyzetéről szólnak. Több esetben meglehetősen szok­ ványosán beszél arról, hogy munkájuk a jó hír hirdetése, de találunk a későbbi Heltait idéző igen szemléletes megfogalmazásokat is: „Az evangélium Istennek ajándéka. Nem fáról rázzák a prédikátorokat". (68.) Itt a szövegösszefüggés alapján azt akarja mondani, hogy nincsenek sokan, s Isten hívja el azokat, akiket e fel­ adatra alkalmasnak tart. Másutt határozottan leszögezi, hogy mit gondol családi állapotukról: „A családos embernek háza Istennek skólája. Prédikátorok a családos emberek." (44.) Itt az iskola még metaforikus értelemben szerepel, de másutt konk­ rétabban szorgalmazza az iskolák felállítását: „Gondunk legyen a mi utánunk valókról. Skólát tartsunk." (77.) A leggyakoribb és a legterjedelmesebb kommentárok a fejedelmek, illetőleg a gazdagok és hatalmasok számára fogalmaznak meg intéseket. Bőséges példa­ tárat lehetne összeállítani ezekből a nyelvileg is nagyon erős részletekből, de csak kettőt idézünk: „Ha a fejedelmek nem oltalmazzák a szegényeket, vagyon Isten. De jaj." (76.) „Ezt vegyék eszekbe a kegyetlen fejedelmek és nemesek, kik a sze- 1 7 Az 1584. évi wittenbergi kiadást használtuk. génységet barom gyanánt tartják." (109.) Ilyenkor több esetben aposztróffal is jelzi, hogy szavai előtt nem dughatják be füleiket a nagy méltóságot viselők sem: „Ide tekintsetek fejedelmek és nagy dúsak." (72.) Ezek a megszólítások Szkháro­ si Horváth András énekeinél is személyesebbé és szenvedélyesebbé teszik a kom­ mentárokat, s legközelebbi rokonaik minden bizonnyal a Sámuel könyveit fordító és magyarázatokkal ellátó Melius Péter szövegei, akinek legendás dörgedelmeit már többen méltatták a szakirodalomban.18 Amikor Heltai szinte ismeretlennek tekinthető kommentárjait ebbe a sorba emeljük, akkor talán arra sem fölösleges figyelmeztetnünk, hogy megfogalmazásukkor már református, tehát nem elkép­ zelhetetlen, hogy rátalálása e harcosabb formára kapcsolatba hozható a helvét irány­ zathoz való csatlakozásával. Rokonítja kommentárjait Meliusszal az is, hogy a szelíd és jámbor szegények védelmezése a legszervesebben összekapcsolódik a „nyavalyás" szentegyház el­ lenségeivel vívott küzdelemmel. Meliusnál ugyan kétségtelenül kevesebb konk­ rétumot sorol, s az evangélikusokat nem szidalmazza, de ez a küzdelem nála is dogmatikai tisztázást jelent. A 97, 115, és l35. zsoltárból azt olvassa k i , hogy a kába keresztyének ellenében Isten megszégyeníti és megátkozza a bálványokat, míg a 117-ben a tengeren bajbajutottak könyörgését azzal kommentálja, hogy „hol marad a Szűz Mária, Szent Miklós stb.". Azt sem titkolja el, hogy a fejedel­ mek feladatának tekinti a bálványozás megszüntetését, s a 106. zsoltár befejező részének kommentárjai a feladat megjelölése mellett azt is kinyilvánítják, milyen következménnyel jár elmulasztása: „VIII. A híveknek fájjon, mikor látják a bál­ ványozást és szertelenségét. IX. A bálványozásnak nem kell palisnát adni, hanem teljességgel kiirtani. Deut. 7. és 12. X . Ez a bálványozásnak gyümölcse és az em­ beri ájtatatosságnak jutalma. Ó szegény Magyarország." Ám a kommentárok nem csupán a szorosabban vett dogmatikai határokat von­ ják meg, de gyakran foglalkoznak az ezekkel társult erkölcsfilozófiai problémák­ kal is. Heltai rendre visszatérő kérdése: miben áll a keresztyén élet, s a válasz min­ den esetben a tévtanokra támaszkodó henye kényelmesség elutasítása, amit igen gyakran ugyanazzal a szóhasználattal világít meg: „Nem haja huja a keresztyéni élet, hanem kísértés." (17.) „Nem kéjre lakik a keresztyén, kereszt az ő címere." (66.) „Csak a keresztben vagyon igaz könyörgés, a haja huja nem tud erről."(79.) „Nem haja huja a keresztyéni élet. Kereszt a keresztyének címere."(109.) Ex- pressis verbis persze nem hangzik el itt az a kérdés, hogy miben is áll a kereszt viselése, ám nyilvánvalóan erre vonatkoztathatjuk a 27. zsoltárhoz írottakat. A sommában azt olvassuk, hogy „e psalmus szolgál a szegény nyomorultaknak..., a jámborokat az Úr Isten megtartja, noha nyavalyákban és kereszt alatt élnek", majd pedig egy kommentáló mondatban az is megfogalmazódik, hogy „igaz hitből 1 8 Csak a legfontosabbakat említve: KATHONA Géza: Méliusz Péter életmüve. In: Studia etActa Ecclesiastica. Tanulmányok és okmányok a magyarországi református egyház történetéből a négy­ százéves jubileum alkalmából Szerk. BARTHA Tibor. Budapest, 1967. II. 139-140.; N A G Y Barna: Méliusz Péter művei - Könyvészeti és tartalmi áttekintés különös tekintettel most felfedezett műveire, s a forráskutatási feladatokra. In: Studia et Acta Ecclesiastica. II., /. m., 226-227. tisztességgel keressük életünket hivatalunkba." Azt mondhatjuk tehát, hogy Lu­ thertől eltérően mind a fordítás szövegében, mind a kommentárokban ott bujkál az a tendencia, amely szentegyháznak a megnyomorítottak és szenvedők közösségét tekinti, ám ez sohasem válik kizárólagossá. A már idézett 72. zsoltárt kommen­ táló alábbi, a vagyonközösséget elutasító mondat a leghatározottabban kizárja ugyanakkor, hogy az imitációt az anabaptisztikus áramlatok valamelyikéhez ha­ sonlóan a szegény Krisztus utánzásának tekintse: „Élhet marhával a keresztyén." A Heltai-életmű egésze felől szemlélődve fontos hangsúlyozni, hogy a kortárs eszmei áramlatokhoz való ilyen viszonyulás korábban és későbben írott művei­ ből egyaránt kimutatható. Mint másutt már kifejtettük,1 9 először a Dialógusban fogalmazza meg nagyon szemléletesen, hogy a kereszt viselése számára a mér­ téktartó körülmények között megélt polgári életet jelenti, azt, „hogy az ember az ő hivatalja szerint vigyázzon és dolgot tegyen. És ez után egyék, igyék, nem gyö­ nyörűségre, hanem szükségre." 2 0 Utasi Csilla befejezés előtt álló disszertációja minden eddiginél dokumentáltabban és árnyaltabban mutatja be ennek jelenlétét a „Fabuláskönyv"-ben,2 1 de az is jól megragadható, hogy árnyalatnyi módosulás­ sal ez az eszmény dolgozik az antitrinitárius korszakában megjelentetett imádsá­ goskönyvében is. 2 2 Itt a német nyelvű evangélikus zsoltáros imaszövegek magya­ rítása során lenyűgöző nyelvi erővel tudta működtetni azt a spiritualitást, amely a Krisztus imitációjában testet öltő tökéletesség-igényt össze tudta kapcsolni a vá­ rosi communitas igényeivel, azt tudta tehát sugallni ezekben a könyörgésekben, hogy „a tekéletességnek a kötelét" annak sem kell elszakítania, aki nem vonul ki a világból, hanem felebarátai közösségében tesz eleget hivatalának. Nyomatéko­ san hangsúlyozni kívánjuk ezt az állandóságot, hiszen közismert, hogy nagyon erősen jelen van a modern szakirodalomban is az a hitviták világából örökölt, s legerőteljesebben a kortárs Károlyi Péter vitairataiban megjelenített Heltai-kép, amely szerint ő a kolozsvári Midász, „akinek a lelke gazdag bánya és arany", s aki kizárólag a pénzért csatlakozott a szentháromságtagadókhoz. 2 3 (A másik oldalon persze kialakult az ellenmítosz is, amely Dávid Ferenc legfontosabb uni­ tárius fegyvertársát látta a már ősz íróban.2 4) Az állhatatlanságnak ehhez a képéhez persze hozzájárult az is, hogy egy-egy műve pontos datálása egészen a legutóbbi 1 9 BALÁZS Mihály: Spiritualizmus és felekezetiség a kései Heltai műveiben. In: Uő: Felekezeti- ség és fikció. Tanulmányok 16-17. századi irodalmunkról. Budapest, 2006. 80. 2 0 Leírása: RMNY 98. Két hasonmás kiadása is van, a korábbit STOLL Béla (1951) az újabbat UTASI Csilla (2007) gondozta. 2 1 UTASI Csilla: A Száz fabula európai irodalmi kontextusa. In: Humanizmus, religio, identitás­ tudat. Szerk. BITSKEY István és FAZAKAS Gergely Tamás. Debrecen, 2007. 56-61. (Studia Litteraria XLV.) 2 2 Modern kiadása: Heltai Gáspár imádságos könyve (1570-1571). Bev. BALÁZS Mihály. Kolozs­ vár, 2006. (Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának Kiadványai 5.) 2 3 A további szakirodalomról is tájékoztat: BALÁZS Mihály: Teológia és irodalom. Az Erdélyen kívüli antitrinitarizmus kezdetei. Budapest, 1998. 107-108. (Humanizmus és reformáció 25.) 2 4 BORBÉLY István: Heltai Gáspár. Budapest, 1906. 65. Új, tárgyszerű megközelítés: K O V Á C S Sándor: Egy hitvita - két jegyzőkönyv. Adalék Heltai Gáspár megtéréséhez. Keresztény Magvető, 110(2004). 437-443. időkig nehézségeket okozott. így az imádságoskönyv besorolási nehézségei kész­ tették Kőszeghy Pétert arra, hogy még egy ecsetvonással gazdagítsa ezt a képet. „Heltai csak addig volt vad antitrinitárius, amíg annak kellett lennie. Vagy éppen a Báthori elvárta, »ha már van protestantizmus, akkor legyen egységes« követel­ ménynek akart volna megfelelni?"- írja a Háló legújabb kiadásának utószavában,2 5 ám azóta már tudjuk, hogy az ilyen megfontolásokra késztető imádságoskönyv a német eredeti antitrinitárius szellemű átdolgozása, s még János Zsigmond idejé­ benjelent meg. Másfelől jól dokumentálhatóvá vált, hogy Kolozsvár híres polgára hosszú ellenállás után lett csak antitrinitáriussá,2 6 s a fentiek is megerősíthetik, hogy akkor csatlakozott az antitrinitáriusokhoz, amikor kiformálódott az irány­ zatnak az a változata, amelyből kikoptak az egyházi és világi intézményeket is fenyegető anabaptisztikus-spiritualisztikus elemek, s ily módon a város, a com- munitas számára minden fenntartás nélkül elfogadhatóvá vált, s valóban fel is gyorsult Kolozsvár unitáriussá válásának folyamata. Ha van kizökkenés ebből az állandóságból, akkor ez leginkább a Háló brutális leegyszerűsítésekkel dolgozó ajánlásának az észt, a rációt magasztaló és a szent­ háromságtant megsemmisítő bírálatban részesítő soraiban ragadható meg, ame­ lyek nem csekély neofita buzgósággal, s a megtalált üdvtan magabiztosságával szólják le az Antikrisztus pár hónappal korábban még általa is osztott szörnyű téveszméit. Ez az indulat és magabiztosság persze nem csupán Dávid Ferenc­ től különíti el, hanem más módon, de perel azzal is, ahogyan korábban a hit és a ráció viszonyáról értekezett. Kiindulópontunkhoz visszatérve: perel azzal is, amit a zsoltárkönyvben erről olvashatunk. A14. zsoltár közismerten nagyon híres helyén az Istennel nem számolók esztelenségéről van szó, s Heltai a következő margináliával látja el az esztelen szót: „a zsidóba ez ige vagyon, Nabal, mely nem bolondot, vagy kábát teszen, hanem vakmerőt is, önmagában elég okos, de Isten előtt azért ugyan esztelen." Heltai tehát Luthertől és Benczédi Székelytől eltérően nem bolond emberekről beszél, hanem olyanokról, akik okosságuk korlátait nem látják be, s éppen ezért lettek esztelenek Isten előtt. Könnyen belátható, hogy ez a rációt a hitnek alárendelő, s a korban bevettebbnek számító vélekedés termé­ szetes módon került összhangba az intézményeket védelmező, ám az őt és osztá­ lyosait sújtó kilengéseket szenvedélyesen elmarasztaló, a fentiekben bemutatott morális teológiával és szociál-etikai nézetrendszerrel. Ennek a legjobb műveiben érzékletes és nyelvileg erős megjelenítését2 7 tisztelhetjük életművében, amelyben fölösleges keresnünk a racionális dogmatikai útkeresés intézményeket és egzisz­ tenciát is kockára tevő mozzanatait. 2 5 HELTAI Gáspár: Háló. A szöveget gondozta TAMÁS Zsuzsa, jegyzetek és utószó KŐSZEGHY Péter. Balassi Kiadó, Budapest, 2000. 168-169. (Millenniumi Könyvtár) 2 6 A városi tanácsi jegyzőkönyvek szövegének teljességre törekvő közlése a Dávid Ferenc élet­ művét feldolgozó kötetben: Ungarlándische Antitrinitarier IV. Dávid Ferenc. 50-63. 2 7 Kiemelésre méltók ebből a szempontból a Zsoltároskönyv szólásai és közmondásai is: Egy varjú a másiktól tanul kákogni (49.); Ki másnak vermet ás, önnön lova hal bele (64.); Az igaz ke­ resztyén nem követi a rákot (71.); Kevés bolond sokat csinál (73.); Míg a lepény tart, addig a ba­ rátság (88.). P. VÁSÁRHELYI JUDIT Róbert Estienne magyarországi hatása „Nocturna versate, manu, versate diurna!"1 Róbert Estienne (latinos nevén Robertus Stephanus) Henri Estienne párizsi nyomdász második fia volt.2 Apja 1520 körül bekövetkezett halála után 1526-ig mostohaapja, Simon de Colines vezette tovább a nyomdát, ekkor Róbert állt an­ nak élére. Kitűnően tudott görögül és latinul, számos editio princeps megjelen­ tetése fűződik a nevéhez: klasszikus latin szerzők, egyházatyák munkái, de kor­ társ humanisták műveit is megtaláljuk kiadványai között. A z alábbiakban főleg bibliafilológiai és -kiadói munkásságáról kívánunk röviden áttekintést adni. Ifjú korától fogva szenvedélyesen kutatta fel a Biblia régi kéziratait, bújta a könyvtárakat, „conferálta", azaz egybevetette a szövegváltozatokat, és mindig az általa legjobbnak ítélt szöveget jelentette meg. Már 1523-ban Colines mellett megmutatkozott ez a törekvése abban a latin nyelvű, tizenhatodrét Újtestamen- tow-kiadásában, amely a benne közölt változtatások miatt rögtön kiváltotta a Sor­ bonne teológiai karának kritikáját. 1528-ban, háromévi kemény munka után adta ki első teljes latin nyelvű Bibliáját, amelyet Jeromos latin fordítása első kritikai kiadásának szánt. Kora legjobb nyomtatott kiadásai és az általa felkutatott kéz­ iratok alapján - amelyek között még a Karoling-korból származók is voltak - vá­ lasztotta ki a legautentikusabbat, és a margón tüntette fel a szövegváltozatokat. Jeromosnak több, bibliai könyv elé írt argumentumát elhagyta, az Apostolok Cse­ lekedeteikönyvet az Evangéliumok és Pál apostol levelei közé helyezte, ahogyan ma is szokás. Emellett új indexeket, köztük a héber nevek magyarázatát is csa­ tolta a Biblia szövegéhez. További Vulgata-kiadásaiban - összesen tizenegyszer adta ki a teljes Szentírást - az általa felfedezett újabb források alapján többször is revideálta első kiadását.3 1534. évi nyolcadrét alakú Bibliája meghatározó lett a zsebben hordható bibliák számára. Nagyon kisbetűs, de olcsó és jó szöveget közlő könyv volt ez. A z 1540. évi fólió alakúnak tartalma és kiállítása is egyaránt nagy hatással volt a reformációval szimpatizáló kortársakra. Először itt közölt a könyv elején Adsacrarum literarum stúdium exhortatio ex sacris literis címmel bibliai idézetekből álló bevezetőt, Haec docent sacra Bibliorum scripta című rö- 1 HORATIUS FLACCUS, Quintus: Epistolae II. 3. (Arspoetica), 268-269. In: Opera omnia - összes versei. Budapest, 1961. 2 Születési éve vitatott: 1498, 1499 és 1503 egyaránt előfordul a szakirodalomban. Vö. Hans WIDMANN: DerDrucker-Verleger HenriII. Estienne, Mainz, 1970. 8. 3 The Cambridge History of the Bible. The West from the Reformation to the Present Day. Edited by S. L. GREENSLADE. Cambridge, 1963. 65-67. vid összefoglalást, amely Summa totius Sacrae Scripturae címmel került be több későbbi kiadásába, de önállóan is megjelent.4 A z ő újítása, hogy a lapok tetején középen a bibliai könyvekre utaló élőfej áll, ugyanakkor a tradíciónak megfele­ lően a levélszámot és a fejezetszámokat ő is jobbra zárta.5 1539-től királyi nyomdászként privilégiumot élvezett héber és latin könyvek nyomtatására, amelyet egy évvel később, Conrad Neobar halála után I. Ferenc király a görög könyvekre is kiterjesztett. 1539 és 1544 között, majd 1544 és 1546 között kétszer is kiadta a héber Ótesta­ mentumot Kiadása alapjául az a Dániel Bomberg által Velencében 1524-1526-ban megjelentetett héber szöveg szolgált, amelyet a rabbinikus tudós, Jákob ben Chayim hasonló módon szerkesztett meg, amiképpen Estienne a maga kiadásait: Bomberg is összevásárolta a fellelhető héber kéziratokat, Chayim pedig ezek alapján szer­ kesztette meg azt a szöveget, amely sokáig a legautentikusabb héber szövegnek számított. Estienne a Kis próféták könyveit Kimchi kommentárjaival és a fran­ cia keresztény hebraista Franfois Vatable jegyzeteivel együtt közölte. 6 Héberül azonban nem tudott olyan jól, mint görögül és latinul, ezért a szakértők szerint „kiadása nem hibátlan." 7 A görög nyelvű Újtestamentumot négy szer jelentette meg: Párizsban 1546-ban, 1549-ben és 1550-ben, majd Genfben 1551-ben. A z első két, tizenkettedrét alakú kiadásban alkalmazta először I. Ferenc kívánságára Claude Garamond kisebb méretű betűtípusait, míg az 1550. évi fólió méretű kiadásban a nagyobb típust. (Ezért élvezi e betűtípus a „regii typi Graeci", „Grecs du Roy" elnevezést.) A z első két Újtestamentum „O mirificam" Bibliaként híresült el, I. Ferenchez cím­ zett ajánlásának kezdőszava alapján. Bár régi kódexekre hivatkozva adta közre a görög szöveget, az nem sokban különbözik a Complutensiában* megjelent, vagy az Erasmus által revideált változattól. A harmadik, fólióméretű, 1550. évi kiadás pedig az úgynevezett „editio regia". Indokolja ezt az elnevezést szép kiállítása és példaszerű kritikai apparátusa is. A lapok belső margóján olvashatók azok a szövegváltozatok, amelyeket Róbert fia, Henri gyűjtött össze több mint 15 kéz­ irat és a Complutensia nyomtatott szövegének összevetése során. A külső margón további jegyzetek, köztük a Septuagintáxa, való utalások és a fejezetszámozás található. A z Elsevir fivérek először 1624-ben, Leidenben kiadott, úgynevezett 4 Summa totius Sacrae Scripturae. Decem Deipraecepta. Parisiis, 1541, 1542.; RENOUARD, Ant[oine] Aug[ustin]: Annales de Vimprimerie des Estienne ou Histőire de la famille des Estienne etdeses editions. 2. éd. Paris, 1843. 51, 52. 5 The Cambridge History of the Bible. 436-439. 6 Uo. 53-54. 7 Az első kiadásnak a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtárban őrzött példányáról ld. Biblia Sacra Hungarica. A könyv, „mely örök életet ád". Budapest, 2008. 176-177. FEKETE Csaba. 8 Vetus testamentum multiplici lingua nunc primo impressum et imprimis Pentateuchus Hebraico, Greco atque Chaldaico imidomate. Adjuncta unicuique sua latina interpretaione. Complutum, 1514-1517. „textus receptus" bibliakiadásának Újszövetség szövege erre a Stephanus-kiadás- ra támaszkodott. Estienne helyzetét a negyvenes évek közepétől egyre nehezebbé tették a teo­ lógusok. A leuweniek már 1546-ban visszamenőleg felvették az 1533. és 1540. évi Bibliáját és Újtestamentum-kmáiséi a tiltott könyvek listájára.9 A Sorbonne teológiai kara bármennyire szerette volna is rájuk hivatkozva ugyanezt megtenni, I. Ferenc király közbeavatkozása ezt megakadályozta. A király részletes cenzori jelentést kért a teológusoktól, konkrét hibajavításokkal. Ezek kinyomtatására kiadásai elején vagy végén, vagy akár errataként Estienne késznek mutatkozott. Nemsokára, 1547 márciusában Ferenc király meghalt. Utóda, II. Henrik már fi­ gyelembe vette a teológusok ítéletét, és 1548 novemberében visszamenően is be­ tiltatta az Estienne-Z>/é/zak forgalmazását a jegyzetek, summák, indexek eretnek tartalma és a Vulgata szövegében végrehajtott módosítások miatt.10 1551-ben a tiltott könyvek revideált francia katalógusába, majd 1559-ben az első pápai Index librorum prohibitorumba, is bekerültek bibliái. Estienne megítélésekor látnunk kell, hogy laikus tudósként, tisztán tudomá­ nyos, szövegkritikai és -filológiai alapon dolgozott, és kiadásaival fokozatosan egyre jobban eltávolodott az orthodox katolikus Biblia szövegétől. A tridenti zsi­ nattal egyidejűleg azonban ezt nem lehetett büntetlenül megtenni. „Senki sem próféta a maga hazájában."1 1 1550-ben Estienne is áttelepült Genfbe, és nyomdá­ ját a reformáció és Kálvin szolgálatába állította. 1552-ben latinul és franciául is kiadta feleletét a párizsi teológusok kifogásaira,12 1556-ban pedig áttért a refor­ mátus hitre. Bibliafilológiai munkássága ezekben az utolsó éveiben teljesedett ki igazán. 1551-ben már Genfben jelentette meg negyedszer Új testamentumát görögül és latinul, munkásságának legfontosabb vívmányával: a fejezeteken belül a versek beszámozásával, ami hamarosan tért hódított az egész világon. A z 1553-ban általa Genfben kiadott francia nyelvű teljes Biblia Pierre Róbert Olivetan fordításában nemcsak az első olyan kiadás, amelynek egészén végigvo­ nul a versszámozás, hanem abban a tekintetben is újdonságnak számít, hogy ben­ ne először vannak a bibliai fejezetek summái kurzívan szedve. Ezt a tipográfiát rögtön átvette a többi kortárs genfi kiadó, s a náluk megjelentetett nemzeti nyelvű (angol, francia, olasz) bibliák mintájára általánosan elterjedt az egész világon. 1 3 Hatása ma is felfedezhető. 9 ARMSTRONG, Elizabeth: Róbert Estienne, Royal Printer. An Historical Study of the Elder Stephanus. Cambridge, 1954. 174. 1 0 Uo., 200. 1 1 Márk 6:4 12 Ad censuras theologorum Parisiensium, quibus Biblia a Roberto STEPHANO, typographo regio excusa calumniose notarunt, ejusdem ... responsio. [Genf], 1552.; Les censures des theologiens de Paris, par les quelles ils avoyent faulsement comdamne les Bibles imprimees par Róbert ESTIENNE, imprimeur du roy, avec la response d'iculey Róbert ESTIENNE. Traduictes de latin en Francois. [Genf], 1552.; RENOUARD, Antfoine] Aug[ustin]: /. m., 81. 13 The Cambridge History ofthe Bible. AA2>-AAA. Estienne 1555-ben latinul is megjelentette a teljes Szentírást zsebben hordoz­ ható, azaz nyolcadrét alakban és természetesen a versek számozásával. Ez az első latin nyelvű, versszámozást is tartalmazó Vulgata\XA Már a címlapon felhívja az Olvasó figyelmét a kiadás újdonságára: „íme olyan Vulgata-kiadás ez a számodra, amelyben a héber versek rendszere szerint minden egyes fejezet versekre van osztva. A versek előtt számok állnak, amelyek megfelelnek azoknak a versszá­ moknak, amelyeket a mi új és teljes konkordanciánkban a margón lévő A B C D E F G betűk után megadtunk, hogy könnyű legyen számodra a keresés, mivel azok úgy mutatnak rá arra, amit keresel, mint a mutatóujj." 1 5 S valóban, még ugyaneb­ ben az esztendőben, 1555-ben megjelentette bibliai Concordantiaejét (1. kép). 1 6 Az 1555. évi Vulgata-kiad&s termé­ szetesen tartalmazza a Stephanus által bevezetett prae- és postlimináriákat: elöl a Biblia olvasására buzdító szentírási idé­ zeteket és a Szentírás summáját, továbbá az Index testimoniorum a Christo etApos- tolis in Novo Testamento citatorum ex Veteri... című mutatót, amely az ótesta­ mentumi könyvek sorrendjében azokat a helyeket sorolja fel, amelyeket Krisz­ tus és az apostolok idéznek az Újtes­ tamentumból. A könyv legvégén alfa­ betikus sorrendben találja az olvasó az előforduló héber, kaldeus és görög tu­ lajdonnevek latin értelmezését, a Heb- raicorum, Chaldaeorum Graecorumque nominum interpretatiót. A margón leg­ feljebb néhány szavas szövegmagyará­ zat áll, és a parallel bibliai locusokra való hivatkozás. Az 1555. évi Biblia ugyanakkor nem szakított teljes mértékben a hagyomány­ nyal: Estienne a szövegtestet nem ta- 7. kép. Az 1555-ben Genfben kiadott g°lta még versekre, hanem egy egység- Concordantiae címlapja ként meghagyta, ahogyan az a kéziratos 1 4 A Székesfehérvári Püspöki Könyvtár példányáról ld. Biblia Sacra Hungarica. 184. SMOHAY András-VELENCZEi Katalin. 1 5 „En tibi Bibliorum Vulgata editio, in qua iuxta Hebraicorum versuum rationem singula capita versibus distincta sunt, numeris praefixis, qui versuum numeris quos in concordantiis nostris novis et integris, post literas marginales A B C D E F G addidimus, respondent: ut quaerendi molestia leveris, quum tibi tanquam digito, quod quaeris demonstrabunt." 16 Az Országos Széchényi Könyvtár 16. századi nyomtatványainak katalógusa. Összeállította SOL­ TÉSZ Erzsébet, VELENCZEI Katalin, W. SALGÓ Ágnes. Budapest, 1990. (A továbbiakban: BNat. Cat.\ B 627 = Ant. 151. \ C O N C O R D A N T I A E BI- 1>!iorum vrrwícjue felismerni,Vecc- ,ris & N o ui, nouar & integrar. i, O L Í V A R O B . S T E P H A N I M D. L V . és nyomtatott szövegekben szokás volt. A hagyomány mellett bizonyára a gazda­ ságosság diktálta ezt a megoldást. 1 7 A verseket jelek választják el egymástól a szövegoszlopon belül, a versszámozás ezek mellett látható. A szövegoszlop mellett továbbra is ott vannak az ábécé nagybetűi, miként az addig szokás volt, mivel egy-egy bibliai vers helyének meghatározása addig csupán ezek segítsé­ gével történt. A későbbi gyakorlatban már elmaradhattak a nagybetűk, hiszen a fejezet- és versszám elég volt egy-egy bibliai igehely meghatározására. Az említett Corcordantiae Christiano Lectori szóló előszavában hasonlóképpen utal szerzője annak és az ugyanabban az évben megjelentetett Bibliának a kap­ csolatára. Elmondja, hogy már 18 esztendővel korábban szó volt „inter Sacrarum Literarum studiosos", azaz a Szentírás tanulmányozói között arról, hogy szükség van konkordanciára. A korábbi konkordancia kiegészítése helyett teljesen újat készített. Rendszerének ismertetésekor itt is hangsúlyozta, hogy a versszámozás alkalmazásával a keresés gyorsabbá és egyértelműbbé válik, és öntudatosan J ; ; ? J M H H M vallja, hogy munkája e tekintetben méltó ; f * ' *" a dicséretre. 1 8 Görög konkprdancia el­ készítését is ígérte, de ez a terve nem valósult meg. Bibliakiadói munkásságának betető­ zése az 1557-ben három kötetben meg­ jelent, fólió alakú kiadása, amely összes újítását tartalmazza.19 (2. kép) Bevezeté­ sében elmondja, hogy egyetért azokkal, akik amiatt panaszkodnak, hogy milyen végtelenül sok és milyen különböző bibliafordítások forognak közkézen, és olyan kiadást sürgetnek, amely a héber, illetve a görög eredetihez a legközelebb áll. Ilyet szándékozik ő is kiadni. Első és második kötete a Vulgatát és Santes Pagninus héberből fordított latin szöve­ gét közölte egymás mellett Franciscus Vatablus, az Ószövetség professzora jegy­ zeteivel, amelyeket párizsi előadásai so­ rán tanítványai rögzítettek. A z apokrif _ könyveket Claudius Baduellus fordítá- sában közölte. A harmadik kötetben pe- 2 . kép. Az 1557-ben Genfben megjelent dig Béze Új testamentum-fordítását adta Biblia címlapja 17 The Cambridge History of the Bible. 442. 1 8 „Porro in operis novitate haec quoque pars aliquid laudis meretur." 19 Biblia utriusque Testamenti. Ed. Róbert ESTIENNE, trad., comment. Santes PAGNINO, Francois VATABLE, Théodore BÉZE. Genf, \551.-BNat. Cat. B 441 = Ant. 9030 Tjgl1 BIBL1A>3pfr Vrnuícj&c í cíbmcnci. O L Í V A R O B . S T H P H A N I . M . D . L V I I . v közre. A kiadás ajánlólevelében Estienne utalt a „conferálás", azaz a szövegösz- szevetés módszerére, amelyet e kiadásában is követett: „azután vállalkoztunk erre a kiadásra, miután majdnem mindazokat a másolatokat egybevetettem, amelyek szükségesnek látszottak."2 0 Előszavát ezzel a felszólítással zárta: Nocturna versate manu, versate diurnal Ismerős ez az idézet Horatius Ars poeticájából. O a görög szerzők szünet nélküli olvasását kötötte a latin költők lelkére: ... Vos exemplaria Graeca /Nocturna versate, manu, versate diurna!21 Szinte ugyanezekkel a sza­ vakkal buzdította Erasmus Ratio seu methodus compendio perveniendi ad veram theologiam22 című művében a teológia tudományát elsajátítani vágyókat a Szent­ írás éjjel-nappali olvasására. Belekerült ez az idézet kissé módosított változatban Szenei Molnár Albert Analecta aenigmaticájmek mind az öt kiadásába is, ame­ lyek 1608-1631 között jelentek meg Herbornban: „Biblia volve manu, nocturna, volve diurna!"2 3 Geleji Katona István pedig a zsoltárok olvasására szólított fel ezzel az idézettel. 2 4 Mindenesetre az utókor megfogadta Stephanus tanácsát, és bibliáit nagy ha­ szonnal és mintának tekintve forgatta. Magyar bibliafordítóink között is voltak néhányan, akik ugyancsak a „conferá­ lás" módszerével éltek. Melius Juhász Péter pl. 1565-ben Sámuel és A Királyok két könyvét „a zsidó nyelvnek tulajdonsága szerént" akarta fordítani, „öszvevetvén a görög Bibliával és az bölcs fordításokkal, hogy minden megértse." 2 5 Károlyi Gáspár és munkatársai is a lehető legkörültekintőbben végezték fordítói mun­ kájukat: „Követtönk ez fordításban sok jámbor tudós embereket, kik az zsidó­ ból, azmely nyelven íratott az Ótestamentom, igazán fordították az Bibliát, mint Vatablust, Pagninust, Munsterust, Tremelliust, ... követtük az Vulgata editiót is, és ezmellett sok magyarázó doktorokat, azkik ezelőtt valami részt fordították az Bibliában, azokat is nem utáltuk meg, hanem megtekintettük."2 6 Santes Pagninus héberből készített fordításának szövegét Estienne - mint láttuk - 1557-ben adta ki a Vulgata szövegével párhuzamosan. Joggal feltételezhető tehát ennek a genfi kiadásnak a hatása Károlyiakra. 2 7 Szenei Molnár Albert a Vizsolyi Biblia újrakiadásakor szerkesztői munkájában különféle külföldi kiadásokat is figyelembe vett: a marburgi „Academia könyves 2 0 „iis fere omnibus copiis, quae necessariae videbantur, comparatis, haec editio a nobis sus- cepta est." 2 1 Ld. az 1. jegyzetet! 2 2 „has (=divinas literas) nocturna curet versare manu, versare diurna: has semper in manibus, semper habeat in sinu..Basel, 1520. \6\.-BNat. Cat. E 378 = Ant. 2720. 23 Nonum renata, renovata, ac longe ornatius etiam, quam unquam antea, exculta Sphinx theo- logico-philosophica. Herborn, 1631. 1345-1346. = RMKIII 1466 24 Öreg graduál Gyulafehérvár, 1636. ((()b = RMNy 1643 - Vö. P. VÁSÁRHELYI Judit: Szenei Molnár Albert és a Vizsolyi Biblia új kiadásai. Budapest, 2006. 193. 25 „Az keresztyén olvasóknak". Magyar nyelvű bibliafordítások és -kiadások előszavai és aján­ lásai a 16-17. századból. Összeáll. ZVARA Edina. Budapest, 2003. 139. (Régi Magyar Könyvtár. Források 14.) 2 6 Uo.,186. 2 7 Uo., 180. "^^^m BIBLIA SÁGRA, ^ JVMÍ.i^ í Johannis Aubrii. 3 1) A cím folytatása felhívja a figyelmet a héber, kaldeus és görög névmagyarázatokat tartalmazó indexre és a versszámozásra, amelyet - mint lát­ tuk - Stephanus 1551 -ben, tehát hat esztendővel a Vulgata 1545. évi kiadása után vezetett be az Újtestamentum kiadásába. Molnár Albert Hanaui Bibliájában is szerepel Stephanus Interpretatiója a latin nyelvvel is kiegészítve: Registroma es magyarazattya egy nehany sido, görög es deák igeknec, és egyéb idegen nyelven való neveknec: mellyec az Sz. Bibliában néholnéhol elöforognac. Európában ez az Index eddigre már általánosan elterjedt volt.3 2 A z Oppenheimi Biblia sajtó alá rendezésekor viszont Molnár már konkrétan mintájaként említette az 1588. évi, francia nyelvű, kis genfi Bibliát?3 amely - mi­ ként fentebb arra utaltam - Estienne munkásságának hatását viseli magán a többi nemzeti nyelvű genfi kiadással egyetemben. Egyébként az Oppenheimi Biblia ajánlólevelében Molnár Albert maga is említi a „conferálás" módszerét: „Az uy Testamentomat az Félegyházi Thamás versiojával haszonnal conferaltam."34 Sőt, ez a módszer oly általánosan elterjedt a korban a szövegek vizsgálatára, hogy még Molnár támogatója és levelezőpartnere, a nagyszombati Asztalos András is alkal­ mazta. Tulajdonképpen ő döntötte el, hogy Huszár Dávid vagy Szárászi Ferenc Heidelbergi Katekizmus-fordítását jelentesse-e meg Molnár Albert. Asztalos így számolt be szövegösszehasonlító munkájáról: „Az Heidelbergai catechismust, kit újonnan vertalt [fordított] Zarazi uram35 és kinyomtattak, im felkül(d)tem ... A z Huszár Dávidéval 3 6 conferaltam, de sokai jobb és ékesebb magyar szókkal va­ gyon áznál és az bizonyságokat is nagy szép módjával melléje csinálta, itt alatt is imár az ecclesiákban mind ezzel élnek." 3 7 A z Estienne-bibliák nyomán német közvetítéssel a Hanaui Bibliába átvett Registrumot Molnár Albert az Oppenheimi Biblia nyolcadrét alakja és megnöve­ kedett terjedelme miatt nem adta ki újra. A Váradi Biblia azonban jóval később, a XVII . század 60-as éveiben ugyanúgy, mint több mint száz esztendővel koráb­ ban Estienne, mindkét mutatót közli Az Ótestamentumból Christus és apostolok által Újtestamentumban citált bizonyságoknak lajstroma és Registroma és ma- 3 1 Kolozsvár, Akadémiai Könyvtár, U 61.435 3 2 P. VÁSÁRHELYI Judit: /. m., 73-75. 33 SZENCI MOLNÁR Albert költői művei. 484. 3 4 Uo., 482. 3 5 SZÁRÁSZI Ferenc (ford.): Catechesis, azaz kerdesök es feleletök az keresztyéni tudomannak agairól. Az iambor istenfélő harmadik Friderik herczek birtokában, Palatinatusban levő tudós bölcs doctorok által irattatot, deákból penig magyar nyelvre fordittatot, hogy mind az kisdedöknek az scholakban, mind penig az együgyűeknek az ecclesiaban lelki éppületökre lenne SZARASZI Ferencz által, debreczeni anyaszent-egyhaznak lelki pásztora által. Debrecen, 1604. - RMNy 909 3 6 HUSZÁR Dávid [ford.]: A kerestyen hitről való tvdomannac rövid kérdésekben foglaltatott sommaia, mellyet egész esztendő által minden Vr-napiara rend szerent magánvaló részekben ren­ döltünk. Pápa, 1577. - RMNy 395 37 SZENCZI MOLNÁR Albert Naplója, levelezése és irományai. Jegyzetekkel ellátva kiadta DÉZSI Lajos. Budapest, 1898, 322. gyarázatja egynéhány zsidó, görög és deák igéknek és egyéb idegen nyelven való neveknek, melyek a Szent Bibliában néhol-néhol előforognak címmel. 3 8 Estienne nemcsak nyomdász, kiadó, humanista bibliai filológus, hanem nyelv­ tudós is volt. 1532-ban jelentette meg Dictionarium seu thesaurus linguae Lati­ náé cum Gallica interpretatione című szótárát Párizsban, amely 1543-ban három fóliókötetben nyerte el végső formáját, és rengeteg kiadást ért meg. Nagy ha­ tást gyakorolt a korabeli lexikográfiára. Nemzetközi elismerését bizonyítja, hogy Petrus Dasypodius is az ő szótárát utánozva szerkesztette meg a maga Dictio- nariuméX először 1531-ben, majd 1536-ban.39 Ez utóbbi számít az első modern, humanista német szótárnak. Benne Stephanus nyomán az egyes lemmák félig alfabetikus, félig etimológiai sorrendben követik egymást. A származékszavak és összetételek az alapszónál vannak alfabetikus rendben felsorolva. Dasypodius szótára volt Molnár Albert fő kiindulópontja az 1604. évi két­ nyelvű Dictionarium^40 megalkotásában. így szólt erről ő maga: „Megtartottam tehát a Dasypodiustól összegyűjtött, Riheliustól pedig gyarapított és világosabb rendbe szedett szólásokat,... Bizonyos 3zólásokat pedig, amelyek Dasypodiusnál nem voltak meg, viszont némely lexikonban megtalálhatók, én tettem hozzá: így Dasypodiust Calepinusból, Stephanus és Basilius „Thesaurus"-éból, Erisiusból, Chytraeus „Szójegyzékéből" és máshonnan több mint hatszáz címszóval kiegé­ szítettem. Kezdetben az volt a szándékom, hogy a szerzők nevét - a Gallicanus- szótár (Lexicon Gallicanum) mintájára - legalább a három kezdőbetű erejéig ki­ teszem, hogy például Cic. Cicerót, Sal. Sallustiust stb. jelentsen, de mikor láttam, hogy a legtöbb szó a biztos, de elévült szerző számontartása nélkül van haszná­ latban, módosítottam elhatározásomat, mert rájöttem, hogy a könyv szerfölött meg­ duzzad, ha az így rövidített neveket is annyi ezerszer elismétlem."4 1 Valószínű, hogy az 1587-ben Párizsban már a Robertus Stephanus örökébe lépő Carolus Stephanus nyomdájában kiadott változat járt Molnár Albert kezé­ ben, mivel ennek végén is ott van Horazio Toscanella Cicero írásaiból összegyűj­ tött Epitheta, antitheta et adiuncta című szójegyzéke, amelyet Molnár is felvett szótára első kiadásába. 4 2 Estienne a jó és pontos, kritikai jegyzetekkel ellátott szövegek közreadása 38 Szent Biblia... Várad, 1660.-Kolozsvár, 1661. Szenei Kertész Ábrahám, Hh,b-Hh4b - RMK ' ' ' 1 4 1970 3 9 Fakszimile kiadása: DASYPODIUS, Petrus: Dictionarium latinogermanicum. Mit einer Ein- fuhrung von Gilbert de SMET. Hildesheim-New York, 1974. (Documenta linguistica. Quellén zur Geschichte der deutschen Sprache des 15. bis 20. Jahrhunderts. Reihe I. Wörterbücher des 15. und 16. Jahrhundert.) 4 0 SZENCI MOLNÁR Albert: Dictionarium Latinoungaricum. — Dictionarium Ungaricolatinum. Nürnberg, 1604. - RMNy 919 4 1 SZENCI MOLNÁR Albert válogatott művei. TOLNAI Gábor irányításával sajtó alá rendezte VÁSÁR­ HELYI Judit. Budapest, 1976. 173. (Borzsák István fordítása.) 42 Dictionarium Latino-Gallicum, iam recens post omnium editiones excusum, necnon infinitis pene dictionibus Latinis, adiuncta Gallica interpretatione, adauctum. - (Horatius TOSCANELLA, Ciceroniana epitheta, antitheta et adiuncta nunc primüm seorsim calci subiunximus.) Parisiis, 1587. - Wolfenbüttel Herzog-August-Bibliothek, Signatur: A: 44 Gram. mellett törekedett a szép küllemre is. Párizsban is, Genfben is rendszeresen használta-talán édesanyja, Laure Mont- olivet nevének hatására is - a leveleit, ágait hullató olajfát ábrázoló nyomdász­ jelvényét, amely alatt taláros alak áll „Noli altum sapere" írásszalaggal (5. kép). Némelykor ennek a Rómaiakhoz írott levél 11. részének 20. verséből való bib­ liai igének a folytatását is kiírta: „Noli altum sapere, sed time!" A Vizsolyi Bib- /zabán a teljes igevers így hangzik: „Az hitetlenség által törettec le, te pedig az hit által állasz, ne fuuálkodgyál fel, hanem félly." E nyomdászjelvényt a csa­ lád nyomdász tagjai az 1600-as évek elejéig használták. 4 3 Módosított változata Debrecenben a X V I I . század végén tűnik fel. A z 1645-ben Amsterdamban kiadott Jan- sonius bibliának44 létezik olyan variáns példánya, amelynek első négy levelét később nyomtatták a magyar biblia eredeti corpusa elé. A címlapon a francia Estienne család nyomdászjelvényének tükörképe látható, felirat nélkül. Ilyen pél­ dányt őriznek a budapesti Egyetemi Könyvtárban legyeződíszes kötésben, amelyen az 1687-es évszám áll. Vizkeletyné Ecsedy Judit meghatározása szerint e biblia első négy levelének újraszedése Töltési István debreceni működése idején, tehát 1683-1685 között készült (6-7. kép). 4 5 Töltési debreceni könyvkötő volt, akit azzal a céllal küldött ki a városi tanács Hollandiába, hogy Tótfalusi Kis Miklósnál elsajátítsa a betűmetszés és betűöhtés tudományát. A saját maga által metszett betűkkel 1683 és 1685 között nyomtatott Debrecenben. Majd hosszabb szünet után Komáromban folytatott nyomdászati tevékenységet.4 6 A nyomdászjelvény nem köthető az ő működéséhez, korábban is és a ő távozása után is több nyomtatványon feltűnik még a XVII . század végén. 4 7 4 3 V. ECSEDY Judit: A^Elzevierek nyomdászjegye Magyarországon. Msigydúc Könyvszemle, 1989. 135. 44 Szent Biblia, az az Istennek O es Uy Testamentumában foglaltatott egész Szent írás. Magyar nyelvre forditatott CÁROLI Gáspár által, es mostan negyedszer a'franciái nótákra MOLNÁR Albertvl rendelt Sóltár könyvel palatinátusi Catechismussal s egy-házi könyörgeseknek és ceremóniáknak formáival egyetembe ki botsattatott a belgiomi académiákban tanuló magyaroknak forgolódások által. Amsterdam, 1645. - RMNy 2091 4 5 Jelzete: RMKI 149a 4 6 V. ECSEDY Judit: Könyvnyomtatás a kézisajtó korában. Budapest, 1999. 158. 4 7 Ld. a 36. jegyzetet: Debrecen, 1679. Rosnyai János = RMK1 1229; Debrecen, 1690. Paulus Cassoviensis = RMK II 1658; Debrecen, 1697. Vincze György = RMK I 1501 5. kép. Az Estienne-nyomda jelvénye . '$ z e ?CT S Z & W T B I B L I A B I B L I A " i xyf Z t-/ Z : I S T E N N E K Ó B S T E S T A M E N T O M A B A K F O G L A L T A T O T T C'g£& ÜCfít liis, MjfCT4\ W£iy%nj-Q%7>tTA7ö?T UÍÍo i.ÍV.AH J I M R E MIHÁLY A Vizsolyi Biblia egyik lehetséges forrásáról I. A Vizsolyi Biblia lehetséges forrásai, a humanista latin bibliafordítások című, 1991-ben írott tanulmányában Szabó András a kutatás két súlyos adósságát ne­ vezte meg. „A Vizsolyi Biblia történetének és Károlyi Gáspár életrajzának kuta­ tásában két, egymáshoz nagyon szorosan kapcsolódó adósságunk van, az egyik annak pontos megállapítása, mit tanult vagy tanulhatott meg a bibliafordító hazai és külföldi iskoláztatása során, a másik a magyar Biblia forrásainak azonosítása."1 Számba veszi a lehetséges latin bibliafordításokat, jellemzésüket adja, majd mér­ legeli a fordítás két elképzelhető módozatát: „A fordítói munkaközösségnek azon­ ban két alaptípusa lehetséges, az egyikben Károlyi fordít, s időközönként összeül egy testület, amely a fordítást megvitatja, a másikban szétosztják a Biblia köny­ veit, mindenki lefordítja a maga részét, s a végén az egészet átnézi, átjavítja. Bármilyen forráselemzésnek azzal kell kezdődnie, hogy kimutassa, egységes-e az egész vizsolyi Ószövetség forráshasználata, vagy nem. Amennyiben egységes, úgy az első típusú munkaközösség dolgozott, amennyiben nem egységes, akkor a másik fajta. E második esetben a sok javítás és egységesítés ellenére - a nyelvi különbségeknek is meg kell látszaniuk..."2 Szabó András kissé borúlátóan zárja fejtegetéseit: „Az áttörhetetlen homály a vizsolyi Biblia keletkezése körül csak akkor szűnne meg, ha valamilyen szenzációs új adat kerülne elő. Mivel erre nem nagyon van esély, egyedül a források kutatása jelenthet valamiféle előrelépést."3 Következő gondolatmenetünk ebben az áttörhetetlennek látszó homályban talán valamely biztató fénysugarat jelent, és a ritka szerencse hozzásegíthet bennünket a Vizsolyi Biblia értékeinek, genezisének jobb megértéséhez. Debrecenben a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárában (rövidítése a továbbiakban: TtREN) őrzik az F 540 jelzetű kötetet. A fólió alakú nyomtatványt vaknyomásos, reneszánsz ornamentikával díszített, jó állagú, fatáb- lákra illesztett bőrkötés óvja. A z első kötéstáblán kívül, felül L . L . monogram 1 SZABÓ András: A Vizsolyi Biblia lehetséges forrásai, a humanista latin bibliafordítások Theo- lógiai Szemle 1991. 1. sz. 45. 2 Uo.47. 3 Uo. 48. olvasható, alul pedig évszám áll: 1565.4 Fatáblás, natúr színű, vaknyomásos bőr­ kötés. A könyvkötést díszítő görgetők és lemezek összesen három könyvkötő ne­ véhez kapcsolódnak, wittenbergi könyvkötők szerszámkészletéből valók. A díszí­ tőszerszám kölcsönzése általános gyakorlat volt egy városon belül. Mindhárom könyvkötő wittenbergi, tehát egyértelmű, hogy a könyvet Wittenbergben kötötték be, mégpedig röviddel megjelenése után. 5 Wittenbergben időzött a nyomtatvány, addig legalábbis, amíg bekötötték. A kötet két művet tartalmazó kolligátum, a második Petrus Martyr alkotása. A z első munka csonka, a kolofon szövege: Basileae, per Ioannem Hervagium, Anno salutis Humanae, M.D.LXIIII. Mense Septembri. Wolfgangus Musculus Loci Communes című munkája a kolligátum első darabja A kolligátum második darabjának címleírása a következő: In duos libros Sa- muelis Prophetae qui vulgo priores Libri Regum apellantur D. Petri Martyris Ver- milii Florentini, professoris divinarum literarum in schola Tigurina, Commen- tarii doctissimi, cum rerum et locorum plurimorum tractatione perutili, Tiguri, C. Froschoverus, M.D.LXIIII. A kolligátum mindkét darabja a X V I . századi pro­ testáns bibliai exegézis és teológia fontos munkája, amely - a jelek szerint - je­ lentős hatást gyakorolt a magyar protestantizmus szellemi folyamataira. Nagy valószínűséggel már 1565 februárjától magyar földre, magyar tulajdonosok bir­ tokába került a kötet, akik azt felhasználták az ekkor folyó magyar bibliafordítási munkálatokhoz, pontosabban: Sámuel első könyvének latin szövege, annak első huszonöt fejezete a Vizsolyi Biblia meghatározó szövegforrása volt. Petrus Martyr Vermigli (1500-1562) firenzei családból származott, majd a svájci és az angol reformáció kiemelkedő személyisége lett.6 Bullinger 1562-ben neki mutatta meg először és vele beszélte meg személyes vallástételét, a későbbi II. Helvét Hitvallás frissen elkészült szövegét.7 4 A kötést, a kötéstáblát Rozsondai Marianne, az MTA Könyvtárának osztályvezetője (Kéz­ irattár és régi könyvek gyűjteménye) vizsgálta behatóan, minden erre vonatkozó megállapítás tőle származik, engedélyével azokat gondolatmenetünkbe építjük, melyekért itt mondok köszönetet. 5 HAEBLER, Konrad-ScHUNKE, Ilse: Rollen-und Plattenstempel des XVI. Jahrhunderts. Bd. 1-2. Harrassowitz, Leipzig, 1928-1929. (Sammlung bibliothekswissenschaftlicher Arbeiten 41-42.) Kraus Reprint Limited, Wiesbaden, 1968. 6 A vonatkozó nemzetközi - angol, német, francia, olasz nyelvű - irodalom rendkívül kiterjedt, ennek részletes bemutatásától itt eltekintünk A hazai szakirodalomban a Sárospataki Füzetekben már 1859-1860-ban kiváló és impozáns méretű értekezésben mutatta be tevékenységét PÁPAY Imre Vermigli Martyr Péter című, könyvnyi terjedelmű tanulmánya, amely hatalmas forrásismerettel rendelkezik. (1859. 28-48, 126-146, 404-444; 1860. 9-51, 727-797.) A reformáció svájci irány­ zatainak vizsgálatánál a későbbi magyar szakirodalom szinte teljesen elfeledkezett erről a becses munkáról. Petrus Martyr legfontosabb latin műveinek már saját korában készült angol, francia, német, olasz, cseh nyelvű változata, a Loci... angolul is megjelent. 7 1516-ban Fiesoléban belépett az ágostonos szerzetesrendbe, 1541-ben a spoletói kolostor apátja lett, majd ugyanebben az évben a nápolyi San Petri kolostor priorja. 26 évesen a rend refor­ mátoraként lépett fel, Nápolyban Jüan de Valdesszel lépett kapcsolatba. Itt ismerkedett meg a refor­ máció tanításaival, műveivel. Luccába hívták, Savonarola hit- és vallásújító elképzeléseit a városi élet forradalmi átalakításával akarta összekötni; egy bibliaolvasó iskolafajtát létesített. Itt ismerke­ dett meg a zsidó származású Immánuel Tremelliusszal. Eretnekséggel vádolták meg, az inkvizíció A kolligátum provenienciájáról jól olvasható, döntő fontosságú margóbejegy­ zés értesít bennünket a Sámuel könyve 232. lapjának verzóján: Tokay ad ripam Tybisci Februario, 1565., vagyis: Tokaj, a Tisza partján, 1565 februárjában. E bejegyzés minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a könyv - amely a kolo­ fon szerint 1564 szeptemberében jelent meg Zürichben - szűk fél év múlva már Magyarországon volt Tokajban. E possessor bejegyzésével, jegyzeteivel még számos helyen találkozunk a kötetben szereplő mindkét munka lapjain. A Tokaj­ ban élő (vagy időző) tulajdonos személyét sajnos még nem sikerült kideríteni.8 Hegyalja és Tokaj reformációja lendületesen bontakozott k i , a környék a hitújí­ tás meghatározó térségévé vált, joggal hangoztatja a vidék jelentőségét az erre irányuló, újabb korszakkutatás képviselőjeként Szabó András. 9 Némethy Ferenc várkapitány maga alakítója, befolyásos oltalmazója és bőkezű mecénása is volt a reformációnak.1 0 A z 1565-ös possessor ebbe a folyamatba illeszthető még akkor is, ha ed­ dig nem sikerült személyét kideríteni. Célszerű azok között a peregrinusok kö­ zött keresni, akik nyugat-európai, svájci és németországi egyetemeken tanultak 1564-1565 körül, minden bizonnyal onnan hozhatta magával valaki a becses kö­ tetet. A további possessorok egyikének monogramját meg is találjuk a 205. le­ vél rectóján: jól olvasható S. F. kezdőbetűk, mellette ugyanazzal a kézírással az 1568-as dátum áll. A kézírás jellemzői, a toll és tinta alapján talán ez a bejegyző készíthette kötetünk magyar nyelvű fordításait, ez viszont nem azonos a tokaji be­ dől 1542 augusztusában - Tremelliusszal együtt - Strassbourgba menekült, ahol az Ószövetség professzora lett, 1547-ben Thomas Cranmer Oxfordba hívta, ahol társalapítója, kidolgozója lett az anglikán egyház tanrendszerének és liturgikus reformjának. 1553-ban Strassbourgba települ, majd 1556-ban professzornak hívták Zürichbe. Itteni harcostársai és hívei: Heinrich Bullinger, Rudolphus Gwalther, Josias Simler, Ludovicus Lavater, jun. Ulrich Zwingli és Konrád Gessner. 1557-ben vé­ gezte Sámuel két könyvének exegetikai magyarázatát, róla tartott előadásokat, ugyanekkor készí­ tette ennek fordítását is. Szoros kapcsolatban volt a svájci emigráns, protestáns olasz gyülekeze­ tekkel és támogatta harcukat a közöttük jelentkező antitrinitárius irányzatokkal szemben. 1558-ban Zürichbe érkezett a Genfből eltanácsolt G. Blandrata, ahol Petrus Martyr megpróbálta őt rávenni háromságtagadó elveinek feladására, ez azonban nem járt sikerrel, Blandrata innen Erdélybe tá­ vozott. Petrus Martyr kapcsolatban volt a lengyel protestantizmussal, igyekezett visszaszorítani az ott is terjedő háromságtagadó irányzatokat. Fontos szerepet játszott T. de Béze mellett (1561) a hugenották oldalán a franciaországi Poissyban folytatott hitvitán, amelyen IX. Károly és Medici Katalin is részt vett. Munkálkodott a megújított hit békés egyeztetésén a lutheránusok és a svájci reformáció irányzatai között. 8 Némethy Ferenc 1556-ban Ferdinándtól Izabellához pártolt, így magával vitte Tokaj várát is. 1565 Tokaj számára is rendkívül mozgalmas időszak, Schwendi Lázár és Balassi Menyhárt meg­ ostromolták a várat, Némethy Ferenc is ekkor halt hősi halált. 9 SZABÓ András: Tévedések és tévutak a Károlyi Gáspárral és a Vizsolyi Bibliával foglalkozó szakirodalomban. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1980. OSZK, Budapest, 1981. 234. Ugyanitt összegezte a Károlyi-kutatásra és a Vizsolyi Bibliára vonatkozó kutatás adósságait és tévedésit. Az északkelet-magyarországi reformáció és a késő humanizmus összefonódására vonat­ kozó kutatási eredményeit Szabó András legújabb kötete foglalja össze: A késő humanizmus irodalma Sárospatakon (1558-1598). Hernád Kiadó, Debrecen, 2004. (Nemzet, egyház, művelődés I.) 1 0 DIENES Dénes: A tokaji református egyház története. In: Tokaj. Várostörténeti tanulmányok III. Szerk. BENCSIK János. Tokaj, 2002. 233. jegyzést író személlyel.1 1 Vagyis minimum 1568-tól - hosszabb ideig - S. F. volt a kötet tulajdonosa, aki a későbbiekben tudomást szerzett a magyar bibliafordítás készülő vállalkozásáról és annak munkatársa lett. A z S. F. monogramú személy biztos azonosítása mind ez ideig nem sikerült, noha tettünk rá kísérletet. Zoványi Jenő a X V I - X V I I . századból fennmaradt - tizedfizetésről készült - nyugtatványok szövegét közölte a Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár XIII. kötetében, amely a korszak lelkészeinek névanyagát is tartalmazza. Ebben mindössze két olyan sze­ mély szerepel, aki elvben szóba jöhetne kötetünk possessoraként, azonban iskolai tanulmányaikról, esetleges külföldi peregrinációjukról nincs tudomásunk. A kor­ szakra vonatkozó peregrinuslisták tanulmányozása sem hozott megalapozottnak mondható eredményt, önkényes találgatásoknak pedig nincs sok értelme. 1 2 II. A kolligátum igazi jelentőségét azonban a Sámuel két könyvében szereplő ma­ gyar nyelvű kézírásos szövegek adják. Már a 3. levél rectóján megtaláljuk a nagy jelentőségű bejegyzést, a jobb margón és a lap alján. A latin szöveg az első fejezet első három versének szövegét és annak kommentárját tartalmazza. A bibliai szö­ veg jól olvasható, nagy gonddal írott kézírásos magyar fordítása szerepel a mar­ gón, a fordító a bibliai verseket számozta. Ezt követően folyamatosan végezte munkáját a fordító (továbbiakban: a Fordító, akit írásképe alapján nagy valószí­ nűséggel azonosíthatunk az S. F. monogramú személlyel), munkamódszerét kö­ vetkezetesen alkalmazta. Egy lapon általában 3-6 vers fordítása szerepel, ritka ki­ vétel a 22. levél verzója, ahol a 27-36. versek fordítását zsúfolja a szerző a margó teljes felületére, amihez még három szövegértelmező jegyzet is társul. A Fordító Sámuel első könyvének első és második fejezetét teljes egészében, hiánytalanul fordítja, minden verset megszámozva. (Ez együttesen 28+36, vagyis 64 verset jelent.) A következő fejezetekben már nem készül teljes fordítás, a III. caput első 1 1 Itt jegyezzük meg, hogy Károlyi Gáspár második felesége, Garai Anna tokaji volt, aki itt sző­ lőbirtokkal rendelkezett, így Károlyi familiáris alapon is jól ismerhette a tokaji viszonyokat amel­ lett, hogy seniorként a térség egyházi elöljárója volt. (Vö. S. SZABÓ József: Károlyi Gáspár élete és munkássága. In: Károlyi Emlékkönyv. Szerk. V A S A D Y Béla. Budapest, 1940. 17-18. 1 2 A kérdéskörre vonatkozó, szövegeket közlő kiadvány megjelent: IMRE Mihály: A Vizsolyi Biblia egyik forrása - Petrus Martyr. A Tiszántúli Református Egyházkerület és Református Kollé­ gium kiadása. Debrecen, 2006. Időközben Dienes Dénes új értelmezési javaslatot fogalmazott meg a tokaji bejegyzésre vonatkozóan. (DIENES Dénes: Kit rejt az S. F. monogram? Gondolatok Petrus Martyr kommentárjának egyes tulajdonosi széljegyzetei kapcsán. Egyháztörténeti Szemle, 2007. 1. sz. 216-219.) A szerző szerint elképzelhető, hogy a tokaji bejegyzés emlékeztető jellegű, vagy­ is nem az eseménnyel egy időben került a könyv margójára, hanem valamikor később. Másrészt a latin nyelvű kommentár szövegéhez kapcsolódóan is értelmezhető az mint történeti párhuzam. Ez a feltevés elképzelhető, bár a hely és időpont megjelölésének egyidejű változatát sem zárja ki. Ugyanígy lehetséges az S. F. monogram értelmezése a magyar történelmi kontextushoz illesztve, bár itt még lazább a lehetséges összefüggés. A Forgács Zsigmondra való utalás újabb lehetőségként mérlegelhető a továbbiakban. 4 verse után részlegessé válik, olykor csak mondattöredékeket találunk. A VI. caput megint a teljességhez közeledik, a X , XI, XIII-XIV, X V I I - X X V hasonlóan, a XIX, X X , X X I , XXII , XXIII. fejezetnek körülbelül az első fele készült el, a 25. caput végén megszakad a fordítás. A versek számozását sem végzi következetesen a Fordító, sokszor elhagyja. (Különösen a töredékes fordításrészleteknél láthat­ juk ennek érvényesülését.) Szövegközlésünkben a továbbiakban ezt úgy érzékel­ tetjük, hogy a zárójel nélküli versszámozást a Fordító végezte, a zárójelbe került számok pedig utólag, tőlünk származnak. Az itteni kép alapján azonban azt kell feltételeznünk, hogy a végleges változatban ezt is éppúgy kiegészítette a Fordító, mint ahogyan fordítását is. Itt jegyezzük meg, hogy Sámuel könyvének két másik, korabeli magyar for­ dítása még nem, vagy nem így használta a mondatok (versek) sorszámozását. Heltai Gáspár egyáltalán nem alkalmazott számozást, Melius Juhász Péter ugyan sorszámozott, azonban jóval nagyobb szövegegységeket jelölt folyamatos szá­ mozással, amelyek a vizsolyiban legtöbbször több mondatra tagolódnak. Petrus Martyr versszámozását szorosan követi a Fordító (az esetleges sajtóhibát javítja), alapvető egyezést tapasztalunk, ugyanez átkerült a Vizsolyi Bibliába. Sámuel mind­ két könyvének esetében ugyanezt tapasztaljuk, a szöveg versekre tagolása Petrus Martyrt követi. A versek sorszámozásának azonban nemcsak mechanikus szöveg­ azonosító jelentősége volt, hanem fontos szerepet játszott a reformáció írásma­ gyarázó elveinek kialakításában és érvényesítésében. Csak pontos és egyértelmű versszámozás tette lehetővé a konkordanciák alkalmazását, amelynek segítségé­ vel lényeges jelentésképzés vált lehetővé: az előre- és hátrautaló szövegértelme­ zői műveletek a reformáció írásmagyarázó alapelvének eszközévé lehettek, így a Szentírás valóban önmaga értelmezője - „interpres sui". (Nem véletlen, hogy Heltai Gáspár fordításában nincsenek számozott mondatok, ezért elenyésző a fel­ tüntetett konkordanciák száma is, ugyancsak alig találunk értelmező jegyzeteket.) A Vizsolyi Biblia fordítóinak ki kellett alakítaniuk és rögzíteniük ezt az inter­ pretációs eszközrendszert is, hiszen a felekezeti tagolódás folyamatában ennek is volt jelentősége, amint a saját felekezeti identitás megfogalmazásában is szerepet játszott. A latin szövegeket a magyarral egybevetve jól látszik a fordítás menete: a ma­ gyar átültetés legtöbbször szorosan követi forrását. Összegezve a magyar nyelvű fordított szöveg terjedelmét: fejezetenként haladva 28, 36, 12, 10, 11, 17, 10, 12, 21,20,10,10,22,46,25,19,24,16, 8,13,10,13,12,16, 30, azaz összesen 25 fe­ jezetből mintegy 451 verset fordított a Fordító teljesen vagy részlegesen, ez kö­ zelítően 540-550 sornyi szöveg. (Összehasonlításképpen a teljes szövegállomány - vagyis az első könyv első 25 fejezetének - terjedelme a következő: 28, 36, 21, 22, 12, 21, 17, 22, 27, 27, 15, 25, 23, 52, 35, 23, 58, 30, 24, 43, 15, 23, 28, 23, 44 vers, vagyis 694 vers összesen, ebből 451 fordítása készült el teljesen vagy részlegesen.) Ilyen terjedelmű bibliai szöveg kéziratos magyar fordítása ebből a századból máshonnan — tudomásunk szerint - nem maradt ránk, ezért is kell kiemelkedő értékűnek tekinteni a Petrus Martyr-kötet bejegyzéseit A z első két fejezetben a jól olvasható, gondos íráskép alapján arra következtethetünk, hogy a könyv lapjaira a véglegesítéshez közeli fordítást írta a Fordító; a szövegértel­ mezésnek, a szöveggel való birkózásnak ugyan mégtöbb helyen láthatjuk a nyo­ mait. Természetesen a fordítás munkájának kezdeti szakaszába tartoznak azok a szövegrészek, ahol hosszabb-rövidebb mondattöredékeket - néhol csak szószer­ kezeteket - találunk. E két pólus között találjuk a teljes mondatokat, illetve ezek kisebb-nagyobb összefüggő szövegegységeit. Ugyanakkor azonban hangsúlyoz­ nunk kell, hogy mind a szövegtöredékek, mind az összefüggő szövegegységek szinte változatlanul képezik a Vizsolyi Biblia alapját. A mindennapos prédikációs szükséglet miatt a reformáció kibontakozó idő­ szakában alapvető igény volt az anyanyelvű textus előteremtése, hiszen anélkül nem válhatott hitelessé a hitújítás elveinek terjesztése. A nehézséget éppen az okozhatta, hogy a bibliafordítás elkészülte előtti korszakban a lelkésznek valami­ lyen módon mégis meg kellett szólaltatnia anyanyelvén a Szentírást, amit isko­ lázottsága és kulturális feltételrendszere alapján végezhetett. Vagyis valamilyen, nem magyar nyelvű nyomtatott bibliafordítást kellett használnia, amiből napi igé­ nyei szerint maga készítette el a szükséges magyar nyelvű textus-részletet. Erre jobb lehetősége volt annak, aki külföldi peregrinációja során megszerezte a nyu­ gat-európai protestantizmus valamelyik nyomtatott szentírásfordítását - akár latin (esetleg héber, görög vagy német) nyelven - , amiből igényei szerint nap mint nap magyar fordítást készíthetett. A korszak hitvallási alapiratai ezért is foglalkoznak gyakran a prédikáció alapjául szolgáló bibliahasználattal, elutasítva a korábbi pe- rikopális gyakorlatot, helyébe a lectio continua elvét állították. Melius Juhász Pé­ ter Sámuel-fordításának ajánlásában kiemelten hangoztatja a Biblia olvasásának szükségességét mindenki - többek között a parasztok - számára, kárhoztatja az ezt tilalmazó pápát, hiszen a Biblia olvasásával válhatunk annak értőivé, prédi- kálóivá, hirdetőivé. 1 3 A biliaolvasás legszélesebben értelmezett kötelezettségére pedig egyenesen Károlyi Gáspár figyelmeztet, ezt a Vizsolyi Biblia Elollaro Be­ szédében - a pártfogó főrangúak és prédikátorok mellett - az egész „ISTEN FÉLo KoSségnec" fogalmazta meg: „...nem czak akaria Isten hogy az Papoc oluassác az Bent irást, és az kösség azoknac Báiokból hallya, henem azt is akaria hogy az ő és uij Testamentum könyuei minden nemzetségnec nyeluén legyenec, és azokat oluassác, hannyác vessec mindenec, Begéniec gazdagoc, kitsinec nagyoc, férfiac és aBBoni allatoc... Mindenkor intelec és nem Bűnöm meg inteni, hogy nem czac 1 3 Melius Juhász Péter álláspontja itt egyértelműen a bibliaolvasás általános - konfesszionális, kulturális -feladatát, kötelességét hangoztatja, ennek tiltása miatt kárhoztatja keményen a pápát, ezért feltétlenül árnyalhatjuk Péter Katalin véleményét, aki a magyar refonnációban a bibliaolvasás programjának következetlen, ellentmondásos megvalósulását látta. PÉTER Katalin: A bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon aló. században. In: Uő: Papok és nemesek. Magyar művelődéstörténeti tanulmányok a reformációval kezdődő másfél évszázadból. Budapest, 1995. 31-56. (A Ráday Gyűjtemény tanulmányai 8.) Hozzánk hasonlóan - Péter Katalin álláspontját kor­ rigálva - vélekedik erről a kérdésről CZEGLÉDY Sándor: A Vizsolyi Biblia a XVII. századi magyar református igehirdetésben. In: Emlékkönyv a Vizsolyi Biblia megjelenésének 400. évfordulójára. Szerk. BARCZA József. Budapest, 1990. 137-140. itt hallgassatoc az mit mondunc, hanem mikor othon vadtokis az Bent irást oluas- sátoc, és ne mondgyad: nem én dolgom az irásnac oluasása..." Az Articuli Maiores 1567-ben is hasonlóan rendelkezik.14 E korszak legjobb­ jai nyilván meg akartak felelni ennek az igénynek, ennek a munkának az emlé­ keit azonban nem, vagy csak nagyon töredékesen őrizte meg a múlt. Ugyanerről a gondról beszél még Tótfalusi Kis Miklós is Apológia Bibliorum című 1697. évi művében. Vizsgált kötetünk esetleg ebben a fejlődési sorban is értelmezhető. Fel­ merülhet az a lehetőség, hogy a Fordító mindennapi prédikációs igényeinek ki­ elégítésére kezdett bele a latin szöveg magyarra fordításába, hiszen ehhez meg­ volt szellemi igényszintje és lehetőségei is adottak voltak. Valamikor azonban olyan céltudatos terv születhetett meg a Fordítóban, amely a napi szükségletek kielégítésénél távlatosabb elképzeléshez igazodott. Éppen ekkoriban folyt a két nagy bibliafordítói műhely tevékenysége Kolozs­ várott és Debrecenben Heltai Gáspár és Melius Juhász Péter irányításával. Szinte egymással versengve bocsátották ki a Szentírás magyar fordításának elkészült rész­ leteit. Melius Juhász Péter bibliafordításának első, fennmaradt részlete 1565-ben jelent meg Debrecenben: Az Ket Samvel könyueinek es az kei Kirali könyveknek az sido nielvnek igassagabol es az igaz es bölcz magiarazók fordításából igazan való fordítása magyar nielvre. Ajánlását 1565. január 22-én keltezte.15 Ugyancsak 1565-ben jelent meg Kolozsvárott Heltai Gáspár fordításának utolsó részeként a Sámuel két könyvét is tartalmazó munka.16 Anélkül, hogy szövegösszehasonlí­ tást végeznénk, eleve kizárhatjuk a lehetőséget, hogy Petrus Martyr vizsgált műve forrása lehetett volna akár Melius, akár Heltai Gáspár magyar fordításának, hiszen Melius ajánlása 1565. január 22-ről származik, példányunk viszont bizonyíthatóan csak 1565 februárjától van magyar tulajdonban. Heltai munkája is ugyanebből az esztendőből származik. Tehát a kötetünkben szereplő magyar nyelvű kéziratos szöveg egyik nyomtatott fordításnak sem lehetett közvetlen forrása; ugyanezt valószínűsíthetjük a szövegek összevetése alapján is. 1 7 A X V I . században ezeken kívül csak a Vizsolyi Biblia tartalmazza Sámuel könyveinek nyomtatott magyar fordítását, ezért azzal kell összevetnünk kötetünk kéziratos magyar nyelvű átülte- 1 4 CZEGLÉDY: i. m., 143-144: „A lelkipásztorok legyenek fölszerelve mennyei fegyverekkel: Szent Bibliával és tekintélyes egyházi tanítók kommentárjaival. Adják elő az egyházi tant egész terjedelmében, ne csak posztillákat és kivonatos dolgokat tanuljanak meg és prédikáljanak a pá­ pista missalék és breviáriumok módjára - akárcsak valami kolbásztölteléket vagy rágott és újra megrágott eledelt. Mert az örökös posztillázás, a kivonatok mormolása és ismételgetése restekké és tudatlanokká, mintegy röghöz kötöttekké teszi a pásztorokat. Hiszen a prófétáknak, apostoloknak, papoknak meg van parancsolva, hogy legyen Bibliájuk és tudakozzák az írásokat... Ámde hogyan tudakozzák az írásokat, ha nincs Bibliájok. A tudósabbak latin és magyar, a gyengébben készültek magyar Bibliát vegyenek maguknak." (Révész Imre fordítása.) 1 5 RMK I 55 1 6 RMK I 57 1 7 Jelenlegi ismereteink szerint Petrus Martyr ezen művének az 1564. évi volt az első - valójá­ ban posztumusz - kiadása; a következő 1567-ben, majd 1575-ben, 1576-ban jelent meg, mindegyik Zürichben, a Froschoverus nyomdában látott napvilágot. 1595-ben mégegyszer megjelent ugyan­ csak Zürichben, Guilielmus Stuckius kiadásában. tését, hogy egyértelmű választ adhassunk kérdéseinkre. Az aprólékos szövegvizs­ gálat teljesen egyértelműen bizonyítja, hogy a Petrus Martyr-kötetben szereplő magyar nyelvű szövegek alapvetően azonosak a Vizsolyi Biblia szövegével Azt kell feltételeznünk, hogy a Fordító az 1590 előtti egy-két évtizedben a Hegyalja és a Felvidék térségében tartózkodott, valamiképpen tudomást szerzett a biblia­ fordítás szándékáról, munkálatairól, és abba bekapcsolódva annak maga is része­ sévé vált. Arról már régóta folyamatosan beszél a korszakkutatás, hogy a bibliafordítás hatalmas munkáját Károlyi Gáspár nem egyedül végezte, voltak segítőtársai, bár őket nem ismerjük. Maga nyilatkozik erről az Elol Iaro Beszédben.1* Mindhárom Károlyi Emlékkönyv foglalkozik ezzel a kérdéssel, már korán említették Pelei Jánost, Ceglédi Jánost, Károlyi Miklóst, majd később Thúri Mátyás és Paksi Cor- maeus Mihály neve merült fel mint lehetséges segítőtárs, de még Fegyverneki L. Izsák és Károlyi András szerepét sem zárták k i . 1 9 Szabó András pedig - több helyen is - egyenesen megszervezett „munkaközösségről" beszél, amelyet Ká­ rolyi hozott létre vállalkozása megsegítésére.2 0 A Károlyihoz közelálló kortársak közül Szenei Molnár Albert is szemtanúja volt a fordítási munkálatok befejezésé­ nek, visszaemlékezései is munkatársakra engednek következtetni. A határozott felekezetiség jeleként olvashatjuk a 207. levél verzójának alján a Fordítótól származó kéziratos bejegyzést, amely gunyoros hangú katolicizmus- ellenességet fejez ki. A glossza a második könyv V. caputjának 6. verséhez kap­ csolódó kommentárt kíséri. A kommentár a „Non ingredieris huc nisi remoueris claudos & caecos" szöveghely magyarázata majd egy lapnyi terjedelemben, ahol Petrus Martyr a sántaság és vakság jelentését vizsgálja. Jeruzsálemben a jebú- sziak szobrokat, bálványokat emeltek s azoktól várták - Dávid ellenében - a vár védelmét éppúgy, mint most a pápisták szokták mindenféle szentjeikkel, amely pedig csak ostobaságuk bizonyítéka.2 1 Igij az pápisták mikor az fa legent, fefiuletet ki ujjiik es az Wriste(n) Jo gabonát adand az falegennek ki újtelének tulajdonitjak buzayat az mezeonek, mellijet ha 1 8 „Meggondoluán azért az Anya Bent Egyháznac az mi nemzetségünc között ez dologban való fogyatkozását, es iöuendö eppülését, más felöl az mi tiztünket, az Istennec neuét segitsegül hiuán, minec utánna hozzá kezdettem volna egy néhány Iámbor tudós atijafiackal, kic nékem az fordítás­ ban segítséggel voltac, meg nem fiüntem addig, mignem véghöz vittem az Bibliánac egéBlen való meg fordítását, melyben munkálkodtam közel három eztendeig nagy fáratsággal... mignem el vé­ gezném azt." 1 9 SZABÓ András: Károlyi Gáspár életútja a Vizsolyi Bibliáig. In: BARCZA, 1990. 23.; TAKÁCS Béla: A Vizsolyi Biblia nyomdája. Uo. 35.; TÓTH Kálmán: A Vizsolyi Biblia és Kálvin. Uo. 117.; CSONTOS József: A vizsolyi biblia nyelve. In: Károli-emlékkönyv. Szerk. KENESSEY Béla, 1890. 97-98.; S. SZABÓ: 1940.21-22. 2 0 SZABÓ András: Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliája. Magyar Helikon, Budapest, 1981. 7.; SZABÓ: 2004. passim 2 1 207 „Ita illi praesidium arcis com(m)endabant idolis suis: ut hodie Papiste solent Georgio, Barbaráé, & nescio quibus alijs diuis tutelaribus. Sed illi tulerunt pretium stultitiae suae." Megjegyez­ hetjük, hogy a vizsolyi fordításában és a hozzá kapcsolódó margináliában nem jelenik meg Petrus Martyr itteni kommentárjának szemlélete. megh nem chielekettek uolna olljan jo buza gabona ne(m) leot uolna, etc. Etc, ak­ kor, nagj hatalmat tulajdonítanak az eo Isteneknek, mely nem Isten etc.11 A gunyorosan elmarasztaló bejegyzés nyilván a - X V I . században sokszor és sokak által kifogásolt - búzaszentelésre vagy ahhoz kapcsolódó liturgikus hagyo­ mányokra, körmenetekre vonatkozik, amelyet megfogalmaztak prédikációkban, de az alapvető hitvallási iratok, zsinati határozatok is sokszor kitértek minderre. A könyv mindkét részében találunk olyan latin nyelvű glosszákat, amelyek erőteljesen konfesszionális töltetűek, legtöbb bejegyzés a trinitás értelmezése kö­ rül forog és határozottan - sőt harciasan - háromságvédő jellegűek, többször név szerint is elmarasztalják a Szentháromságot támadó hazai teológusokat, így Blandrata, Dávid Ferenc neve szerepel ezekben az elutasításokban. Mindez jól beleillik a magyar reformáció ekkoriban zajló folyamataiba, hiszen 1565 után bontakozik ki igazán az antrinitarizmus irányzata, képviselőinek művei - Dávid Ferenc, G. Blandrata - ezekben az években jelennek meg. Ezzel párhuzamos a helvét irányzat terjedése, erősödése, ami szükségképpen heves konfliktust ger­ jeszt az antitrinitarizmus képviselőivel. A nagyszabású polémia az egyházi és hit­ élet minden szintjén zajlik, amiben fontos szerepet játszottak a nagy tekintélyű külföldi hittudósok művei, hiszen a rájuk való hivatkozás tekintélyt jelentett. A zempléni-abaúji térségben is zajlik ez a küzdelem, amelynek egyik főszerep­ lője éppen a kassa-egervölgyi senior: Károlyi Gáspár. 1566 januárjában tartják a gönci zsinatot, ahol először kerül sor az antitrinitárius Egri Lukáccsal való vi­ tára, majd 1568-ban Kasssán és Sárospatakon folytatódik a polémia. 2 3 Kötetünk possessorai nyilván alaposan tájékozottak lehettek e szellemi küzdelemről és ér­ veket kereshettek a nemzetközi tekintélyű svájci professzor műveiben. A trinitá- rius alapon állók számára nyilván még nagyobb tekintélyt jelentett Petrus Martyr, hiszen polemizált Stancaróval és Blandratával, akik aztán Magyarországon hir­ dették háromságtagadó elveiket. Mindennek még nagyobb lett a jelentősége, amikor napirendre került a teljes magyar nyelvű bibliafordítás elkészítésének terve, hiszen a lehetséges forrásoknak viszonylag azonos konfesszionális arculathoz kellett igazodniuk, hogy ugyanez az egységesség szólaljon meg a magyar nyelvű fordításban is, ezt főként Károlyi irányító-egységesítő munkája garantálhatta. P. Vásárhelyi Judit kutatásai bizonyították, hogy Károlyi a Vizsolyi Biblia elöljáró beszédével is rendkívül tudatosan formálta a kiadvány konfesszionális arculatát, kontextusát, hiszen a vállalkozást a tridenti zsinat ellenében - mintegy annak el­ veivel vitázva - határozta meg: „...Károlyi Gáspár elöljáróbeszéde a protestáns bibliafelfogás legteljesebb magyar nyelvű összefoglalása..."24 2 2 A glossza szemlélete, látásmódja, gunyoros hangvétele nagyon rokon Bornemisza Péter Ördögi kisírtetek című művének több részletével, de a korszak prédikációs irodalmával is. 2 3 Kiss Áron: Káróli Gáspár küzdelme a szentháromság tana védelmében, Egri Lukács ellen. In: Károli-Emlékkönyv. i. m., 46-11. KATHONA Géza: Egri Lukács antitrinitárius-anabaptista né­ zetei. Irodalomtörténeti Közlemények, 1971. 403-425.; SZABÓ András: Egri Lukács „megtérése". Irodalomtörténeti Közlemények, 1984. 5-6. sz. 543-557. 2 4 A kérdéskör vizsgálatának korábban megjelent részei: P. VÁSÁRHELYI Judit, Pázmány vé­ leménye a magyar nyelvű protestáns bibliafordításról. Irodalomtörténeti Közlemények, 2000. A Petrus Martyr iránti rokonszenvet növelhette, hogy a magyar reformáció jól ismerte műveit. Itthoni ismertségét és tekintélyét bizonyítja, hogy az 1564. évi nagyenyedi zsinaton a megnevezett, mértékadó teológusok között emlegetik.25 A neves kortársak közül Szegedi Kis István jól ismerte és fel is használtába svájci teológus műveit. Kathona Géza különösen a Loci communes esetében mutatja ki Petrus Martyr jelentős hatását. 2 6 Emellett Szegedi Kis ismerte és használta a Sá­ muel két könyvének latin fordítását és kommentárjait.27 Révész Imre bizonyította, hogy Melius Juhász Péter teológiai álláspontját is alakította közvetve-közvetlenül a svájci olasz teológus. 2 8 Laskai Csókás Péter 1584. évi kiadású Speculum exilii et indigentiae nostrae, siue libellus in qvo vtilis et divinus verum Deum uere inuo- candi modus traditur című művében a De origine et ratione cantus in Ecclesiis fejezet az éneklés eredetével jel lemzőivel foglalkozik, különösen a liturgikus éneklés műfajait-sajátosságait vizsgálja. H. Hubert Gabriella tanulmányából tud­ juk, hogy Laskai egyik legfontosabb forrása Petrus Martyr Loci communes című műve volt.2 9 Ugyancsak Petrus Martyr idézett munkája formálta Laskai Csókás Péter pe­ regrinációra vonatkozó elméleti megállapításait, ahogyan H. Hubert Gabriella ta­ nulmánya bizonyította. 3 0 Petrus Martyr tekintélye később is töretlen volt, Újfalvi Imre hivatkozik is rá 1602-es énekeskönyvének nevezetes előszavában. A Petrus Martyr műve iránti bizalmat az is növelhette, hogy a szerző a helvét irányzat egyik legbefolyásosabb személyiségével, Heinrich Bullingerrel állt szoros kap­ csolatban, hiszen Bullinger vele vitatta meg a II. Helvét Hitvallás első kidolgo­ zását.3 1 5-6. sz. 660-669. és Uő: Káldi György: Oktató intés. Irodalomtörténeti Közlemények, 2001. 5-6, sz. 623-638. 2 5 Kiss Áron: /. m., 1881.436. 2 6 KATHONA Géza: Svájci theológiai elemek Szegedi Kis István hit tani nézeteiben. In: Studia etActa Ecclesiastica III. Szerk. BARTHA Tibor. Budapest, 1973. 17-18, 34, 36-37, 39, 46-47, 55, 97-105. 2 7 Uo. 25. Érdemes lenne a nagyobb magyar könyvtárakban meglévő Petrus Martyr-köteteket megvizsgálni, hátha újabb nyomait találnánk magyarországi recepciójának, amint könyvlistáink is információkat adhatnak hajdani elterjedtségéről. Eddig a debreceni, kolozsvári és sárospataki gyűj­ temények példányait sikerült átvizsgálni a budapestiek mellett (OSZK, Egyetemi és Akadémiai Könyvtár). 2 8 RÉVÉSZ Imre: Méliusz és Kálvin. In, Kálvin és a kálvinizmus, Tanulmányok az Institutio négyszázadik évfordulójára. Debrecen, 1936. 295-339. 2 9 H . HUBERT Gabriella: Az éneklés Laskai Csókás Péter teológiai rendszerében. Irodalomtörté­ neti Közlemények, 1990. 2.. sz. 223. Laskai műve: RMKII163. 3 0 H . HUBERT Gabriella: Laskai Csókás Péter peregrináció-elmélete 1581-ből. In: Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon II. Szerk. JANKOVICS József, MONOK István, NYERGES Judit. Budapest-Szeged, 1993. 554. Petrus Martyrra vonatkozó eddigi - alapve­ tően himnológiai - kutatási eredményeit legújabban összegezte H . HUBERT Gabriella: A régi ma­ gyargyülekezeti ének. Universitas Könyvkiadó, Budapest, 2004. 27, 84, 333, 373, 395. 3 1 N A G Y Barna: Méliusz Péter művei. In: A második Helvét Hitvallás Magyarországon és Méliusz életműve. Szerk. BARTHA Tibor, Budapest, 1967. 296. (Studia etActa Ecclesiastica II.) ///. Az 1564. évi Sámuel-fordításhoz Josias Simler - Bullinger veje - írt bevezetőt, akinek kiváló és széles körű magyar kapcsolatai voltak. Többször is megjelent Oratio de vita et obitu Clarissimi viri etpraestantissimi theologi D. Petri Marty- ris Vermilii... című terjedelmes műve, amely Petrus Martyr életútját mutatja be és munkásságát méltatja, így kiadták a Loci communes 1580. évi, 1587-es, 1603-as editiójában is. A mű szerzőjének 1562-ben bekövetkezett halála után Petrus Martyr műveinek sajtó alá rendezését és gondozását is végezte. 3 2 Magyarországon neki is nagy tekintélye volt, hiszen Bullinger közvetlen környezetéhez tartozott, több német nyelvű művét Simler fordította latinra vagy rendezte sajtó alá. Láthatóan fontos szerepet vállalt a magyarországi háromságtagadók elleni harcban, igen tá­ jékozott volt a magyar fejleményekben, segítette, szervezte küzdelmüket. Isme­ rősei is sürgették az antitrinitáriusok — így Stancaro - elleni fellépését, amihez anyagot gyűjtött, már 1563-ban kiadta Responsio ad maledicum Francisci Stan- cari... librum adversus tigurinae ecclesiae ministros, de Trinitate et Mediatore... Jesu Christo című művét, amelynek bővített, átdolgozott változata 1568-ban jelent meg De aeterno Dei Filio, Dominó et Servatore nostro Iesu Christo et de Spiritu Sancto, adversus veteres et novos Antitrinitarios címmel, majd utóbb több kiadása is napvilágot látott. A z előszó az antitrinitarizmus terjedése elleni széles összefogásra hív fel. Itt említ egy újabban Erdélyben megjelent kiadványt, amelyhez ostoba kiadója a Szentháromságot gúnyoló utálatos képeket nyomtatott, ezen álnokságáért aztán nyomorult halállal lakolt. A hivatkozott mű bizonyosan a Zte falsa et ver a vnivs Dei patris, filii et spi- ritvs sancti cognitione libri dvo. Authoribus ministris ecclesiarum consentientium in Sarmatia et Transyluania című kiadvány, amely 1568-ban Gyulafehérvárott jelent meg.33 Szerzőiként a szakirodalom G. Blandratát és Dávid Ferencet tartja számon, amely azonban az egész európai unitarizmus irodalmából felhasznál szá­ mos részletet: különösen a lengyel szerzők kaptak nagy szerepet.34 A könyv ha­ talmas botrányt kavaró fametszeteket is tartalmaz, amelyek a Szentháromságot gúnyolják ki . A negyedik fejezetben találjuk a nyolc metszetet, amelyeknek egy része már korábbi antitrinitárius kiadványokban is szerepelt.35 A kiadványt szán­ dékosan a széles európai unitárius offenzíva eszközének szánták, amely való­ ban nagy visszhangot váltott ki. Az előszó bizonysága szerint Simlerhez is igen gyorsan eljutott a kötet, hiszen az valamikor 1568 elején jelent meg Erdélybén, 32 In primum librum Mos is, qui vulgo Genesis dicitur, commentarii... Addita est initio operis Vita eiusdem a Josia SIMLERO. C . Froschoverus, Tiguri, 1579.; Preces Sacrae ex Psalmis Davidis. C. Froschoverus, Tiguri, 1566. 3 3 RMNY 254 34 Két könyv az egyedülvaló Atyaistennek, a Fiúnak és a Szentléleknek hamis és igaz ismére- téről. Gyulafehérvár, 1568. Fordította PÉTER Lajos. A fordítást az eredetivel összevetette és a be­ vezető tanulmányt írta BALÁZS Mihály. Kolozsvár, 2002. 14. A Bevezető a munka legújabb értékelé­ sét adja. 3 5 BALÁZS: '/. m., 2002. A negyedik fejezet: 59-68. A fejezet jellemzése: 19-20. a svájci reformátor erre reagált még ebben az évben. Melius Juhász Pétert nagy­ rabecsüléssel emlegeti, mint aki kiemelkedő szerepet tölt be a háromságvédők harcában. 3 6 A legveszedelmesebb Blandrata, akinek ravasz cselvetései álnokul tagadják az örök Isten fiáról való tanítást, vele együtt ennek élén áll Dávid Fe­ renc, mindketten valójában Servetus tanításait élesztették újjá. Pedig ez szomszé­ dos és összefonódott a mohamedánok tanításaival, amely egyre nyugtalanítóbb a jóakaratúak számára. Simler itt megismétli az antitrinitáriusok elleni küzdelem­ ben sokszor hangoztatott „törökösség" gondolatát.3 7 Simler háromságtagadókkal szembeni indulatát az is növelhette, hogy a De falsa... kötet a hároms^gtagadók ellenségei között őt is igen előkelő helyen emlegeti és hevesen elmarasztalja.38 Kiterjedt levelezést folytatott nyugati peregrináción megforduló magyarokkal, de hazai előkelőségekkel is kapcsolatban állt. Simler különösen Balassi János alumnusait ismerte jól, közéjük tartozott Paksi Mihály, Laskói János, Varsányi Gorsa Mihály és Debreceni Joó János, közvetítésükkel lépett kapcsolatba Szik- szai Fabricius Balázs sárospataki tanárral. 3 9 A z 1569. évi nagyváradi hitvitán a trinitast védelmezők a „magni v i r i" sorában az első helyen - Kálvint meg­ előzve! - hivatkoznak rá. 4 0 Ugyanitt az a javaslat is elhangzik, hogy esetleg Sim­ ler magyarországi személyes megjelenésével igazságosan eldönthetné a vitás val­ lási kérdéseket.4 1 A Petrus Martyr-kötethez írott Simler-ajánlás beszél a szerzőről, művéről és jellemzi saját helyzetét a kiadvány megszületésében. Ebből megtudjuk, hogy Martyr már nem tudta befejezni munkáját, annak hat fejezetét barátai készítették elő a nyomtatásra, ezért ha abban bármely fogyatkozás lenne, az nem a szerzőt terheli, hanem a sajtó alá rendezőket. A szerző maga javítaná ki ezeket, ha élne. Simler a szerző korát sötét időnek (obscuritas temporum) nevezi, amelyet min­ denfelé csak a harc, küzdelem, viszály ural. Ezért is volt szükség azokra az eré­ nyekre, amelyekkel Martyr rendelkezett. A tan értelmezésében nemcsak tiszta volt, de egyszerű és érthető, visszaborzadt sokak szofista perlekedésétől és fortélyossá- gától, ezek most siralmasan marcangolják Krisztus egyházát, ezért bizony a gúny tárgyai vagyunk.42 A z elmondottak Martyrnak a protestáns teológiai irányzatok összekötésére irányuló hajlamát dicsérik, azonban a korszak megkívánja a hit- 3 6 Simler magyar kapcsolatairól, szellemi hatásáról legújabban: BALÁZS Mihály: Az erdélyi an- titrinitarizmus az 1560-as évek végén. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. 31, 34, 76-77, 160, 208. (Humanizmus és reformáció, 14.); Uő: Teológia és irodalom. Az Erdélyen kívüli antitrinitarizmus kezdetei. Balassi Kiadó, Budapest, 1998. 11, 12, 20, 33, 53-54, 199, 217-218. 3 7 SIMLER, 1568.A5r 3 8 BALÁZS: /. m., 2002. 34. 3 9 ZSINDELY Endre: Bullinger Henrik magyar kapcsolatai. In: Studia etActa Ecclesiastica II. Budapest, 1967. 76-83. Ugyanerről még SZABÓ András: Magyarok Wittenbergben, 1552-1592. In: Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon II. i. m., 626-638. 4 0 RÉVÉSZ Imre: Méliusz és Kálvin. Viszonyuk a Stancaro elleni harcban, a szentháromságtani küzdelemben és némely másodrendű teológiai vitakérdésekben. Cluj, 1936. 15. (Erdélyi Tudomá­ nyos Füzetek 85.) 4 1 BALÁZS, 1998. 20. 4 2 MARTYR, 1564. aa4 7 r / igazságok határozott kinyilvánítását és másokkal való ütköztetését is. Mindezek együtt arra figyelmeztetnek, hogy a magyar reformáció svájci kapcsolatrendsze­ rének kutatása ugyan korábban jelentős eredményeket ért el (különösen Zwingli, Kálvin, Bullinger hatására irányulóan), azonban Petrus Martyr és J. Simler hazai jelentősége jóval nagyobb lehet, mint eddig hittük.4 3 Károlyi Gáspár a Vizsolyi Biblia előszavában emleget még „soc Iámbor tudós embereket és azoknac fordítását" és „ez mellet soc tudós bölts magyarázókat", Azt már régóta tudja-gyanítja a kutatás, ahogyan fordítótársait sem nevezte meg Ká­ rolyi, úgy arról sem beszél, hogy ezek a fordítók munkájukhoz milyen forrásokat használtak. Vatablus, Münsterus, Pagninus, Tremellius nyilván a kor protestáns standardját jelentik, nevüket ezért írja le. Azonban annak is bizonyítható nyoma van, hogy maga Károlyi is folyamodott itt meg nem nevezett fordításokhoz - így a svájci teológusok által készített Biblia Tigurinához. 4 4 Ezért aztán joggal fel­ tételezhetjük, hogy a fordítók viszonylag szabad kezet kaphattak forrásmunkáik kiválasztásánál, e forrásmunkáknak nyilván meg kellett felelni az egész fordítás kívánatos teológiai egységének. Erre az eljárásra azért is lehetett szükség, mivel a fordítótársak valószínűleg nem mind rendelkeztek ugyanazzal a négy alapmű­ vel (ezeknek egymás közötti cserélgetése nehézkes és bonyolult, időpazarló lett volna), hanem más és más bibliai könyvek fordításához azt a forrást használták, amelyik éppen birtokukban volt. Ennek tökéletesen megfelelhetett Petrus Martyr kiadványa, hiszen belül volt a megkívánt teológiai kompetencia határán, szín­ vonalához kétség sem férhetett. A fordítók kiválasztását a szakmai kompetencián kívül az is indokolhatta, hogy rendelkeznek-e szükséges forrásmunkával, esetleg a fordított részletet éppen ehhez szabták. Csak így képzelhető el, hogy a rendkí­ vül bonyolult munkát valahogyan összehangolják. IV Általános benyomásunk az, hogy tartalmi szempontból legalább 95-98%-ban azonos a kéziratos szöveg a Vizsolyi Biblia végleges szövegállományával. A szö­ vegközlésnek az lett volna az ideálisan szinoptikus formája, ha a Fordító verziója 4 3 ZSINDELY, 1967. 80. ugyan azt tervezte, hogy behatóan vizsgálja majd Simler magyar kap­ csolatait, erre azonban már nem kerülhetett sor. 4 4 IMRE Mihály: Alberti Molnár, donatione d(omi)ni Erasmi Eulii (Szenczi Molnár Albert Bib­ liája). In: A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium Evkönyve 1974. Közzéteszi GREZSA Ferenc. Hódmezővásárhely, 1974. 25-38. E korai tanulmányomban bizonyítottam részben a Bib­ lia Tigurina szövegének hatását a vizsolyira, Szenci bibliakiadásaira (1608, 1612), részben a Biblia Tigurina Praefatiójénak hatását a Vizsolyi Biblia Elöliaro Beszédének gondolatmenetére. Ez utóbbi egyező szövegpárhuzamokat latinul és magyarul is idézi hozzánk hasonlóan P. VÁSÁRHELYI, 2004. 6-7.; IMRE Mihály: Molnár Albert Biblia Tigurinája. In: Szenci Molnár Albert és a magyar késő­ reneszánsz. Szerk. KESERŰ Bálint-CsANDA Sándor. Szeged, 1978. 301-315. (Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 4.); SZABÓ András: A vizsolyi Biblia nyomdai kéziratának töre- déke. Irodalomtörténeti Közlemények, 1983. 523-527. mellett párhuzamosan négy hasábban Károlyi, Petrus Martyr, Melius és Heltai teljes szövegét közölnénk; erre azonban nem volt lehetőség. A kézirat ortográfiája láthatóan erősen eltér a Vizsolyitól, a tartalmi, nyelv­ használati különbségek alapján azt is figyelemmel lehet kísérni, hogy Károlyi mi­ lyen tartalmi, stilisztikai, ortográfiai módosításokat hajtott végre a szöveg vég­ legesítésénél. Ez talán segít pontosabb választ adni arra a kérdésre, amelyet tanulmányában már Csontos József is sürgetett.45 (E kérdésre megkönnyítené az érvényes válaszadást, ha lehetőség nyílna valamikor a Vizsolyi Biblia teljes szö­ vegállományának számítógépes vizsgálatára, hiszen így a nyelvi jelenségek legkü­ lönbözőbb szintjeinek - ortográfia, hangjelölés, nyelvhasználat, fogalomhasználat, szintaxis - legaprólékosabb és legátfogóbb elemeit is eredményesen kutathatnánk.46) A Fordító olykor igen következetlenül jár el, helyesírása ingadozó, néha egy szón belül is többféle elvet érvényesít, pl: földeokbol A z ö hangjelölésének ép­ pen három változatát figyelhetjük itt meg. AII . caput 6. versében - tehát egyazon mondaton belül - az „ismét" szónak két írásmódját olvashatjuk: „Az Wr meg eol es ismeg meg eleuenjt, pokolra ala uet es ismét fel hoz. - A z WR meg öl és esmét meg eleuenit, pokolra alá vét, és esmét fel hoz. - Iehouah mortificat & uiuificat, descendere facit ad inferos, & ascendere facit," (A dőlt betűs szöveg a Fordítóé, az álló a vizsolyié, a latin pedig Petrus Martyré.) Károlyi jóval következeteseb­ ben jár el, jól kitapintható a nyelvi-ortográfiai egységesítés szándéka, igaz, szá­ molnunk kell azzal is, hogy a Fordító - ebből a szempontból - eleve impurumnak tekinthette könyvbejegyzéseit, de a sietség, hevenyészettség jelei is láthatók. (Azt csak valószínűsíthetjük, hogy a lefordított - és könyvből kimásolt - szöveg a ké­ sőbb készített másolat(ok)ban már következetesebb ortográfiai eljárásokat köve­ tett.) Beható vizsgálat nélkül is megállapítható néhány jellegzetesség. A vizsolyi a köznevek és tulajdonnevek eltérő írását viszonylag következetesen érvényesíti, általában sokkal pontosabb a központozása is. Ugyancsak láthatóan érvényesíteni igyekszik az etimologikus helyesírási alapelvet. Módszeres nyelvtörténeti elem­ zésre szándékosan nem törekszünk, azt majd elvégzik a szakma képviselői. 4 7 4 5 CSONTOS József: A vizsolyi biblia nyelve. In: Károli-emlékkönyv. Szerk. KENESSEY Béla. 1890. 84. „A vizsolyi biblia egyes részeinek főleg hangtani, de más sajátságai is nagyban eltérnek egymástól. Ez eltérések vizsgálása és ismertetése lehet ugyan kicsinyes dolog, de mert a fordítás munkájának körülményeire vonatkozólag következtetésre jogosít fel, nem lesz talán érdektelen, ha a legfeltűnőbb nyelvi sajátságokat egymással szembe állítjuk." 4 6 Károly Gy. Hugó ugyan már 1875-ben bejelentette a Figyelőben közölt tanulmányában, hogy „Kéziratban készen van már a vizsolyi Biblia nyelvtörténeti szótára is...", azonban ezt követően erről semmit sem sikerült megtudni, talán a kiadvány is megsemmisült, elkallódott vagy lappang. Jegyzetéből azonban még az sem deríthető ki biztosan, hogy ki lehetett e nyelvtörténeti szótár írója: maga a szerző, esetleg más. KÁROLY G Y . Hugó: Legelső teljes bibliafordításunk története. Figyelő 1875.542-545,554-557,567-570. 4 7 E témakörben jelent meg legújabban: Tanulmányok a magyar egyházi nyelv története köré­ ből. Szerk. A. MOLNÁR Ferenc és M. N A G Y Ilona. Debrecen, 2003. (Nyelvi és Művelődéstörténeti Adattár, Kiadványok 4.) A kötet tanulmányai számos fontos megfigyelést tartalmaznak bibliafor­ dításainkra (a vizsolyira is!) vonatkozóan, amelyek a jövőben haszonnal alkalmazhatók lehetnek most közreadott szövegünk jelenségeinek vizsgálatához. Csontos József vizsgálatai szerint egységes szerzőre vall az Újszövetség, az Ótestamentumból ugyanilyen sajátságokat mutatnak Sámuel könyvei: „Mely részeken dolgozott Károli Gáspár egymaga, s mely részekben voltak segítségére a többiek, biztosan szintén meg nem állapítható, legfeljebb a nyelvsajátságokat véve tekintetbe, következtetni lehet. Mint egységes szerzőre valló részlet kiválik az egész uj testamentum (esmét, esmér, pedig, miatt stb.). A z ó testamentumból ugyanily sajátságokat tüntetnek fel: & Sámuel, Király okkönyvQi,Esdrás 1-2. könyve, Tóbiás, Judit, Eszter, Soltárok nagy része, Prédikátor, Bölcseség, Esaias, Dániel könyveinek utolja s legnagyobb részben a Mózes öt könyve & negyedik kivéte­ lével." 4 8 Farkasdy Dezső 1990-es tanulmányában újabb eredményekre jutott és folytatta Csontos gondolatmenetét. Bizonyításához a számnevek használatát vizs­ gálta, mert megfigyelése szerint a Vizsolyi Biblia legnagyobb részében a számne­ vek után a főnevet is többes számban használják. Mózes első könyvéből (32:12) hozza példáit, ahol valóban mindenütt többes számba kerülnek az egynél töb­ bet jelentő számnév után álló főnevek.4 9 Ezt követően negyvennégy példát idéz, amelyből kilenc esetben áll többes számú főnév a számnév után, a többi esetben egyes számú jelzett szót találunk. Ebből arra következtet, hogy a fejezet fordítója élt az utóbbi eljárással, míg az ettől eltérő kilenc esetben Károlyi „javító" akarata - esetleg a fordító következetlensége - érvényesült volna. 5 0 Farkasdy tanulmá­ nyában azt sejteti, hogy kiterjedtebb szövegállományt vizsgált át, ennek azonban nem ismerjük tényleges nagyságát, írásában ezt nem tárta a nyilvánosság elé, ezért - bár vizsgálati szempontjait relevánsnak hisszük - eredményei megerősítésre várnak és szorulnak.51 Annál inkább így lehet ez, mert immár bizonyítható: nem Károlyi Gáspár fordítása Sámuel első könyve huszonöt fejezetének szövege. 4 8 CSONTOS, 1890.97-98. 4 9 FARKASDY Dezső: A Károlyi-Biblia keletkezéséhez. Irodalomtörténeti Közlemények, 1990. 5-6. sz. 709. „Münster szövegét használjuk fel a Károlyi-Biblia egy összefüggő részének a vizsgá­ latára, amely nyelvében jelentősen eltér a Károlyiénak feltételezett Mózes öt könyvétől. Ez a Sámuel I—II. könyve, amelyben a számnevek használata többnyire a Heltaiétól felvett példák szerint tör­ ténik. Ez feltehetően Károlyi egyik munkatársának a műve, sajátos a Károlyi-Bibliában..."A kivá­ lasztott 1 Mózes 32:12-höz kontrollként Heltai fordítását idézi, ahol valóban minden párhuzamban egyes számban álló főneveket találunk. 5 0 FARKASDY, 1990. 709-710. Farkasdy így összegez: „Az egyes szövegrészek eltérhetnek egy­ mástól a számneveket illetően, de részünkre az egészben az a fontos, hogy fordítónk itt több mint negyvenszer használván a számneveket, mindössze a negyedénél használta a többes számot, ami egészen különleges a Károlyi-Bibliában. Ez a számbavehető jele a fordító sajátos nyelvének. Túl­ zás nélkül méltathatjuk nyelvi tudatosságát és a velejáró szókincset. A további kutatás nem lehet itt eredménytelen." 5 1 CSONTOS, 1890. megállapítása is óvatosságra int, mert szerinte még nem alakult ki e tekin­ tetben véglegesnek tekinthető szabály, az egyes és többes számot felváltva használták számnév után jelzett szóként. Azonban az is leszögezhető, hogy a korabeli ingadozó használaton belül jól kitapintható markáns - bizonyára szerzőkhöz köthető - eltérések vannak a Vizsolyi Biblia egyes ré­ szei között, ebben megerősítjük Farkasdy véleményét. Néhány adat tanulságos lehet ebből a szem­ pontból: Mózes első könyvében 84 esetben áll a számnév után a jelzett szó egyes számban, míg 89 esetben az egynél többet jelentő számnév után többes számú a jelzett szó alakja. Enyhe többség­ ben van tehát a többes számot alkalmazó szerkezet. Ugyanezek az adatok Sámuel két könyvében: A kézirat tizennégy jegyzetet is tartalmaz, amelyek - legtöbbször változatla­ nul - átkerülnek a nyomtatott változatba, amelyeknek döntő többségét a Vizsolyi Biblia módszerével írja könyve margójára a Fordító. A fordítás során alakulhatott a szövegértelmezés szükséglete, amely margináliát kíván. Ennek a folyamatnak az első állomásán a Fordító még nem alkalmazott semmilyen grafikai jelet, hanem csak a fordításhoz illesztette a később margójegyzetnek szánt szövegértelmezést. Arra is találunk példát, hogy a mondat sorszámát megismétli valahol a margón a Fordító és melléírja a jegyzet szövegét. Később megcsillagozza a margójegyzetet, majd a legkifejlettebb és véglegesített változatban betűjellel látja el a margináliát. Ennek megfelelően betűjelzetet kapnak, vagy csak csillag jelzi helyüket a főszö­ vegben, amit megismétel a Fordító a margó megfelelő helyén és mellé írja a jegy­ zet szövegét. (Jó példa erre a 22. levél verzója, ahol négy jegyzet elhelyezésének módszerét figyelhetjük meg: van, ahol betűjelet használ, másutt pedig csillaggal jelöli meg az értelmezni kívánt szöveghelyet.) A jegyzetek szövege ugyancsak megegyezik a vizsolyi jegyzetekkel. Ez az eljárás egyértelműen bizonyítja, hogy a Fordító tudatosan végezte bibliafordítói munkáját, hiszen a jegyzetek olyan exegetikai szerepet játszanak, amelyek összetett szövegértelmezői funkciót tölte­ nek be. Jól mutatja ennek működését a Vizsolyi Biblia hatalmas szövegértelmező jegyzetapparátusa, amelynek keletkezésébe most bepillantást nyerhetünk. Van olyan margójegyzet, amelyet // főszövegbe írásával jelöl a Fordító, amelyet meg­ ismétel a margón. (Ezt az eljárást a Vizsolyi Biblia is ugyanígy használja sokszor, immár nyomtatott formában és más könyvek esetében is.) Ugyanezt a módszert használja akkor is, ha a sorok közé szúrja be a magyar fordítást, de az nem fér közvetlenül a fordított latin szöveg mellé, hanem attól távolabb, ilyenkor a // azo­ nosítja az összetartozó szövegrészeket. Ez a módszer azért érdekes, mert így oly­ kor megszakítja az ábécé betűivel jelölt margináliák alfabetikus sorrendjét; ehhez bizonyára akkor folyamodott, ha utólag ítélte fontosnak egy jegyzet beszúrását, de már nem akarta megbontani a kialakított betüsorrendet. Szabó András 1982-ben föllelte a Vizsolyi Biblia nyomdai kéziratának két lapnyi töredékét, erről írott tanulmányát - a csatolt fényképmásolatokkal - 1983-ban közölte az Irodalomtörténeti Közleményekben. 5 2 így sikerült bepillantani a bib­ liafordítás műhelyébe, ahol Károlyi Gáspár a kész szövegen az utolsó simításo­ kat végezte. Ennek segítségével azt is jobban meghatározhatjuk, hogy a Petrus Martyr-kötet magyar szövegállománya hol helyezkedhetett el a fordítás folyama­ tában. Szövegünk láthatóan egy korábbi - valószínűleg az első - fordítási fázis dokumentuma, amelyet bizonyít, hogy csak az első két fejezet magyar szövege készült el teljesen, utána töredezetté vált a munka. A kisebb-nagyobb szöveg­ töredékeket azonban változatlanul felhasználták a vizsolyi fordításhoz, amint azt a kétségtelen szövegegyezés bizonyítja. A fordítás véglegesítéséhez nyilván k i - az első könyvben: egyes számban áll a jelzett szó 77 esetben, többes számban 11 alkalommal. A második könyvben ugyanez az arány 73: 11. Az eltérés és egyezés egészen szignifikánsnak mond­ ható, ebből a szempontból lényegesen eltér Sámuel két könyve a Genezistől. 5 2 SZABÓ, 1983. egészítették és teljessé tették a szövegállományt, majd erről másolato(ka)t készít­ hettek, amelyet Károlyi revideált-korrigált, ezt követően került a végleges tisztázat a vizsolyi nyomdába. A leírt folyamatnak így kötetünk az első fázisát jelenti, amit Szabó András megtalált, az pedig az utolsót, vagy utolsó előttit. Ezért talán indo­ kolt Szabó András javaslata, aki a Vizsolyi Biblia ősszövegének nevezte a Petrus Martyr-kötet kéziratos szövegállományát. (Nagyon is elképzelhető, hogy a Pet­ rus Martyr-kötet e munkálatok során - szövegértelmezés, -azonosítás céljából - meg­ fordulhatott Göncön, a fordítói-szerkesztői műhelyben Károlyi Gáspár kezében is.) Azt persze nem tudjuk, hogy a készülő fordítás egyes részleteinek mennyire volt azonos, vagy esetleg eltérő a készültségi foka, ezt a fordítók személye is befo­ lyásolhatta; hiszen igen nagy összehangoló munkára volt szükség ahhoz, hogy minden fordító elkészítse, befejezze munkáját a kívánt időpontra. Arról sincsenek biztos információink, hogy & szövegértelmező, exegetikai szerepű margináliákat valójában ki(k) készítette(ék). Jelen szövegállományunk alapján feltételezhető, hogy a fordítók között voltak olyanok, akik a szövegértelmező jegyzetek elkészítésére is vállalkoztak. Annál inkább indokolt lehetett ez az el­ járás, mivel így tehermentesíthették Károlyit, és gyorsíthatták a befejező fázist. Itteni példánk alapján kijelenthetjük, hogy már a Fordító is írt a szövegbe mar­ ginális magyarázatokat. A z első fejezet 4. versének „tudni illik az áldozatból" mondatrésze láthatóan már magyarázó szándékú, azonban a Fordító még nem látta el betűjellel, tipográfiailag sem helyezte külön, csak a mondatzáró pont után helyezte el. Valamikor a befejező szakaszban azonban már marginália lett belőle a Vizsolyi Bibliában. A második fejezet 22. versében csillagot helyez el, amit megismétel jól elkülönítve kissé lejjebb, ide írja a jegyzet szövegét. Vagyis vala­ mikor a fordítás munkájában előrehaladva érezte szükségét a Fordító magyarázó jegyzet beiktatásának, ez azonban még nem illeszkedett a többi jegyzet együt­ tesébe, ezért is nem kapott még itt betűjelet. Erre valamikor a befejező fázisban került sor, amit végezhetett akár a Fordító, de Károlyi is. A jelek szerint azonban a Fordító fokozatosan jutott el a második fejezetben a főszöveget folyamatosan kísérő margináliák igényéhez, ezt jól bizonyítja a 22. levél verzójának képe. A lap tükrét sűrűn teleírta a Fordító, üres helyet szinte egyáltalán nem is hagyott. Szük­ sége is volt minden helyre, hiszen itt szerepel a 27-36. versek fordítása, ehhez jön még négy terjedelmes marginália. A 31. vershez tartozó margináliát még nem is jelöli semmivel, szövege azonban ott következik a 33. vers után, a vizsolyiban ez a „g" jelzetet kapja. A 32. vers szövegében már ott találjuk a csillag jelölést: *, a margón megismétli, utána következik a szövege, ami a vizsolyiban „h" jelze­ tet kap. A 33. vers mellett már szerepel az I betűjelzet (itt még nagybetűvel írva, a vizsolyi kisbetűsre változtatja), a vonatkozó margináliát a lap alján olvashatjuk. A 35. versnél a K betű áll, a marginália ugyancsak a lap alján látható. A Fordító láthatóan fokozatosan jutott el végleges módszeréhez. Azt is feltételezhetjük, hogy ezt a tudatosságot formálhatta valamely, Károlyi Gáspárral folyamatosan fenntartott egyeztetés, ezért alakította ki ezt a betűjelzeteket használó jegyzetelési módszert. A 22. levél verzója egyben arra is példa, hogy e módszer kényelmetlen zsúfolt­ ságot eredményez és nehezen válik áttekinthetővé a szöveg a kísérő jegyzetekkel együtt, minderre nagyon szűkös a rendelkezésre álló laptükör. Ezért is vált szük­ ségessé utóbb mindennek kimásolása, amelyen Károlyi elvégezhette a szüksé­ ges korrekciókat. Arra is találunk bizonyítékokat, hogy Petrus Martyr hatalmas szövegértelmező apparátusát fölhasználhatta a Fordító némely jegyzetéhez. Erre utal a 125. lap verzója, ahol a XXI I . caput 9. verse mellé jegyzetet illesztett a Fordító: Az Doegbe uadollija az Achimelech papot, Ez Doegh ellen Irta az Dauid az 52. Soltart. A latin kommentárban a részletesebb kifejtést így összegezi Petrus Martyr: „In istum scriptus est a Dauide nominatim Psalmus 52.", a margón megismétli: „Dauid scripsit psalmum in Doegum." A szövegértelmező jegyzetek és konkordanciák természetesen származhatnak a forrásmunkákból, amelyek hatalmas tömegben és áttekinthetetlen bőségben alkalmazták ezeket az exegetikai eszközöket, talán éppen a reformáció százada volt a bibliai hermeneutika egyik leggazdagabb korszaka. A Vizsolyi Biblia ebből a szempontból is tartalmaz még feltáratlan tanulságokat, hiszen ezt az értelme­ zői szövegszövevényt átfogóan még senki sem vizsgálta; valószínű, hogy ebből a szempontból is vannak eltérések az egyes részek között.5 3 Okkal feltételezhetjük, hogy Károlyi - és a Fordító - valamilyen mértékben felhasználta Heltai Gárpár és Melius Juhász Péter Sámuel-fordításának tapasztalatait, így a szövegértelmező jegyzeteket is figyelmbe vették. Heltai fordítását kevés marginália kíséri, annál bőkezűbben él ezzel az eljárással Melius. Feltevésünk szerint erre tekintettel lehe­ tett a Fordító, hiszen a Meliusnál megfigyelt jegyzetek helyén sokszor ott találjuk a párhuzamos margináliát, ezt szövegközlésünkben igyekeztünk érzékeltetni. AI I . Caput 22. verse mellett magyarázó jegyzet áll: ,,/íz elj pap fajnak nagj uet- kek holot felesegek uolt az Isten sátoránál ualo afionj allatokkal fertelmeskedtek es az Isten sátorát is megh ferteztettek" A Vizsolyi d jegyzete már részletezi a vét­ kek természetét és mértékét, azt három margináliában kifejtve értelmezi: „Har- madic vétkec az E l i pap fiainac, hogy holot feleségéé volt, az Isten sátoránál való aBBoni állatockal fértelmeskedtec, és az Isten sátorátis meg ferteztettec."54 Meliusnál ugyanezen a helyen erősen polemikus, aktualizáló jegyzet áll: „Mint most 'a baratoc, az apatczackal, es ackiket gyontatnac. Lassatoc ezt Sodorna ba- ratoc, es atyác, kic fiatokat gonoBul tartyátoc." Bővebb magyarázatot is csatol 5 3 E vizsgálat szükségességére már többen figyelmeztettek, azonban még csak részeredmények születtek. Kállay Kálmán alaposan vizsgálta az ószövetségi részt, ezen belül annak margináliáit: K Á L L A Y Kálmán: A vizsolyi biblia ótestamentomi részének exegetikai értéke. In: Károlyi Emlék­ könyv. A vizsolyi biblia megjelenésének háromszázötvenedik évfordulójára. Szerk. V A S A D Y Béla. Budapest, 1940. 59-91. Dán Róbert is ennek szükségességét hangoztatta. Vö. D Á N Róbert: Huma­ nizmus, reformáció, antitrinitarizmus és a héber nyelv Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Buda­ pest, 1973. 69. (Humanizmus és reformáció 2.) Mostani megfigyelésünk alapján nagyon is valószí­ nűsíthető, hogy - legalábbis Sámuel két könyvében - a fordítással párhuzamosan (is) készülhettek a margójegyzetek. Ugyancsak fontos részmegfigyeléseket tett a margináliák tekintetében Tóth Kál­ mán bizonyos ószövetségi szövegösszefüggések kapcsán. Vö. TÓTH Kálmán: A Vizsolyi Biblia és Kálvin. In: BARCZA József, 1990. 115-137. 5 4 Petrus Martyr ugyanide hatalmas - tizenkét lapnyi - kommentárt helyez, amely a bűnök teológiai, erkölcsfilozófiai értelmezését végzi, amelynek központi gondolata az, hogy származhat-e a bűn Istentől? a jegyzethez: „Magyarázat:... E l i fiay meg Beploseittic vala az aBBon népeket, ackic az Vr Sátora aytaiát orzic vala seregenként: Soka(n) hala adásra 'a gyermec Buloc fel men(n)ec vala, sokan aijtatossan konyorgottec, nekic apátcza módra 'a papoktul oda fel csalogattatnac vala, mint most el czalf ac az apatczákat "a ka- lastrom melle, gyóntatni hija maga gonozul oldoz." Általában elmondható, hogy Melius margináliái sokkal polemikusabbak és aktualizálóbbak (lépten-nyomon saját jelenére vonatkoztatottak), mint a Vizsolyi Biblia értelmezői apparátusa, szerzőjük azt nagyon erőteljesen a bibliafordítás - a szöveghermeneutika - meg­ határozó részmozzanatává teszi; a bibliai szöveg tág értelmezői terévé szélesed­ nek a margójegyzetek, emellett a jelen értelmezői nézőpontja a margináliákon keresztül benyomul a fordítás folyamatába, ott - paratextuális — jelentésképző erő­ ként jelenik meg.55 Sok marginália párhuzama megfigyelhető a két fordítás között, ez a szemléleti különbség azonban láthatóan markánsan megjelenik, érdemes lenne aprólékosan és teljességre törekvőén elvégezni ezt az összevetést. Ez már nyilván nemcsak a - feltételezhetően - eltérő forráshasználatból következik, hanem az eltérő korszakból (húsz-huszönöt évnyi a különbség), más történelmi, konfesszionális, egyháztörténeti környezetből, az eltérő szemléletből, amelyet - valamely normára törekedve - biztosan Károlyi alakított ki. Az egész Szentírás magyarra fordításánál ez a szemlélet azonban már nem vállalhatta fel Melius harcosan polemikus látás­ módját és módszerét, a vizsolyi ebben a tekintetben határozottan tartózkodóbb. V. Tehetünk néhány megfigyelést a latin és magyar szöveg kapcsolatáról, a lehet­ séges magyar nyelvű fordítási párhuzamokat is valószínűsítve, ezt a vizsgálatot azonban nem terjesztjük ki ezen túli - speciális teológiai ismereteket kívánó r- for- rásösszefuggésekre. Már Szabó András idézett 1991. évi tanulmánya is kétféle latin bibliafordítás­ típust különített el: az egyik szorosan ragaszkodott a héber (vagy görög) eredeti­ hez, szinte szó szerinti fordítást adott, a másik inkább az értelmi pontosságra, jó latinságra törekedett, olykor a parafrázis határait súrolta. A X V I . századi protes­ táns bibliafordítások ezen alapvető elméleti dilemmáját többen is megfogalmaz­ ták: Gyulai István és Melius is. A szöveg gondos átvizsgálása arról győz meg bennünket, hogy inkább a szoros 5 5 Vö. N A G Y KÁLÓZI Balázs: Méliusz glosszáiból. In: Tanulmányok és szövegek a magyarországi református egyház XVI. századi történetéből. Szerk. BARTHA Tibor. Budapest, 1973, 377-405. (Studia et Acta Ecclesiastica III.) Nagy Kálózi felfigyelt a glosszák jelentőségére, szövegüket közölte, azo­ kat tematikusán csoportosította, más összefüggés levonására azonban csak igen vázlatosan vállal­ kozott. Megjegyzendő, hogy Heltai Gáspár fordításában csak elvétve találunk marginális, jegyzete­ ket, azoknak alig tulajdonított a szerző szövegértelmezői, hermeneutikai szerepet, ezenbelül pedig egyáltalán nem élt az aktualizálás és polemizálás eljárásaival. Melius Juhász Péter és a vizsolyi jegyzetapparátusa jóval kiterjedtebb, gazdagabb, mint a kolozsvári fordítóké, bár szemléletében - az elmondottak szerint - az első kettő erősen eltér egymástól. forráskövetés elvét alkalmazta a Fordító, illetve a Vizsolyi Biblia ebben a részle­ tében. Szövegközlésünkben oly módon jeleztük a magyar szöveg latinhoz viszo­ nyított jelentősebb eltéréseit, hogy a vonatkozó szövegrészt aláhúzott betűkkel írtuk. A z eltéréseknek több magyarázata lehetséges. 1. Sietség, figyelmetlenség, elnagyoltság. A Fordító sietsége, figyelmetlensége eredményezte a Petrus Martyr latin szövegétől való eltérést, amit Károlyi a vizsolyiban Vermigli alapján kiegé­ szített, korrigált. Erre jó példa a III. caput 4. verse, ahol kihagyásokkal végezte munkáját a Fordító. Pontosan igazodva a latinhoz, Károlyi pótolta a hiányt. Meg­ lepő figyelmetlenségre bukkanunk a XIII. caput 15. versénél. „Fel kele azért Sámuel es fel m\ne Gilgalbol az Beniamj(n) uarosaba Gibeaba es megh zamlala az eo népet az mely eo mellette talaltatek es uala ugj mi(n)t hat zaz ezer ember. - Fel kele pedig Sámuel és fel méne Gilgalbol az Beniamin városába Gibeába. Es meg Bámlálá Saul az népet 'a melly o mellette találtatéc, és vala vgy mint hat Báz ezer ember. - Surrexit autem Semuel, & ascendit de Gilgal in Gibah Biniamin, & recensuit Saul populu(m) qui inueniebatur cum eo, ferme sexcentos uiros." Kéziratában a Fordító először ugyan valóban a hat zaz -ezer számnevet írta, azon­ ban jól olvashatóan áthúzta az „ezer" szót, utóbb a vizsolyiba mégis ez került bele. (Meliusnál és Heltainál is helyesen hatszáz áll.) A hiba öröklődött, Szenci Molnár mindkét kiadása ezt az alakot adja tovább. 2. A különbségnek oka lehet az is, hogy a Fordító a magyar átültetésében érvényesített valamely más - meg nem nevezett - forrást, a meglévő magyar fordításokat felhasználta, vagy tekin­ tettel volt Petrus Martyr szövegkommentárjaira. AI I . caput 29. verse feltehetően használta a korábbi magyar bibliafordítói gyakorlat eredményeit, fogalomkész­ letét. „Mijrthogj megh tapodtatok az en áldozatomat es az en Minhamot mellijet paranchioltam hogj légijén az en satoro(m)ban? - Miért hogy meg tapodtatoc az én áldozatimat, és az én Minhámat mellyet paranczoltam hogy légyen az én sáto­ romban? - Cur calcitrastis in sacrificium meum, & in oblationem meam, qua(m) praecepi in tabernaculo?" A z oblatiónak eredetileg nincs olyan jelentése, mint ahogyan azt a Fordító átültette. Azonban ugyanezt a pontos jelentést olvashat­ juk Benczédi Székely István 1548-as ,Sb//ar-fordításában, akinek már meg kellett küzdenie a bibliai terminológia magyar megfeleltetéséért, vagy az ott használatos fogalmaknak nyelvünkben való meghonosításáért. Nagy valószínűséggel Heltai és Melius hatása is magyarázni látszik a szövegeltérést a XIII. caput 3. versénél. 3. A z szövegeltérések harmadik csoportjába azokat sorolhatjuk, ahol fordítási-ér­ telmezési bizonytalanságok érzékelhetők. Különösen a sűrítő-tömörítő igeneves szerkezetek okoznak néha komoly gondot. Mindez talán hozzásegít annak a megválaszolásához, aminek szükségességét Nagy Barna is hangsúlyozta: „Tudjuk, hogy ő (ugyanis Melius, I. M.) a magyar reformáció legeredetibb és egyik legtermékenyebb bibliafordítója. De azt még nem tudjuk pontosan, hogy ez a szolgálata mennyire épült bele Károlyi Gáspárék szövegébe, aminthogy a Vizsolyi Biblia forrásösszefüggései sincsenek még tisz­ tázva." 5 6 Megválaszolandó még, hogy a Sámuel két könyvének Petrus Martyr- 5 6 N A G Y Barna, 1967.293. féle - a Fordító által itt le nem fordított - latin szövege mennyiben volt a Vizsolyi Biblia forrása a továbbiakban, vagyis meg kellene vizsgálni ezen a területen is a vizsolyi és Petrus Martyr szövegkapcsolatát. Szúrópróbaszerű vizsgálatokat vé­ geztünk az I. és II. könyv anyagából, ezek is arról győznek meg bennünket, hogy Petrus Martyr latin szövege ott is meghatározó forrás volt, ahonnan már nem ma­ radt ránk a magyar fordítás kézirata. A szöveg korábbi közzététele minden tudományág számára lehetővé tette to­ vábbi vizsgálatok elvégzését, új kutatási szempontok kialakítását, általa közelebb juthatunk az első teljes magyar nyelvű Szentírás egész kultúránkat meghatározó sorsdöntő fordulatának megértéséhez. így árnyaltabban láthatjuk azt a rendkívül összetett szellemi kontextust, amelyben megszületett a Vizsolyi Biblia. N A G Y L E V E N T E A gyulafehérvári román Újszövetség (1648) és Zsoltároskönyv (1651)1 A két kiadvány ugyanazon értelmiségi kör és ideológiai irányzat terméke, ezért az alábbiakban együtt tárgyalom azokat. Jelen dolgozatomban három kérdésről szeretnék szólni: a forrásokról, a fordítókról, valamint arról, hogy a két szöveg mennyire protestáns jellegű és mennyire nem. Források A fordítók által hivatkozottforrások A z Újszövetség mindkét előszavában (egyik a fejedelemhez, másik az olvasóhoz íródott) Simion §tefan, akkor gyulafehérvári román görögkeleti érsek, azt írja, hogy görög, latin és szerb, azaz ó-egyházi szláv nyelvű bibliát használtak forrásként: „Epp ezért adjuk tudtotokra, hogy nemcsak egy, hanem annyi forrást használtunk, amennyit fellelhettünk: görögöt, latint és szerbet, mely utóbbiakat híres görögül értő tudósok írtak. Leginkább azonban a görög, valamint Jeromos szövegéhez tartottuk magunkat, aki először fordította eredeti görög nyelvből latinra [az Újszövetséget]. Használtuk még a szintén gö­ rögből szlávra fordított és Muszkaországban kiadott Bibliát is. Mindezeket meg­ vizsgálva azt fordítottuk, mely legközelebb állt a görög szöveghez, melytől soha el nem távolodtunk, tudván, hogy a Szent Lélek indította arra az apostolokat, hogy görögül írják meg az Újszövetséget, az lévén az alapja az összes többi for­ dításnak."2 Legkönnyebben a szláv nyelvű biblia azonosítható: ez az úgynevezett osztrohi biblia (1581). De ez hatott legkevésbé: az Újszövetségben szinte kizáró­ lag olyan szlavonizmusokat találunk, melyek már a 16. század óta használatban vannak az erdélyi román írott és nyomtatott szövegekben, emellett ezek száma messze eltröpül a Kárpátokon túli kortárs román szerzők (Varlaam, Dosoftei) mű­ veiben fellelehető szlavonizmusok mellett.3 Ennél nehezebb a forrásként használt latin és görög biblia azonosítása. A ro­ mán filológusok általában a Biblia ad vetustissima exemplaria (Velence, 1587) 1 A tanulmány az OTKA 78176 sz. pályázatának támogatásával készült. 2 Az Újszövetség szövegét a kritikai díszkiadás alapján idézem: Noui Testament, red. EMÍLIÁN episcop al Alba Iuliei, Editura Episcopiei Ortodoxé Románé a Alba Iuliei, Alba Iulia, 1988. 115. 3 Minderről lásd: Florica DIMITRESCU: Importan\a lingvisticá a Noului Testament din 1648. In: Noui Testament, 85-86. kiadvánnyal azonosítják a latin forrást. Maria Rádulescu ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyulafehérvári Újszövetségben található fejezetek elején szereplő összefoglalások, summák szó szerint megegyeznek a Matthias Flacius Nóvum Testamentumában található összefoglalásokkal.4 Sajnos, a kitűnő román filológus egy 1659. évi Flacius-kiadást használt (valószínűleg 1982-ben csak ehhez juthatott hozzá Bukarestben), amelyet tizenegy évvel korábban biztosan nem hasz­ nálhattak a gyulafehérvári fordítók. Sajnos annak se nézett utána, hogy kicsoda is volt ez a Flacius, ezért azt gondolta, hogy az 1575-ben meghalt Flacius, alias Matija Vlacic 1659-ben is élt, és ugyanazon Nóvum Testamentum-kiadás alapján dolgozott, mint a gyulafehérvári fordítók. Maria Rádulescu tehát azt feltételezte, hogy létezett egy, ma már ismeretlen kiadása az Újszövetségnek, amelyet Flacius is és a gyulafehérvári fordítók is használtak, és innen erednek az egyezések. A kér­ dés azonban nem ennyire bonyolult és rejtélyes, hisz az 1659. évi Nóvum Testa­ mentum a második kiadás, Flacius ugyanis 1570-ben, Baselban adta ki először az Újszövetséget. Nos, a gyulafehérvári Újszövetség fordítói minden bizonnyal Flacius 1570. évi kiadását használták alapforrásként, amely egyben a görög vál­ tozatra is magyarázatot ad, hisz Flacius kiadása kétnyelvű: latin és görög. 5 A fordítók által nem hivatkozott forrás(oh) A latin, görög, és ó-egyházi szláv nyelvű bibliák mellett más forrásokat is használtak a fordítók, amelyekre Simion §tefan nem tért ki az előszóban. A már említett Maria Rádulescué az érdem, hogy kimutatta: kontrollforrásként használniuk kellett Károlyi Gáspár magyar biblia­ fordítását is. Igaz, ezt már Ioan Bálán és Tulbure György (Gheorghe Tulbure) is felvetette, csak időközben kiesett a román filológiai köztudatból. Ráadásul Ioan Bálán meg se mondta pontosan, hogy mire alapozta nézetét. Ennél sokkal több konkrétumot hoz Tulbure György, aki elsősorban a mondattani szerkezetek hason­ lósága alapján állította, hogy a fordítók használták Károlyi Bibliáját.6 A legmeg- 4 Maria RÁDULESCU, Noul Testament de laBálgrad (1648). Modele si izvoare. Studii §i Cercetári Lingvistice, 1982. 3. sz. 242. 5 Matthias Flacius IIlyricus, alias Matija Vlacic Ilirik (1520—1575) a horvát és az európai refor­ máció egyik legjelentősebb alakja, Luther és Melanchthon barátja, vitatkozva járja végig a korabeli Európa legjelentősebb kulturális centrumait (Velence, Wittenberg, Strassbourg, Regensburg stb.). Munkabírására és scriptomániájára jellemző, hogy 263 műve jelent meg nyomtatásban. Flaciusról lásd: Olivér K. OLSON: Matthias Flacius and the Survival of the Luther 's Reform. Harrassowiz, Wiesbaden, 2000. (Wolfenbütteler Abhandlungen zur Renaissanceforschung.) Magyarul legutóbb: LŐKÖS István: A horvát irodalom története. Tankönyvkiadó, Budapest, 1996. 83-87. Flacius Újtes- tamentuma megvolt a nagyenyedi kollégium könyvtárában: lásd Erdélyi könyvesházak II. Kolozs­ vár, Marosvásárhely, Nagyenyed, Szászváros, Székelyudvarhely. JAKÓ Zsigmond anyagának fel­ használásával sajtó alá rend. MONOK István, NÉMETH Noémi, TONK Sándor. Scriptum Kft., Szeged, 1991. 73. (Adattár XVI-XVIII. szellemi mozgalmaink történetéhez 16/2.) Újtestamentumáról (Tes tou Twu Theou Kaines Diathekes apanta: Nóvum Testamentum Iesu Christifilii Dei, ex versioné Erasmi, innumeris in locis ad graecam veritatem, genuinumque sensum emendata. Glossa compen- diaria M. Matthiae Flacii Illyrici Albonensis) lásd: Hravtske protestantske knjigeXVI. iXVII. stol- jeca u Nacionalnoj i Sveucilisnoj Knijizici u Zagrebu. Kiad. Ivan KOSITY. Nacionalna i Sveucilisna Knjizica, Zagreb, 2005. 143-145. 6 Vö. Ioan B Á L Á N : Limba cárfilor bisericesti. Blaj, 1914. 138; TULBURE György: Az első román bibliafordítások. Nagyvárad, 1918. 14-28. győzőbb példák viszont azt bizonyítják, hogy a gyulafehérvári fordítók leginkább akkor vettek át Károlyitól, ha világosabbá akarták tenni a szöveget. Ilyen például Ap. Csel. 21. 4.: Carii zice lui Pavel pen duhul sfant Károlyinál: Kik Pálnak mondják vala szent lélek által Sem a latinban, sem a görögben, sem a szlávban nincs meg a szent szó, csak Károlyinál: Qui Paulo dicebant per spiritum. Vagy: ize Pavlovi glagolahu duhom. Egy másik helyen ugyanez jelenik meg: Ap. Csel. 21, 40: Pál állván a grádicson, kezével inte, hogy hallgatának. A román szöveg: Pavel stand pe trepte amenintá cu máná cátrá oameni sa tacá. A hogy hallga­ tának szófordulat egyetlen más változatban (szláv, latin, görög) sincs meg, csak Károlyinál.7 E példák kétségtelenül meggyőzőek arra nézvést, hogy a fordítók Károlyi szövegét is szem előtt tartották, de csak kontroliforrásként, mert egyéb­ ként komolyabb egyezéseket a magyar és a román szöveg között nem találunk, ahogy a fejezetek és részek előtti summák és magyarázatok, vagy lapszéli glosz- szák is teljesen eltérnek Károlyi szövegétől. Azzal, hogy Simion §tefan az elő­ szóban nem hivatkozott a magyar forrásra, hosszú hagyományt követett. A z első részleges román Ószövetség (az úgynevezett Szászvárosi Palia, 1582, R M N Y I, 519) szerzői is szerb, zsidó és görög forrást jelöltek meg, holott szinte szó sze­ rint Heltai 1551. évi magyar Ószövetség-kiadását fordították, és zsidó meg görög nyelvű szöveget még csak kézbe sem vettek. A z ok: minden bizonnyal illett arra hivatkozni, hogy az általában bevett szent nyelvekből (görög, latin, ó-egyházi szláv) történt a fordítás, ami egyben igazolta a szerzők eruditus voltát is. A Zsoltároskönyv esetében is hasonló a helyzet. A z előszóban csupán annyi áll, hogy zsidó nyelvből fordították, valamint, hogy használták még a Septua- gintát és az „abból készült számtalan fordítást."8 Amire nem hivatkoznak, az a Károlyi-féle Biblia. Pedig a szövegben erőteljes hasonlóságok vannak, néhol szó szerint fordítják Károlyit, igaz vannak olyan részek is, ahol nagy az eltérés, a zsol­ tárok summái pedig teljes mértékben különböznek Károlyi summáitól. A fordítók, akiket ismerünk: Simion §tefan és mások A fentiekből, úgy vélem, nyilvánvaló, hogy a gyulafehérvári Újszövetség fordí­ tói, összeállítói és előszó-írói mind nyelvileg, mind teológiailag képzettek voltak és a kor színvonalának teljes mértékben megfeleltek, a Kárpátokon túli átlagos román teológiai színvonalat talán meg is haladták. Ennek ellenére az egyetlen személy, akit név szerint ismerünk és tudjuk róla, hogy meghatározó szerepe volt a két kiadvány létrejöttében, az Simion §tefan. A z olvasónak szóló előszóból megtudjuk, hogy I. Rákóczi György parancsára az Újszövetség fordítását még Silvestru szerzetes kezdte el, de halála miatt nem tudta befejezni. Később szintén a fejedelem adott parancsot Simion §tefannak, hogy papjai közt keressen a gö- 7 Még több példa, lásd: RÁDULESCU, /. m., 246-247. 8 Lásd: Psaltirea de la Alba Iulia 1651. Kiad. ANDREI Arhiepiscop al Alba Iuliei, Editura Reántregirea, Alba Iulia, 2001. rög, a latin, valamint az ó-egyházi szláv nyelvet ismerőket. Sajnos Simion §tefan nem árulja el, hogy kiket sikerült feltalálnia. Azt azonban elárulja az olvasónak szóló előszó írója (nagy valószínűség szerint szintén Simion §tefan), hogy mivel Silvestru szerzetes nem tudott igazán görögül, ezért fordításával a sok hiba miatt nem voltak megelégedve. Silvestru a havasalföldi govorai kolostor igumenje és egyben nyomdásza is volt: főleg ó-egyházi szláv nyelvű könyveket adott ki , de egy evangélium-magyarázatot oroszból fordított románra {Evanghelia ínvá- (átoare, Govora 1642). Arról nincs adatunk, hogy Govorán görögből is fordított volna. Govorán egyébként 1636 óta működött iskola, de tanítási nyelve egyelőre ismeretlen. Tárgovi§ten 1640-től szláv nyelvű, majd 1646-tól görög nyelvű iskola működött a görög kalandor értelmiségi, Paisie Ligaridis vezetésével.9 Silvestru itt minden bizonnyal megtanulhatott volna görögül, de ha figyelembe vesszük, hogy 1648-ban már nem élt, valószínűleg nem volt ideje rendesen elsajátítani a görög nyelvet, ahogy azt egyébként Simion §tefan meg is jegyzi. Silvestru igumenre Geleji Katona István talált rá 1643-ban, és Juhász István véleménye szerint Silvestru egy év alatt el is készült a fordítással: „Mivel látjuk a Szent Bibliának megfogyatkozását és szűk voltát és oly nyelven, ahol valami darabonként találtatik benne is, igen vétkesen fordíttatott, nem görögből, hanem csak a rácból, melyben sok hazugságok is elegyedtenek, azon igyekezünk, hogy az újtestamentumot őszinte görög nyelvből, amelyen az evangélisták és az apos­ tolok irtanak, oláh nyelvre fordítassuk és kinyomtattassuk a sok szegény oláh községnek lelki épületére, amelyre való embert találtunk is immár, istennek hála, aki oláh ugyan, de jó görög és diákul is ért." 1 0 A nyomtatáshoz szükséges anyagiak előteremtése azonban lassan haladt: Ge­ leji már 1643-ban azt rendelte el, hogy az Ilié Iorest vladika hatósága alá tartozó egyházkerületekben minden paptól egy forint adót kell beszedni a kiadás költ­ ségeinek fedezésére. 1644 augusztusában azt irta a fejedelem feleségének, Lo- rántffy Zsuzsannának, hogy az Újszövetséget románra fordító papnak (ez minden bizonnyal Silvestru) adasson 50 forintot és egy dolmánynak való posztót, 1646. január 7-én pedig arra utasította Debreczeni Tamást, sárospataki intézőjét, hogy húsz mázsa piskolcot küldjön Gyulafehérvárra a román Újszövetség kinyomta­ tása céljára.11 Mircea Pácurariu román egyháztörténész vetette fel, hogy az Újszövetség for­ dításában az erdélyi román papok mellett Meletie Macedoneanul, azaz Makedó- niai Meletiosz (latinosan Milovitius) is részt vett. E feltevését arra alapozta, hogy Geleji Katona István a havasalföldi vajdával, Matei Basarabbal együtt 1640-ben Meletioszt támogatta az erdélyi román egyházban megüresedett püspöki szék el- 9 Minderről lásd: Constantin BÁLÁN: Cultura ín fara Románeascá §i Moldova. In: Istoria Ro- mánilorV. O epocá de innoiri in spirit european (1601-1711/1716). Szerk. Virgil CÁNDEA. Editura Enciclopedicá, Bucuresji, 2003. 874. 1 0 Geleji rendelete 1643. augusztus 5. Erdélyi Protestáns Közlöny, 1887. 329. Vö. még: JUHÁSZ István: A reformáció az erdélyi románok között. Kolozsvár, 1940. 208. 1 1 Valentinus BUJDOSÓ: Adalék az első oláh biblia történetéhez. Századok, 1871. 718.; JUHÁSZ: i. m., 208. nyerésében. Geleji kétségtelenül azzal érvelt Milovitius mellet, hogy jól tud gö­ rögül és valamit latinul is, tehát alkalmas lehetne a szent könyvek kiadására. 1 2 Aromán reformáció összefonódását az erdélyi fejedelmségnek a Kárpátokon túli román vajdaságok irányában folytatott politikájával jelzi, hogy Meletiosznak e két tekintélyes támogató (Geleji és Matei Basarab) sem volt elég arra, hogy elnyerje a püspöki széket, mert azt a moldvai vajda jelöltje, a putnai kolostor szerzetese, Ilié Iorest kapta meg. Csak zárójelben jegyzem meg: sokáig nem élvezhette hi­ vatalát, mert két év múlva letartóztatták és kilenc havi börtönre ítélték. A Simion §tefant kinevező fejedelmi oklevél (Gyulafehérvár, 1643. október 10.) az erkölcs­ telen életet, a papok feletti zsarnokoskodást, valamint a megszabott feltételektől való eltérést rótta fel Ilié Iorest bűnéül. Varlaam moldvai metropolita az orosz cárnak küldött egyik leveléből megtudhatjuk, hogy Iorest elmozdítását Csulai György kezdeményezte. Sokat nyomhatott a latban az is, hogy Iorest 1642-ben fizetség ellenében jobbágyokat szentelt fel papnak azért, hogy azok mentesülhes­ senek a jobbágyi kötelezettségek alól. Ez a korabeli Erdélyben komoly problémá­ nak számított: a sok üzletszerű papszentelés valóságos papi proletariátus (Jancsó Benedek) kialakulását eredményezte, ami ellen minduntalan fellépett az ország­ gyűlés és a fejedelem.13 Teljesen légből kapott §tefan Mete§nek és az őt követő Mircea Pácrariunak az az ötlete, hogy Iorestet azért váltatta volna le Rákóczi, mert pártfogója, a moldvai vajda, Vasile Lupu Erdély elfoglalását tervezte, és ebben a vladika is segítette őt. 1 4 Ilié Iorest sorsa azonban megragadta a törté­ netírók fantáziáját. A z erdélyi szász krónikaíró, Georg Haner majd fél évszázad távlatából igazi kis novellát kerekített Iorest sorsából: a vladika fiatal papokat rontott meg, majd amikor letartóztatták, nyilvánosan megszégyenítették: mezte­ lenre vetkőztették és a város szélén megvesszőzték.1 5 Mondanom sem kell, hogy csak arról van biztos forrásunk, hogy Iorest kilenc hónapig volt börtönben, majd miután 24 kezes letétbe helyezett ezer tallért, szabadon engedték. Iorest visszatért Moldvába és megkísérelte összegyűjteni az ezer tallért, hogy visszafizesse keze­ seinek. Varlaam megpróbált még az orosz cártól is pénzt kieszközölni. A törté­ nethez tartozik még, hogy a Román Ortodox Egyház az I. Apafi Mihály idejében szintén gyanús körülmények között börtönbe került Brankovics Szávával (Sava 1 2 Geleji levele a fejedelmhez, 1640. október 8. In: ÖTVÖS Ágoston: Geleji Katona István élete s levelei. Új Magyar Múzeum, 1859.1.224. Lásd még Mircea PÁCURARIU: Istoria Biseicii Ortodoxé Románé II. Editura Trinitas, IasJ, 2006.3 64. 1 3 PÁCURARIU: /. m., 57.; JANCSÓ: /. m., 566. Simion $tefan kinevezési okmányát közli: JUHÁSZ: /. m., 246-251. Az 1642. február-márciusban tartott országgyűlés határozatban ítélte el Ilié Iorest ténykedését: „Honnan vévén az oláh püspök authoritást magának, nem tudjuk, de ekkédiglen is sok rendbéli atyánkfiainak írás-tudatlan oláh jobbágyokból, kik teljességgel csak parasztok, és az urok szolgalatjukat kerengik, fizetésért oláh papokat csinált belőlök." (Erdélyi Országgyűlési Emlékek X. Kiad. SZILÁGYI Sándor. Budapest, 1884. 328.) 1 4 §tefan METES: Istoria bisericii §i a viefii religioase a románilor din Transilvania §i Ungaria. Vol. 1., ed., a 2-a. Sibiu, 1935. 198-199; PÁCURARIU: /. m., 58. 1 5 Haner történetét idézi: Augustin BUNEA: Vechile episcopii románesci a Vadului, Geoagiului si Silvasului. Blas, 1902. 93. Brancovici) együtt 1955. október 21-én Gyulafehérvárott szentté avatta Ilié Iorestet.16 Meletiosz természetesen könnyen elképzelhető az Újszövetség fordítói között, hisz egy még §tefan cel Mare által alapított, Athosz-hegyi kolostorban volt szer­ zetes,17 tehát biztosan tudott görögül. Emellett Petru Moghilá kijevi akadémiáján tanult, majd a govorai kolostor nyomdásza lett, tehát teológiailag és irodalmilag is képzett volt. Ennek ellenére szerintem Pácurariu hipotézise nem helytálló. Egy­ részt nem tudunk arról, hogy hosszabb ideig Erdélyben tartózkodott volna, más­ részt 1643-ban biztosan Cámpulungban volt nyomdász (ide épp Kijevből hozta a szükséges felszereléseket és betűkészletet). 1645-ben a jeruzsálemi pátriárka tisztségét szerette volna elnyerni, de régi ellensége, Vasite Lupu moldvai vajda konstantinápolyi kapcsolatai révén ismét megakadályozta szándéka megvalósítá­ sában. A moldvai vajda akciója annyira jól sikerült, hogy a nagyvezír ezúttal fel is akasztatta Meletioszt. Nem hiszem, hogy egy ilyen mozgalmas élet mellett lett volna ideje foglalkozni az Újszövetség fordításával.18 Marad hát egy biztos személy: Simion §tefan. Igaz, ő az Újszövetségben csak a fejedelemnek szóló ajánlást írta alá, de a román és a magyar szakirodalom nagy része neki tulajdonítja az olvasónak szóló előszót, valamint az Újszövetség kü­ lönböző könyvei és fejezetei elé írt magyarázó előszavak egy részét is. Simion §tefan Ilié Iorest 1643. évi leváltása után tűnt fel az erdélyi román egyház szín­ padán, igaz, már az 1640. évi püspökválasztás alkalmával Ilié Iorest és Meletiosz mellett ő is a jelöltek közt volt. Öt, mivel erdélyi volt, minden bizonnyal az er­ délyi román papok támogathatták, mert nem tudunk arról, hogy olyan potentátok álltak volna mögötte, mint a havasalföldi vagy a moldvai vajda. Simion §tefant a már említett 1643. október 10-i oklevélben nevezte ki I. Rákóczi György az erdélyi románok püspökévé, román szóhasználatban vladikájává. A kinevezési okmány Simion §tefan személyéről semmit sem árul el. Fontos adatokat tudha­ tunk meg azonban belőle az erdélyi román egyház és a reformáció viszonyáról. Először is azt, hogy Simion §tefan joghatósága alá a Fehér, Kraszna, Közép- és Belső-Szolnok, Doboka, Kolozs, Torda és Küküllő vármegyék, valamint a kő­ vári, barcasági és besztercei körzetek, a székely és szász székek esperességei tar­ toztak, kivéve az alamori, szászvárosi, hátszegi, illyei, körösi és fogarasi román 1 6 JUHÁSZ: /. m., 151-152. Az 1643. október 10-i okmányt szitén Juhász adta ki: JUHÁSZ: i. m., 246-251. A dokumentumot legutóbb Ana Dumitran újra közölte Bod Péter és Samuil Micu után, anélkül, hogy tudott volna Juhász közléséről, pedig az a hitelesebb, mivel az a gyulafehérvári Libri Regiből, az eredeti szöveg alapján készült. (Aspecte alepoliticii confesionale a Principatului calvin fafá de románi: confirmárile in funcfii ecleziastice si programul de reformare a Bisericii Or­ todoxé din Tarnsilvania. Mediaevalia Transilvanica, 2001-2002. 1-2. sz. 151-155.) Varlaam levele Mihail Fjedorovics orosz cárhoz, Suceava, 1645. június 2. In: Ion LUPAS: Documente istorice tran- silvane 1.1599-1699. Cluj, 1940. 229-230. Ilié Iorest szentté avatásáról: PÁCURARIU: /. m., 58. 1 7 Nicolae IORGA: Istoria Bisericii Románesti si a viefii religioase a románilor I. Bucure§ti, 1928.2 296-297. 1 8 Meletioszról lásd: Constantin REZACHEVici-Constantin §ERBAN: Populatiesi economie in Tara Románeascá si Moldova. In: Istoria románilor V. /. m., 440; Uő: Vasile Lupu - o domnie framántatá de ieluri inalte. In: Uo., 136-159, 148. esperességeket, mivel ez utóbbiak közvetlenül a magyar kálvinista püspök alá tartoztak. A z okmányban nem neveztetnek meg külön a Bihar és Hunyad megyei, valamint a Lúgos, Karánsebes környéki román esperességek, minden bizonnyal azért, mert azok már régtől fogva a magyar püspök alá tartoztak. Ráadásul a B i ­ har megyei románok a magyarországi „ortodox," azaz kálvinista püspöktől „kö­ telesek dependálni," ahogy egy korabeli okiratban áll. 1 9 Mindez azt jelentette, hogy a román vladika joghatósága alól kivont, vagy onnan önként távozó román gyü­ lekezetek, esperességek teljes mértékben áttértek a kálvinista hitre, intézményi szempontból legalábbis. A status quo fenntartása nehezen ment, mert számos adat van arról, hogy a román gyülekezetek ide-oda vándoroltak: ha valamiért megor­ roltak a vladikára (ez történt például Ilié Iorest esetében is), nyomban a magyar püspök és a fejedelem joghatósága alá helyezték magukat, ha pedig a vladikának sikerült szert tennie tekintélyre a fejedelem előtt, akkor meg ő kérte vissza a hűt­ len gyülekezetek feletti joghatóságát. Simion §tefan kinevezése jó példa erre: a húsz esperességből tizenegyet kapott meg és csak kilenc maradt Geleji fenn­ hatósága alatt, igaz, szigorúan meghagyták neki, hogy „azokat, kik a románok közül egyházi férfiak, vagy világiak - a szentlélek sugalmazására felveszik az ortodox [azaz kálvinista] hitet és magukat alávetik az ortodox püspöknek, nem fogja semmi módon háborgatni s nem is fog kísérletet tenni a nép között ellenük való cselszövésre és ilyent a többi papnak sem enged meg."2 0 A z erdélyi romá­ noknak tehát a reformáció lehetőséget adott arra, hogy a vallás leple alatt része­ sévé váljanak Erdély politikai életének: a gyülekezetek ide-oda vándorlása azt mutatja, hogy nem voltak teljesen kiszolgáltatva a hatalomnak: azzal, hogy oda álltak, ahol számukra előnyösebb volt, ők maguk is szabhattak feltételeket a fe­ lettük hatalmat gyakorlóknak, legyen az a vladika, a fejedelmem, vagy a magyar szuperintendens.21 De hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, ott voltak még a katolikusok is. Simion §tefan 1651-ben „hathatós segítséget adott a felső-magyaroszági ruténe­ ket a katolikus egyházhoz kapcsoló 1646-i ún. ungvári uniónak, amikor püspök­ ké szentelte R R Petrovicsot" - írja Miskolczy Ambrus.2 2 A z eseményről Lippay György esztergomi érsek beszámolóiból tudunk. Ezekből kiderül, hogy Simion §tefan azt mondta volna Partenius Petrovicsnak, hogy „bárcsak én is élhetnék ezzel az unióval" (utinam et mihi liceret eandem unionem profiteri.)22. Ráadásul abban a levélben, melyben beszámolt a püspökszentelésről, a következőképpen titulálta saját magát: „Stephanus Simonovitius Dei gratia archiepiscopus Belog- radiensis, Varadiensis, Maromorosiensis totiusque Transilvani catholicae atque 1 9 Minderről lásd: JUHÁSZ: /. m., 156-157, 247. 2 0 A Simion §tefannak adott fejedelmi kondíciók 10. pontja, lásd: JUHÁSZ: /. m., 156. 2 1 Minderről lásd még Geleji 1643. március 4-i levelét: Erdélyi Protestáns Közlöny, 1890. 6. 2 2 MISKOLCZY Ambrus: Határjárás a román-magyar közös múltban. Lucidus, Budapest, 2004. 62. (Kisebbségkutatás Könyvek) 2 3 Lippay György jelentése a Propagande Fide kongregációjának: Pozsony, 1652. július 19. In: Nicolaus NILLES: Symbolae ad illustrandum históriám ecclesiae orientális in terris Coronae S. Stephani. II. Oeniponte, 1885. 828. apostolicae religionis graeci ritus episcopus (Isten kegyelméből Gyulafehérvár, Révkolostor, Máramaros és egész Erdély érseke, és a görög rítusú katolikus apos­ toli vallás püspöke"). 2 4 Nem tudom, milyen szemmel nézhették Gelejiék a görög rítusú katolikus apostoli vallás püspöke címzést. Simion §tefannak ezek a kijelentései komoly fejtörést okoztak későbbi méltatóinak. Iorga furcsának tartotta, hogy „a király (craiu, azaz az erdélyi fejedelem) és annak kálvinista szuperintendense iránt legnagyobb hűséget mutató" vladika ilyesmire vetemedett volna, ezért szerinte mindezt titokban tette Simion §tefan. De érezvén a helyzet bizarr voltát, nyom­ ban hozzá is fűzte az alábbi homályos magyarázatot: „Egy szabadságától meg­ fosztott nép felvilágosult rétegének még arra sincs lehetősége, hogy szabadon választhassa és tarthassa meg hitét, vagy hogy szükségből ily módon megőrizze a lelki közösséget az írástudatlanok sokaságával, mely ugyan nem tiltakozik, de nem is ad fel a sajátjából semmit, anélkül, hogy felismerné mennyi jó származhat majd később ebből az erőtlenségből." 2 5 A szöveg azért talányos, mert a követ­ kezőképpen is lehet fordítani: „Egy szabadságától megfosztott nép felvilágosult rétege nem engedheti meg magának, hogy csupán egy vallást válasszon és azt meg is tartsa, és hogy szükségből ily módon megőrizze a lelki közösséget az írás­ tudatlanok sokaságával..." Akárhogy fordítsuk is, egy biztos: Iorga felmentette a népet „eláruló" román értelmiségi réteget, amely érdekeinek megfelelően vál­ toztatta hitét és vallását, anélkül azonban, hogy különösebben érdekelte volna az együgyűek lelki üdvössége. Ez teljes mértékben illik a korabeli helyzetre (mint ahogy fentebb a gyülekezetek ide-oda vándorlása kapcsán már említettem), de nem biztos, hogy ezt árulásnak kell tekintenünk, habár majd egy évtizede egy Magyar-Román Történész Vegyesbizottság-i előadásában Péter Katalin amellett érvelt, hogy a reformáció idején az erdélyi román értelmiség magára hagyta a rá­ bízott népet. Ernst Christopher Suttner szerint Simion §tefan uniós püspökszentelésével a kálvinista befolyással szembeni „elégedetlenségét juttatta kifejezésre."2 6 Ez sze­ rintem légből kapott feltételezés, hisz semmilyen konkrét adat nem támasztja alá. Parteniust ugyanis még elődje, Taraszovics Vazul (aki mellesleg visszatért a gö­ rögkeleti hitre) jelölte a püspökségre, majd az unióra hajló papok többsége meg is választotta őt. Mindez 1646-ban történt. Két év múlva Partenius megjelent a nagyszombati zsinaton, és kérte Lippaytól, hogy fogadják el uniójukat, ismer- 2 4 Simion §tefan 1651. június 14-én kelt bizonyítványa Partenius püspökké szenteléséről je­ lenleg a Budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirattárában található: Hevenesi-gyűjtemény, 69. köt., fol. 27-28. Részletesen ismerteti és elemzi: HODINKA Antal: A munkácsi görög-katolikus püspökség története. Budapest, 1909. 237-239, 302-305. 2 5 „Cáci clasele mai luminate ale unui popor neliber n-au mácar voia sá-si aleagá o lege si sa o Jie, sá pástreze astfel comunitatea sufleteascá de nevoie cu mulfimea necárturarilor, care nu pro- testá, dar nu se supune si nu lasá nimic dintr-ale ei, fara sá-si dea samá de binele ce poate izvorí mai tárziu din aceastá inertie." (IORGA: /. m., 336. Vö. még MISKOLCZY: Határjárás, i. m., 60.) 2 6 Ernst Christoph SUTTNER: Die rumanische Orthodoxie des 16. und 17. Jahrhunderts inAus- einandersetzung mit der Reformation. Kirche im Osten, 25. sz. 1982. 84. jék el őt munkácsi püspöknek, és Lippay kérje a magyar királytól megerősítését. Időközben azonban Lorántffy Zsuzsanna egy görögkeleti püspököt (Zejkán János) állított be Munkácsra, így Partenius kénytelen volt Ungváron lakni, ahol Jakusics Anna vásárolt számára lakást, aki egyébként az egész rutén uniót szorgalmazta. Három évig nem történt semmi: ekkor azonban Partenius Gyulafehérvárra uta­ zott, ahol Simion §tefan püspökké szentelte.27 A kérdések: 1. miért nem szen­ telték püspökké Parteniust Lippay ék? 2. Miként lehet az, hogy a fejedelem nem szerzett tudomást a püspökszentelési akcióról, mikor az Gyulafehérváron történt? 3. Ha tudott róla, miért engedte meg, hisz a fejedelmi ház nem támogatta a kato­ likus uniót? 4. Ha titokban csinálták Simion §tefanék, akkor nagyon vakmerőek voltak, hogy szembe mertek menni a fejedelemmel; 5. Szinte kizárt azonban, hogy később ne értesült volna Rákóczi, akkor mégis hogy kerülhette el Simion a büntetést? Miskolczy Ambrus szerint a Partenius levele alapján idézett Simion §tefan-féle óhajt (mármint, hogy bárcsak ő is élhetne az unióval) maga Partenius találta k i . 2 8 Ez a feltételezés nem is alap nélküli, hisz Partenius kérvényében azért fordult Lippay által a Vatikánhoz, hogy a szkizmatikus püspökök általi felszen­ telését elismertesse, és az érvelésben természetesen jól jött, ha azt hangsúlyozta, hogy az őt felszentelő Simion §tefan nem is igazi szakadár, hisz legszívesebben ő is egyesülne Rómával. A z ügyben természetesen más furcsaságok is vannak. Nehéz ugyanis elkép­ zelni, hogy az a Simion §tefan sóvárogott volna a Rómával való unió után, akinek épp a püspökszentelés évében kiadott Zsoltároskönyvében heves kirohanások vannak a katolikusok ellen: „és azok, akik idegen nyelven végzik az egyházi szol­ gálatot, nagy hibát követnek el, ahogy azt a római pápák, valamint a lusta bará­ tok és páterek, akiket atyának neveznek, is teszik; nem különben az apácák, akik egyáltalán nem tudnak olvasni, csak a Miatyánkot, az Ave Mariát és a zsoltárokat énekelgetik szakadatlanadé azokat is idegen nyelven, anélkül, hogy tudnák, mi áll azokban, mert akik idegen nyelveken szólnak anélkül, hogy értenék is, amit beszélnek, olyanok, mint azok az oktalan szajkók és madarak, akik, jóllehet nincs semmi tudományuk, mégis emberi nyelven akarnának szólani." 2 9 így ír az, aki a Psalterium megjelenésének évében görög katolikus püspököt szentel, és titok­ ban szintén az unióról álmodozik? Még az sem elképzelhetetlen, hogy Simion §tefant csak később keverték bele az ügybe Parteniusék, és az általa kiállított igazolás a püspökszentelésről (1651. június 14.) hamisítvány. Nos, úgy vélem, az ügyet csak további kutatások révén lehet tisztázni. Annyit azonban már most gyanítok, hogy a Partenius felszentelése körüli bonyodalmat a Lorántffy Zsuzsanna és Jakusics Anna közötti rivalizálás okozhatta. Ez utóbbi ugyanis támogatta a katolikus uniót, míg a fejedelemasszony az unióval szemben 2 7 Az eseményről a legjobb összefoglalót a mai napig Hodinka Antal írta. HODINKA: /. m., 295- 341. Lásd még: IORGA: Istoria, i. m., 332-333; BUNEA: /. m., 101; N A G Y Géza: A református egyház története 1608-1715. II. Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2008. 165. (História Incognita); IORGA: /. m., 332-333; MISKOLCZY: Határjárás, i. m., 62. 2 8 MISKOLCZY: Határjárás, i. m., 62. 29 Psaltirea, i. m., 75. inkább a görögkeletieket támogatta. (A XVII. század végén az erdélyi románok uniója alkalmával az erdélyi református rendek ugyanezt a taktikát alkalmazták.) Ugyanakkor II. Rákóczi György fejedelemmel is számolunk kell, mert nehezen képzelhető el, hogy úgy szentelnek fel Gyulafehérváron egy munkácsi püspö­ köt, hogy arról a fejedelemi udvar, az erdélyi egyház vezetői nem tudnak. Ha valóban megtörtént a püspökszentelés, akkor az csak Rákóczi beleegyezésével történhetett meg. De miért támogatta a fejedelmi udvar azt a Parteniust, akinek kinevezését Lorántffy Zsuzsanna határozottan ellenezte? Azt ugyanis lehet tudni, hogy Partenius annak megakadályozásáért sietett Erdélybe, hogy a fejedelem a Lorántffy Zsuzsanna által már kinevezett Zejkán Jánost erősítse meg. A képbe még Lippay Györgyöt is be kell vennünk, aki Partenius támogatója volt, és ő kérte később a Vatikánt, hogy a püspökszentelési szabálytalanságot nézze el. Lehet, hogy Lippay és Rákóczi valamiféle titkos szövetségben volt ekkor a fejedelem­ asszony ellen? Kétségtelen, hogy az 1650-es évek elején a magyarországi po­ litikusok egymással rivalizálva (például Pálffy Pál, Wesselényi Ferenc, Zrínyi Miklós, Lippay) keresték a kapcsolatot az erdélyi fejedelemmel. Lippay nagy álma volt, hogy Rákóczit rávegye a katolizálásra.3 0 Nem elképzelhetetlen, hogy Simion §tefan akciója Lippay terveinek a része volt. Kik lehettek mégis az igazi fordítók? A román filológusok készpénznek veszik, ami a Zsoltároskönyv előszavában áll, és fel sem teszik a kérdést, hogy kik lehettek azok az erdélyi román egyházi értel­ miségiek, akik három, netán négy nyelvet (latin, görög, ószláv, héber) is ismertek. Silvestru, mint már említettem, tudott görögül, de nem jól; arról pedig biztos ma­ radt volna fenn valamilyen adat, ha Simion §tefan a gyulafehérvári kollégiumban tanult volna görögül vagy héberül. Szerintem közelebb járunk az igazsághoz, ha ugyanazt a módszert feltételezzük, amelyről Dán Róbert és Szabó András írtak a magyar bibliafordítások kapcsán. Ha Károlyiékra igaz, hogy „a magyar biblia­ fordítók segédeszközök nélkül nem mertek nekivágni a héber textus átültetésé­ nek, s lényegében a latin munkák voltak a közvetlen forrásaik, a hébert csak el­ lenőrzés végett tartották szem előtt,"3 1 akkor a gyulafehérvári román fordítókra is 3 0 Lippay és II. Rákóczi György kapcsolatára lásd: BORIÁN Gellért Elréd: Zrínyi Miklós a pálos és a jezsuita történetírás tükrében. Pannonhalma, 2004. 283-313. (Pannonhalmi Füzetek 50.); TUSOR Péter: Purpur a Pannonica. Az esztergomi „ bíborosi szék" kialakulásának előzményei a 17. század­ ban. Budapest-Róma, 2005. 151-152. (Collectanea Vaticana Hungáriáé 3.) Vö. még: Ana FUNDÁR- KOVÁ: A Pálffy Pál nádor és Lippay György esztergomi érsek között dúló ellentétekről. Kisebbség­ kutatás, 2006. 3. sz. 576-577; VÁRKONYI Gábor: A nádor és a fejedelem. Gondolatok Wesselényi Ferenc és II. Rákóczi György kapcsolatáról. In: Portré és imázs. Politikai propaganda és reprezen­ táció a kora újkorban. Szerk. G. ETÉNYI Nóra, HORN Ildikó. UHannattan-Transylvania Emlékeiért Tudományos Egyesület, Budapest, 2008. 147-162. 3 1 SZABÓ András: A Vizsolyi Biblia lehetséges forrásai, a humanista latin bibliakiadások. Theo- lógiai Szemle, 1991. 1. sz. 45. Vö. még: D Á N Róbert: Humanizmus, reformáció, antitrinitarizmus érvényes ez. Mivel nem tudunk arról, hogy ekkor valaki a románok közül külföldi peregrináción járt volna, a hely, ahol megtanulhatták ezeket a nyelveket, csak a gyulafehérvári kollégium lehetett. Sajnos 1658-ban megsemmisült az addigi diákok névsora, így csak feltételezésekkel élhetünk. A z mindenesetre tény, hogy már Bethlen Gábor szabályozta, hogy a kollégiumban „legalább két szász tartott növendék legyen és ugyanannyi román (valachi) vétessék be." A kollégiumban görög és héber nyelvet Alsted, Piscator, Bisterfeld és Keresztúri Bíró Pál tanít­ hatott ebben az időben. Isac Basire 1657. évi iskolaszabályzatában azt írta elő, hogy a gyulafehérvári kollégiumban Alsted nyelvtanából kell tanítani a hébert. 3 2 Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Keresztúri románul is tanított a kollégiumban. 3 3 Ha lett volna az 1640-es évek elején olyan román a gyulafehérvári iskolában, aki megtanult volna görögül és latinul, Geleji minden bizonnyal megemlítette volna, hisz a fejedelemnek épp arról számolt be leveleiben, hogy szinte lehetetlen al­ kalmas személyt találni a fordításra, ezért Geleji a havaselvi Govora kolostorból hozatott egy szerzetest, Silvestrut, akivel lefordíttatta az Újszövetséget. Ezt az ol­ vasóhoz szóló előszóból tudjuk, mint ahogy azt is, hogy a gyulafehérvári fordítók nem voltak megelégedve Silvestru fordításával (mely 1644-ben már kész volt), mondván, hogy nem tudott jól görögül, ezért átdolgozták Silvestru szövegét. 3 4 Ugyanakkor a Zsoltároskönyv előszava arra enged következtetni, hogy nem kizárólag románok lehettek a fordítók: „És mindezt látván és eszedben vévén kegyelmes királyunk, Isten nagyobb dicsőségére megparancsoltad nekünk, felsé­ ged szolgáinak, hogy együtt a gyulafehérvári érsekkel Simion §tefannal, fordít­ suk le zsidó nyelvből román nyelvre Dávid zsoltárait, hogy kicsik és nagyok is és a héber nyelv Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973. 1-47. (Humanizmus és Re­ formáció 2.) 3 2 Bethlen törvényének Rákóczi-féle 1656. évi megerősítése: TÖRÖK Pál: 77. Rákóczi György is­ meretlen iskolatörvénye. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1927. 1. sz. 121. (118-125). Lásd még: V A R G H A Zoltán: A Gyulafehérvári Főiskola 165 7-iki szabályzata. Budapest, 1907,26. 3 3 Minderről Bethlen Miklós Önéletírásából értesülünk: „Egyszer rágondolá magát [Keresztúri Pál], hogy idegen nyelveket tanuljunk, oláhul, tót- vagy lengyelül, törökül, németül, franciául, de ezeket nem egyszersmind, hanem egymás után. Először oláhul ezer vagy kéterzer vocabulát leíra­ tott úgy, mint oda fel írtam a deákról; megtanulám, tudom egyszer próbára, hogy egy nap hatszáz, sőt többet is mondhatnék szót, megtanultam. Osztán mind csak a beszélő praxisra adott üdőt, kevés hetek alatt három vagy négy nyelven kezdek én érteni és csácsogni, ő pedig azt egyékiét sem tudta, és annál is inkább csudálták az ő tanítását és a tanításban való dexteritását [alkalmatosságát]." (BETHLEN Miklós Önéletírása I. Sajtó alá rend., jegyz. V. WINDISCH Éva. Budapest* 1955. 152.) Ke­ resztúri román nyelvtanításáról lásd még: SZABÓ T. Attila: A román nyelv tanítása a gyulafehérvári kollégiumban a XVII. század közepén. Erdélyi Múzeum, 1931. 90; DIENES Dénes: Keresztúri Bíró Pál (15947-1655). Sárospatak, 2001. 90-92. 3 4 „Oláhat, kegyelmes uram, én nem tudom, hol kaphassunk, csak ilyet is, mert aki tiszta görög, bár tudósabb légyen is, de ha oláhul nem tud, hiában. [...] Vannak emellett, azt mondja: jó görögök is, kik deákul is tudnak, kiket mellette tart, hogy tanítsanak, ha lesz kiket, maga is görög fiu ugyan, de kicsiny korában költ volt ki Macedóniából és megfeledkezett." (Geleji levele a fejedelemnek, Gyu­ lafehérvár, 1640. szeptember 24. In: ÖTVÖS: /. m., 215.) Azaz Geleji Milovitiust arra akarta hasz­ nálni, hogy az erdélyi román papokat tanítsa görögül és latinul. Eszerint a gyulafehérvári iskolában nem sok román tanult ebben az időben latint és görögöt, hogy a héberről ne is beszéljünk. megérthessék azt; mivel látjuk, hogy a görög és a román egyház teljes rendje a zsoltárokból való, [azaz nem a mi egyházunkról beszél, ahogy pl. az Újszö­ vetség előszavában, ahol az áll: látván, hogy nekünk románok stb.] és az isteni szertartást zsoltárokkal szépítik [ők, tehát nem mi] meg; ezért igen dicséretre mél­ tónak tartjuk ezt a szokásukat [az övékét, nem a mienket], azaz, hogy imádságaik és szertartásuk a Szentírásból, és nem pedig emberi találmányokból van."3 5 Nehéz viszont több konkrétumot mondani a fordítókról. A fejedelemnek, va­ lamint az olvasónak szóló elő- és utószavakból többször megismétlik a fordítók, hogy a héber eredetiből fordították a zsoltárokat: „Ahogy a forrás közelében a leg­ tisztább és legjobb a víz, és miként onnan patakokban aláfolyik egyre zavaro­ sabbá válik, úgy a Szentlélek által a prófétáknak kinyilatkoztatott nyelven leg­ tisztább a Szentírás is: azaz a héber nyelvű Ószövetség, valamint a görög nyelvű Újszövetség. [...] Ezért mi is arra törekedtünk Dávid zsoltárainak fordításakor, hogy legfőképpen a zsidó nyelvű forrást kövessük, és csak utána vegyük figye­ lembe más nagy tudósok fordításait is. Azok közül is azok után mentünk legin­ kább, melyek a legközelebb állnak az eredeti zsidó szöveghez. így hát a 72 tudós által zsidó nyelvből görög nyelvre fordított Bibliát, valamint az abból készült számtalan fordításokat is használtuk még. Ezek közül azokat a részeket, melyek nem nagyon különböztek a zsidó szövegtől, úgy hagytuk, azokat a szavakat, me­ lyek különböztek, kerek zárójelbe tettük, azokat pedig, melyek a zsidó szövegben nincsenek benne, csak az újabb fordításokban, a lapszélen jelöltük meg: a zsidó szövegben nincs megjegyzéssel." 3 6 A fentiek alapján úgy vélem: a fordításokban a gyulafehérvári magyar és kük. földi értelmiségek is részt vettek. Leginkább Keresztúri Bíró Pál (megh. 1655), valamint Alsted (1630-1638) és Bisterfeld (1630-1655) jöhetnek szóba. Ők is­ merték a görög és a héber nyelvet, a latinról nem is beszélve. Őket segítették még azok a magyar tolmácsok, akik tudtak románul: ilyen volt például Csernátoni János (talán a későbbi Csernátoni Pál apja), aki Gelejinek Havasalföldön előke­ rítette Silvestrut, és tolmácsolt a két fél között, mikor Geleji teológiából vizsgáz­ tatta a govorai igument.37 Román részről, főleg a Zsoltároskönyv létrejöttében, én az öreg Mihai Haliéira gondolok, aki Szenei zsoltáraiból fordított románra (az is lehet persze, hogy már a fordítás kész volt, ő csak lemásolta), valamint írt egy román-latin szótárt is. Amellett nemcsak a jobban ismert fia, hanem ő is gyűjtött 35 Psaltirea, i. m., 76-77. 36 Psaltirea, i. m., 299-300. A forrás és patak metafora már Luther egyik levelében felbuk­ kan, ahogy Károlyi bibliafordításának előszavában is. Lásd: Eugen MUNTEANU, Lexicologie biblicá románeascá. Humanitás, Bucure§ti, 2008. 48; ZVARA Edina: „Az keresztény olvasónak. " Magyar nyelvű bibliafordítások és -kiadások előszavai és ajánlásai a 16-17. századból. Balassi, Budapest, 2003. 180. (Régi Magyar Könyvtár. Források 14.) 3 7 „Csernátorni uram volt a tolmács s ugyan őkegyelme is fordította igéről-igére annak fele­ letét." Geleji levelei a fejedelemhez, Gyulafehérvár, 1640. szeptember 4. és 13. In: ÖTVÖS: /. m„ 203-204; 206; Vö. JANCSÓ Benedek: A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi álla­ pota, I. Budapest, 1896. 520. Csernátoni állandó tolmács volt Geleji és a román papok között: lásd Geleji 1643. március 4-i levelét a fejedelemhez: Erdélyi Protestáns Közlöny, 1890. 6. könyveket. (Például Melanchton Grafnmaticája, Keresztúri Pál Csecsemő ke­ reszténye.) Feltűnő, hogy számos igazi raritásnak számító Bisterfeld-, Alsted- és Piscator-kézirat található a Halici-könyvtárban. Viskolcz Noémi szerint Alsted- gyűjteménye egyenesen rendkívülinek mondható. Ezt Viskolcz Noémi azzal ma­ gyarázza, hogy Halici valamelyik erdélyi német professzor hagyatékából vásá­ rolt vagy szerzett könyveket és kéziratokat.3 8 Ez természetesen elképzelhető, de szerintem az sem kizárt, hogy már az öreg Halici is jelentős könyvtárat gyűjtött össze. A fent említett Melanchton- és Keresztúri-mű bizonyíthatóan az ő szerze­ ménye. 3 9 Ezt csak a megmaradt kötetek possessor-bejegyzéseinek átvizsgálása után deríthetjük ki megnyugtatóan. Elképzelhetőnek tartom, hogy az öreg Halici a gyulafehérvári iskola hallgatója lehetett, netán Keresztúri, Alsted és Bistereld tanítványa, és valamelyest megtanulhatott görögül és héberül, így közreműködött az Újszövetség és a Zsoltároskönyv fordításában. Ő 1630-ban, amikor a fenti három professzor megkezdte gyulafehérvári működését, 15 éves, tehát könnyen elképzelhető a teológiai fakultás diákjaként. Aromán irodalomtörténészek szerint komoly teológiai műveltsége volt az öreg Haliéinak és húsz éven át a karánsebesi kálvinista iskola vezetője volt.4 0 Halici közreműködése mellett szól az az érv is, hogy az Újszövetségben csak a Karánsebes és Lúgos környéki román nyelvjá­ rásrajellemző regionalizmusok vannak. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a gyula­ fehérvári kollégium tanárai közül nemcsak Keresztúri nem idegenkedett a román nyelv tanításától, hanem Bisterfeld sem: 1650-ben, mikor szóba került, hogy Rá­ kóczi Zsigmond feleségül veszi Vasile Lupu moldvai vajda lányát, a húzódozó Zsigmondot így biztatta: „A vallás, erkölcsök, ruházat s több effélék reformálása nagyságod eszélyességére lesz bízva. Ha szépen, okosan bánik vele, meg lesz minden, ha hidegen és éretlenül, barátait is elijeszti. Bizony jól tenné nagyságod, ha megtanulna oláhul." 4 1 Protestáns és nem protestáns vonások Az tény, hogy az Erdélyben megjelent román katekizmusokkal ellentétben (ezek­ kel vitázva teremtette meg Varlaam, moldvai metropolita a görögkeleti román hitvita-irodalmat) az Újszövetség-fordítást teljes mértékben elfogadta a Kárpáto- 3 8 VISKOLCZ Noémi: Johann Heinrich Bisterfeld (1605-1655) bibliográfia. A Bisterfeld-könyvtár. Budapest-Szeged, OSZK-Scriptum Kft, 2003. 76-77. (A Kárpát-Medence Újkori Könyvtárai VI.) 3 9 Ezt a possessor-bejegyzések tanúsítják. E két könyv jelenleg az Erdélyi Református Egyház­ kerület Kolozsvári Gyűjtőlevéltárában (Melanchton), valamint a Kolozsvári Református Teológiai Fakultás Könyvtárában, RMK, 257 (Keresztúri) található. 4 0 Doru RADOSAV: Culturá si umanism in Bánat. Secolul XVII. Editura de Vest, Timisoara, 2003. 146. 4 1 Bisterfeld levele Rákóczi Zsigmondhoz, 1650. március 25. In: SZILÁGYI Sándor, Herceg Rákóczi Zsigmond levelezése. Történelmi Tár, 1888. 298. A levelet Szilágyi Sándor fordításában idézem: SZILÁGYI Sándor: Felső-vadászi Rákóczi Zsigmond. Budapest, 1886. 115. (Magyar Törté­ neti Életrajzok.) Vö. még JANCSÓ: /. m., 539. kon túli román egyház. Különleges presztízsét az is jelzi, hogy szövegét minimá­ lis változtatásokkal vette át az 1688-ban kiadott első teljes román bibliafordítás, az úgynevezett Bukaresti Biblia, annak ellenére, hogy az par excellence pravosz­ láv kiadvány. De forrásként használta 1703-ban Antim Ivireanul is Újszövetség­ fordításában.4 2 Az Újszövetség politikai tartalmú protestáns vonásait Miskolczy Ambrus egye­ nesen forradalmiaknak nevezte.43 Elsősorban azért, mert amikor Simion §tefan a reformáció közhelyét átvéve az I. Rákóczi Györgyhöz írt előszóban a fejede­ lemnek az alattvalók iránti felelősségéről és kötelességéről értekezett, olyat tett, amit románul ebben az időben senki sem mert leírni a Kárpátokon túl. Ezek a mon­ datok minden bizonnyal nemcsak Rákóczihoz, hanem leginkább a moldvai és a havaselvi vajdához szóltak. „A földi urakat és királyokat, kegyes uram, Isten rendelte a földre az O szentségének képében, és velük nevét egyesítette (81. zsol­ tár), mondván: istenei és pásztorai vagytok Isten embereinek, ezért azokról szá­ mot kell adnotok, és vigyáznotok kell rájuk. Mert Isten nem a királyokért te­ remtette az embereket, hanem a királyokat és az urakat rendelte az emberekért. Amikor Isten azt parancsolja a királyoknak és a fejedelmeknek, hogy őrizzék az uralmuk alá adott embereket, nemcsak azt mondja, hogy törvényt és igazságot tegyenek, és hogy az ellenségtől védelmezzék, hogy gondot viseljenek és kö­ nyörüljenek a szegényeken, az özvegyeken, hogy a gonoszokat és istenteleneket megbüntessék, hanem sokkal inkább ezt a tisztséget bízta rájuk: gondoskodjanak, hogy a hatalmuk alá adott embereknek legyen lelki ételük és italuk "AA A z érthető, hogy 1988-ban az Újszövetség kritikai újrakiadásakor, Ceau§escu rémuralmának teljében senki sem merte Simion §tefan szavait idézni. Érdekes viszont a ké­ sőbbi recepciója is. Ana Dumitran szerint, aki a legalaposabb monográfiát írta 2004-ben a román reformációról, a gyulafehérvári vladika a szerződés-elméletet vezette be szavaival a román kultúrába.4 5 Ez talán így túlzás, mert nem világos, ki szerződik kivel: az Isten a fejedelemmel, hogy az vigyázzon alattvalóira, vagy a fejedelem az alattvalókkal, hogy vigyáz rájuk. Szerintem nem annyira szerződés­ ről, mint inkább a fejedelmi hatalom, végső soron a despotizmus korlátozásáról van itt szó. A z is valószínű, hogy nemcsak a fejedelmek felelősségét feszegette itt Simion §tefan, hanem az egyházi vezetőkét is, hisz épp Ana Dumitran mutatta ki, hogy szinte mellbevágó az a közöny, amivel a Kárpátokon túli egyházi zsinatok viseltettek a joghatóságuk alá tartozó klérus és a hívek lelki és mindennapi élete 4 2 PÁCURARIU: Istoria, i. m., 65. 4 3 MISKOLCZY: Határjárás, i. m., 39. 44 Noul Testament, i. m., 111. Magyarul Juhász István és Miskolczy Ambrus fordításában idé­ zem: JUHÁSZ: /. m., 209; MISKOLCZY Ambrus: Eszmék és téveszmék. Kritikai esszék a román múlt és jelen vitás kérdéseit tárgyaló könyvekről. Bereményi Könyvkiadó-ELTE BTK Román Filológiai Tanszék, 1994.79. (Disputa) 4 5 Ana DUMITRAN: Religie ortodoxa - religie reformatá. Ipostazele ale identitási confesionale a románilor din Transilvania in secolelle XVI-XVII. Editura Nereamia Napoeae-Cristian Matos, Cluj-Napoca, 2004. 206-207. iránt.46 Épp ezért úgy vélem, hogy az előszót ugyan I. Rákóczi Györgyhöz címezte Simion §tefan, de nem biztos, hogy ő az igazi megszólított. Elsősorban azért, mert románul íródott, ráadásul cirill betűkkel. Azaz, ha Simion §tefan az uralko­ dónak az alattvalók iránti felelősségét feszegette, azzal szerintem elsősorban nem Rákóczinak akart üzenni: egyrészt azért, mert valóban közhely és sok bibliafordí­ tás előszavában felbukkan, másrészt, mert Rákócziék nagy valószínűséggel nem is értették. Minden bizonnyal inkább a román olvasóközönségnek, elsősorban is a moldvai és a havasalföldi politikai és egyházi vezetőknek akart üzenni vele. Már csak azért is, mert Rákóczi az előszóban olyan uralkodóként jelenik meg, aki en­ nek a kötelességének eleget tesz. Simion §tefan igazi laudációt mond a fejedelem­ ről, akit a Dáviddal kezdődő szent királyok közé sorol: „Felséged nemcsak hogy e szent királyok nyomdokain jár, megvédi az országot az irigyektől, és igazsággal ítélkezik gazdagok és szegények felett, hanem arra van legnagyobb gondja, hogy Isten igéje országának minden nyelvén dicsőségesen hirdettessék. Ezért Felséged költségeket nem kímélve minden évben tudós deákokat küld külhoni országokba, hogy ott Isten igéjét zsidó és görög nyelvből tanulmányozzák, majd hazatérve az itthoniaknak hirdessék azt. [...] Ezért Felséged látván, hogy nekünk románoknak, kik Felséged országában vagyunk, sem az O- sem az Újszövetség nincs meg a mi nyelvünkön teljes egészében, kegyelmes királyként megparancsoltad nekem, hogy pópáim között keressek tudós papokat és bölcs embereket, akik le tudják fordítani görög, szláv és latin nyelvből az Újszövetséget. Parancsodnak engedel­ meskedtem is, te pedig ismét megkönyörültél rajtunk, és hogy nyomdánk is le­ gyen, idegen mestereket hozattál, akiknek saját kincstáradból rendeltél fizetést."47 A csekély számú román olvasóközönségnek szóló üzenet lényege tehát nem más, mint a fejedelmi hatalom iránti lojalitás hangoztatása: lám olyan uralkodónk van, aki gondoskodik rólunk, erdélyi románokról is, ezzel szemben a Kárpátokon túli egyházi és politikai vezetők ezt nem teszik meg. A Simion §tefan előszavából kiolvasható Rákóczi iránti lojalitás nyomban szemet is szúrt a román egyház- és irodalomtörténészek egy részének, akik a X X . századi ortodox nacionalizmus ideológiai arzenálját anakronisztikusán visszavetítve a XVIII. századba, azt a kö­ vetkeztetést vonták le, hogy egy igazi „ortodox" román nem írhat ilyen előszót, ezért azt valójában Csulai György írta meg előbb magyarul, majd azt fordították le később románra. 4 8 Mindemellett Simion §tefan előszava sok tekintetben Sylvester János, vala­ mint Heltai Gáspár 1561-ben készült Újszövetség-fordításainak előszavaira hajaz, íme Sylvester ajánlásából a szóbanforgó részlet: „a keresztény vallás védelme és terjesztése leginkább a keresztény uralkodók feladata, hisz mind a pogány, mind a keresztény szerzők alattvalóik pásztorának és atyjának nevezik őket. Mikeás próféta az eljövendő Krisztust pásztor elnevezéssel illeti, nyíltan azt tanítva, hogy 4 6 DUMITRAN: / m., 207. 47 Noui Testament, i.m., 112-113. 4 8 Mircea PÁCURARIU: Mitropolitul Simion §tefan, slujitor al bisericii si alpoporului román. In: Noui Testament, i. m., 63. a keresztény fejedelmek kötelessége őrizni és táplálni alattvalóiknak nemcsak testét, hanem lelkét is, és így követni Krisztus urunkat."49 Vagy Heltainál, aki egyébként a Sylvester Újszövetségének kiadását támogató Nádasdy Tamás húgá­ nak, Nádasdy Annának ajánlotta saját kiadványát, és az ajánlásban ugyanarra a zsoltárra (81) hivatkozott, mint Simion §tefan: „Ezért mondja Szent Pál: amely fejedelemségek vadnak, Istentől vadnak. Ismeg: aki ellene áll a fejedelemségnek, Istennek rendelésének áll ellene. [...] Miérthogy ez így vagyon, nyilván szükség, hogy a fő személyek meggondolják és eszekbe vegyék az ő tisztek mivoltát. Mert nem arra vadnak felmagasztalva, hogy csak e világi pompásságot űzzék, testi gyönyörűségben éljenek, tobzódjanak, hanem mint Szent Dávid mondja, hogy fő szertartásban és rendelésben tartsák a községet, az alatta valókkal dicsérjék és fel­ magasztalják az urat."50 Megvan még ugyanez a motívum a Gönci György által kiadott debreceni Újszövetség-fordításban is (1586, fordító Félegyházi Tamás): „Isten mind az fejedelmeket és országokat azért rendelte, hogy az ő szárny ok és birodalmok alatt az szegény tanítók által építse az ő lelki országát, kinek az fe­ jedelmek jó dajkái és patrónusai legyenek."51 Gönci azonban Simion §tefantól eltérően arra panaszkodik, hogy a fejedelmek nem tesznek eleget ennek az isteni parancsnak. Ilyen kritikai hang Simion §tefan esetében elképzelhetetlen.5 2 Van még egy azonosság Sylvester és Simion §tefan előszava között. Még­ pedig az, hogy mindketten összekötik az uralkodók (a nagyok) és alattvalók (a kicsinyek) közti viszony elemzését a nyelvkérdéssel. A két elmélet között ugyanakkor óriási is a különbség, amely egyben jelzi a magyarországi és erdélyi helyzet különbségét is, valamint a román egyház és irodalmi nyelv sajátos voltát nemcsak Erdélyben, hanem a Kárpátokon túl is. Sylvester arról ír, hogy egyrészt azért ajánlotta művét Miksának és Ferdinándnak, mert anyjuk magyar származású volt, másrészt viszont azért (és ez a fontosabb számunkra), mert az uralkodónak ismernie kell alattvalói nyelvét: „Sokat számít ugyanis, mind az uralkodó, mind az alattvalók számára, ha az, aki parancsol, alattvalóinak nyelvét ismeri."5 3 Syl­ vester koncepciója teljesen összhangban van a magyaroszági helyzettel. Péter Katalin mutatta ki ugyanis, hogy Magyarországon a hatalmat gyakorló réteg, va­ lamint az alattvalók nyelve nem különült el oly módon, mint Nyugat-Európában, vagy akár a román vajdaságokban. E feltűnő jelenség magyarázatát Péter Katalin sem találta még meg, de úgy tűnik, hogy a magyarországi előkelők nemhogy nem 4 9 A magyar bibliafordítások előszavait a Zvara Edina által kiadott válogatás alapján idézem: ZVARA: /. m„ 48. 5 0 ZVARA: /. m., 124. 5 1 ZVARA: /. m., 150. 5 2 „Az fejedelmeknek, uraknak, nemeseknek és az községnek az Isten tisztességére és az ő anya­ szentegyházára kevés gondjok vagyon, és az lelkieknek keresésére az külső szorgalmatosság miatt nem fölöttébb igyeköznek." (ZVARA: /. m., 151.) 5 3 A második kiadás nyomdásza, Stainhofer Gáspár ajánlásában is visszaköszön ez az érvelés. Lásd: ZVARA: /. m., 48, 65. Sylvester nyelvkoncepciójáról lásd: BARTÓK István: „Nem egyéb, hanem magyar poézis, " Sylvester János nyelv*- és irodalomszemlélete európai és magyar Összefüggések­ ben. Universitas Könyvkiadó, Budapest, 2007. (Irodalomtudomány és Kritika - Klasszikusok) szóltak bele alattvalóik nyelvi életébe, de még alkalmazkodtak is hozzá. Egyéb okok mellett nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy Keresztúri Pál románra oktatta tanítványait. 5 4 Számos adat van arra, hogy a nemesek és a főrangúak tanulták meg jobbágyaik nyelvét és nem fordítva. Sylvester és Stainhofer Gáspár tehát valójában csak már a Magyarországon meglévő helyzetet regisztrálta, bibliai sze­ mélyekkel és ókori auktorokkal alátámasztva elméletüket, miszerint a több nyelv ismerete, ahogy az apostoloknak hasznukra vált hivatásuk gyakorlásában, úgy a fejedelmeknek is hasznukra válik uralmuk megszilárdításában: „Felségednek nagy örömet okoz különböző idegen nyelvek megismerése; ebben Mithridatész pontusi királyt követi és más tekintélyes uralkodókat, akik különböző idegen nyelvek ismeretével nagy dicsőséget, elismerést és megbecsülést szerzettek ma­ guknak. S bizony méltán. Pál, Isten választottja hálát adott Istennek, hogy nyelv­ ismeretével a többieket megelőzte. Tudta ugyanis, hogy a nyelvismeret adománya nagy hasznára és segítségére volt az apostoli hivatás teljesítésében."5 5 A gyulafehérvári román Újszövetség előszavában található passzus a nyelv­ kérdésről azonban merőben más problémát állít előtérbe. Persze, nehéz is lett volna Simion §tefannak a román nyelv ismeretének hasznosságára figyelmez­ tetnie a fejedelmet, hiszen a Kárpátokon túli román egyházi elöljárók tiltották a román nyelv használatát, és Erdélyben épp a fejedelmek, valamint a protestáns egyházi elöljárók követelték meg a román papoktól az anyanyelv alkalmazását az egyházi szertartások során. Ezért Simion §tefant nem annyira az uralkodó és az alattvalók közti nyelvi viszony érdekelte, hanem az egységes román iro­ dalmi nyelv hiánya: „Még arra kérünk, vegyétek emlékezetetekbe, hogy a romá­ nok valamennyi országokban nem egyformán beszélnek, még egy országban sem egyféleképpen. Ezért nehezen írhat valaki úgy, hogy mindenki megértse, egyazon dolgot egyesek egyféleképpen, mások másféleképpen mondanak, vagy a korsót, vagy a köntöst, vagy sok mást nem egyféleképpen neveznek. Jól tudjuk, hogy a szavaknak olyanoknak kell lenniük, mint a pénzeknek, hogy azok a jó pénzek, amelyek minden országban forognak, ilyenek a szavak is, azok jók, amelyeket mindenki megért; mi éppen ezért arra törekedtünk, amennyire erőnkből tellett, olyanformán fordítsunk, hogy mindenki megértse, ha pedig nem mindenki érti meg, nem a mi hibánk, hanem annak a hibája, aki a románokat különböző orszá- 5 4 PÉTER Katalin: A reformáció: kényszer vagy választás? Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004. 23-24. (Európai Iskola) Román vonatkozásban elég csak a rumán szóra hivatkozni, mely a jobbágynál is alacsonyabb, félig rabszolgasorban lévő társadalmi csoportot jelölt még a XVII- XVIII. században is, elsősorban Havasalföldön. Természetesen azonban nemcsak társadalmi stá­ tuszt, hanem etnikumot és nyelvet is jelentett. Nos, mindez azzal magyarázható, hogy a középkori román államalakulatok megjelenésekor, a XIV században az uralkodó réteg, a szláv eredetű szóval jelölt bojárság nem románul, hanem vagy a szláv valamelyik változatát - ószláv, bolgár vagy akár a kun nyelvet beszélte. Az első havasalföldi uralkodó dinasztia, például a Basarabok, kunok voltak. Minderről lásd: Constantin GIURESCU: Despre boierisi despre rumáni. Ed. de Dinu C. GRJRESCU. Compania, Bucure§ti, 2008; Vasile ARVINTE: Román, románesc, Románia. Studiu filologic. Editura §tiintificá sj Enciclopedicá, Bucure§ti, 1983; Neagu DJUVARA: Thocomerius - Negru Vodá. Un voievod de origine cumaná la inceputul Járii Románesti. Humanitás, Bucure§ti, 2007. 2 75-77. 5 5 ZVARA: /. m., 65-66. (Ez a rész az 1574. évi második, bécsi kiadás előszavából való.) gokban szétszórta, úgy, hogy jelkeveredtek szavaik más nyelvekkel, így nem be­ szélnek egyformán." 5 6 Ez a probléma, tudtommal a korabeli magyar irodalomban nem merült fel ilyen élesen. Az, hogy a Simion §tefan által felvetett kérdés oly nagy karriert futott be a későbbiekben a román szakirodalomban, jelzi: többről van itt szó, mint az egységes román irodalmi nyelv hiányáról. Miskolczy Ambrus szerint „az idézett rész eszmetörténeti érdekessége abban rejlik, hogy a filológiai forradalom igénye valamiféle kozmikus lázadásba csapott át." 5 7 Kétségkívül le­ het úgy értelmezni e szövegrészt, hogy abban benne van a felelősség kérdése is. K i a hibás azért, hogy a románok nem egy nyelvet beszélnek, azaz nincs egységes irodalmi nyelv? Talán a fejedelem? A hatalmasok? De hát láttuk, hogy Rákó­ cziról csupa elismerő, sőt dicsérő szavakkal emlékezik meg Simion §tefan, épp azt hangsúlyozva, hogy az Istentől rendelt feladatot (az alattvalók lelki életének gondozása anyanyelvükön) mintaszerűen teljesítette. De hát akkor kit terhel a fe­ lelősség? Azokat, akik a románokat különböző országokban szétszórták. Ezeket azonban Simion §tefan nem nevezte meg. Nem tudom, egyáltalán szándékában állt-e konkrét személyt megnevezni. Mindenesetre e koncepcióban, ha halványan is, de benne rejlik az a gondolatmenet, amelyet majd 150 év után á Supplex Libel- lus szerzői is magukévá tesznek: ki a hibás az erdélyi románok sanyarú sorsáért? A válasz: az idők igazságtalansága, injuria temporum. Persze, nem tudom, meny­ nyire beszélhetünk a gyulafehérvári Újszövetség esetében kozmikus lázadásról. Netán arra gondolt Miskolczy Ambrus, hogy Simion §tefan nem a sors igaz­ ságtalanságát, hanem egyenesen Istent tenné felelőssé az egységes román nyelv hiányáért? Nem igazán hiszem. Egyszerűen arról van szó, hogy Simion §tefan olyan Újszövetséget szeretett volna kiadni, melyet minden román megért. Ez azt jelenti, hogy valóban felmerült benne az egységes román nyelv, kultúra és egyház iránti igény. A nyelvi heterogenitás ugyanis kulturális, politikai és nem utolsó­ sorban vallási-egyházi heterogenitást is hordozott magában. Most csak ez utób­ biról szólva, arról van szó, hogy Erdélyben a román görögkeleti egyház sokkal fogékonyabb volt a reformáció tanaira, mint a Kárpátokon túli román egyházak. De még ez utóbbiak sem voltak egységesek: Havasalföldön ugyanis nincs olyan egyértelmű elutasítás a reformáció irányába, habár még a XVII . század végén is Dositei, jeruzsálemi pátriárka, valamint Teodosie havasalföldi (a korabeli ro­ mán szóhasználatban Magyar-oláhország - Ungrovlahiei) érsek arra buzdították a pópákat, hogy ne románul, hanem ó-egyházi szláv nyelven végezzék a szer­ tartást.5 8 Ennek ellenére számos adat van arra, hogy az erdélyi román reformáció irodalmi termékei eljutottak Havasalföldre, és valamilyen hatást ki is fejtettek ott. Varlaam például annak az Udri§te Násturel (1596-1658) havasalföldi ó-egyházi szláv nyelven írogató főrangú bojárnak a könyvtárában bukkant rá a gyulafehér­ vári román kálvinista kátéra, aki Kempis Tamás Imitatio Christijét is lefordíotta 56 Noul Testament, i. m., 116. A román szöveget Miskolczy Ambrus fordításában idézem: (MISKOLCZY: Eszmék, i. m., 80-81.) 5 7 MISKOLCZY: Eszmék, i. m., 82. 5 8 Alexandru NICULESCU: Ortodoxie si reformá. Vatra, 2001. 5-6. sz. 68. ó-egyházi szláv nyelvre, és ki is adta 1647-ben a dealui kolostor nyomdájában. Nemcsak ez tanúskodik azonban a havaselvieknek a reformáció és a katoliciz­ mus iránti toleranciájáról, hanem az is, hogy, mint már említettem, az 1688. évi Bukaresti Biblia minimális változtatásokkal egy az egyben átvette a gyulafehér­ vári Újszövetség szövegét. A Bukaresti Biblia létrejöttében fontos szerepe volt Gonstantin Cantacuzino (1640-1716) asztalnoknak (román szóhasználatban sto- linc), aki történetíró lévén, jól ismerte a magyar és erdélyi történeti irodalmat (például Bonfini és Heltai Gáspár műveit). A z ifjú Constantin Cantacuzinónak 1655-1658 között Brassóban az evangélikus Martin Albrich (1630-1694) volt a tanítómestere. A z ifjú tanítványnak Albrich aDisputatio theologica de invocati- onesanctorum (Brassó, 1655) című művét adományozta. ADisputatio theologica valójában evangélikus teológiai vizsgatételeket tartalmazott. Albrich nemcsak Cantacuzinónak ajándékozta, hanem egyenesen ifjú tanítványának is ajánlotta. Az ajánlásból kiderül, hogy Cantacuzino juttatta el Albrichhoz „egy bizonyos jeruzsálemi érsek" levelét is, Albrich erre szánta válaszként a szentek segítségül hívásáról szóló téziseit, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Cantacuzinót meg­ nyerje az evangélikus hitnek.59 Albrich terve természetesen nem sikerült, de a Cantacuzino család a XVII . század második felében is szoros kapcsolatokat ápolt az erdélyi magyar arisztokráciával. 1667-ben még az is felmerült, hogy Bethlen Miklós Drághici Cantacuzino (Constantin Cantacuzino testvére) leányát veszi feleségül.6 0 Constantin Cantacuzino mintegy négyszáz kötetes könyvtárá­ ban a sok magyar vonatkozású anyag között a magyar reformáció irodalmának számos alapműve megtalálható: I. Apafi Mihály Wendelinus-fordítása A keresz­ tény isteni tudományról, 1674; Bornemisza Péter, Harmadik része az evangéliu­ mokból való [...] tanúságoknak, 1575, Prédikációk 1584; Lorántffy Zsuzsanna, Moses és a próféták, 1641; Sélyei Balog István, Uti társ, 1657; Szathmárnémeti Mihály, A négy evangélisták szerint való dominica, 1675. Kecskeméti Alexics Já1- nos Az Dániel próféta könyvének [...] magyarázatja című könyvében egy magyar nyelvű bejegyzés is található, amely Corneliu Dima-Drágan szerint Cantacuzino^ tói származik. Dima-Drágannak nem sikerült azonosítania a szóban forgó szöve­ get (Oh, ha szárnyaim lehetnének, mint a galamb, ha repülhetnék. En elrepülnek messze földre el mennek e nipek közzül, pusztát keresnek ezentúl ahol nyugoddal- mom lehetne), mely Szenci Molnár Albert 55. zsoltárának negyedik strófája. Ha Dima-Drágannak lehet hinni abban, hogy ez a magyar nyelvű bejegyzés Cantacu- zino-autográf, akkor az asztalnok tulajdonában egy Szenei-féle zsoltároskönyv­ nek is kellett lennie. Ez egyben azt is bizonyítaná, hogy Cantacuzino kiválóan tudott magyarul, hisz a bejegyzés pontosan követi Szenci szövegét. Amíg nem 5 9 RMNy III, 2569; Corneliu DIMA-DRÁGAN: Biblioteca unui umanist román Constantin Can­ tacuzino stolnicul. Cuvánt inainte de Virgil CÁNDEA. Comitetul de Stat pentru Culturá si Artá, Bu- curesti, 1967. 202. 6 0 BETHLEN: i. m., 225. sikerül kideríteni a könyv előző tulajdonosait, akiktől esetleg származhatna a be­ jegyzés, addig el kell fogadnunk Dima-Drágan véleményét. 6 1 Moldvában viszont merev elutasítás volt a válasz a protestáns kezdeményezé­ sekre. A már említett Varlaam (megh. 1657) moldvai metropolita 1645-ben nyom­ tatásban is megjelentette a román kálvinista káté ellen írt vitairatát, immár romá­ nul (Ráspunsul ímpotriva catihismu§ului calvinesc). Néhány évvel előtte Petru Moghilá (Movilá) kijevi metropolita, magyarosan Moghilász Péter (1596-1646) latinul írta meg teológiai főművét (Ortodoxa confessio ftdei catholica et apostolica ecclesiae orientális), melyben nemcsak a katolikus és a protestáns hitelvekkel, hanem a volt konstantinápolyi pátriárka, Kyri l l Lukarisz tételeivel is szembe­ szállt. Moghilá művét két zsinat is megvitatta és jóváhagyta: 1640-ben Kijevben, 1642-ben, pedig Jászvásárban, Moldva fővárosában.6 2 A reformációnak a hatalmasok felelősségét firtató politikai közhelye mellett másik protestáns vonása a gyulafehérvári Újszövetségnek a sola fide elv hang­ súlyozása, mely két helyen is előfordul. Először a Pál apostol leveleihez írt bevezetőben: „Hogy megtanítsa a bűnös embert, hogy Isten előtt csak a hit által igazul meg, a hitben, amely Jézus Krisztusban van. Es így igazul meg az ember, csak Isten kegyelméből, nem cselekedetei helyességéből, bár úgy illik, jó csele­ kedeteket tegyünk, melyek nélkül nincs igaz hit, mint azt Jakab levele mondja, 2. rész, 17. vers. Amit azért mond, mert csak hit által igazulunk, mert az igaz hit a keresztény ember keze, amellyel megfoghatja Krisztust. De a jó cselekede­ tek a hit gyümölcsei, amelyeket felebarátainknak nyújtunk. E könyvben írt szavak lényege röviden ez: a zsidók és a pogányok mind bűnösök és együtt igazulnak meg cselekedetek nélkül, a Krisztusba vetett hittel az élet személyéhez és a fele­ barátok szeretetéhez térve, Krisztus kegyelmével." 6 3 Aztán újból előkerül a Jakab apostol leveléhez írt bevezetőben is. Nem véletlenül ez az egyik legterjedelme­ sebb előszó a huszonhárom közül. Jakab apostol levele ugyanis ellentmond a sola fide elvének (Jakab 2, 24), amikor azt állítja, hogy „cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből." A gyulafehérvári Újszövetség már csak azáltal, hogy nem hagyja szó nélkül ezt a helyet, bizonyságot tesz a sola fide elv mellett: „sokan kétségbe vonják ennek a könyvnek a hitelét, először is azért, mert ebben a könyvben az íratik, hogy a bűnös ember jó cselekedetek és nem csak hit által igazul meg, mint az egyeseknek tűnik. Jakab, 2, 24. Ez a tanítás egyeseknek Pál apostol ellen szólónak tűnik, aki azt tanítja könyveiben, hogy a bűnös ember csak hitéből üdvözül Isten előtt, jó cselekedetek nélkül Róm, 3, 28; Galat, 2,16. 6 1 Minderről lásd: Biblioteca unni umanist, L m.t 156, 203, 209, 222-223, 227; RMKT, XVII/6, 136. 6 2 Minderről lásd: NICULESCU: L m.t 70-71; Maria CRÁCIUN: Protestantism si orotodoxie in Mol­ dova secotului alXVI-lea. Fundafia Ceíe trei Crisuri, Presa Universitará Clujaná, Cluj-Napoca, 1996. (Universitatea Babe§~Bolyai, Teze de Doctorat 1). Petra Moghilá művét magyarra is lefordította és ki is adta Miskolczi István 1791-ben Pesten: Igaz vallástétele a napkeleti, közönséges apostoli eklézsiának. Lásd még: JUHÁSZ: i. m., 182-183. 63 Noui Testament, L m., 409. A szöveget Miskolczy Ambrus fordításában idézem: MISKOLCZY: Határjárás, i. m., 44. Ezért még a szent könyvek közül is ki akarták iktatni Jakab könyvét." 6 4 A Jakab apostol levele körüli vitát nem kisebb személyiség, mint Luther Márton indította meg (Vorrede zum Jakobusbrief, 1522), „szalma-levélnek" nevezvén azt, és azt állítván, hogy az nem apostoli írás, ezért ki kell venni a kánonból. Nem tudok arról, hogy Jakab apostol leveléről a korabeli erdélyi magyar egyházi írók komo­ lyan vitatkoztak volna, de szerintem a gyulafehérvári Újszövetség szerzője nem is nekik, hanem a román olvasóknak, és elsősorban Varlaam metropolitának szánta értekezését, aki a már említett vitairatában épp a sola fide elvet támadta leghe­ vesebben, a jócselekedetek mellett érvelve, és természetesen épp Jakab levelét hozva fel egyik legfőbb bizonyítékként.6 5 A Zsoltároskönyv fentebb már idézett előszó-részletéből nemcsak az olvasható ki, hogy a szerzők-fordítók egy része nem román volt, hanem a görögkeleti orto­ doxiát a protestantizmushoz közelíteni akaró igyekezetű is. Szerintem ez Geleji irénikus elképzeléseire megy vissza, aki a következőket írta egyik levelében a feje­ delemnek „Én a szenteknek és a képeknek tiszteletében és a szent léleknek szárma­ zásán kívül az igaz görög vallásban alig látok több különbséget a hitnek ágazataiban mitőllünk; hanem inkább mind csak a külső rendtartásokban és ceremóniákban va­ gyon a különbség, amelyeket ez semmivel egyébbel nem tud állatani, hanem csak az ecclesia szerzésével, mint a pápisták." 6 6 Geleji a vénasszonyos babonák ellen valóban harcolt, de a szentképeket például nem vetette le a román templomokban, csupán annyit írt elő a kondíciókban, hogy tiszteljék, de ne imádják azokat. Valljuk be: konkrét helyzetben nagyon sokféleképpen lehetett értelmezni, hogy meddig tart a tisztelet és honnan kezdődik az imádat. Találunk más Janus-arcú megoldásokat is a Zsoltároskönyv előszavában. így például, amikor a szentségekről szólnak, csak a protestánsok által elfogadott keresztségét és úrvacsorát említik meg a szer­ zők, a többi (a görögkeletiek által is elfogadott) ötöt már nem sorolják fel, de ó-egy­ házi szláv nyelven hozzáteszik: stb. „Ahogy a szentségekről is, amilyen a kereszt­ ség és az úrvacsora iprocae, is beszélnünk kell, valamint azok hasznáról." 6 7 A Zsoltároskönyvben a protestáns hatás elsősorban a zsoltárok krisztianizálá- sában nyilvánul meg. Ennek a korabeli Erdélyben Alsted volt az egyik fő teore­ tikusa, aki az egyetemes reformáció szolgálatába állította a zsoltárokat, és első­ sorban a zsidókat és az unitáriusokat szerette volna meggyőzni Krisztus öröktől fogva való létezéséről, ami egyben Krisztus istenségét is jelentette.68 A z örök 64 Noul Testament, i. m.,364. 6 5 V A R L A A M : Opere. Ráspunsul ímpotriva catihismusului calvinesc [1642]. Ed. criticá de Mirela TEODORESCU. Editura Minerva, Bucuresti, 1984. 198, 200-201, 211, 212-213. 6 6 Geleji Katona István levele a fejedelemnek 1640. szeptember 24. In: ÖTVÖS: /. m., 215. Geleji irénizmusáról legutóbb lásd: HELTAI János: Alvinczi Péter és a heidelbergi peregrinusok. Balassi Kiadó, Budapest, 1994. 155-175. (Humanizmus és Reformáció 21.); Uő: Geleji Katona István mint udvari prédikátor. In: Mezőváros, reformáció és irodalom. Szerk. SZABÓ András. Universitas Könyv­ kiadó, Budapest, 2005. 153-156; Uő: Műfajok és művek a XVII. század magyarországi könyvkiadá­ sában (1601-1655). OSZK-Universitas Kiadó, Budapest, 2008. 42-43. (Res Libraria II.) 67 Psaltirea, i. m.,75. 6 8 Johann Heinrich ALSTED: Prodromus religionis triumphantis. Gyulafehérvár, 1641. Lásd fő­ ként az V. könyv 13. fejezet: De existentia Christi ab aeterno. Alsted zsoltárkoncepciójáról lásd: dilemmát talán Dávid Ferenc fogalmazta meg legtalálóbban az 1570. november 29-én Iacobus Palaeologusnak írt levelében: „Ha ugyanis Krisztus az Atyának benne lakozó istensége miatt isten, nem tudom belátni, hogy miért nem egy isten a Fiú az Atyával, és ha egy, akkor miért nem örök és végtelen - mondom én - az istenség tekintetében. Ha pedig azt állítjuk, hogy ez az ember isten, akkor hogyan nem lesz belőle egy teremtett, alkotott, sőt újsütetű isten?"69 A Zsoltáros­ könyv szerzői e tekintetben erőteljes kálvinista álláspontot képviselnek, ami azért különösen fontos, mert a zsoltárok krisztianizálásával nemcsak az unitáriusok, hanem a görögkeletiek sem értettek egyet. Ennek érzékeltetésére csak egyetlen példát hozok itt. A 2 ; zsoltár komoly viták témája volt már a korai keresztény­ ségtől. Legújabban Ács Pál értekezett erről. 7 0 A zsoltár 2. versét így fordítják a gyulafehérvári fordítók: „Státurá ínainte craii pámánte§ti, §i sá sfatuiescu domnii dempreuná ímpotriva Domnului §i ímpotriva Hristosului Sáu (zicánd)". 7 1 A Bu­ karesti Biblia szövegében viszont ez áll: „Státut-au aproape ímpáratii pámántului, §i boiarii s-au adunat íntr-un loc asupra Domnului §i asupra unsului Lui . " (Közel állván a föld császárai és bojárai, összegyűltek az Úr és az ő felkentje ellen.72) A bukaresti fordítók Krisztus nevét kiiktatták tehát a szövegből, így a felkent szó egyértelműen Dávidra vonatkozik csupán, ezzel dekrisztianizálva a zsoltárt. Egyébként a Bukaresti Biblia fordítóinak eljárásmódja teljesen összhangban van azzal, amit Bogáti Fazakas zsoltárátdolgozásai kapcsán Ács Pál ír: „Bogáti Far zakas történeti interpretációjában Isten Messiása, Felkentje - görög szóval krisz- thosz, vagyis Krisztus - Dávid király volt."7 3 A Zsoltároskönyv fordítóit azonban nem az egyetemes reformáció miatt érde­ kelték a zsoltárok krisztológiai vonatkozásai, hanem azért, mert a református hitval­ lás tanait le lehetett belőlük vezetni: „A zsoltárok haszna, hogy erősítik a keresztény hitet, mivel Krisztus és az apostolok sok bizonyságot hoznak fel a zsoltárokból az Újszövetségben [mondandóik igazolására.]".7 4 És ezt meg is teszik a fordítók, mert Krisztus kínszenvedése, halála és feltámadása mellett még a sola fide ere­ detét is a zsoltárokban vélik felfedezni: „Megint másutt Pál, mikor azt akarja megmutatni, hogy Isten előtt hit által igazulunk meg, Dávid szavait hozza elő SZENTPÉTERI Márton: Kálvinista zsoltár és az egyetemes reformáció. In: Miscellanea. Tanulmányok a régi magyar irodalomról. Szerk. SZENTPÉTERI Márton. Kijárat Kiadó, Budapest, 2001. 282-283. (JAK-Füzetek 114.) 6 9 Idézi Balázs Mihály. In: Földi és égi hitviták. Válogatás Jacobus Palaelogus munkáiból. Ford. NAGYILLÉS János, vál., előszó és jegyz. BALÁZS Mihály. A Dunánál Könyv- és Lapkiadó-Qui One Quint Könyvkiadó, Budapest-Kolozsvár, 2003. 7. 7 0 Ács Pál: „Én fiam vagy, Dávid... "A historikus értelmezés korlátai a 2. zsoltár unitárius for­ dításában. Irodalomtörténeti Közlemények, 2008. 5-6. sz. 633. 7 1 Ez egyébként Károlyi szövegének szó szerinti fordítása, olyannyira, hogy a Zsoltároskönyv fordítói még a zárójelet is kiteszik a mondván szó esetében: „Az földnek királyi összegyűlnek és az fejedelmek tanácsot tartanak az Úr ellen, és az ő Krisztusa ellen (ezt mondván)." 72 Biblia, adecá Dumnezeascá Scriptura. Ed. Facsimilá. Editura Institutului Biblic §i de Misiune al Bisericii Ortodoxé Románé, Bucure§ti, 1988. 382. 7 3 Ács, /. m., 634. 74 Psaltirea, i. m., 79. a 31-ik zsoltárból, 2. vers."75 Ezek után következik az Apostoli Hitvallás, a Tíz­ parancsolat levezetése a zsoltárokból, majd idézet Augustinustól és Nagy Szent Vazultól a zsoltárok hasznáról. Nos, a fentiek alapján úgy vélem, nem véletlen, hogy az erőteljesen protestáns szellemű Zsoltároskönyv a román irodalmi köztudatból több száz évig kiesett. Jellemző módon a 2001. évi kritikai díszkiadás elé írt előszavak sem tudnak iga­ zán érdemlegeset mondani róla. Érdekes természetesen a hangvétel megváltozása az 1988-ban újrakiadott Újszövetség előszavaihoz képest. Részben csoda, és rész­ ben tökéletesen érthető, hogy a Ceau§escu-féle diktatúra legborzalmasabb végnap­ jaiban, mikor Romániában a magyar bibliákat toalettpapírnak zúzták be, egyálta­ lán megjelenhetett egy ilyen reprezentatív kiadvány. Éz a korabeli román ortodox egyház és a kommunista vezetés sajátos viszonyából fakadt, melyet metaforiku­ sán talán az fejez ki legjobban, hogy ki mire használta az ortodox kolostorokat: a görög katolikus papok kény szerlakhelynek, a Securitate tisztjei és a fontosabb pártfunkcionáriusok hétvégi, ma úgy mondanánk, wellness-szállodáknak. 7 6 A z akkori gyulafehérvári püspök, Emilian az előszóban igazi dicshimnuszt írt Ceau- §escuról, de nyomban az 1989-es események után tisztára is mosta magát. A z Antall József miniszterelnöknek, valamint Göncz Árpád köztársasági elnöknek valamikor a 90-es évek elején ajándékozott Újszövetségben a következő dedi- kációt olvashatjuk: „Kérjük, vegyék figyelembe, hogy ezt a művet egy ateista rezsim alatt adtuk ki, mely olyan mondatok megfogalmazására kényszerített, me­ lyek nélkül nem jelenhetett volna meg ez a könyv [nyilván a Ceau§escuhoz szóló dicshimnuszról van szó]. A fiatalok 1989. évi karácsonyi áldozathozatala révén azonban a Jóisten megszabadított ettől az elnyomástól." (E két dedikált példány jelenleg az ELTE B T K Román Tanszékének könyvtárában van.) Emilian püspök előszava és dedikációja azonban nemcsak arról árulkodik, hogy miként látták saját helyzetüket a román ortodox egyház vezetői 1988-ban, majd 1989 decem­ bere után, hanem arról is, hogy miként láttatták a román reformáció helyzetét. Ugyanis nemcsak Emilian, hanem a többi szerző (Grigorie T, Marcu, Florica Dimitrescu, Eva Márza, Iacob Márza, de leginkább Mircea Pácurariu) is a refor­ mációt az erdélyi magyar fejedelmek erőszakos magyarosításaként tüntette fel, melynek, ahogyan Emilian Ceau?escunak, úgy Simion §tefanék a fejedelemnek is behódoltak. De természetesen, ahogy Emilian, úgy ők is csak látszólag (főleg amikor a Geleji-féle kondíciókat elfogadta), de csak azért, hogy ily módon az Újszövetséget népe nyelvén kiadhassa, melyet nem annyira fejedelmi parancsra, mint inkább a román nép felől érkező sürgető kérésnek engedelmeskedve adott ki. Ezek után már csak a sors fintora, hogy 1989 decembere után Emiliant (aki nem volt a Securitate ügynöke és/vagy tagja) nem Ceau?escu, hanem pártfogoltja és alárendeltje, az akkori vikárius, Andrei Andreicut buktatta meg. A vikáriusról vadabbnál vadabb elméletek láttak napvilágot (például, hogy 1989. december 20-án 75 Psaltirea, i. m., 81. 7 6 Minderről lásd: Romeo-Valentin MUSCÁ: Ortodoxia miorificá. Crestinismul valah de la gótul Ulfila la evreul Wurmbrand. Editura Pallas, Focsani, 2006. együtt utazott volna az épp kitörni készülő forradalom leverésére Kisinyovból Szebenbe repülő orosz-moldáviai kommandósokkal), de csak annyi biztos, hogy már 1983 óta a Securitate ügynöke volt, és ügybuzgalmában még a gyónási titkot is kifecsegte megbízóinak. Karrierje ezek után gyorsan ívelt felfelé: 1990 már­ ciusában Emilian helyébe gyulafehérvári püspökké nevezték ki, majd 1998-ban sikerült elérnie, hogy a gyulafehérvári ortodox püspökséget érseki rangra emel­ jék. (Természetesen azért Emiliant is kárpótolták: 1992-ben a Román Akadémia tagjává választották. 7 7) Mondanom sem kell, hogy 2001-ben az 1651. évi gyu­ lafehérvári zsoltároskönyv Andrei érsek védnökségével, támogatásával, sőt mi több, előszavával jelent meg. A kritikai díszkiadás előszavai néha még bosszantó semmitmondásuk ellenére is jelzik azt az örvendetes változást és kulturális sok­ színűséget, amely Romániában 1989 után megjelent. A z egyik előszó írója, Iacob Márza - aki egyébként az 1988. évi Újszövetség-kiadáshoz is írt egy előszót - szerint az erdélyi fejedelmek törekvéseit a románok megreformálása tekintetében nem nevezhetjük magyarosításnak. A románok reformációját a központi hatalom saját megerősítése érdekében akarta kihasználni, mivel rájött arra, hogy „a romá­ nok számszerűleg felülhaladják a kiváltságos nációkat, és fontos szerepet töltenek be az ország gazdasági és katonai életében."7 8 Ez így természetesen túlzás, de az már megfontolandó Márza elméletéből, hogy a központi hatalom saját érdekeinek megfelelően kezelte a román reformációt, csakhogy, amint fentebb már szóltam róla, nem annyira bel-, mint inkább külpolitikai szempontból: a cirill betűs, csak részlegesen reformált kiadványok megjelentetésének, valamint egyes esetekben a román vajdák püspökjelöltjeinek támogatása az erdélyi román papok jelöltjeivel szemben azt jelzik, hogy a fejedelmek a két román vajdasággal való kapcsolataik alakításában szerették volna felhasználni az erdélyi románok reformációját. Persze 2001-ben már a román reformáció nem csupán a magyarosító intranzi- gens fejedelmek és szuperintendensek, valamint a ravaszul alkalmazkodni tudó, népük érdekében színlelve behódoló román értelmiségiek létharca, hanem „dia­ lógus a klasszikus Európával," amely olyan „új típusú értelmiségieket" termel ki, „akik a reformáció és a barokk kulturális jegyeit hordozzák magukon." A refor­ máció tehát a román kultúra európai jellegét jelenti. Hangzatos kijelentés, csak épp nem tudjuk, mit is jelent valójában. Annak a divatnak a része, amely ma a román irodalomtörténet- és irodalomelmélet-írásban hódít, melyben az európai­ ság valamiféle esztétikai kategóriává nemesedik/Persze érthető a retorikai fogás: az EU-s csatlakozás előtt a román kultúra európai összetevőit kellett hangsúlyozni: ha korábban a reformáció mint valami fenyegető, a görögkeleti ortodoxiától ide­ gen, nyugat-európai kulturális befolyásnak minősült, melyet ráadásul magyar fe­ jedelmek erőltettek rá a román népre, most a reformáció a román ortodox kultú­ rában eleve meglévő, európaiságot jelentő igény lett. 7 7 Gábriel ANDREESCU: Pácatele arhiepiscopului Andrei Andreicu\. Ziua, 2007. octombrie 18. (nr. 4063); Sabina FATÁ—Ion ZUBASCU: Clericiise tem de dosare. Románia Liberá, 2006. november 15. 7 8 Iacob M Á R Z A : Dialóg cu Európa clasicá. In: Psaltirea, L m., 11-18. V A R G A B E R N A D E T T Keresztúri Pál Mennyei társalkodása és a Biblia Az utóbbi időben észrevehetően fellendült a hitélet történetére vonatkozó kutatás keretein belül a használati irodalom szövegtípusai iránti érdeklődés. Ennek meg­ felelően a nemzetközi kutatás1 irányával párhuzamosan a devóciós irodalom kora újkori szövegkorpuszának vizsgálatakor a hazai tudományos érdeklődés hom­ lokterébe is bekerültek az Erdei Klára által összefoglalóan „emocionális töltésű introvertált műfajoknak" 2 nevezett alakulatok.3 A z ehhez a műfajcsoportokhoz tartozó szövegek bemutatásakor természetesen nem feledkezhetünk meg a Biblia nyelvi jelenlétéről/hatásáról, hiszen a Biblia alapvető hitforrásként van jelen a re­ formáció kora óta, sőt még az azt megelőző vallásos mozgalmakban is. 4 A hit- 1 A teljesség igénye nélkül például: Meditation und Erinnerung in der frühen Neuzeit. Ed. KURZ Gerhard, Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht 2000.; Confessional Identity in East-Central Eurőpe. Eds. CRÁCIUN, Maria-GHiTTA, Ovidiu-MuRDOCK, Graeme, Adershot. Ashgate Publishing Cornpany 2002.; GARRETT, Cynthia: The Rhetoric of Supplication. Prayer Theory in Seventeenth-Century England. Renaissance Quarterly, 1993. 2.sz. 328-357. 2 ERDEI Klára: Pécsi Lukács: Szent Ágoston doctornac elmélkedő, magán beszellö, es napon­ kent való imadsagi. Irodalomtörténeti Közlemények 1990. 566. 3 Ismét a teljesség igénye nélkül: ERDEI Klára: Aufdem Wege zu sich selbst: die Meditation im 16. Jahrhundert: einefunktionsanalytische Gattungsbeschreibung. Wiesbaden, Harrassowitz, 1990.; Ecsedy Báthori István meditációi. Sajtó alá rend. ERDEI Klára, KEVEHÁZI Katalin. MTA Könyvtára- JATE, Budapest-Szeged, 1984.; TÜSKÉS Gábor: A XVII. századi elbeszélő egyházi irodalom európai kapcsolatai: Nádasi János. Universitas, Budapest, 1997.; GÁBOR Csilla: Kegyesség és (inter)kon- fesszió. In: Medgyesi Pál redivivus. Tanulmányok a 17. századi puritanizmusról. Szerk. FAZAKAS Gergely Tamás, GYŐRI L. János. Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár, Debrecen, 2008. 85-95.; GÁBOR Csilla: „Religiosa actio menüs." Meditációelmélet és meditációtípusok a kora újkorban Európában és Magyarországon. In: Devóciók, történelmek, identitások. Szerk. GÁBOR Csilla, Kolozsvár, Scientia, 2004. 8-60.; BARTÓK István: „Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és ír­ hatnánk. " Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1630-1700 között. Akadémiai-Universitas, Bu­ dapest, 1998.; F A Z A K A S Gergely Tamás: Vitéz Zsuzsanna kéziratos imádságos könyvének (1684) filológiai és retorikai elemzése. Könyv és Könyvtár, XXV. 2003. 39-63.; FAZAKAS Gergely Tamás: Panasz és vigasztalás Kemény János Gilead Balsamumában. A 17. századi magyar imádságiro­ dalom néhány műfaji jellegű kérdése. Könyv és Könyvtár, XXVI. 2004. 27-63.; FAZAKAS Gergely Tamás: TécsiJ. Miklós Lilium humilitatisának (1659) kiadás- és imádságtörténeti kérdései. Könyv és Könyvtár XXIX. 2007. 53-146.; O L Á H Szabolcs: Hitélmény és tanközlés. Bornemisza Péter gyü­ lekezeti énekhasználata. Debrecen, 2000. 4 HELTAI János: Műfajok és művek a XVII. századi magyarországi könyvkiadásban (1601-1655). OSZK-Universitas, Budapest, 2008. 35.; és „Luther ui. azt vallotta - és Betbüchlein 1522 könyvé­ ben ezt a nézetét teljesen ki is fejtette - hogy a lutheránus hívők első és legfőbb imakönyve a Biblia mélyítés (hitgyakorlás) szolgálatában álló használati irodalom körébe tartozó műfajok közvetítik a Biblia nyelvi és gondolati sémáit a legszélesebb közönség felé, hiszen a hívő személyes megszólításának és aktivizálásának igényéből fa­ kadóan ezek döntően anyanyelvűek.5 Az imádság- és elmélkedés-irodalomnak ez az anyanyelven való megnyilvánulási módja lehetővé tette új közönségrétegek elérését is: elsősorban a nőkét, akik közül feltehetőleg kevesen olvastak latinul. Ennek jegyében láthatjuk, hogy a XVII. század folyamán a különböző felekeze­ tek számára készült ima- és elmélkedőkönyvek ajánlásainak címzettjeiként egyre nagyobb számban jelennek meg főrangú asszonyok,6 ahogy a most vizsgálni kí­ vánt Mennyei társalkodás esetében például Báthori Zsófia. Ez a munka a maga 11 későbbi kiadásával 7 nagyban hozzájárult annak az idividuális kegyességnek a kialakításához, amely az abszolutikus állam alapértékeként jelent meg, ahol az uralkodói családok kegyességgyakorlása az alattvalóké számára szolgált minta­ ként,8 s rajta keresztül nemzedékek nyelvhasználatát befolyásolta. A szerzőről A mű szerzője Keresztúri Bíró Pál, akit Dienes Dénes monográfiája9 helyezett vissza a kutatás köztudatába, így itt elegendőnek látszik mindössze annyit meg­ jegyezni, hogy Keresztúri a Rákóczi-család udvari papja és a hercegek nevelője, a szelídség pedagógiájának (és a kérdve kifejtő tanítási módszernek) első magyaror­ szági képviselője volt. Nyomtatásban megmaradt életművét prédikációskötetek,1 0 legyen. Erasmus is a bibliai idézetekből szőtt Eiaculationesét azzal ajánlotta olvasóinak: „quod in ipsis verbis a spiritu sancto proditis lateat arcana quaedam energia spiritus.,, Luther ezért... imaszö­ vegeket nem írt, mert nem akarta, hogy formulák puszta elmondása által tartalmatlanná váljék az Istennel való beszéd... Innen az a biblikus tartalom, mely az első protestáns vigasztaló könyvekben található." THIENEMANN Tivadar: A XVI. és XVII. századi irodalmunk német eredetű művei. Iroda­ lomtörténeti Közlemények 1922. 75-76. 5 HELTAI 2008. 103. 6 Például: Kapi Anna, Pethe Rozália, Telegdy Borbála, Kenderesi Mária, Erdődy Zsuzsana, Nyáry Krisztina, Czobor Erzsébet, Lisztius Anna Rozina, Thurzó Anna, Homonnay Drugeth Mária, Károlyi Zsuzsanna, Échi Orsolya, Várdai Kata, Poppel Éva, Illésházy Kata és Báthori Zsófia. A fő­ rangú asszonyok körében felekezeti hovatartozástól függetlenül kezd tehát kialakulni egy újfajta olvasási kultúra, amelyhez egyúttal egy új szerepkör társul: a „kegyes imádkozó patrónáé", aki bár nem minden esetben finanszírozta maga a neve alatt megjelent kiadványok költségeit, de minden­ képpen gyakorló olvasója volt ezeknek. Abból, hogy már a XVII. században tendenciaként kezd ér­ vényesülni, hogy a nyomdász mecénás nélkül, a maga hasznára is kiadta ezeket a műveket, látható, hogy valóban „használt" és használható irodalommal van dolgunk. HELTAI 2008. 97. 7 Ld. 23. jegyzet. 8 GÁBOR 2004. 11. 9 DIENES Dénes: Keresztúri Bíró Pál (15947-1655). Sárospatak, 2001. 1 0 KERESZTÚRI Pál: Lelki legeltetés... Várad, 1645. RMNy 2127. és Várad, 1649. RMNy 2300.; KERESZTÚRI Pál: Rákóczi Györgynek... és Báthori Zsófiának... első szülöttöknek... Rákóczi Fe­ rencnek keresztsége napján lőtt prédikáció..., Várad 1645. RMNy 2129.; KERESZTÚRI Pál: Rakoci Györgynek... es.... házas társának, Báthori Sophiának,... második szülöttének,.... Rakoci Sidmond- nak [!]... s keresztségének napján löttpraedikácio..., Várad, 1647. RMNy 2199.; KERESZTÚRI Pál: Egyenes ösvény... Várad, 1653. RMNy 2502. egy katekizmus,11 egy vallási tanítást, egy elmélkedés- és egy locusgyüjteményt tartalmazó munka1 2 és hitviták 1 3 alkotják. A szabadabb, költői szövegkezelést te­ kintve kilóg ebből a sorból az 1645-ben keletkezett Mennyei társalkodás, amely református dogmatikai tételeket (főként a bűn-bűnbánat-megtérés-kiválasztás té­ makörben) fejt ki, az Isten és a Hívő közt lezajló párbeszédes formájú elmélke­ désekben. (Tizenkét dialógusban és egy lezáró, tizenharmadik monológban a Hí­ vőtől.) „A bánkódó, elveszett volta miatt kétségbeesett embert maga Isten győzi meg üdvösségének valóságáról. A mű célja a szív megnyugtatása Istenben."14 Szövegkiadások A Mennyei társalkodás első - ma példányból ismeretlen - kiadásának emlékét az 1726. évi második kiadás címlapja őrzi. 1 5 Az RMNy valószínűsíti, hogy a mű valóban megjelent 1645-ben, Keresztúri Pál aktuális szolgálati helyén, Váradon, esetleg a másik fejedelmi nyomdában, Gyulafehérváron.16 Azt, hogy ebben az eset­ ben nem koholt adattal van dolgunk, már kellően alátámasztotta a nagy tekintélyű bibliográfia vonatkozó tétele (RMNy 1828), s ezt erősíti meg az is, hogy Keresz­ túri más esetben is használta az ajánlásában szereplő „...Na(gysá)god a sok fzámu Szentekkel lelki fzép örömmel az Iften fzínének ditsöségére érkezik." 1 7 zárófor­ mulát, ahogy az 1653-ban Váradon megjelent Egyenes ösvény... című munkájá­ nak ajánlásában Csepregi Mihálynak kíván hasonlókat: „...kegyelmed istenes in- dulattya naponként nevekedvén, érjen fel az Isten fényes színe eleiben, az holott a' sok számú szentekkel egygyütt, a kegyelmed virágzó reménségének koronája le vagyon tétetvén." 1 8 A kiadvány 1645. évi megjelenése mellett szól az is, hogy az adott időszakban Keresztúri és Báthori Zsófia valóban közelebbi kapcsolatban állt egymással, ugyanis a frissen házasodott, eredetileg katolikus fiatalasszony vallásváltásának valós lelki lebonyolításával Keresztúrit, a fiatal fejedelem sze­ retett tanítóját bízta meg az öreg fejedelmi pár. 1 9 A váltás Zsófia mély katolikus gyökerei miatt komoly lelkiismereti válságot okozott a fiatalasszonynak, nem is 1 1 KERESZTÚRI Pál: ChristianusLáctens... Gyulafehérvár, 1637. RMNy 1674. Ugyanez magyarul: Csecsemő keresztyén... Gyulafehérvár, 1638. RMNy 1721. 1 2 KERESZTÚRI Pál: Az egész keresztyéni vallásnak rövid fundamentomi - Lelki vigasztalások - Szent irás-beli erősségek. Várad, 1645. 1 3 KERESZTÚRI Pál: Felsördült keresztyén... Várad, 1641. RMNy 1914.; KERESZTÚRI Pál: Talio. Várad, 1642. RMNy 1977. 1 4 DIENES 2001. 33. 1 5 KERESZTÚRI Pál: Mennyei társalkodás..., amelyet egynéhány felelgetésekben bésummált volt a Jézus Krisztus alázatos szolgája 1645-ben,, most pedig másodszor kinyomtattatott. Kolozsvár, 1726. 1 6 RMNy 2128. 1 7 KERESZTÚRI 1726. A 3v 1 8 KERESZTÚRI 1653. A 2v 1 9 VÁRKONYI Gábor: II. Rákóczi György esküvője. Budapest, 1990. 113. LŐCSEY Mária: Báthory Zsófia 1628-1680. Budapest, 1914. 14. A témáról még: VÁRKONYI Gábor: A katolikus menyasz- szony, Báthory Zsófia és II. Rákóczi György szerelméről. In: Erdély és Patak fejedelemasszonya ment minden zökkenő nélkül, olyannyira, hogy a fejedelmi udvarban szinte min­ denki számára nyilvánvaló volt: Zsófia finoman szólva sem interiorizálta új hité­ nek dogmarendszerét maradéktalanul. 2 0 Itt helyénvalónak látszik megállapítani, hogy ennek a hitbeli válságnak a feloldására (is) alkalmasnak tűnik a szövegünk, valószínűsítve, hogy a Báthori Zsófiának szóló ajánlás mögött ilyesfajta inten­ ció is meghúzódhat. (Ráadásul Báthori Zsófia éppen abban az időben vált első gyermeke21 születése által „igazi" családtaggá, így mintegy ajándékképpen, a be­ fogadás színpadias jeleként is értelmezhető a neki címzett ajánlás.) A z 1645-ös első megjelenés mellett szól az is, hogy a második kiadás idejében, 1726-ban senkinek sem jutott volna eszébe az időközben rekatolizált, az erdélyi protestáns rendekkel komoly összetűzésekbe, valóságos vallásháborúba került, kálvinista szemszögből korántsem jó emlékezetű nagyasszonynak ajánlott református ke- gyességi művet költeni/hamisítani. Hitelesíti még az adatközlést az a hasonló tí­ pusú kegyességi munkák újrakiadása során tapasztalható gyakorlat, hogy a kiad­ vány prelimináriáit változatlanul hagyták, mert már a korabeli kiadói szándék szerint is így alkotnak a művel megbonthatatlan, hiteles egészet, annak ellenére, hogy az ajánlás címzettje esetleg rég vallást váltott. 2 2 (Például Nyáry Krisztiná­ nak Thurzó Imre feleségeként ajánlotta evangélikus imádságoskönyvét 1620-ban Mihálykó János eperjesi lelkész, de változatlanul hagyták az ajánlást az 1629. és az 1642. évi megjelenéskor, pedig Nyáry Krisztina ekkor már Esterházy Miklós felesége és katolikus volt.2 3) A Mennyei társalkodás használati értékét mutatja, hogy az első megjelenést követő kétszáz évben 11 alkalommal nyomtatták újra. 2 4 XVI I I -XIX. századi re- Lorántffy Zsuzsanna. I. Tanulmányok születésének 400. évfordulójára. Szerk. TAMÁS Edit. Sáros­ patak, 2000. 80-81. 2 0 LŐCSEY 1914. 19. (Itt említi Lőcsey, hogy az erdélyi rendek gyanakvását mutatja, hogy úgy választották Zsófia fiát, Ferencet fejedelemmé, hogy törvényben biztosították: nem katolizálhat.) Benda Kálmán szintén arra a következtetésre jutott, hogy a vallásváltás nem csupán sikertelen maradt, de maradandó torzulásokat is okozott: „Zsófia... írásában skizofrénia tükröződik. Bigottan vallásos, minden dogmához végsőkig ragaszkodó, a külsőségekre sokat adó, szenvedélyes, de szen­ vedélyei megvalósításában józanul kiszámított teremtés volt, ellenvetést nem tűrt, s akaratát vas­ következetességgel hajtotta végre." BENDA Kálmán: Egy új forrástudomány, a pszichografológia. Levéltári Közlemények 1974. 76. 2 1 I. Rákóczi Ferenc (1645. február 24.-1676. július 8.) 2 2 HELTAI 2008. 94. 2 3 HELTAI 2008. 94. 2 4 A ma ismert edíciók a következők (zárójelben a használt példányok fellelhetőségével): 1726, Kolozsvár, Telegdi Pap Sámuel (Budapest, OSZK, 319.916) 1739, Debrecen, Margitai János (Budapest, OSZK, Mor. 3814) . 1745, Debrecen, Margitai János (Budapest, OSZK, 316.967) 1759, Debrecen, Margitai István (Budapest, MTA Könyvtára, Theol. 8° 2783) 1769, Pozsony, Landerer János Mihály (Budapest, Egyetemi Könyvtár, Ad. 3494) 1775, Pozsony, Landerer János Mihály (Debrecen, Debreceni Egyetemi Könyvtár, M 752.843) 1776, Debecen, Városi nyomda (? Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyv­ tára, B 1401; B 1402) 1791, Debrecen, Huszty Riskó Sámuel (Budapest, OSZK, 324.058) cepciójának nagy sikere több tényezőn múlott: egyrészt a debreceni nyomdának ilyesfajta kegyességi művek kiadását engedélyezte csak a cenzúra, ezért kény­ telenek voltak újra és újra kiadni ezt is az állandó repertoár részeként. 2 5 Másrészt nyilván volt folyamatos felvevőközönsége, ugyanis a szöveg puritán tartalma a pietista kegyesség köreiben is elfogadható, használható bűnbánati modellt tu­ dott nyújtani.2 6 Szerzői autográf (vagy bármilyen egyéb kéziratos verzió) és az első nyomta­ tott példány ismerete híján szövegvizsgálatunkat arra a 11 edícióra kell alapoz­ nunk, melyek a XVII I -XIX. századból maradtak fenn. Ezen kiadások közül egy kivételével mindegyikből található példány hazai könyvtárakban. A z egyetlen problémás edíció az 1776. éviként számon tartott debreceni, amelynek két példá­ nyából az egyik sajnos lappang, a másikról pedig (ami erősen csonka, mindössze 14 levélnyi töredék) az összeolvasás és a jellegzetes tipográfiai jellemzők vizs­ gálata során kiderült, hogy nem 1776-os, hanem az 1745. évi debreceni kiadás egyik példánya. Szövegvizsgálatunkban tehát csupán 10 edíciót használhattunk, az 1776-os elő­ kerüléséig azzal nem számolhatunk, A fennmaradt 10 edíciót vizsgálva kijelenthető, hogy a dialógusok szövege lé­ nyegében azonos a ránk maradt kiadásokban, leszámítva néhány apróbb eltérést a szavak jelentése vagy az adott szószerkezetek módosulásával, illetve szórendi, ortográfiai, paleográfiai és hangrendi különbségeket, valamint a sajtóhibákat. (A legnagyobb eltérés a szövegkorpusz kiegészülésében mutatkozik az 1739. évi kiadástól kezdve, ahol a címlap verzóján bibliai idézetként (legitimációként) meg­ jelenik az 1 Ján 1,3, és az egyes fejezeteket bevezető rövid tartalmi kivonatok ke­ rültek betoldásra, valamint a mű végére csatoltak^ Kegyes Hív buzgópenitentiális éneki címmel két, zsoltárdallamokra énekelhető bűnbánati éneket. A z 1726. évi kiadás fennmaradt példányaiból ezek a részek hiányoznak.) Műfaji kérdések Műfaji szempontból szövegünk abba a vegyes elmélkedő-imádságoskönyv ka­ tegóriába tartozik, ami (felekezetre való tekintet nélkül) olyannyira jellemző 1794, Pest, Patzkó Ferenc (Sárospatak, Tiszáninneni Református Egyházkerület Nagykönyvtára, RR 654c) 1819, Debrecen, Tóth Ferenc (Budapest, OSZK, 323.800) 1842, Debrecen, Tóth Lajos (Budapest, OSZK, 319.917) 2 5 BENDA Kálmán-lRiNYi Károly: A négyszáz éves Debreceni Nyomda (1561-1961). Budapest, 1961.72-81. 2 6 A későbbiekben esik szó arról, hogy a Mennyei társalkodás szövegszerűen rokonítható Philipp Kegel Tizenkét idvösseges elmélkedéséé című művével, melyről Thienemann Tivadar megállapítja: „A pietizmus mint magához hasonlót karolta föl Kegelnek az érzelmi vallásosságban gyökerező elmélkedéseit." THIENEMANN 1922. 88. És „Prédikációi nyomán is megállapíthatjuk, a Mennyei tár­ salkodás pedig egészen meggyőz arról, hogy Keresztúri a hazai református pietizmus előfutárának tekinthető." DIENES 2001. 133. a XVII. századi hazai kiadványok közt. 2 7 A meditáció és az imádság rokon mű­ fajok, „... az imádság... gyakran fordul elő az elmélkedő-meditációs irodalomban, itt azonban nehezen különíthető el; könnyen alakulnak-áramlanak át egymásba e bensőséges, ineriorizált lelkiség nyelvileg manifesztálódott részmozzanatai." 2 8 így lehetséges, hogy a Kegyes Hív szövegei egyfelől a retorikai értelemben imád­ ságként működjenek (a szöveg horizontján kívül lévő Istenhez is szólhassanak), miközben a fiktív párbeszéd keretében is benne maradnak,29 sőt a szöveg maga mondja meg, mikor vált a két beszédmód között: „...és térdre efvén előtte, így kö­ nyörögj..." 3 0 (Ez után következik egy a kortárs retorikai hagyomány szabályainak megfelelő3 1 imaszöveg.) Ugyanakkor megfigyelhető, hogy nem csupán egy-egy szövegen belül keveredhet az imádság és a meditáció, hanem a használatban sem mindig különült el ez a két funkció, hiszen a Mennyei társalkodás kolligátumos köteteiben mindig vegyesen szerepelnek ima és meditációs könyvek, tehát nem tettek funkcionális különbséget köztük a XVIII. századi olvasók. így a vizsgált kiadások kolligátumos köteteiben megfér egymás mellett például Szokolyai An- derkó István Lelki balsamomja*2 Diószegi Kis István Lelki fegyverévé?2* és Rádai Pál Lelki kódolásával,34 valamint a Bujdosásnak emlékezetköve.35 - Interkonfesszionalitás: tartalom és forma Miközben a Mennyei társalkodás műfajánál fogva éppen az objektív kálvinista hittételek individualizációját tűzi ki célul, 3 6 mégis jól illik azoknak a korban nép­ szerű protestáns műveknek a sorába, amelyeknek szövegforrásaik, formai és mű­ faji sajátságaik erősen interkonfesszionális jelleget mutatnak.37 Ebből a szöveg- 2 7 HELTAI 2008. 79-104. - 2 8 KECSKEMÉTI Gábor: A genus iudiciale a 16-17. századi magyarországi irodalomban és iroda­ lomelméletben. Irodalomtörténeti Közlemények 2001.259. 2 9 A szakirodalomban elfogadott tétel szerint az imádság és a meditáció rokon műfaj, csakhogy míg az utóbbi megszólítottja Isten, addig az előbbiben az önmegszólítás (Selbsgesprách) jellemző az ókori soliloquium-irodalom alaki folytatásaként, ahol a dialektikus argumentációt érzelmes hang­ nem váltja fel. GÁBOR 2004. 34-35. 3 0 KERESZTÚRI Pál: Mennyei társalkodás..., Kolozsvár 1726. 99. 3 1 Medgyesi Pál és Szenci Molnár Albert imádságelméleti elképzeléseit ld. BARTÓK 1998. 150— 176. és P. VÁSÁRHELYI Judit: Az imádságfordító Szenci Molnár Albert. Kísérőtanulmány. In: SZENCI MOLNÁR Albert: Imádságos könyvecske. Heidelberg, 1621. A fakszimile szövegét közzéteszi P. V Á ­ SÁRHELYI Judit. Balassi Kiadó-MTA Irodalomtudományi Intézete-OSZK, Budapest, 2002. 9-10. 3 2 Debrecen, 1747. 3 3 Debrecen, 1818. 3 4 Debrecen, 1819. 3 5 Debrecen, 1824. 3 6 Keletkezési körülményeit tekintve elképzelhető egyfajta „konfimiáció-előkészítő" értelme­ zői keret is a szöveghez. 3 7 AXVTI. századi devóciós irodalom kompilatív és interkonfesszionális jellegére már Thienemann Tivadar is felhívta a figyelmet. (THIENEMANN 1922.) Újabban Gábor Csilla vetette fel ugyanezt: Mi­ ként a műfaji, úgy a konfesszionális határok is átjárhatók az elmélkedés esetében. A XVII. század csoportból a Mennyei társalkodás leginkább Philipp Kegel Thesaurus spirituális precationumpiarum (első kiadása: Magdeburg, 1596) című munkájának 1637-ben, Leidenben megjelent magyar fordításával rokonítható nyelvi struktúráját, szerke­ zeti felépítését és tematikáját tekintve.38 „Philipp Kegel a középkori misztika felé visszahajló XVII . századi protestáns áhítatnak egyik jellemző képviselője. Azon az úton, melyet Haberman és Joh. Gerhard művei jeleznek, ő elérte a végpon­ tot: imakönyvét pusztán katholikus épületes munkákból állította össze. A szöveg philologiai szétfejtése különös fényt vet erre a nagyon népszerű compilatorikus lutheránus meditációs irodalmában ugyanúgy jelen van a lectio-meditatio-ruminatio monasztikus hármassága, miként a patrisztika öröksége, sőt a középkor misztikájának számos eleme. Kempis De imitatio Christijének interkonfesszionális kedveltsége közismert. Magyarországon is vannak példák, amelyek ugyancsak a közös ó- és középkori forrásokból való eredésük miatt a felekezetek közötti teológiai disputációk ellenére kölcsönösen elfogadhatóvá teszik a kegyességi irodalom al­ kotásait. GÁBOR 2004. 35. 3 8 DEBRECENI Péter [transl.]: Tizenkét idvösseges elmélkedéséé, mellyékben szép ahittatos és buzgóságos könyörgesec vadnak foglaltatvan minden hiveknec, valakié ez életnec háborúiban az ő idvössegeknec czellyara sietnec, lelki fegyverül adattattac, mellyec elsőben Philep Kegelius d. által deákul irattattac, mostan pedig magyar nyelvre fordittattac Debreceni Péter áltál. Lug- dunomban M D C X X X V I I Wilhel[mus] Christianus [Boxe]. RMNy 1678. A két szöveg stílusbeli egyezése szembetűnő csak ezen a két példán keresztül is: Oh irgalmassagnac Istene, hova fogiam tehát immár szeginy nyomorult felemet? mit csele- kedgyem? Kitül variac segedelmet? hogy az en böneimnec undoksagos örvény eben veszekedvén ki szabaditattassam, melyec immár en ream szeginy igyefogyot nyavalyásra borulvan, ime szinten az rettenetes kárhozatnac olthatatlan lángol föstölgö torkában be eitenec Ninczen Uram semmi io bennem, hogy te előtted dicsekedhetnem, de söt inkab iol tudom, minemű meg eméztö tűz légy az vak merő bünösöc ellen. Iszonyodom az te fel búsult haragodnac sebhetö ostoraiul, ugy el anyfijra reszketek es felec oh Uram, az en büneimnec nagy volta miat, hogy sohon nem lelhetec magamnac csendes helyet.... nem tudom hova rejcsem magamat az te haragos büntetésidtöl. DEBRECENI 1637. 50-51/ De óh URam, irgalmafságnak Iftenel bezzeg igen meg-vefzett az emberi terméfzet e 'földön, bezzeg igen meg-romlott az ember, és a 'földön el-ofzlott bünöfök között, bezzeg nagy gyarlóság fe- dezte-bé az én lelkemet-is. Hallom URam a'te fzép vígafztaláfidat, és hifzem; de felette refzketéffel és kételkedéffel hifze(m); mert az forog az én bűnös elmémben, hogy nem fzereted te foha a 'gonofzt, foha az Iftentelen a 'te fzínedelőtt meg-nem-áll; foha e' világfijai a 'te mennyben kéfzittetett vatso- rádhoz nem ülnek. Én pedig óh URam! melly gonofz voltam az én anyámnak emlőjétől fogva: melly bűnös vagyok az ég és a' te fzíned előtt; mennyi az én iftentelenségem, mellyel életemnek napját mind ez ideig terheltem! Ha a'te ítéleted Ur Iften, elmémben nem forogna, talám a'bün alatt el- bádgyadott lelkem valami kis nyugovást kaphatna, de mint a'mélyfég, ollyanok URam a'te ítéletid. Tüzjár URam a'te orczádnakelőtte, mellytöl tsakgondolkodáfimban-is rettegek; fzélvéfzek vannak URam környülötted, melynek tsakhire-is el-bádgyafzt. Az eget te az Ítéletedben meg-fzólítod, 's el­ múlik; az hegyek, a halmok, és köfziklák tsikorgáffal el-változnak. A' te fzódnak rettenetefségét ki fzenvedhetné-el Ur Iften, a'te Ítéletedben? Ki merne tsak meg-jelenni-is a'meg-haragúit Bárány­ nak fzéki előtt? Tsakfzólfz te URam, a 'bűnösök el-mennek a 'kínoknak útára; tsakparantsolfz te, 's ki-vettetnek a'külsőfetétségre. Itt léfzneka'bűnösöknekfzörnyüjajgatáfok; itt léfzneka'bűnök­ ben élőknek rettenetes fikóltáfok, és itt léfznek a 'kárhozatra valóknakfogok tsikorgatáfok. A 'Dávid fzivedfzerint való fijad volt, s még-is így efedezik előtted: Ne fzállj Ítéletbe én velem fzegény fzol- gáddal, mert a'te tekinteted előtt egy teft-is meg-nem tartatik. Hát én URam mitfzóljakte előtted igaz Biró előtt? Irtózik URam az én teftem, midőn jut efzembe az Ítéletben a'te rettenetes haragod; mert URam vétkeztem, bűnös vagyok előtted. KERESZTÚRI 1726. 84-85. imakönyvre - forrásai Kempis Tamás: De imitatione Christi, az Augustinusnak tulajdonított Soliloquia, a MeditationesQ és Manualé]% Canisius jezsuitának több­ ször magyarra fordított imakönyve, a Precationum piarum Enchiridion... A for­ rások összehasonlításából kiderül, hogy Kegel milyen ügyesen kompilált és mi­ ként tudta a katholikus imakönyvekből összeválogatott szemelvényeit protestáns mezbe öltöztetni. A protestáns hit dogmatikus alapjait csaknem szétfeszíti elmél­ kedéseiben a vallásos érzelmek subjektív feltörése."3 9 Nincs ez másként a Meny- nyei társalkodás esetében sem, amelyről feltételezhető, hogy szintén katolikus meditációs művekből létrejött kompiláció, 4 0 de esetleg felmerülhet az is, hogy Keresztúri ismerte a Kegel-mű valamelyik kiadását.4 1 Ugyanerre az eredményre vezet a szöveg dialogicitásának vizsgálata is, ameny- nyiben a nagyon markánsan kálvinista teológiai tételeket megismertetni/elfogad­ tatni akaró 4 2 Mennyei társalkodás ezáltal jellegzetesen ó- és középkori gyöke­ rekhez vezethető vissza, ismét csak interkonfesszionális jelleget adva a műnek, megmutatva, hogy akaratlanul is érvényesül a közös ars devotionisba ágyazott­ ság. 4 3 (Bár a retorikai pozíció változik, míg Kempisnél In me szólal meg Isten, addig a Mennyei társalkodásbm mintegy kívülről, hasonlóan a Medgyesi által magyarított Praxis pietatis utolsó előtti fejezetéhez44 és Kegel már említett mun­ kájának egyes részeihez.) A dialogikus forma rokonítja szövegünket a korai német reformáció jelleg­ zetes szövegtípusával, a Reformationsdialoggal is, 4 5 valamint a reformáció által „újra helyzetbe hozott" katekizmusokkal (a tanítás és a polemizálás megfelelő ötvözete segít fixálni a helyes tant), de nem a jaussi pszeudo-dialogicitás talaján, vagyis „a megengedett kérdések és kötelező válaszok rögzített sorát nyújtva", 4 6 hanem a magisztrális párbeszédnek egy másik megnyilvánulásaként, ahol kiak­ názhatók a kétség és a keresés kommunikációs energiái, bár a válasz elsőbbsége szintén a Szentírás megkérdőjelezhetetlen igazságában gyökerezik, de a kérdés- 3 9 THIENEMANN 1922. 87-88. 4 0 Már Dienes Dénes is felhívta a figyelmet az augustinusi áthallásokra: „... nézz énreám gya­ korta, elmélkedjél az én atyai szerelmemről szüntelen, mert csak énnálam találsz lelkednek nyugovó helyet." Ágoston: „...nyughatatlan a mi szívünk, míg csak meg nem pihen benned." Idézi DIENES 2001. 133. Az ágostoni imaszövegeknek ekkor már több magyar fordítása is létezett: Pécsi Lukács 1591-ben Nagyszombatban adta ki a SoliloquiáX a Meditationest és a Manualét RMNy 671, Kecs­ keméti C . János pedig Bártfán 1624-ben jelentette meg Andreas Musculus Precationes ex veteribus orthodoxis doctoribus (Erfurt 1526) című munkájának fordítását, ami szintén válogatott Ágoston­ szövegek gyűjteménye. P. VÁSÁRHELYI 2002. 36-37. 4 1 Ennek részletes bizonyítása szétfeszítené a jelen tanulmány kereteit. 4 2 OLÁH 2000. 28. 4 3 GÁBOR 2008. 94. 4 4 GÁBOR 2008. 90. 4 5 BENTZINGER, Rudolf: Untersuchungen zur Syntax der Reformationsdialoge 1520-1525. Ein Beitragzur Erklárung ihrer Wirksamkeit. Berlin, AkademieVerlag, 1992. 4 6 Hans Róbert Jauss álláspontját idézi OLÁH 2000. 76. nék mégis valódi funkció jut: megvilágítja az ellentmondást a mindkét oldalon előtárt igazságok között, majd előkészíti a dogmatikailag helyes választ. 4 7 A szöveg bibliai meghatározottsága™ Keresztúri Pál természetesen a kor tudományos elvárásainak megfelelően képzett exegéta volt* így peregrinációja során elsajátította a görög mellett a héber nyelvét is, amely nyelvek a Biblia eredeti szövegeinek (az ad fontes elve alapján) ismere­ téhez és magyarázatához elengedhetetlenül szükségesek voltak.49 Egyéb munkái­ nak olvasásakor is szembetűnő Keresztúri alapos bibliaismerete: prédikációiban bibliai locusok özönét hozza a margókon a Szentírás önmagát magyarázza elv je­ gyében, s számos bibliai történetre utal illusztráció gyanánt. Szerzőnk kapcsolata a Szentírással tehát nem csupán közhelyszerűen volt szoros, de feltételezhető, hogy - a kortárs tudós prédikátorokhoz hasonlóan - a Biblia jelentős részét me­ moriter ismerte,50 és ennek a tudásnak az átadására is törekedett. (Bethlen Miklós leírja, hogy Keresztúrinak speciális módszere volt a „localis memória", az össze­ függő szentírási helyek és idézetek bevésésének oktatására: „A bibliából két vagy háromezer locust kiszedett, kezdvén a Genesisen, Apocalipsisig, és rész szerént jegyekkel, rész szerént csúfos figurákkal, nevetséges képekkel s fabulákkal dis- tingválta s töltötte el az ember elméjét."5 1) A Mennyei társalkodás szövegének bibliai meghatározottsága már első pilla­ natban látható, hiszen a munka legfontosabb formai szervezőelve a zsoltárkölté­ szetben (is) alapvető gondolatritmus, ami hol szinonim (... mintegy kárhozatra fententziáztatott bűnös: mert meg-fzegtem a' te áldott törvényedet, Ur Iften; el­ hagytam az életnek öfvényét, s el-tántorodtam a'te ortzádnak előle, és bé-estem a 'fetétségnek vermébe. Gyarlóságomnak rútsága bé-borított engemet, bé-fede- zett a vétkeknek homálya, s meg-gyözött dühös búsúlásomnak ereje...52), hol an­ titetikus (Tifzták URam a' te fzentséges fzemeid mindenkor, nem nézhedd undok életemnek fertelmét. Szent vagy, óh nagylfte(n), a'te fzentséges fzékedben! én pe­ dig eUvefztém fzentségemnek ruháját. Ártatlanok a'kik fzentséges fzárnyaid alatt legelnek, s kegyesek a' kik fátorodban lakoznak. Én pedig (óh nyavalyás bűnnel meg-terheltetett ember!) ollyá lök, mint a télozló fiu, az ártatlanságot el-hagyám, 4 7 OLÁH 2000. 78. 4 8 A dolgozathoz mellékelt szöveggyűjtemény hozza a konkrét szövegpéldákat. Az első osz­ lopban a Keresztúri-mű (zárójelben az 1726-os kiadás oldalszámai), a másodikban a Hanaui Biblia megfelelő helyei találhatók megszámozva. Ebben a fejezetben zárójelben ezekre a számokra uta­ lunk példa gyanánt. 4 9 Erre enged következtetni, hogy vitairatában a Mózes II. könyve 3. rész 14. vers fordításának problémáját ismeri, abban állást foglal. DIENES 2001. 132. 5 0 DIENES 2001. 115. 5 1 BETHLEN Miklós Önéletírása. Bev. TOLNAI Gábor, sajtó alá rend. V. WINDISCH Éva, Budapest, 1955.1. 153-154. (Magyar Századok) 5 2 KERESZTÚRI 1726. 2. földi életem éktelenségre hanyatlék, és fzelídségem mérges kígyóvá változék.53), hol pedig szintetikus módon (Kedves én nálam fzerelmes Hívem bűneiden való firalmád; kívánatos én nálam a'te keferves bánátidtól meg-törödött fzived; ör­ vendez az én Lelkem, mikor látom, hogy te én előttem édes Atyád előtt keferegfz; örülök, mikor bűneiden bőségesfirásod* orczáidonfzemlélem. Mert a'te keferves életednek vége, mint valami bizonyos letétetett jutalmat, az örömet úgy várja; firásra hanyatlott fzemeid, bűneidet ezennel el-törlö kezeimet kerefik: Elfő az öröm, s keferüséged el-múlik; meg-fzünikfiralmad, fzivedben víg éneket énekelni kezdefz; bé-kötöm meg-febesültt lelkedet, s az életre meg-gyógyúlfz54) tartja fo­ lyamatos lüktetésben a szöveget. Mivel a Mennyei társalkodásbm tematikusán fellelhetők a puritanizmus bűn­ bánati jegyei:5 5 a sinceritas, a certitudo salutis, az istentől való születés előtti el­ választás gondolata, ezért az előzetes értelmezői hozzáállás (a témából adódóan) leginkább a bűnbánati zsoltár szövegtípusának hagyományát várja a szövegtől, de csak igen kevés alkalommal igazolható, hogy a Kegyes Hív szövegeinek egyik praetextusaként működnek. 5 6 [2,12,32] A bűnbánat retorikai hagyománya egyút­ tal elvárja a másfajta megszólalásmódot is: az Isten szövegei így a vigasztalás, a hitben, kiválasztottságban, kegyelemben megerősítés jegyében szólnak, és ilyen tartalmú bibliai utalásokkal legitimálódnak. [3, 4, 5, 6, 11, 14] (A bibliai képek/ szövegek jelenléte abból a szükségszerűségből is fakad, hogy a szöveg a Biblia hatalma nélkül csak szavak halmaza lenne.) Ha ennek a legitimáló szakrális szövegnek a használatátfaeépülését vizsgáljuk a Mennyei társalkodásbm, megállapíthatjuk, hogy - éppen a fejből való idézés miatt - csak majdnem szó szerinti idézeteket találunk. [1—22] A Biblia metaforái és meghatározó képei szinte észrevétlenül, szétfejthetetlenül épülnek be a dia­ lógusokba, mindössze két helyen figyelmeztet a szöveg arra, hogy a Szentírást idézi. [1,2] A legjellemzőbb módja a bibliai helyek intertextualizálásának az állandó jel­ zők, a gyakran használt metaforák és egyéb képek átvétele, összesűrítése, amely gyakorlat eredményeként az olvasónak folyamatosan az az érzése támad, hogy a szöveg nem áll másból, mint megfelelő tartalmú bibliai idézetek egymáshoz illesztett sorából. Csak a részletes egybevetés mutatja meg, hogy ez a megér­ zés voltaképpen hamis, nem szövegszerűen, pontosan idézett igehelyekről van ugyanis szó. [23-65] Meghatározó módon jelen van még a Szentírás a szöveg hasonlataiban és uta­ lásaiban is, így egész bibliai történeteket (azok teljes konnotációival) hoznak já­ tékba rövid mondatok, például amikor a bűnök következményétől rettegő hívő szinte feladva lehetséges megigazulásába vetett hitét, így kiált:... a'te veled való 5 3 KERESZTÚRI 1726. 3. 5 4 KERESZTÚRI 1726. 6. 5 5 TÓTH Zsombor: Puritánus kegyesség és retorika Bethlen Miklós Imádságoskönyvében. Iro­ dalomtörténet 2000. 211-212. 5 6 Ld. ALTHAUS, Paul: Zur Charakteristik der evangelischen Gebetsliteratur. Leipzig, 1914. 10. küfzdésre nintsen én bennem erö!,57 ezzel felidézi Jákob Ézsau elől való mene­ külésének és az Istennel való birkózásának történetét. Hasonló módon működik a szöveg, amikor az Isten a tékozló fiú atyjának pozíciójából vigasztalja bűnein bánkódó hívét, hogy már a bűnbánat szándéka is üdvösséges lehet:... még mi­ kor távol vólna-is tőlem a'bűnös, tsakláffam felém való fzándékát, elejibe me­ gyek... 5 8 Ugyanígy villan fel a - korban is nyilván sokat magyarázott - jeremiási ige fazekasa:... nem volnék én erös Iften, ha ötet mint a'tserepet meg-nem ronta­ nám...59 Ezt a fajta idézési típust a dialógusok bármely pontján használja Keresz­ túri. [66-81] Ha azt vizsgáljuk, hogy az ószövetségi és újszövetségi utalások száma hogyan oszlik meg, látható, hogy a mérleg 53/34 arányban inkább az Ószövetség felé billen (bár itt nehéz statisztikát készíteni a párhuzamos igehelyek egyaránt elfo­ gadható variánsai miatt), ebből is mindössze 14 könyv jelenik meg, 6 0 közöttük a legtöbbször az előzetes várakozásnak megfelelően a Zsoltárok és Ézsaiás próféta könyve. A z Újszövetséget 13 könyv képviseli,6 1 melyek közül a Jelenések köny­ vének a legnagyobb a súlya. (A végső ítélet-tematika szintén középkori hagyo­ mánya elengedhetetlen az ars bene vivendi motivációjában.) Nagyjából azonos számú bibliai motívumot tudtunk felfedezni a Kegyes Hív és az Isten szövegei­ ben, bár az előzetes elvárás inkább az lenne, hogy a lutheri62 és kálvini 6 3 ima- és meditációelmélet jegyében szinte kizárólag vegytiszta bibliai szövegekből épít­ kezzen egy ilyen jellegű kegyességi munka, de az Isten megszólalása legalábbis mindenképpen. Hogy ez itt nem így van, az ismét csak a mű interkonfesszionális gyökereit mutatja, komolyan feszegetve a protestáns dogmatikai kereteket. A szövegben előforduló bibliai reminiszcenciák (a munka jellegéből fakadóan) nem tipologizálhatok funkciójukat tekintve többféleképpen, mint például Tótfa­ lusi Kis Miklós Mentségének alanyi típusú és tárgyi/szakmai jellegű szentírásbeli idézetei,6 4 hiszen ez a munka személytelenül szubjektív módon ad a mindénnapi életfolytatás gondjai között utat kereső ember számára személyes vigasztalást, spirituális útmutatást, s nélkülöz mindenfajta biográfiai vonatkozást, így akora- 5 7 KERESZTÚRI 1726. 13. 5 8 KERESZTÚRI 1726. 83. 5 9 KERESZTÚRI 1726. 68. 6 0 Nem a bibliai sorrendben: Jer, Ézs, Zsolt, Jób, Neh, Jóel, lMóz, Ez, 4Móz, Náh, 2Sám, Józs, 2Móz, 2Kir, 6 1 Nem a bibliai sorrendben: Mt, Jel, 2Kor, Jak, 2Tim, Róm, Luk, Ef, Ján, lKor, Zsid, Un, IThessz. 6 2 Luther felfogásáról ld. WALLMANN, Johannes: Zwischen Herzensgebet und Gebetbuch. Zur protestantischen deutschen Gebetsliteratur im 17. Jahrhundert. In: Gebetsliteratur derfrühen Neu- zeit als Hausfrömmigkeit. Funktionen und Formen in Deutschland und den Niederlanden. Hg. Fer­ dinánd van INGEN, Cornelia NIEKUS MOORE. Wiesbaden, 2001. 19-21. (Wolfenbtitteler Forschungen, Band92.) 6 3 Kálvin elveiről: P. VÁSÁRHELYI 2002. 9-10. 6 4 DUKKON Ágnes: A bibliai idézetek szerepe Misztótfalusi Kis Miklós írásaiban, lm A magyar művelődés és a keresztyénség II. Szerk. JANKOVICS József, MONOK István, NYERGES Judit. Buda­ pest-Szeged, 1998. 754-760. beli általános közállapotokra is csak az előszó néhány gondolata utal. Jellemző ez a szubjektív személytelenség Keresztúri prédikációs gyakorlatára is: „... az ige­ hirdetések szinte minden tekintetben megmaradnak individuális keretek kpzött... Számos bibliai történetre utal illusztráció gyanánt szerzőjük, saját kora történe­ teit, mindennapi vonatkozásait tekintve viszont igen tartózkodó. Míg a jeles kor­ társ prédikátorok művei társadalom- és művelődéstörténeti adatok tárházaiként is felfoghatók, addig Keresztúri prédikációiban ilyeneket elvétve találunk." 6 5 Szólnunk kell még a Mennyei társalkodás szövege alapján feltételezhető bib­ liakiadásról/fordításról, melynek alapján Keresztúri dolgozott. Saját könyvtárára vonatkozó adatok híján kézenfekvőnek tűnik, ha ebben a kérdésben a fejedelmi család könyvtárában meglévő bibliakiadásokra és kommentárokra támaszkodunk, s ezek alapján próbáljuk megrajzolni, hogy milyen szövegeket ismerhetett Ke­ resztúri, hiszen „... a Rákóczi-udvarok könyvgyűjteményei az udvari környezet számára - így a vitatkozó lelkészek, tanárok számára is - nyitottak voltak." 6 6 A családi tulajdonban lévő bibliakiadások közül 17 keletkezett 1645 előtt. Ezek időrendben: 1462Mainz, 1468 Strassburg, 1472 Róma, 1575 Nürnberg, 1494Brescia, 1498 Basel, 1498 Velence, 1502 Lyon, 1534 Basel, 1539 Velence, 1546 Velence, 1556 Genf, 1590 Vizsoly, 1599Heidelberg, 1608Hanau, 1613 Leiden, 1614 Frank­ furt am Main. 6 7 „A Biblia-filológiában a X V I . század elején, és annak végén is szá­ mos alapvető eredmény született. A Rákóczi-könyvtárban a legtöbb kiváló kiadás ott volt a polcokon: Sebastian Münster, Benedictus Arias Montanus, Immánuel Tremellius, Franciscus Június, Theodorus Beza fordításai, többnyelvű kiadásai nem elavuló eredményeket őriztek.... Az eredeti nyelveken (héber, görög, arámi, kaldeus) kívül számos latin kiadás, egy francia, illetve a hazai nyomdák termé­ kei (magyar és román nyelven) szerepelnek a [Rákóczi Zsigmond könyveiként a Sárospataki kollégiumba került könyvek] katalógus[á]ban. 6 8 [Betoldás tőlem. V B.] Monok István nem tartja elképzelhetőnek, hogy a X V I . századi magyar for­ dítások (Komjáthi, Pesti, Sylvester, Heltai, Félegyházi stb.) ne lettek volna meg­ találhatók a pataki gyűjteményben csakúgy, mint az oppenheimi biblia, bár ezek­ ről konkrét feljegyzés nem maradt fenn.69 A gyűjtemény a „kötelező" (és modern) protestáns bibliamagyarázatok (Urlich Zwingli, Johanes Oecolampadius, Rudolf Gualterus, Petrus Martyr Vermigli, Augustus Marloratus Dávid Pareus, Bartholo- meus Coppen és Johannes Piscator művei) mellett tartalmazta Origenész, Szent Ambrus, Nagy Szent Gergely pápa kommentárjainak bázeli és párizsi humanista kiadásait, s a szintén itt megjelent korai- és középkori egyházatyák (Dionysius Carthusianus, Johannes Chrisostomus, Szent Ambrus, Szent Eucharius és Beda Venerabilis) munkáit is. 7 0 A z egyes példányok bejegyzéseiből kitűnik, hogy az 6 5 DIENES 2001. 126. 6 6 MONOK István: A bibliás Rákócziak. A felvételeket készítette HAPÁK József, utószó DIENES Dénes. Budapest, Kossuth, 2006. 90. 6 7 MONOK 2006. 90. 6 8 MONOK 2006. 96. 6 9 MONOK 2006. 96. 7 0 MONOK 2006. 90. öreg fejedelem és félesége a hanaui kiadást használták mindennapi olvasásra,7* a gyűjteményt pedig egyébként inkább a kisebbik fiú, Zsigmond gyarapította (és használta), törekedve beszerezni a környezetében felbukkanó bibliakiadásokat és kommentárokat. 7 2 Mindez természetesen nem jeleníti azt, hogy Keresztúri mind­ ezeket és csak ezeket a biblia-kiadásokat ismerte és használta volna lelkipásztori és tanári működése során, de valószínűsíthető, hogy Rákóczi Zsigmond témához való tudós hozzáértésének és szemléletének megalapozásában neki is tevékeny része lehetett. A mellékletben hozott szövegbeli példákból látszik, hogy Keresz­ túri biztosan ismerte a Károlyi-fordítást, illetve annak Szenei által javított vál­ tozatát, hiszen ez a szöveg jelenik meg (ha nem is mindig pontosan) a Mennyei társalkodásban. Ezt a fordítást használta Keresztúri a prédikációiban is. 7 3 Néhány 71 Biblia sacra Hungarica. „A könyv, mely örök életet ád." 2008. november 21-2009. március 29. Országos Széchényi Könyvtár. Kiállítási katalógus. Szerk. HELTAI János, GÁBÖRJÁNI SZABÓ Botond. Budapest, 2008. 246-249. 7 2 MONOK 2006. 30. 73 Az Egyenes ösvény (Várad, 1653) textusai és a hanaui biblia szövegének (dőlttel) azonossá­ gához: I. Luk 21,28 Mikor pedig ezek kezdenek meg-lenni, nézzetek-fel, és emellyétek-fel a ti fejeiteket, mert el­ közelget a ti váltságotok. Mikor pedig ezec kezdenec meglenni, nézzetec fel és emellyétec fel a ti fejeiteket, mert elközelget az ti váltságotoc. II. Luk 6,36 Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok-is irgalmas. Legyetec azért irgalmasoc mint az ti atyátokis irgalmas. III. Zsolt 146,8 Az Ur világosittya-meg a vakokat: az Ur emeli-fel az el-esteket: az Ur szereti az igazakat. Az Ur világosittya-meg az vakokat: az Ur emeli-fel az el-esteket: az Ur szereti az igazakat. IV Dán 4,24 Annak-okáért Király, az én tanácsom tessék tenéked, és a te vétkeidet igassággal válts-meg, és a te hamisságidat szegényekhez való irgalmasságoddal: imé lészen orvossága a te vétkednek. An­ nak-okáért király, az én tanáczom tesséc tenéked, és az te vétkeidet igassággal válts meg, és az te hamisságidat szegényekhöz való irgalmasságoddal: imé lészen orvossága az te vétkednec. V. Róm 2,28-29 Mert nem az a Sido, a ki kivül annak mutattya magát, sem pedig nem az a környül metélke- dés, a mely kívül vagyon az testen. Hanem a ki belől, titkon való Sido, az igaz Sido, és az ember szivének lélekben való környül-metélése az igaz környül-metélkedés, melynek dicsireti nem em­ berektől, hanem Istentől vagyon. Mert nem az a Sidó, az ki kivül annac mutattya magát, sem pedig nem az a környülmetélkedés, az mely kívöl vagyon az testen. Hanem a ki belől, titkon való Sidó, az az igaz Sidó, és az ember szivénec lélekben való környülmetélése, nem az külső környülmetélés az igaz környül-metélkedés, melynec diczéreti nem emberektől, hanem Istentől vagyon. VLKolossé2, 13 Es titeket kik meg-holtatok vala az bűnökben, és a ti testeteknek környulmetéletlenségében, ö véle eggyüt meg-élevenitet, meg-bocsátván tinéktek minden bűneiteket. És titeket kic megholta­ tok vala az bűnökben, és az ti testeteknek környulmetéletlenségében, Ö véle eggyüt meg-elevenitet, megboczátván ti néktec minden bűneiteket. VIL ISám 20,41 Mikoron pedig el-ment volna a gyermek, fel-kele Dávid a kőnek dél felöl való oldala mellől, és földre borulván arczal, háromszor meg-hajtá magát, és egymást meg-csokolván mind ketten sirá- nak, de a Dávid leginkáb sira. Mikoron pedig elment volna az gyermec, felkele Dávid az könec dél felöl való oldala mellől, és földre burulván artzal, háromszor meghaytá magát, és egy mást megczo- kolván mind ketten siránac, de az Dávid leginkáb sira. VIII. Hós 7,11-12 Es ollyan az Ephraim mint a bolond galamb, balgatag: Egyptumra kiáltnak, és Assyriába^nennek. De valahová mennek, meg-vetem nékik az én hálómat, és mint az égi madarat le-vonszom őket, meg-kö- tözöm őket, mint meg-hallották az ö gyülekezetekben. Es ollyan az Ephraim mint az bolond galamb, bal­ gatag: Egyptusra kiáltnac, és Assyriába mennec. De valahová mennec, megvetem nékic az én hálómat, és mint az égi madarat levonszom őket, megkötözöm őket, mint meghallottác az ö gyülekezetekben. IX. Hós 6,4 Mit cselekedgyem te veled Ephraim? Mit cselekedgyem te veled Juda? Mert a ti jámborságtok ollyan mint a reggeli harmat, és mint a köd mely reggel fel-kél. Mit czelekedgyem te veled Ephraim? mit czelekedgyem te veled Juda? Mert az ti jámborságtoc ollyan mint az reggeli harmat, és mint az köd mely reggel felkél. X. Jak 3,1-2. Atyámfiai ne legytek sokan mesterek, tudván azt hogy sulyosb itiletünk lészen: mert sok dol­ gokban esünk mindnyájan. Atyámfiai ne legytec sokan mesterec, tudván azt hogy sulyasb itiletünc lészen: mert sok dolgokban esünc mindnyájan. XI. Jánl5,2 Minden szőlő veszszöt, valamely én bennem gyümölcsöt nem teremt, ki-meczen, és min­ dent valamely gyümölcsöt teremt, meg-tisztit, hogy töb gyümölcsöt teremcsen. Minden szölövesz- szöt, valamely én bennem gyümölczöt nem teremt, ki-mettzen, és mindent valamely gyümölczöt teremt, megtisztít, hogy töb gyümölczöt teremtsen. XII. Luk 14,3-4 Es felelvén Jesus, monda a Törvény-tudóknak és a Phariseusoknak illyen módon: Szabadé szombat napon gyógyítani? ök pedig halgatának, és meg-fogván azt, meg-gyogyitá és el-bocsátá. Es felelvén Jesus, monda az törvény tudoknac és az Phariséusoknac illyen módon: szabadé szombat napon gyógyítani? öc pedig halgatánac, és megfogván azt, meggyogyitá és elboczátá. XIII. Hós 8,2-3 Kiált én hozzám az Izrael népe: En Istenem úgymond, ismerünk tégedet. De meszsze távozót Izrael a jotol, az ellenség azért kergeti Ötet. Kiált én hozzám az Izrael népe: En Istenem ugy mond, esmérünk tégedet. De meszsze távozót Izrael az jótól, az ellenség azért kergeti ötet. XIV. Luk 16, 1-2 Monda pedig az ö tanitványainak-is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy Sáfára, és az bé-vá- doltaték annál, hogy minden javait el-tékozlaná. Hivá azért azt, és monda nékie: Mit hallok felöled? Adgy számot sáfárságodról, mert nem lehecz ez után Sáfár. Monda pedig az ö tanítványainakis: Vala egy gazdag ember, kinec vala egy Sáfára, és az bé-vádoltatéc annál, hogy mindén javait el- tékozlaná. Hivá azért azt, és monda nékié: Mit halloc felöled? adgy számot az te sáfárságodról, mert nem lehetsz ez után sáfár. XV. Luk 16, 5-6 Minek-utánna azért az ö urának minden adósait egybe-gyüjtötte volna, monda az elsőnek: mennyivel tartozol az én uramnak? Az pedig monda: Száz batus olajai. Es monda nekie, vegyed a te szám-tarto könyvedet, és leülvén hamar irj ötvent. Minekutánna azért az ö uránac minden adossait egybegyüytötte volna, monda az elsönec: mennyivel tartozol az én uramnac? Az pedig monda: Száz Batus olayjal. Es monda nekie, vegyed az te szám tartó könyvedet, és leülvén hamar irj ötvent. XVI. lSám23 ,22 Mennyetek-el, kérlek, és még-is készüllyetek jobban hozzá; tudgyátok-meg és lássátok-meg a helyet a hol maradása vagyon, és kicsoda látta ot ötet: mert meg-mondották nékem hogy igen ravasz. Mennyetec el, kérlec, és mégis készüllyetec jobban hozzá; tudgyátoc meg és lássátoc meg az helyet az hol maradása vagyon, és kiczoda látta ott ötet: mert megmondottác nékem hogy igenravasz. XVII. Uán 5,19 Tudgyuk hogy mi Istentől valók vagyunk, és hogy mind az egész világ gonoszban helyheztetet. Tudgyuc hogy mi Isteniül valóc vagyunc, és hogy mind az egész világ gonoszban helheztetet. helyen azonban feltűnő a különbség a Károlyi/Szenei szöveghez képest [43, 50, 60]. Itt inkább a Káldi-féle katolikus fordítás látszik hasonlónak a Mennyei tár­ salkodás szövegéhez, ami egyfelől felveti, hogy Keresztúri ismerhette ezt a for­ dítást is, másfelől pedig az itt megjelenő szóhasználat a Káldi-biblia alapját is képező szóbeliségben terjedő korai bibliafordítások hatására utalhat. Összegzés A Mennyei társalkodásnak, a XVII. század egyik jellegzetes (és még két évszá­ zadon át népszerű) kegyességi szövegtípusának bibliai alapjai nyilvánvalóak. A z iskola mellett az ilyen és ehhez hasonló munkák lehettek a korai anyanyelvű bibliafordítások leghatékonyabb (legszélesebb közönséghez eljutó) terjesztői, hi- XVIII. Ján 8,56 Az Ábrahám a ti atyátok nagy kívánsággal kívánta látni ezt az énnapomat, látta és örvende- zet. Az Ábrahám az ti atyátoc nagy kévánsággal kévánta látni ezt az én napomot, látta és örven­ dezett. XIX. Luk 23,43 Es monda nékie Jesus: Bizony mondom néked, ma velem lészesz paradicsomban. Es monda nékie Jesus: Bizony mondom néked, ma velem lészesz Paradisomban. XX. Péld 4, 26 Meg-visgállyad a te lábaidnak ösvényét, hogy minden te utaid álhatatossak legyének. Megvis- gállyad az te lábaidnak ösvényit, hogy minden te utaid álhatatosoc legyenec. XXI. Ján 21,6 Es ö monda nékiek, vessétek a hálót a hajon job felöl, és találtok. Oda vetek azért, és azt ki nem vonhattyák vala a halaknak soksága miat. Es ö monda nékiec, vessétec az hálót a hajón job felöl, és találtoc. Oda vetéc azért, és azt ki nem vonhattyác vala a halaknac soksága miatt. XXII. Jób 3, 25 Szintén az esék rajtam a mitől félek vala, és az jöve rejám a mitől tartok vala. Mert az melly félelemtől féltem, az jöve reám, és az mitől tartoc vala, az esécraytam. A Lelki legeltetés (Várad, 1648) 12 textusa, vagyis a XXIII. zsoltár: Az Ur az én pásztorom. / Azért semmiben meg nem fogyatkozom. / Gyönyörűséges és füves helyeken legeltet engemet. / Es kies vizek mellett viszen engemet. / Az én lelkemet meg-tériti. / Es visel engemet az igasságnak ösvényén az Ö nevéért. / Még ha szintén az halálnak árnyékának völ­ gyében járok-is. Nem félek a gonosztol; mert te én velem vagy. / A te vezszöd és a te botod vigasz­ talnak engemet. /Asztalt szerzesz én előttem azok ellen, kik énnékem ellenségim ./ Meg-hizlalod olajjal az én fejemet, és meg-töltöd az én poháromat böségessen. / Söt még bizonnyal a te jó-vóltod és irgalmasságod követnek engemet életemnek minden idejében. / Es lakozom az Urnák házában hoszszu ideiglen. A XXIII. zsoltár a hanaui kiadásban: Az Ur az én pásztorom. Azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörűséges és füves he­ lyeken legeltet engemet, es kies vizec mellé viszen engemet. Az én lelkemet megvidámittya és visel engemet az igasságnac ösvényin az ö nevejért. Még ha szinte az halálnac árnyékánac völgyében járokis. Nem félek az gonosztól; mert te én velem vagy. A te veszszöd és az te botod vigasztalnac engemet. Asztalt szerzesz én előttem azok ellen, kic énnékem ellenségim, meg-hizlalod olayjal az én fejemet, és meg-töltöd az én poháromat bövségessen. Söt még bizonnyal az te jó voltod és ir­ galmasságod követnek engemet életemnek minden idejébe, es lakozom az Urnac házában hoszszu ideiglen. szen ezek nyelve beépült a használat során az olvasók nyelvhasználatába, új, mi­ nőségi sémákat nyújtva, és az irodalmi nyelvet megalapozva. Bibliai szövegek a Mennyei társalkodásban Mennyei társalkodás, Kolozsvár 1726 _ _ 1. URam a' bün ellen igaz vagy: fzent igédben meg-eméfztö tüz a' te neved [F5r=63] 2. A Dávid fzived fzerint való fijad volt, 's még-is így éledezik előtted: Ne fzállj ítéletbe én velem fzegény fzolgáddal, mert a' te tekinteted előtt egy teft-is meg-nem tartatik [H5r=87] 3. El-törlöttem én fókákból az Ö ál­ nokságokat mint a' felhőt [B2r=9] 4. mit gondolfz te-magad felöl, a' kinek rólam ártatlan emlékezetit tenyeremre fel-irtam? [B5v=16] 5. meg-ujjűl én előttem annak vénségének ideje, mint a' fas-kefelyünek ideje [B5v=16] 6. még mikor a' te anyád hordoz­ na tégedet az ö méhében, magamnak fzenteltelek tégedet [B6v=l8] 7. meg-tölt URam a' te ditsöségeddel a föld [C,r=19] 8. Lám tsak por és hamu vagy [C6r=29] Szent Biblia, Hanau 1608 Zsid 12,29 Mert az mi Istenünc megemésztő tüz. Zsolt 143,2 Ne pörölly a az te szolgáddal, mert egy igaz sem találtatic te előtted ... a Vagy ne álly Ítéletbe ... Ézs 44,22 Eltörlöttem az te álnokságidat, mint az felleget, és mint az felhőt az te bűneidet; Ézs 49,16 ímé, az én kezeimre felirtalac tégedet... Zsolt 103,5 Meguyittya a te ifiuságodat mint az saskeselyünec. Jer 1,5 Minekelőtte az te anyádnac méhében formáltalac, esmértelek tégedet, és minekelőtte születnél, megszenteltelec tégedet. Zsolt 72,19 És áldott légyen az ö diczöséges neve mind öröcké, es tellyesedgyék bé az ö diczöségével az egész föld. Ézs 6,3 Szent, szent, szent az Úr az Seregeknec Ura, tellyes mind az széles föld az ö diczössegevel. IMóz 18,27 ... noha por és hamu vagyoc. 1MÓZ3,19 ... mert por vagy és porrá kell lenned. 9. Ha fzólok még az-is halál, mert nyelvemen áfpis-kígyónak mérge vagyon [DjV=32] 10. vajha én azt meg-nyerhetném, hogy a te jó Lelked vezérlene engemet [D3v=36] 11. boldogok a' kik keferegnek, mert ök meg-vígafztaltatnak [F3r=59] 12. Tsak féreg az ember az én tekintetem előtt [G2r=69] 13 .Tsak féreg az ember az én tekintetem előtt, mint a' buborék tsak ollyan, mint a' pára [G2r-69] 14. Nem akarom én, hogy az én- fzerelmefem bűneiben meg-haljon, hanem az az én Atyai kívánságom, hogy mentől hamarébb meg-térjen és éljen.[H2r=81] 15. Jertek én hozzám bűnösök, fijaim nékem legyetek, mert én-is Atyátok léfzek [H2v=82] 16. Tüz jár URam a' te orczádnak előtte [H4v=86] 17. fzélvéfzek vannak URam környülötted [H4v=86] 18. A z én haragomnak napja léfzen ez a'nap [H6v=90] 19. és ki-öntöm azokra az én bufúláfomat ezer íziglen, a' kik engemet irgalmas Iftent fok-képpen ingerlettenek [H6v=90] Szent Biblia, Hanau 1608 Zsolt 140,4 Áspis kigyónac mérge vagyon az ö ajkoc alatt. Zsolt 143,10 A z te jo lelked vezéreilyen engemet az egyenes úton. Mt5,4 Boldogok, az kic sirnac: mert ök megvigasztaltatnac. Zsolt 22,7 En pedig féreg vagyoc és nem férfiú Jób 25,6 Mennyivel inkab az halandó ember, az ki féreg, és az embernec fia, ki ollyan mint a féreg. Jak 4,14 Mert miczoda az ti életetec? Ollyan mint az pára ... Ez 18,23 Nemde kévánatossággal kévánom é én hogy az hitetlen meg hallyon, azt mondgya az Úr: Nemde inkab, ha meg terend az ö útairól, hogy éllyen? 2Kor 6,18 És lészec néktec Atyátoc, és ti lésztec nékem fiaim, és leányim, azt mondgya az mindenható Isten. Zsolt 97,3 Tüz jár ö előtte, és köröskörnyül megégeti az ö ellenségeit. Zsolt 50,3 Eljö az mi Istenünc és nem halgát; megemésztő tüz vagyon ö előtte, és ö környüle eröss forgó szél. Jel 6,17 Mert eljött az ö haragjánac amaz nagy napja... Ez 7,8 Most rövid időn kiöntöm az én haragomat te reád, és betöltöm az én búsulásomat te rajtad 20. Meg-hartzoltad te a' te nemef hartzodat, meg-tartottad a' te benned le-tött hitedet, meg-futottad a' te pálya-futáfodat, és el-nyerted a' lelki vitézségnek jutalmát [I2r=93] 21. ne ülj a' tsúfolódókal egy fzékben [I4v=98] 22. magadat a' fzüntelen imádkozásban foglaljad [I5r=99] 23. „.... én te ellened igaz Biró ellen vétkeztem" [A4v=2] 24. Szent vagy, óh nagy Iíte(n), a' te fzentséges fzékedben! [Á 4v= 2] 25. ÉN minden fzíveket vifgáló Iíten [A5v=4] 26. íirásra hanyatlott fzemeid, bűneidet ezennel el-törlö kezeimet kereíik [A6v=6] 27. a' porban le-ülvén óhajtozom előtted [B,r=7] 28. és veséjim meg-hasadtanak [B.r-7] 2Tim 4,7-8 Amaz nemes hartzot én meghar- tzoltam, futásomat elvégeztem, a hitöt megtartottam: Végezetre eltétetett énnékem az igasságnac koronája, Zsolt 1,1 Boldog ember az, a k i . . . czúfolóknac székökben nem ül ... 1 Thess. 5,17 Szüntelen imádkozzatok. Jer 11,20 De ó Seregec Ura, igaz biro, ki az embernec vesejeket és sziveket megpróbálod Mt5,43 Semmiképpen ne eskedgyetek, se az égre, mert az Istennec királyi széki. Ézs 66,1 Ezt mongya az Úr: A z menny or­ szág énnékem ülő székem Jel 2,23 Es az ő fiait halállal megölöm; és megtugyác minden gyülekezetéé, hogy én az veséknec és a sziveknec visgálója vagyok. Zsolt 7,10 mert te vagy sziveknec és veséknec igaz lato Istene Ézs 43,25 En vagyoc, én vagyoc, ki eltörlöm az te álnokságidat én magamért, és az te bűneidről nem emlékezem. Ézs 47,1 Szally le és ülly az porban te szűz Babylonnac leánya... Jób 19,27 ... az én veséim én bennem megemésztetnec; Szent Biblia, Hanau 1608 29. el-vöttem én fókákról fziveknek el-viselhetetlen terhét, 's hátam megé vetettem [B2r=9] 30. Könyörületefségnek Iílenének hivattatom én; hofzfzú türö, fzenvedö az én nevem az égben és a' földieknél [B2v=10] 31. foha hozzád való fzerelmemet meg-nem bánom [B6v= 18] 32. Által-mentek én rajtam minden haragodnak habjai [E5v=54] 33. az én gonofzságimmal egy tsomóban kötöttél engemet és el-hajitottál a' te ortzád elöl [G3v=72] 34. Jertek én hozzám fzegények, és vegyetek tőlem pénz nélkül a' ti lékeiteknek örök életre tápláló ételt és italt. [H2v=82] 35. itt léfznek a' káthozatra valóknak fogok tsikorgatáfok. [H5r=87] 36. mert minden teftnek vége el-érkezett [H6r=89] 37. végy eröt az én Lelkem által már végre, kit vezérül bé-rejtettem fzívedben [I2v=94] 38. én pedig el-vefztém fzentségemnek ruháját [A v= 2] Ezs 38,17 Mert hátad megé veted minden én bűneimet! Neh9,17 ... Te minazáltal kegyelmes, irgalmas, nagy tűrhető, és soc irgalmasságú Isten, el nem hattad őket. Jóel 2,13 mert ö kegyelmes és irgalmas; késedelmes az haragra és nagy az ö kegyelmessége ... Rom 11,29 Mert az Istennec az ö ajandéki és az ö hivatala ollyanoc, hogy soha ö azokat meg nem bannya Zsolt 88,8 A te haragod rejám szállott, és minden te habjaiddal nyomorgattál engemet. Jób 14,17 Es ugy mint egy czomóba az én vét­ keimet bépeczételvén az én álnokságomhoz adod.. Jel 22,17 A z ki szomjuhozic, jöyjön el; és az ki akarja, vegye az életnec vizét ingyen. Mt 25,30 Es az haszontalan szolgát vessétec az külső setétségre; ott lészen sirás és Togaknac czikorgatása. 1MÓZ6,13 Minden testnec vége elközelget én előttem... Róm8,14 Mert valakié Isten lelkétől vezéreltetnec, azoc Isten fiai. Jel 7,14 Ezec azoc, az kic jöttec az nagy nyomorúságból, és megmostác s megfejérítettéc az ö ruhájokat az báránynac vérében. 39. Ártatlanok a' kik fzentséges fzárnyaid alatt legelnek [A4v= 2] 40. te árváknak legeltető Iítene [B,r=7] 41. Voltak nem kevefen ez előtt, kik bűnök miatt a'halálnak völgyében jártának [B4r=l3] 42. kívánom az Ábrahámnak kebelét [B4r=13] 43. tettemnek kedveskedésével meg-fzomorítom bennem a ? te fzent Lelkedet [C4v=26] 44. tsak jövevény és bujdosó vagy ez árnyék világon, én még-is állandó hajlékokat építettem tenéked [C6r=29] 45. az ennen-magam Lelkének templomává válafztottalak [C6r=29] Zsolt 17,8 Őrizz meg engemet, mint szemed fényét; oltalmaz meg engemet az te szárnyaidnac árnyéka alatt. Zsolt 57,2 És az te szárnyaidnac árnyékában vagyon reménségem... Zsolt 146,9 Az Úr oltalmazza az jövevényeket; az árvákat és özvegyeket táplállya ... Zsolt 68,6 Árváknac attya, és az özvegyeknec őrizője Zsolt 23,4 Még ha szinte az halálnac árnyékánac völgyében járokis, nem félec az gonosztól, mert te én velem vagy ... Luk 16,22 Lön pedig, hogy meghala az koldus, és vitettetnéc az angyaloktól az Ábrahámnac kebelébe Ef. 4,30 És keserűséggel ne illetessétec amaz Szent Lelket, mellynec általa megpeczételtelec a tellyes váltságnac napjára. Es meg ne szomoríttsátok ai Isten­ nek Szent-Leikét, melly-által megpechételtettetek a váltságnak napjára. (Káldi, Bécs, 1626.) Jn 14,3 Elmégyec hogy megkészítsem néktec az helyet. lKor3,16 Nem tudgyátoc-é, hogy ti az Istennec templomi váttok, és az Isten Lelke lakozic ti bennetek? lKor6,19 Avagy nem tudjátoc-é, hogy az ti testetec az bennetec lakozó Szent Léleknec temploma... 46. Hova lön az én Lelkemnek ereje belőled, melly által még régen el-petsételtelek vala tégedet? [D2r=33] 47. ihon él a' te éretted meg-áldoztatott bárány [D2r=33] 48. Tekinti a' vérben bé-keverödzött Kerefztfára; ott romlott meg a' pokol; ott vefzett-el a' halálnak fulánkja; 's ott erötlenedett-meg e' világnak fejedelme a'Sátán. [D2v=34] 49. te mint az árváknak tútora [D4v=38] 50. NEm volnék URam méltó, hogy a' te lábaidnak 'fámolyán a' földön legeltetném [E3r=47] 51. ha az én titkof vétkeimből íiró fzemekkel ö hozzá nem térülnék [F,r=55] 52. Valljon magadat nem adnád-é akár-melly mártiromságra, tsak hogy lelked fzámláltatnék amaz oltár alatt óhajtozó lelkeknek féregébe? [F3r=59] 53. fzéppé téfzem ez romlandó teltedet [F3v=60] 54. SEregeknek URa, a te útaidtól el-tévelyedett juhaidnak legeltető páfztorok [F4r=61 ] 55. A ' bünt foha büntetlen nem hagyod [F5r=63] Szent Biblia, Hanau 1608 , Ef. 4,30 És keserűséggel ne illetessétee amaz Szent Lelket, mellynec általa megpeczételtelec a tellyes váltságnac napjára. lKor5,7 Mert az mi húsvéti bárányunc, az Christus mi éröttünc megáldoztatott. lKor 15,55 Hol vagyon halál az te diadalmad? hol vagyon koporsó az te fullánkod? Zsolt 68,6 Árváknac attya, özvegyeknec őrizője Ézs 66,1 Ezt mondgya az Ur: A z menny or­ szág énnékem ülö székem, és az föld az én lábaimnak nyugotólya... Ezeket mongya az Úr: A z ég az én székem, a föld pedig lábaim sámolya ... (Káldi, Bécs 1626.) Zsolt 19,13 A z én titkos bűneimtől tisztíts meg engemet Jel 6,9 ... látám az oltár alatt azoknac lelkeket, kic megölettettek vala az Istennec beszédéjért lKor 15,53 Mert szükség, hogy ez rothadandó természetet öltözzéc magára... Zsid 13,20 A z békességnec Istene pedig, ki az halából kihozta az juhoknac ... pásztorát, ... az mi Urunc Jésus Christust... 4Móz 14,18 A z Úr ... a bűnöst nem hadgyja büntetés nélkül... 56. én URam nem tsak bűnös vagyok előtted, hanem a' bűnben ízintén bé-merültem, avagy inkább tellyelTéggel bűnné lettem e' földön [F5r=63] E N vagyok az erös bofzfzú-álló Iften [F6v=66] 57. tsak próbálok fókákat; töt jó fókáknak, mikor az én haragommal őket meg-alázom, mert tanulják az én útaimat [G2v=70] tsak búsul az én lelkem-efméreti, mint a' háborgó tenger [G6r=77] 58. foha nints olly fzeretettel ékefittetett anya, a' kinek fzíve annyira meg-efsék gyermekinek nyavalyájin, mint én a' bűnösöknek Iftenek fzoktam fzánakozni az én hozzám térendő vétkes embereken [H2r=81] 59. Még a'kö-fziklát-is meg-repedeztetem én, és abból-is táp­ lálom én az engemet fzomjúhozó Lelket [H2v=82] 60. még az egeket-is meg-fzaggatom én, és ki-öntöm az én hozzám óhajtozókra az én drága Lelkemet [H2v=82] 61. K i merne tsak meg-jelenni-is a' meg-haragutt Báránynak fzéki előtt? [H5r=87] 2Kor 5,21 Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk Náh 1,2 ... bosszú álló az Úr... Ézs 55,8 ... az én útaim nem ollyanoc, mint az tiutaitoc ... Ézs 57,20 Az hitetlenéé pedig ollyanoc lész- nec, mint az megháborodott tenger, melly nem nyughatic ... Ézs 49,15 Vallyon elfeledkezik-é az anya az ö kis gyermekéről, úgyhogy ne könyörüllyön az ö méhénec fián? ha az elfeledkezne, de nem feledkezem el én te rólad. Zsolt 78,15 Meghasította az kősziklákat az pusztában, es inniok adott nékiec ... lKor 10,4 És mindnyájan egy lelki italt ittac, ittanac pedig az lelki kősziklából, a melly őket követi vala, az kőszikla pedig Christus volt. Ézs 44,3 Mert vizeket töltöc ki az szomjúho­ zóra, és folyóvizeket az szárazra; kitöl­ tőm az én lelkemet az te magodra ... ... ki-öntöm az én lelkemet a te magodra ... (Káldi, Bécs, 1626) Róml4,10 Mert mindnyájan elö állatunc az Christus itélöszéie eleibe. Jel 20,11 És látéc egy nagy fejér királyiszéket, és eggyet abban ülöt, kinec előtte elmúléc az föld és az ég ... Szent Biblia, Hanau 1608 62. Szófzólóul melletted lefzfz az én fzeretö Fijam [I2r=93] 63. az ítéletben el-törlöm a' te könnyhullatáfidat [I2v=94] 64. A ditsöséges koronának el-vételét erös reménséggel meg-kaptam [I3r=95] 65. józan légy, hogy midőn ama régi kisértetek kerengnek, azoknak hatalmok alá hátra ne efsél [I4r=97] 66. a' te veled való küfzdésre nintsen én bennem erő! 67. ollyá lök, mint a télozló fiu [A5r=3] 68. Vétkezek ugyan a' Dávid [B3v=12] 69. Gyarló volt az Abrahám-is [B4r=13] 70. Rettegett még ama' Jákob is magában [B3v=12] 71. Hol hát a' Mária, a' kit a Sátánnak erejétől megmentek, és magamnak lakó helyül foglalám? [B5r=15] 72. Hol ama' bűnnel meg-rútittatott Ráháb, a' kit kedvemből meg-tifztíték, és az én kívánatos népemnek seregébe bé-hozék?[B 5r=15] 73. mint a' Kain tsak refzketve bújdoflam e' földön [G4r=73] U n 2 , l Én fiaczkáim, ezeket azért irom néktec, hogy ne vétkezzetec, hogy ha valaki vétkezendic, vagyon szószólónk az atyánál, az igaz Jézus Christus. Ézs 25,8 E l veszti az halált mind öröcké, és eltörli az Úr Isten az könyv húllatást minden ortzákról: és az ö népénec gyalázattyát elveszi mind az egész földön... lKor9,25 A z ki pedig az pállya futásban tusakodic, mindenben maga tűrtető; azoc pedig azért, hogy az veszendő koronát elvegyéc, mi pedig azért, hogy az rothadhatatlant. 2Tim 4,5 De te józan légy mindenekben lMóz 32,24-28 Luk 15,11-32 2Sám 11 lMóz 20 lMóz 32,7 Igen megíjede Jákob és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a bar­ mokat és a tevéket két seregre osztá. Luk 8,2-3 Józs 2 lMóz 4,12 még mikor távol vólna-is tőlem Luk 15,20 a' bűnös, tsak lálTam felém való fzándékát, elejibe megyek [H3r=83] 74. A z Ádámot ennen-magam 1MÓZ2-4 fzólítám-meg a' kertben [H3r=83] 75. A z Illyést nem hagytam, hogy a' 2 Kir 2 bűnnek fulánkja meg-ölné, de tüzes fzekérben fel-emeltem magamhoz [H3v=84] 76. MófeíTel mint barátommal, úgy 2 Móz 3 befzéllgettem én [H3v=84] 77. az Ábrahámnak ugyan meg- IMóz 17 eíküdtem én az én fzentféges fzivemre, és töle fzármazandó maradékinak fok fzép áldáílmat Ígértem [H3v=84] 78. foha e' világ fijai a' te Luk 14, 17-23 mennyben kéfzittetett vatsorádhoz nem ülnek [H4v=86] 79. A z én gyermekségemtől való 1 Móz 13 bűneim kiáltnak én ellenem te hozzád, mint a' Sodornának bűnei. [H5v=88] 80. OH mitsoda gyarlóságra Mt 18,12-14 jutottál, a pufztára el-tévelyedett báránykám! [B4v=14] 81. nem volnék én erös Iíten, Jer 18,4-6 ha ötet mint a' tserepet meg-nem rontanám [G}v=68] PETRŐCZI ÉVA-PÉNZES T I B O R C S Z A B O L C S Új szempontok a Váradi Biblia kutatásához 2002-ben, a Váradi Biblia hasonmás kiadásához írott kísérőtanulmányomban 1 igyekeztem feltárni a Váradi Biblia születésének, a török által ostromlott Nagy­ váradnak a körülményeit, továbbá idősebb Köleséri Sámuel, a revideált kiadást gondozó, széljegyzetekkel ellátó, puritán érzelmű nagyváradi születésű prédi­ kátor, s a nevezetes ottani nyomdászmester, Szenci Kertész Ábrahám alakjának felidézésére is kísérletet tettem. Maradt azonban akkor egynéhány, a csekély ter­ jedelem szorításában keletkezett adósságom. Ezekből igyekszem most legalább valamicskét törleszteni, mégpedig „négykezes" tanulmány formájában, kiváló, történetesen éppen a Partiumból elszármazott, s pillanatnyilag a váradi puritaniz­ must több szempontból kutató Pénzes Tiborc Szabolccsal. A kiegészítések, postscriptumok sorában kitüntetett helyen kell megemlítenünk a hazai szakirodalomban többnyire méltatlanul mellőzött Brian Waltont, akinek többszáz esztendőn át zsinórmértéknek számító, hatkötetes poliglott bibliáját, amely - Köleséri és munkatársai nem mindennapi szerencséjére — közvetlenül a Váradi Biblia sajtó alá rendezése előtt jelent meg. A z pedig, hogy a nevezetes, de igen távoli keletkezésű kiadvány híre, illetve annak egy példánya oly gyorsan eljutott Magyarországra, a Partiumba és Erdélybe, nyilvánvalóan az angol-ma­ gyar kapcsolatokat meglehetősen felélénkítő hazai puritán mozgalomnak volt köszönhető. E saját korában rendkívül modern és mindmáig nem elavult bibliai filológiai segédkönyvből Lorántffy Zsuzsanna hozatott meg egy teljes sorozatot, kifejezetten a Váradi Biblia minél pontosabb, tökéletesebb edícióját támogatandó, mintha ezzel is egyfajta plusz oltalmat, tudományos páncélzatot adtak volna e ha­ datjárt, hadialku tárgyává lenni kényszerült, „szülővárosa" történelmi tragédiájá­ ban is a túlélés felé mutató kiadványnak. Sajnálatos módon ez a bibliai-filológiai „páncélzat-készítés" nem, vagy legfeljebb igen csekély mértékben sikerülhetett, a zűrzavaros hadi körülmények, s az ebből következő érthető sietség miatt nagy­ részt Szenci Molnár Albert Hanaui Bibliájának margináliái maradtak fenn a vá­ radi kiadásban is. Ettől függetlenül bizonyosak lehetünk benne, hogy élete nyu­ galmasabb szakaszában Köleséri örömmel és haszonnal forgatta Walton nagy munkáját, s ha nem is a bibliakiadásban közvetlenül, de a bibliai tudományokban 1 E kísérőtanulmány legutóbbi megjelenése: PETRŐCZI Éva: A Váradi Biblia helye a magyar puritanizmus irodalmában. In: Uő: Puritánia. Tanulmányok a magyar és angol puritanizmus iro­ dalmáról. Budapest, Universitas, 2006. 94-100. (História litteraria, 20.) való további elmélyülésében, s prédikációinak bizonyos megállapításaiban fel­ használhatta annak eredményeit. A világhírű Brian Walton, e nevezetes poliglott biblia gazdájának munkás­ ságára nálunk legutóbb a Biblia évében, 2008-ban a szegedi Somogyi Könyvtár „Ezer nyelvű Biblia" című kiállítása, s Szőkefalvi-Nagy Erzsébet ismertetésének vonatkozó részlete irányította rá a figyelmet. Egy kiállítási kísérőszöveg azon­ ban szükségszerűen vázlatos, így a jeles művével hazánkban is megjelenő szerző alakját nem érdektelen valamivel részletesebben felidéznünk, kitekintéssel arra, miben, mennyiben fedezhető fel szellemi rokonság közte és a Váradi Biblia ki­ váló „gazdája", Köleséri Sámuel között.2 Walton kultusza Angliában természetesen folyamatosan virágzik, különösen Henry John Todd 1821-ben, Londonban megjelent, ma már e-book formájában is olvasható, kétkötetes monográfiájának jóvoltából, amely Walton életének min­ den rezdülését rögzíti, komótos-alapos X I X . századi stílusban, arról azonban - a magyar kutatók őszinte sajnálatára - nem tesz említést, hogy a mi Váradi Bibliánk egyik, ha nem is kiaknázott, de legalább hozzánk eljutott, magyar szak­ ember kezébe került egyik forrása, kútfője is a jeles, Cambridge-ben doktorált angol teológus és munkatársi gárdája volt.3 Részben Todd műve, részben a CatholicEn- cyclopaedia címszava nyomán csak azokat a momentumokat idézzük fel Walton hosszú és szövevényes életpályájáról, amelyek őt legalább néhány, nem erőlte­ tett, nem ráfogásos vonásában a mi Köleséri Sámuelünkkel rokonítják. Elöljáró­ ban azonban - már csak a nekik kijáró hálából is - meg kell említenünk mindazon angol bibliai filológusok nevét, akiknek munkáját, eredményeit Walton beépítette hatalmas művébe, hiszen közvetve ők is hozzájárultak, ha végső soron nem is ma­ gának a Váradi Biblia szövegének végső formájához, de Köleséri teológiai gon­ dolkodásának alakításához: Edmund Castell, Edward Pococke, Thomas Hyde, Dudley Loftus, Ábrahám Weelocke, Thomas Greaves és Sámuel Locke. 4 Nézzük ezek után a Walton-Köleséri-életút és munkásság legalább néhány párhuzamát. Mindketten tanultak Cambridge-ben, az angol puritanizmus egyik „menedék­ várában" és szellemi központjában: Walton 1619-1620-ban, illetve 1623-ban, s 1639-ben itt is szerzett teológiai doktorátust. A mi Kölesérink - habár rövid időre - ugyancsak járt „Cantabrigiában", de csaknem húsz évvel később, az 1650-es évek második felében. Peregrinációs éveinek cambridge-i közjátéka arra azonban ele­ gendő lehetett, hogy felfigyeljen Walton nevére, aki már a poliglott biblia meg­ alkotása előtt is a vezető angol teológusok egyike volt. Kétségtelenül csábító eljátszadozni a gondolattal, hogy akár még találkozhatott volna is e két tudós, de XVII . századi külföldjáró deákjaink élete már kevésbé zajlott „nemzetközi" keretek között, mint X V I . századi elődeiké. Kivételt ez alól legfeljebb a William Ames (Amesius) köré csoportosuló, számos nációhoz tartozó franekeri diákok je- 2 http://sk-szeged.hu/statikus-fa 3 Henry John TODD: Memoirs of the life and Writings of the Right Reverend Brian Walton. London, Paternoster Row, 1821. 4 Catholic Encyclopaedia. Brian WALTON, http://www.newadvent.org/cathol/155545c.htm lentettek.5 Ami vizsgált szerzőink két jeles művének, a poliglott és a Váradi Bib­ liának a „sorspárhuzamait" illeti: mindkét kiadvány jövője, recepciója közüggyé, közösségi üggyé vált, csak éppen fájdalmasan különböző társadalmi-történelmi körülmények között. A Váradi Biblia - mint tudjuk - tűzből, ostromból kimentett partiumi féniksként került Nagyváradról Kolozsvárra, míg Walton kiadványa az angol könyvtörténet első előjegyezhető, szórólapon beharangozott sikerkönyve volt, első nekifutásra 9000 font erejéig fizettek elő rá. Egy-egy előfizetőnek tíz fontjába került, hogy biztosítsa magának a könyvet. A z előfizetők csaknem teljes tábora nyilván teológus-lelkipásztor volt, akinek anyagi lehetőségei - ha nem vol­ tak is gazdagok - bizony meglehetősen távol estek a Váradon és környékén jel­ lemző, a hazai lelkészek helyzetét emblematikusan kiábrázoló „vagy suba-vagy biblia" pásztori nyomorúságától. A Walton-Köleséri-analógiák sorában meg kell említenünk azt is, hogy mindketten a harmonikus befogadás (nem a megalkuvás) em­ berei voltak, akik pályafutásuk csúcsán az egyházi establishment megbecsült egyé­ niségeivé lettek, Köleséri Debrecen valóságos „magister perpetuus"-ává, mózesi alakjává, Walton pedig - történetesen éppen 1660-ban, a Váradi Biblia születésé­ nek évében - egyenesen Chester püspökévé. Végül érdemes kitérnünk arra az eddig mellőzött kérdésre is, milyen képessé­ gek, képzettség, milyen nyelvtudás birtokában tudta Köleséri valóban érdemben használni Walton jeles, nagyhatású művét. Egy fiatal kutató, Erdős Zoltán rend­ kívül alaposan foglalta össze az erre adható választ egy 2008-as publikációjá­ ban, részben Köleséri Sámuel saját széljegyzetei alapján: „Köleséri a három szent nyelv, a latin, a görög és a héber elsajátítása után, peregrinációja során tanult meg arabul és angolul, ez utóbbit olyan színvonalon sajátította el, hogy önálló szónok­ latot is tudott tartani angol közönségnek. Minden bizonnyal felkereste a kor egyik legjelesebb hebraistáját, Ralph Cudwoth-t, a Christ College igazgatóját. Hazatérése után pedig tanította is a szent nyelveket, saját megállapítása szerint 'nem kicsiny haszonnal'. (Ezt ő maga írja így Idvesség sarka című műve előszavában! R É.) Prédikációiban rendkívüli nyelvtudását mindössze szómagyarázatokkal, a bibliai szöveghelyek precíz értelmezéseként tudta használni. A z exegetikai részletekben időnként támaszkodik a tekintélyes Béza, Piscator, valamint Grotius, Pareus és Brightmannus szövegmagyarázataira is, de szavaiból úgy vehető ki, hogy helyen­ ként az autentikus bibliafordításokat saját magyarításaival is összevetette." 6 Kü­ lönösen Béza és Piscator, de voltaképpen „Brigtmannust" kivéve az egész itt fel­ sorolt bibliakutató gárda megerősítheti bennünk azt a benyomást, hogy idősebb Köleséri Sámuel személyében Szenci Molnár Albert szellemiségének örökösét, az ő abszolút méltó és rátermett Jogutódát" tisztelhetjük, aki a nagy előfutárhoz hasonlóan nem csupán hirdette Péter apostol első levelének alapelvét, a „hit mellé ragasztott tudásról", hanem gyakorolta is azt. Méghozzá Molnár Albert ugyancsak 5 Róluk bővebben: Éva PETRŐCZI, Somé Features to the Portrait ofWilliam Ames. In: Uő: Puri- tans andPuritanicals. Budapest, Balassi, 2005. 74-82. (Studia Humanitatis 13.) 6 ERDŐS Zoltán: Antropológia és etika Köleséri Sándor [sic!] műveiben. Iskolakultúra, 2008. 2. sz.69. nem csekély tudását megfejelve egy nálunk a XVII . században még csak igen szűk körben ismert nyelv, az angol ékes és alapos ismeretével, s a korábban is is­ meretes német mellé az angol bibliai filológia akkori legfrissebb eredményeivel. Könnyen meglehet, hogy Köleséri akkor is sok Szenei Molnár-margináliát érin­ tetlenül hagyott volna, ha munkáját kevésbé hadviselés-közeli körülmények szo­ rításában kell elvégeznie, illetve nagyobb számú változtatása is megőrizte volna Szenei Molnár szellemiségét, legfeljebb Waltonék eredményeivel, exegetikai ár­ nyalásaival finomítva az ő egykori jegyzetein. E komolyabb hangnemű kiegészítéseket követően engedtessék meg nekünk egy játékosabb, de talán mégsem érdektelen megemlékezés egy közelmúltbéli eseményről, amelynek nyíltan vállalt célja az volt, hogy a Váradi Biblia törté­ netét, az általános, minden könyvre érvényes „habent sua fata libelli"-n messze túlmutató sorsát a mai élet, s a mai hitélet személyes részévé tegye. Bizonyos vagyok benne, hogy e vállalkozás híre mindmáig csak az egyházi sajtóig jutott el. Ez a nagy rendezvény meglehetősen szokatlan formában, táncjátékká és krónikás énekmondássá lényegítve, de épp ezért nagy tömegeket megmozgatva igyeke­ zett közkinccsé tenni a Váradi Bibliát E 2008. augusztus 29-én Nagyváradon bemutatott, majd nemzetközi Összefogással DVD-n is terjesztett előadás spiritus rectora, megálmodója a Nagyvárad-Réti Református Egyházközség lelkipásztora, Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem doktorandusza volt, akinek parochiá- lis könyvtárában féltve őrzik az első kiadás egy kifogástalan állapotú példányát. Idézzük itt a Váradi Biblia, avagy Váradnak kegyetlen viadalok által lőtt török kézbe esése; a Biblia diadala című táncjáték műsorfüzetének köszöntő sorait: „Rendkívüli napok voltak augusztus utolsó napjai, mivel a régmúlt idők dolgaira emlékeztetik az utókort. Ma bennünket is. Egyfelől csendesen a 348 esztendővel korábbi Várad várának, népének drámájára gondolok... Másfelől sokkal hango- sabban, örvendező és hálaadó szívvel ugyancsak Várad szülöttét, az öreg Köles­ érit idézve: a magyar Biblia körül való forgolódás nem volt hiábavaló. Ma sem. A könyv ma is beszélő Istenének nagyságos tetteire emlékezünk, amikor nagy­ szabású táncjátékban halálos komolysággal idézzük meg az ostromot és a keresz­ tyénség alapdokumentumának győzedelmes kivonulását."7 Pálfi József vallomásos ajánlósorainak elolvasása és az előadásból készült D V D megtekintése után megerősödött bennem a Károli Egyetem Puritaniz­ muskutató Intézetének alapításakor tett szándéknyilatkozatunk egyik kitételének igazsága. Nevezetesen az, hogy a régi irodalom és kultúra, közelebbről éppen a puritanizmus-kutatás is akkor válhat igazán élő és eleven, szerves részévé a mai magyar kultúrának, ha a szigorúan vett szakmai feladatok mellett vállalkozunk egyfajta „játéktér-bővítésre" is. Vagyis arra-nem okvetlenül egy látványos-han­ gos nemzetközi várjáték keretein belül ~, hogy időről időre és minél változato­ sabb formákban a nem-szakmai közönséghez is közelebb vigyünk számos, mél- 7 Váradi Biblia, avagy Váradnak kegyetlen viadalok által lőtt Török kézbe esése: a Biblia diadala, szerk. PÁLFI József, Nagyvárad, Királyhágómelléki Egyházkerület, 2008. 3. (A táncjáték kísérőfíizete) tatlanul feledésre ítélt művet és szerzőt. Megvalósítható ez színvonalas, igényes, de közérthető írásokkal, életteli és az ésszerűség határain belül szórakoztató meg­ szólalásokkal a hagyományos és az elektronikus sajtóban. Ily módon biztosítha­ tunk legalább annyi információt a gyakran hálátlan és feledékeny - vagy például az egyházi témákról évtizedekig következetesen „leszoktatott" - utókor számára, amennyi az egészséges identitástudathoz és magyarságismerethez nélkülözhe­ tetlen. Természetesen csak akkor, ha lélektanilag képesek vagyunk elviselni az ilyen népszerűsítő szolgálatok nyomában szükségszerűen támadó, olcsó populiz­ must és hasonlókat emlegető vádakat, ha ki merünk olykor lépni a szigorúan vett kutató- és oktatómunka elszigeteltségéből, de egyszersmind védettségéből is. E ponton adom át a szót e dolgozat olvasóit a tudományos régiókba visszavezető szerzőtársamnak, Pénzes Tiborc Szabolcsnak. Amint arra Petrőczi Éva az előbbiekben figyelmeztetett, a Váradi Biblia kuta­ tástörténete a 2002-es hasonmás kiadással és az azt kísérő tanulmányokkal még korántsem zárult le. Közös dolgozatunk rám eső részében olyan irodalomtörténeti perspektívát és szövegelemzési stratégiát kívánok felvetni, amely a nyomda- és könyvtörténeti kutatások legújabb eredményeivel kiegészülve lendületet adhat a megkezdett vizsgálatoknak. Dolgozatunk alapját Petrőczi Éva vetette meg a fordítás egyik segédkönyve­ ként használt londoni poliglott bibliakiadás azonosításával.8 Bod Péter, aki egye­ düliként említi az Angliából beszerzett többnyelvű kiadást, fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Lorántffy Zsuzsanna „felette nagy Summán" hozatta meg a köteteket.9 Bár a szigetországi előfizetések nagy száma kétségessé teszi ezt a ki­ jelentést, 1 0 mégiscsak jól érzékelteti a váradi kiadásért folytatott heroikus küzdel­ met, melynek kezdetei egészen 1638-ig, I. Rákóczi Györgynek a biblia emendá- lásának szükségességéről kiadott, és feltehetően az egy évvel korábban megjelent holland nyelvű bibliafordítás, a StatenbijbeP hatására megfogalmazott rendele­ téig nyúlnak vissza.1 2 A gyakorlati tettek sorát a váradi nyomda 1640 körüli újbóli megszervezése nyitotta. Szalárdi János szerint Bethlen István, aki a lüneburgi nyomdafelsze- 8 A Walton-féle biblia történetéről bővebben: Thomas FROGNALL DIBDÍN: An Introduction to the Knowledge of Rare and Valuable Editions of the Greek and Latin Classics. London, 1827. 20-31. 9 BOD Péter: A Szent Bibliának históriája.... Szeben, 1748. 154. Nem Bod az egyetlen, aki fon­ tosnak tartja hangsúlyozni a bíbliakiadás szakmai jelentősége és a befektetett pénzősszeg korrelá­ cióját. Apáczai Csere János enciklopédiájának rövid történeti kronológiájában is szorított helyet annak megjegyzésére, hogy „ 1515. Franciscus Ximenius hatszázezernyi ezer aranyat költ a biblia zsidóul, cháldiául, deákul és az Újtestamentum] görögül, deákul való kinyomtatására." APÁCZAI CSERE János: Magyar Encyclopaedia. Kiad., bev., jegyz. SZIGETI József. Bukarest, Kriterion, 1977. 375. 1 0 Az előfizetői felhívással nagyjából 900-1000 megrendelőt sikerült toborozni még azelőtt, hogy a Biblia első kötete nyomdába került volna. Henry R . PLOMER: A Short History of English Printing, 1476-1898. London, 1900. 197. 1 1 Frits G. M. BROEYER: Bible for the Living Room: The Dutch Bible in the seventeenth Century. In: Lay Bibles in Europe 1450-1800. Eds. Mathíjs LAMBERÍGTS, A. A. den HOLLANDER, Leuven. Peeters, 2006. 207-222. 1 2 BOD:/ . w., 153-154. relés megvásárlását is finanszírozta, testamentumában jelentős összeget hagyott „az öreg formában már kezünknél levő szép magyar biblia nyomtatására." 1 3 A z 1644-ben kelt végrendelet szerint Bethlen Medgyesi Páltól értesült arról, „hogy az váradi Tvpographus az Sz. Bibliát in folio újonnan akarná kinyomtatni."1 4 A testamentum szövege alapján erősen megkérdőjelezhetőnek tűnik az a korábbi álláspont, miszerint a váradi nyomda a bibliakiadás megvalósításának céljából jött volna létre, hiszen a jelek szerint 1643-1644 táján a kiadás terve nem volt széleskörűen ismert. Egyébként Medgyesi, aki az 1643-as Praxis Pietatis kiadása kapcsán alakított ki komoly munkakapcsolatot a váradi nyomdásszal, ismerhette Szenei Molnár Albertnek a biblia fólió alakú kiadására vonatkozó terveit,15 s így az ő befolyásán keresztül teremtődhetett meg a közvetett összeköttetés a magyar bibliakiadási tradícióval. A z említett források alapján úgy tűnik, hogy már 1645 körül megvalósulhatott volna a fejedelemségbeli bibliakiadás, amit tovább erősít az a tény is, hogy Rákóczi Zsigmond ekkoriban vásárolta meg az 1629-1645 kö­ zött megjelent párizsi poliglott bibliát.1 6 Abban, hogy mégsem így történt, szerepet játszhatott a magyar nyelvű biblia 1645. évi Jansonius-féle amsterdami editiója1 7 éppúgy, mint a papírmalmok hiánya miatt kialakult papírimport-szükséglet, i l ­ letve ennek költségessége. 1 8 Erre a krónikus problémára hívta fel a figyelmet 1648-baii Mikolai Hegedűs János, s talán nem is minden célzatosság nélkül ép­ pen Várad vonatkozásában: „Papiroskülyühöz elég patakok, folyóvizek vannak, csak Várad körül s túl egynéhány Körösöket tudok csak én is, rongyot is (úgy ítélem), kaphatnánk ahhoz."19 Mikolai sorainak szövegkörnyezete sejtetni engedi azt is, hogy a kiadás direkt előkészületei évekre leálltak, bár adataink szerint a ki­ adás terve nem került le végleg a napirendről. V. Ecsedy Judit úgy véli, hogy a váradi nyomdász, Szenei Kertész Ábrahám által 1652-ben használni kezdett 13 Szalárdi János Siralmas magyar krónikája. Kiad., bev., jegyz. SZAKÁLY Ferenc. Budapest, 1980. 286. (Bibliotheca Historica) 1 4 V. ECSEDY Judit: Szenei Kertész Ábrahám és ismeretlen nyomtatványai. Magyar Könyv­ szemle, 1989. 22. (a továbbiakban V. ECSEDY 1989a.) 1 5 P. VÁSÁRHELYI Judit: Szenei Molnár Albert és a Vizsolyi Biblia új kiadásai. Budapest, Univer- sitas, 2002. 116. (História Litteraria 21.) 1 6 MONOK István: A Sárospatakra visszatért könyvek és a Rákóczi-kutatás. A Rákócziak Bibliái. In: Translatio Librorum. Tanulmányok az Oroszországból Sárospatakra visszaszolgáltatott köny­ vek kapcsán. Szerk. Jekatyerina JURJEVNA GENYIJEVA, KISS Ilona, MONOK István. Budapest, OSZK, 2007. 102. és VISKOLCZ Noémi: Johann Heinrich Bisterfeld és utóda könyvtára. In: Uő: Johann Heinrich Bisterfeld (1605-1655) bibliográfia. Budapest-Szeged, OSZK-Scriptum, 2003. 48. (A Kár­ pát-medence kora újkori könyvtárai 6.) 1 7 RMKI, 766. 1 8 Erről bővebben: V. ECSEDY Judit: §tirban, Sofia. Din istoria hártiei sifiligranului: tipográfia románesascá a Bálgradului. Magyar Könyvszemle, 2000. 243-244. és V. ECSEDY Judit: A gyulafe­ hérvárifejedelmi nyomda második korszaka (1637-1658) és utóélete, OSZK Évkönyv, 1978/1980. 292. A váradi papírszállításokról: BALOGH Jolán: Varadinum, Várad vára II. Budapest, Akadémiai, 1982. 191,337. (Művészettörténeti Füzetek 13.) 1 9 MIKOLAI HEGEDŰS János: A mennyei igazságnak tüzes oszlopa. In: Magyar gondolkodók 17. század. Vál., jegyz. TARNÓC Márton. Budapest, Szépirodalmi, 1979. 533. Mediáén Romeyn betűtípus beszerzését a bibliakiadás motiválta. 2 0 Monok István pedig a Rákócziak bibliáiról írott tanulmányában feltételezi, hogy a Rákóczi-csa­ lád könyvtárának negyvenes-ötvenes évekbeli fejlesztésekor szem előtt tartották egy majdani bibliakiadás könyvigényét. 2 1 Ezeken a feltevéseken kívül azonban semmilyen konkrét bizonyítékunk sincs a készülődésről, egészen 1657 nyaráig, amikor a június 18-i nagybányai zsinaton a nyíri tractus 86, az ugocsai 54 forintot adott a biblia nyomására. 2 2 Ebből az adatból nem derül ki , hogy a szöveg filo­ lógiai előkészítése megkezdődött-e. Gyanítható, hogy az alapos és véglegesnek szánt szövegjavítások id. Köleséri Sámuel érkezésével indulhattak csak meg. Köleséri 1657 késő nyarán foglalta el tanári állását a váradi kollégiumban, melynek külföldi tanulmányútja előtt maga is diákja volt, s ahol beleoltották a holt nyelvek szeretetét,2 3 melyek aztán meghatározták pályafutásának korai szakaszát. Nyilvánvalóan ez az indíttatás is közrejátszott abban, hogy 1655-ben Leidenben kétszer is disputált 2 4 a korszak egyik legjelentősebb hebraista, exegéta professzo­ ránál, Johannes Coccejusnál,2 5 egyszer pedig a Coccejus híveként számon tartott Heerebordnál, 2 6 majd talán a véletlenek játéka folytán épp a Londoni Polyglotta második kötetének megjelenésével egy időben ment át Angliába, és szeptember 2-án Londonból küldött két, Cromwellt dicsőítő füzetet Püspöki Jánosnak. 2 7 Az időbeli egybeesések miatt elképzelhetőnek tűnik, hogy a fejedelemné által rendelt Walton-féle bibliát maga Köleséri hozta el Angliából, ugyanis a hat kötetben meg­ jelentetett kiadás utolsó három darabja 1657 folyamán jelent meg, Köleséri pedig rövidke naplójának bejegyzése szerint 1657. augusztus 2-án érkezett Eperjesre.28 Bod Péter kijelentése nyomán - miszerint Köleséri „Akkor nyomtatván a' Bib­ lia Váradon, abba tudós Magyarázatokat irt"2 9 - egyelőre tartja magát az a véle- 2 0 V. ECSEDY Judit: „A híres Szentzi Ábrahám nevezetes váradi typográfiája". OSZK Évkönyv, 1991/1993. 290, 297. és V. ECSEDY Judit: Egy erdélyi könyvnyomtató műhely 1667-ben. In: Emlék­ könyv a Teleki Téka alapításának 200. évfordulójára 1802-2002. Szerk. DEÉNAGY Anikó, SEBESTYÉN- SPIELMANN Mihály, VAKARCS Szilárd. Marosvásárhely, Mentor, 2002. 383-384. (a továbbiakban: V. ECSEDY 2002.) 2 1 MONOK2007, /. m., 102. 2 2 TÓTH Ferenc: Helvátziai vallástételt követő Túl a'Tiszai Superintendenziában élt református püspökök élete e'jelen való időkig lehozva. Győr, k. n., 1812. 128. 2 3 1650-ben héber vizsgát tett a váradi kollégiumban. RMK II, 764. Különösen érdekes, hogy együtt vizsgázott azzal a Becskeházi V. Istvánnal, aki egyike volt az 1678. évi meg nem valósult bibliafordítás kijelölt munkatársainak. BOD: /. m., 155-156. ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi protes­ táns egyháztörténeti lexikon. Szerk. LADÁNYI Sándor. Budapest, MRE Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1977. 240. 2 4 RMK III, 1937, 1938. 2 5 W. J. van ASSELT: The Féder al Theology of Johannes Cocceius (1603-1669). Leiden, Brill, 2001.23-34. 2 6 RMK III, 1936. 2 7 HEREPEI János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II. Szerk. KESERŰ Bá­ lint. Budapest-Szeged, 1966.107-108. Köleséri angliai tartózkodásáról bővebben: GÖMÖRI György: Magyar látogatók a Cromwell-kori Angliában. Irodalomtörténeti Közlemények, 1978. 461-462. 2 8 KÖLESÉRY Sámuel Naplója. Kiad. SZILÁGYI Sándor. Történelmi Tár, 1890. 48-49. 2 9 BOD Péter: Magyar Athenas. Nagyszeben, k. n., 1766. 149. kedés, hogy Köleséri ténykedése ebben az igen jelentős filológiai vállalkozásban a marginális glosszák megírására szorítkozott, noha Köleséri inkább „az eredete szerint való nyelveknek segítsége által egynéhány száz Sz. írásbeli helyek"30 res- tituálásában látta munkája lényegét. A legkevésbé sem meglepő módon Köleséri álláspontját igazolta nemrégiben P. Vásárhelyi Judit azáltal, hogy a korábbi ma­ gyar bibliakiadásokkal való összehasonlítás során felismerte, „hogy nem csupán a Váradi Biblia szerkezete marginális glosszáinak túlnyomó része is a Hanaui Bibliából való átvétel." 3 1 Ez a tény azonban látszólag megkérdőjelezi azoknak a nagyszabású előkészületeknek a létjogosultságát, melyek magukban foglalták nemcsak a poliglott, hanem számos eredeti, illetve nemzeti nyelven kiadott biblia megvásárlását is. A z ellentmondást nézetem szerint csak a hanaui és a váradi ki­ adás mindeddig mellőzött összehasonlító szövegvizsgálata oldhatja fel. Módszer­ tanom előzményei között említést érdemel Ballagi Mór egy 1864-ben a Nyelv­ tudományi Közleményekben publikált dolgozata, mely a Károlyi-féle fordítás apropóján utal & Váradi Biblia néhány fordítási hiányosságára, 3 2 valamint P. Vá­ sárhelyi Judit néhány éve megjelent kötete, a Szenci Molnár Albert és a Vizsolyi Biblia új kiadásai. Természetesen mostani szövegünkben nem bocsátkozhatom olyan mély, és a bibliakiadások kutatásához több szempontból is mintát adó fejte­ getésekbe, mint P. Vásárhelyi a Hanaui és az Oppenheimi Biblia filológiai elem­ zésekor, hiszen a Váradi Bibliából most bemutatni kívánt Ézsaiás könyve első 20 fejezete nem több, mint kutatóárok, ami pusztán egy későbbi alaposabb feltáró munka szempontrendszerének kialakításához szolgáltathat fogódzókat. Ézsaiás könyvének kiválasztását egyrészt a prófétai könyveknek Johannes Coccejus teo­ lógiájában betöltött szerepe, másrészt Csernák Béla azon megfigyelése indokolja, hogy a Váradi Biblia széljegyzetei az Énekek éneke után szaporodnak meg.3 3 A kijelölt szövegrészt négy strukturális egységre bontottam, nevezetesen a fő­ szövegre, a részek elején található összefoglaló summákra, illetve a marginális glosszákra és konkordanciákra. A főszövegnek a Hanaui Biblia vonatkozó ré­ szeivel való összeolvasásakor feltűnik, hogy a versek legalább kétharmadában találhatunk valamiféle, leggyakrabban nyelvi javítást, melyek jelentős része az egységesítés irányába mutat. Ilyen például az / palatalizációjának követke­ zetes jelölése, 3 4 a központozás megváltoztatása: a kettőspont és a pontosvessző gyakori használata, a rövidítések feloldása, az idegen szavak kiváltása magyar megfelelőikkel, 3 5 és nagyon sok helyen nyelvi egyszerűsítés. Ez utóbbira példa a Hanaui Biblia „a' hová magát az ember elreytse" körülírását felcserélő 'rej- 3 0 KÖLESÉRI Sámuel: Idvesség sarka. Sárospatak, 1666, [)(7r-)()(lr]. RMK I, 1039. 3 1 R VÁSÁRHELYI Judit: Szenci Molnár Albert és a Vizsolyi Biblia új kiadásai. Budapest, Univer- sitas, 2002. 116. (História Litteraria 21.) 3 2 BALLAGI Mór: Tanulmányok a magyar bibliafordítások körül. Nyelvtudományi Közlemények, 1864. 169-171. 3 3 CSERNÁK Béla: A református egyház Nagyváradon 1557-1660. Nagyvárad, Kiráfyhágómelléki Református Egyházkerület, 1992. 247. 3 4 likaiba tek-hely' (4.5), vagy a 'Syriánac országa' birtokos szerkezet helyettesítése az egyszerűbb 'Syriá'-val (7.2). Az Ézs. 14.6 a mondattani változtatásokra hívja fel a figyelmet. A z említett hely a Hanaui Bibliában így hangzik: „Ki a népeket az ö haragjában szüntelen sanyargattja vala, ki az pogány népeken nagy dühösséggel uralkodic vala, és az nyomorgatókat nem tiltotta meg az nyomorgatástól", míg a Váradi Bibliában: „Ki a' népeket az ö haragjában sanyargattya vala, annak csapása el nem vétetic; ki a' po­ gány népeken nagy dühösséggel uralkodic vala, üldözést szenved; és azt meg nem tilthatja." A grammatikai jellegű változtatások azonban a nyelvi korrekciónak csak az egyik felét jelentik, ugyanis a poliglott biblia vagy inkább bibliák és a Hanaui Biblia összeolvasásakor felfedezett fordítási, értelmezési tévedéseket is javítot­ ták. Ilyen interpretációs korrekciót mutat például az Ézs. 19.18.: „Eggyic város pusztítatott városnac neveztetic" helyett „...és mindenic város el-pusztitatott városnac neveztetic". Tagadhatatlan azonban, hogy a helyesbítés szándéka néha visszalépéshez is vezetett, mint az Ézs. 11.9 esetében. A z említett hely Szenei­ nél: „Nem ártanac, és senkit el nem vesztenec az én szent hegyemen, mert tellyes lészen ez föld az Urnac tudományával, mint az tenger béburitotta ez földet.", a Váradi Bibliában: „Nem ártanac, és senkit el nem vesztenec az én szent he­ gyemen, mert tellyes lészen e' föld az Urnac tudományával, a' víz bé-buritotta a' tengernec üregségét." A modern fordítás szövege jól érzékelhetően Szeneiéhez áll közelebb: „Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja."3 6 Jóllehet Ézsaiás könyvében nincs direkt utalás a poliglott biblia használatára, van azonban Dán. 6.27-nél, ahol hivatkoznak a káld nyelvű fordításra. Óvatosan kell azonban bánnunk az ilyes­ fajta találatokkal, ugyanis két résszel korábban Szenci Molnár Albert is a babi­ loni nyelv segítségével fejti ki a Boldizsár név jelentését. (Dán. 4.5) A fordítás pontosítására való törekvés kevésbé látványos, ám annál gyakoribb jele a szöveg értelmezését segítő szavak, sőt néha félmondatok interpolációja, illetve az érte­ lemzavarónak tartottak elhagyása is. Vélhetően a legnagyobb gondossággal végzett revízió ellenére is maradtak olyan nyomdahibák, melyek már a Szenei-féle kiadásban is megtalálhatók voltak. Ézs. 16.8-ban például Sibma városáról olvashatunk, míg a hozzá kapcsolódó glosz- szában Simbáról. Egyébként a nyomda hibájából eredő néhány jelentős szöveg­ romlásra már Csernák Béla is rámutatott a Ján. 5.3 és a Ján. 6.31 utolsó sorainak elmaradása kapcsán. 3 7 Ezzel összefüggésben említhetjük azt az Ézs. 16.6-nál sze­ replő konkordanciát is, amely a hanaui kiadásban helyesen Jer. 48.29, míg a vá- radiban valószínűleg félreolvasás miatt Jer. 48.20. szót a 'rész'szel. Látványos példa még a 3.21-ből a 'birettomokat' alak kiváltása a 'süvegeket' alakkal. 36 Biblia. Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése, magyarázó jegyzetek­ kel. Budapest, Magyar Bibliatársulat-Kálvin János Kiadó, 1997. 788. 3 7 CSERNÁK: m., 247. A 'caput'-okat, vagy ahogyan a magyarosítás jegyében javították: 'rész'-eket megelőző rövid tartalmi összefoglalók, a summák Szenei Molnár Albert által fo­ galmazott szövegén általában nem változtattak. Rövidke szövegrészünkben csak egy kiegészítő jellegű betoldást találtunk a l ó . rész summájának végén. A Hanaui Biblia nagy erényének tartották a konkordanciák bőségét. Ahogyan R Vásárhelyi Judit fogalmazott: „A sok supra és infra ... Pázmány Péter tetszé­ sét is megnyerte."38 Köleséri azonban még ezen is túltett, hiszen a párhuzamos igehelyek gyűjteményét a korábbi kiadásokban fellelhetők többszörösére duz­ zasztotta. Kézenfekvő volna mindezt a coccejanizmus exegetikai programjával magyarázni, melynek definíciószerű meghatározását Heiszler Józseftől kölcsö­ nöztem: Coccejus „Az Írásmagyarázatban a szigorú betűértelmet pártolta ugyan, de midőn a Krisztust az idv, egyház és világtörténet középpontjává tevé, és a tant, történelmet és jóslatokat mind közvetlen a Krisztusra vonatkoztatá: magyarázatá­ nak mégis csakugyan a Typologia lett magva, a mely tömérdek Allegóriát enged meg."39 Még tömörebben Coccejus exegetikai rendszerében „az Ó- és Újszövet­ ség egészen az egyes könyvekig lebontva kölcsönösen feltételezi egymást, előre mutatva Krisztusra."4 0 A Váradi Biblia végén található, s a korábbi bibliakiadá­ sokban nem szereplő, paralel locusokat összegyűjtő táblázat, amelynek beszédes címe: „Az O Testamentumból, Christus és Apostoloc által, Uj Testamentumban citált bizonyságoknac Laistroma, mellyec ide az O Testamentumi könyveknec rendi szerént a' végre szedegettettenec öszve, hogy a' kegyes Olvasóc eszekbe vegyéc, hogy azoc az igéretec, jövendöléséé, és példázatoc az Uj Testamentum- nac tanítása szerént bé-tellyesedtenec, mellyec az O Testamentumban meg-irat- tattanac", nézetünk szerint mind a címben jelzett koncepcióját, mind pedig kivi­ telezését tekintve megfeleltethető az említett meghatározásoknak. Majdhogynem az is biztosra vehető, hogy az Újszövetség után következő táblázatot Köleséri készítette, hiszen az 1660-ban még Váradon kinyomtatott Újszövetség ívjelzése a táblázat lapjain kontinuus. Futólagos vizsgálataim nyomán mégis úgy vélem, hogy a Váradi Biblia coccejánus irányultsága a szakirodalom számtalan ellent­ mondása miatt, a textológiai és teológiai elemzések hiányában egyértelműen még nem jelenthető ki . Óvatosságomat magyarázza Tótfalusi Kis Miklós Mentsége, amiben a korabeli coccejánus teológiai rendszer iránti ki nem elégített igények­ ről olvashatunk. A szövegrész a közelmúltban megfogalmazott, s érzékelhetően előzmény nélkülinek tekintett várakozásokról beszél, melyek az újdonság erejé­ vel hathatnának.4 1 Pokoly József szerint a Váradi Biblia magyarázatai egyenesen a coccejánusok ellenszenvét váltották k i . 4 2 S mindezek tetejébe Kölesérit - s kö- 3 8 P. VÁSÁRHELYI: i. m., 61. 3 9 HEISZLER József: Egyháztörténelmi kézikönyv, II. Sárospatak, 1863. 213. 4 0 CSORBA Dávid: „A 'sovány lelket megszépíteni". Debreceni prédikátorok (1657-1711). Deb­ recen, Hernád, 2008. 221. (Nemzet, egyház, művelődés, 5.) 4 1 M. TÓTFALUSI KIS Miklósnak a maga személyének, életének és különös cselekedeteinek mentsége. In: Magyar emlékírók 16-18. század. Vál., kiad., jegyz. BITSKEY István, Budapest, Szép­ irodalmi, 1982. 368-369. (Magyar Remekírók) ; 4 2 POKOLY József: Az erdélyi református egyház története, II. Budapest, 1904. 335. vétkezésképp a Váradi Bibliát - még csak nem is említi a coccejánusok között Zoványi Jenő, a mozgalom történetének feldolgozója.43 Köleséri glosszái, az értelemmagyarázókat természetesen leszámítva, szintén a coccejánusnak tűnő exegetikai nyomvonalat követik. Nincsen túl sok belőlük, hiszen Ézsaiás könyvének első 20 részében mindössze hatot számlálhatunk össze. (3.28f; 6.7a; 6.8b; 11.3c; 19.24f és g) Példaként egyet citálnánk csupán. A 6.7. így szól: „Az én számat illeti azzal, mondván: Imé ez illeti a' te ajakidat, el-vétetic azért immár a' te hamisságod, a és a' te bűnöd eltisztittatic." A hozzá kapcsolódó glossza pedig: „a Tudniilic a' Christus áldozattya által, kit az oltár jegyzett, a' honnét az angyal az eleven szenet vette vala." E nagyszabású filológiai-exegetikai vállalkozás, amely a korszerűsítés jegyé­ ben egyszerre ölelte fel a Hanaui Biblia főszövegének revideálását, marginális jegyzeteinek kiegészítését és kibővítését is, mindössze másfél-két év alatt való­ sult meg. A címlapok tanúsága szerint először az Újszövetséget nyomtatták ki teljes egészében Váradon, majd az Ószövetséget részben Váradon, részben Ko­ lozsváron. A Hanaui Bibliában még meglévő apokrif könyvek azonban ebből a kiadásból már kimaradtak a pénzhiány és az ország zűrzavaros politikai állapota miatt. 1973-ban az OSZK töredékgyűjteményében találtak néhány papírszeletet, melyek Baruch könyvéből és Ezsdrás 3. könyvéből tartalmaznak részleteket, s ame­ lyekről az azonosítás során kiderült, hogy a Váradi Bibliához tartoznak, ponto­ sabban tartoztak volna. Fazakas József úgy gondolta, hogy az apokrif könyvek ívei az ostrom alatt és után semmisülhettek meg,44 de azt sem zárhatjuk ki , hogy Kolozsváron fogtak hozzá a nyomtatásukhoz, ám menet közben esetleg épp a pa­ pírhiány miatt leállították a munkát. Ezzel megközelítőleg 15%-os papír-meg­ takarítást érhettek el. „Ami a bibliafordítás szövegét illeti, a helyesírási módosí­ tásoktól eltekintve egy helyen találtunk változtatott kifejezést. A Baruch könyve 2. részének 16. versében mind a vizsolyi bibliában, mind a három fent említett korábbi XVII . századi bibliában ez áll: Tekints reánk, Uram, a te Sanctuariomod- nak házából. A mi töredékünkben viszont ezt olvassuk: Tekints reánc Uram a' te Leg-szentsegesb helyedből. A helyesírási módosítások és ez a magyarosított ki­ fejezés is mutatja, hogy az apokrif könyvek szövegét is átnézték." 4 5 Hogy kik lehettek Köleséri segítői ebben a grandiózus munkában, csak sejt­ hetjük. Gyanítható, hogy közreműködtek a váradi lelkészek és a kollégium taná­ rai is. Közülük külön is fontos megemlítenünk a később püspökké lett Kovásznai Pétert, aki az ostrom után nemcsak az egyházi tulajdonban lévő tipográfia, hanem a Váradi Biblia sorsát is nyomon követte, s aki Szenci Kertész Ábrahámot egy 4 3 ZOVÁNYI Jenő: A coccejanizmus története. Budapest, Atheneum, 1890. Zoványi hiányosságát néhány kései Köleséri mű vonatkozásában tisztázta CSORBA, i. m., 114-118. Köleséri coccejániz- musára hivatkozik ERDŐS Zoltán: Antropológia és etika Köleséri Sándor [sic!] műveiben. Iskola­ kultúra, 2008. 2. sz. 68. 4 4 FAZAKAS József: Pótlások Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának I-III. kötetéhez. OSZK Évkönyv, 1973. 75. 4 5 FAZAKAS, i. m., 76. levelében egyenesen „kedves komájának" szólította.4 6 Szenei Kertész Ábrahám bibliakiadással kapcsolatos tevékenységéről V. Ecsedy Judit több, cikkünkben is már idézett publikációja után 4 7 nehéz újat mondani, ismételni pedig e rövid ta­ nulmány keretei között szükségtelen. Egyetlen, Monok Istvánéval párhuzamos tanulmányát idéznénk fel csupán, ami Szenei Kertész néhány évvel ezelőtt Nagy­ szebenben megtalált hagyatéki leltárát ismerteti.48 E forrásdokumentum adatai alapján sikerült egyértelművé tenni a Váradi Biblia kiadási példányszámát, mely Bod Péter túlzó adataival szemben mindössze 1500 volt, amiből még 1667-ben is 566 példány bekötetlen és eladatlan volt. Kiderült az is, hogy a törökök nem nagylelkűségből engedték Várad ostroma után a nyomdát és a biblia kinyomtatott íveit elszállítani, hanem 1000 tallér lefizetése ellenében, amit Barcsay Ákos a fe­ jedelmi kincstárból fizetett ki. Ezért egyébként darabszám szerint pontosan meg nem jelölt bibliát kellett volna a nyomdásznak leszállítania a fejedelemnek, ám ezek még Szenei Kertész halálakor is Kolozsváron voltak. A z apokrif könyvek vonatkozásában megerősítést nyert Fazakas József azonosítása, bár a nyomta­ tásuk helyszíne továbbra is kérdéses: „Az Apocriphusokban vagion niomtatva tizenkét arcus masfel ezer Exemplarnak kellett volna lenni, ha elkészülhetett volna. Defectusis vagyon nagy rakassál." 4 9 A krúdában maradt könyvek között jelentős számban vannak váradi nyomtatásúak, amik arra utalnak, hogy az ostrom alatt és után mégsem semmisülhetett meg arányaiban olyan sok 5 0 a Váradi Biblia kinyomtatott ívei közül, hiszen a nyomdafelszerelést és a nyomtatványokat egy helyen tartották a váradi várban. A leltár tartalmaz egy „Alte Bücher" című lis­ tát, ami alapján Monok következtetéseket vont le Szenei Kertész műveltségével kapcsolatban. „Ha ezek voltak Szenei Kertész Ábrahám olvasmányai, akkor egy jól felkészült lelkészhez hasonlíthatjuk... Alapvetően a református teológia 17. szá­ zadi klasszikusai szerepelnek összefoglaló munkáikkal, de nem ritkák a 16. századi reformátorok egyes műveinek kiadásai sem."51 Ha mindehhez hozzávesszük Bar­ tók István hipotézisét Szenei Kertész Owenus-fordításairól,52 joggal feltételezhet­ jük, hogy a nyomdász a biblia emendálási munkálataiban is részt vett, s valószí­ nűnek látszik, hogy a nyelvi javítások csak munkájának minimumát jelentették. Ilyenformán Tótfalusinak Szenei Kertész „könnyű dicsőségéről" megfogalmazott állításai relatívnak és igaztalannak tűnnek. 5 3 4 6 V. ECSEDY 1989a, 24. 4 7 A Szenei Kertész által is használt nyomdászjelvényekről: V. ECSEDY Judit: Az Elzevierek nyomdászjegye Magyarországon. Magyar Könyvszemle, 1989. 126-145. 4 8 MONOK István: Szenei Kertész Ábrahám kereskedői készlete halálakor. In: Emlékkönyv a Teleki Téka alapításának 200. évfordulójára 1802-2002, i. m., 360-379. (a továbbiakban: MONOK 2002.) és V. ECSEDY 2002. 380-400. 4 9 MONOK 2002. 378. 5 0 Bod Péter 40%-os veszteséggel számolt, ami akárcsak a példányszám, jelentősen túlbecsült adat. BOD 1748. /. m., 154-155. 5 1 MONOK 2002, 365. 5 2 BARTÓK István: A Rimaynak tulajdonított Owenus-fordítások. Irodalomtörténeti Közlemények, 1982.636. 5 3 M. TÓTFALUSI KIS, /. m., 345. Abban a kérdésben, hogy a magyar reformátusok láttak-e olyan „correcta bib­ liát" korábban, mint az Aranyas Biblia, egyelőre nem foglalhatunk állást, hiszen ehhez pontosan ismernünk kellene a váradiak és Tótfalusi filológiai munkájának volumenét és az ehhez képest meglévő hibák arányszámát. A tökéletességre tö­ rekvés mindkét kiadás esetében közös, nem anyagi haszonszerzésből, hanem elkötelezettségből fakad, s nyilvánvalóan egybeesik Brian Waltonnak a kilenc­ nyelvű biblia kiadásának előkészítésekor rögzített szándékával, miszerint célja egy olyan szöveg létrehozása, mely „mentes az írnokok felületességétől, az idők rontásától és az eretnekek szándékos torzításaitól".5 4 A z ambiciózus elhatározás azonban mindig kudarcra van ítélve, amivel már Apáczai Csere János is tisztában volt: „...magát a Bibliát is már sokan nagyon pontosan lefordították. De Isten és ember a tanúm, nincs ennél vakmerőbb állítás!" 5 5 5 4 Donald HENDRICKS: Profitless Pr int ing. Publication of the Polyglots. The Journal of Library History, 1967. 102. 5 5 APÁCZAI CSERE János: A bölcsesség tanulásáról. In: Magyar gondolkodók 17. század. Vál, jegyz. TARNÓC Márton, Budapest, Szépirodalmi, 1979. 641. ] H E L T A I JÁNOS Hitvita a bibliai konzekvenciákról 1665-1666-ban A reformáció évszázadaiban a bibliával való megismerkedést nem pusztán a nyom­ tatott kiadásokkal való találkozás tette lehetővé. Ha a biblia szövegének terjedé­ séről, hatásáról, a biblia szövegéhez való befogadói viszonyról beszélünk, akkor számos olyan nyomtatott és élőszóbeli műfajt is tekintetbe kell venni, amely erő­ sen a bibliára épül, abból építkezik. Mindegyik műfaj sajátos befogadói, illetve közlői viszonyt hoz létre a bibliai szöveggel. Á X V I . század harmincas-negyvenes éveiben divatos bibliai történeti tárgyú históriás énekek esetében nyilván maga a cselekmény, annak kuriozitása, érdekessége hatott. Ebbe szőtték bele a morali­ záló, teologizáló részleteket. Ezek együttese juttatta el a befogadóhoz a történet egészéből sugárzó mentalitást, gondolkodásmódot formáló etikai tanulságokat, lelki élményeket. A prédikációk szövegszerűen is pontosan tartalmaztak bibliai részleteket, hosszabb egységeket, olvasmányt és textust, illetve egy vagy néhány mondatos citátumokat. A prédikációk esetében az erre hivatott személy fellebbez- hetetlen tekintéllyel hirdette, fogalmazta meg a szövegmagyarázatból következő teológiai tanításokat, s azoknak a közösségre vagy egyénre vonatkoztatott tanul­ ságait, üzenetét. A gyülekezeti énekek és imádságok is telítve voltak szó szerinti vagy latens, azaz a szövegbe beleszőtt igékkel, nyelvi fordulatokkal. Ezekben a műfajokban már teljesen belső lelki élményként a hívő saját érzés és gondolat­ világa visszhangozta, amit korábban befogadott a bibliából. Speciális műfajt ké­ peztek a bibliai citátum-gyűjtemények. Ezeket különféle moralizáló, hitvallási, hitvitázó, életvezetést vagy a vallási élet konkrét gyakorlatát segítő célzattal ké­ szítették. Jelen tanulmányban egy konkrét példa alapján próbálok megfigyeléseket ten­ ni arra nézve, milyen viszonyba kerülhettek egy-egy hitvita résztvevői, hallgatói, illetve olvasói a Szentírással. Mit tettliozzá a hitvita a biblia befogadási lehetősé­ geihez a többi szentírási jellegű műfajhoz képest. M i vált, mi válhatott különösen hangsúlyossá a biblia és a hívő viszonyában, hiszen nyilvánvaló, hogy minden befogadási formában egyszerre többféle elemet hordozott magában a befogadási folyamat. Kézenfekvő volt, hogy kísérletem témájául bibliai tárgyú hitvita szol­ gáljon, ezért esett a választás a Pósaházi János, sárospataki református tanár és Sámbár Mátyás, Sárospatakon és Kassán működő jezsuita között a bibliai kon­ zekvenciákról 1665-1666-ban lezajlott hitvitára. Vessünk először egy pillantást e polémia tágabb történelmi, társadalmi környezetére. Maga a hitvita is folyamatosan változó jelenség, változatos formákat öltő „mű- faj". Mintegy 120-130 évig volt igen fontos eszköz Európa vallási küzdelmei­ ben. Ez idő alatt számos, néha erősen eltérő funkcióban használták. Szerepe volt az egyes felekezetek tanításainak, szervezeti formáinak, liturgikus, istentiszteleti gyakorlatának kialakulásában; állam, egyház és társadalom egymáshoz való v i ­ szonyának rendezésében. Gyakran általánosabb vagy egészen konkrét politikai, hatalmi, anyagi kérdések álltak hátterében. Műfaji, szövegszerű megjelenési for­ mái is meglehetősen színesek.1 Ebből következően nyilván a bibliához fűződő kapcsolatuk sem lehet statikus. Egyetlen vita ismertetésével és elemzésével nem lehet tehát teljes körű választ adni feltett kérdésünkre, hogyan alakult hívő és biblia viszonya a hitvitákban, de a fent említett polémia áttekintése remélhetőleg némi fényt vet a probléma számos aspektusára, s nyilván számos, az egyedi vitára egyedileg jellemző tanulsággal járhat. A hitviták virágkora 1620-1640 körül Európa-szerte lezárult. Ekkorra lénye­ gében kialakult a kontinens konfesszionális térképe. A z 1620-as évek végére Ma­ gyarországon is elcsendesedtek a Pázmány fellépése után újra fellángolt viták. A z 1640-es évekre a királyi országrész nyugati és keleti fele között kialakult bizo­ nyos egyensúly a katolikus és a protestáns egyházak között. Úgy tűnt, hogy a Ma­ gyar Királyságban sincs többé komoly vallási vagy egyházpolitikai tétje a hitvi­ táknak. Jellemzi a helyzetet, hogy 1651 és 1655 között összesen nyolc nyomtatott vitairatot tart számon az RMNy. 1657-ben azonban a jezsuiták elindították kassai akadémiájuk működését, s ezzel nagyjából egy időben missziót hoztak létre Sá­ rospatakon és a Rákóczi-család mellett. De az 1650-es évek elején Czeglédi Ist­ ván tevékenysége folytán megerősödött a kassai kálvinista iskola is, s 1667-ben megnyílt az evangélikus rendek eperjesi főiskolája. A z 1660-as évtizedben ilyen formán tehát egy régión belül jött létre katolikus-protestáns egyensúly. Ebben az időszakban még jól működött a király és a rendek közötti 1608. évi kompro­ misszum, ezért mindkét fél erős jogi védelmet élvezett, s a biztonság és szabad­ ság légkörében képviselhették nézeteiket. A megindult folyamatokat jól tükrözi, hogy 1656 és 1660 között 24-re, 1661 és 1665 között 28-ra, 1665 és 1670 között 53-ra nőtt a nyomtatásban kiadott vitairatok száma.2 Rátérve a Pósaházi és Sámbár közötti konkrét vitára, nem sokkal Sámbár Patakra érkezése után történt az első „összekapás." Pósaházi az iskola kapujában állt tanítványaival, és ő szólította meg tisztességtevés kedvéért későbbi ellenfelét, aki éppen egy temetésről tartott hazafelé a várba. Rövid időn belül a vitás teoló­ giai kérdésekre terelődött a szó: merő a maga vallása ellenpraedikállott most ke­ gyelmed, Sámbár uram - mondta Pósaházi - , mert a halott felett egynéhányszor iterálta... ama szókat: Ez Christusban idvezült atyánkfia. ...vagy igazat mondott, vagy nem. Ha igazat mondott, honnét tudja, hogy az a holt ember üdvezült, hiszen 1 HELTAI János: A 16-17. századi magyarországi hitviták adattárának tervezete. In: „ Tenger az igaz hitrül való egyenetlenségek vitatásának eláradott özöne... " TanulmányokXVI-XVIII. századi hitvitáinkról. Szerkesztette HELTAI János, TASI Réka. Miskolc, 2005. 251-299. 2 HELTAI János: Hitviták és irodalmi élet Kassán az 1660-as évtizedben - Vieroucné polemiky a liter árny zivot v Kosiciach okoló roku 1660. In: 350. vyrocie Kosickej univerzity. Ed. Cyril HISEM. Kosice, 2007. 39-48. certitudine fidei, cui non potest subesse falsum (azaz olyan hitbizonyossággal, amelyben nem lehetséges a tévedés), maga felől sem hiszi kegyelmed azt el, hogy üdvezül, másfelől annál inkább, hogy asserálhatja. Ha pedig nem igazat talált ke­ gyelmed mondani, nem rendes dolog a kösség előtt Isten képében olyat mondani, ami nem igaz.3, Sámbár nem adott egyenes választ, hanem azt kérdezte, vajon va- gyon-e isteni hit, vagyis olyan hit, amely nem tévedhet. Pósaházi válasza szerint vagyon: amely isteni megcsalhatatlan tanúbizonyságon, tudniillik a Szentíráson fundáltatik. Sámbár - írja Pósaházi - tágas mezőt kapván, a Szentírásnak vagyon- ságáról és autoritásáról való kérdésekbe ölte a diskurzust. Sámbár beszámolója szerint Pósaházi a kérdésektől hamar megnémult.4 Ellenfele szerint viszont addig tartott a vita, még vecsernyére nem kondították a várban a harangot. Már ez az első összecsapás is kijelölte a későbbi írásbeli vita tárgyát képező kérdéseket, azaz a Szentírás vagyonságát és autoritását, amelyeket a későbbiek­ ben több ízben bővebben megfogalmazva láthatunk viszont: Van-e a kálvinisták­ nak Szentírásuk, azaz mivel tudják a kálvinisták megpróbálni, vagyis bizonyítani, hogy a Szentírás Isten szava, illetve, hogyan és miként lehet a vitákban a Szent­ írással a vitás hittételeket bizonyítani vagy cáfolni. A második vita lőtt a pataki öregbik auditoriomban, ahová thesisekkel hívták meg az iskola vezetői a jezsuitákat. 5 A z erről az eseményről készült beszámo­ lókból nem derül ki , mi volt a tézisek tárgya, mert a jezsuiták directe ekkor sem a téziseket impugnálták, hanem csak azt kérdezték, vagyon-é a kálvinistáknak Szentírásuk. Pósaházi, mivel a tézisek nem erről szóltak, cum protestatione fe­ lelte, hogy vagyon. Erre tapsoltak a jezsuiták: próbáld meg, hogy vagyon! A pró­ bálás két óra hosszat tartott, de Sámbár mindcsak negóval, tagadómmal felelt. Végül az elnöklő református esperes látva a hiábavaló kocódást, szilenciumot parancsolt.6 Látható, hogy a katolikus fél minden vitát erre a kérdésre hegyezett ki, mivel, mint Sámbár beszámolója állítja, bizonyosnak tartották, hogy meg nem mutathatjuk bizonyoson mi kálvinisták, ha vagyon-é Sz. írásunk.1 A harmadik szóbeli vitára, a pataki külső vár piacán 1665 nyarán tartott dis- putációra már a jezsuiták hívták meg a kálvinistákat. A téma az Úrvacsora két szín alatt való vétele volt. A kálvinista tanító, Buzinkai Mihály ezt Krisztus urunk példájából és cselekedetéből, valamint az elődedi eklézsiák szokásából erősítette, Sámbár erre a már megszokott módon felelt: Mivel ti vallástok, hogy csak azt kell hinni, ami a Szentírásban találtatik, hol vagyon megírva a Szentírásban, hogy közönségesen mindeneknek két szín alatt kell venni az Úrvacsoráját. A kálvinista válasza szerint: Nem szükség... hogy azon szókkal és betűkkel azt a Szentírásból 3 PÓSAHÁZI János: Görcsös bot, amaz détzeges fekete Bonasusnak a hátára. (Sárospatak, 1669). RMK 1 1073. 75. Az eredeti forrásokból, illetve kritikai kiadásokból vett szó szerinti idézeteket mai helyesírással, de a hangtani sajátosságokat megőrizve adjuk a továbbiakban is. 4 SÁMBÁR Mátyás: A három idvösseges kérdésre a Lutter és Calvinista tanítók, mint felelnek... Xüttök. (Kassa,) 1667.744. 5 Nincs nyoma annak, hogy ezek nyomtatott tézisek lettek volna. 6 PÓSAHÁZI: Görcsös bot, 76. 7 SÁMBÁR:Xüttök, 745-746. megmutassuk, mert nemcsak azokat kell isteni hittel hinnünk, melyek szóról szóra... feltaláltatnak... hanem... melyek jó és igaz következtetések által a Szentírásból, mint a keresztyéni hitnek egyedül való fundamentumából kihozattatnak. Ezt Bel- larminnal bizonyítá: Adprobandum fidei dogmata non est necesse, ut expre$se in Scripturis habeatur, modo ex iis aperte colligipossit. Ezt a feleletet a katolikus fél a többi kálvinista doktor tanításával ellenkezőnek találta, s felkiáltott: írjátok fel, írjátok fel! Monda a kálvinista, bátor, de igazán! De a Rövid Manifestum cigá­ nyul írta le: Nem szükség, hogy szorul szóra legyen a Szentírásban, amit hisznek a kálvinisták, hanem elég arra a consequentia és az emberi okoskodás. De nálunk is vagyon autographum, abban így áll: A kálvinisták azt vallják, nem szükséges, hogy amit hisznek, szorul szóra légyen a Szentírásban, elég, ha fundamentum sze­ rint ott van. Cigány és csalárd relatio tehát a pápistáké} Sámbár fennmaradt beszámolója meg sem említi, hogy a vita voltaképpen az Úrvacsoráról szólt: Harmadszor a pataki külső vár piacán való disputációra, hogy elhittük Pósaházit, meg nem mutathatta a kálvinista vallásnak csak egy cik­ kelyét is tiszta Sz. Irásbul, hanem a kálvinista nép csodájára kénszerítteték azt mondani, hogy nem szükség annak szorul szóra lenni a Sz. írásban, amit hisznek a kálvinisták, elég, ha fundamentum szerint ott vagyon. Ezen szókat sok tekergő irási után a Consequentiákrúl írt könyvében nyomtatásban is kiadta Pósaházi, hogy orcapirulását befedje.9 Látható a két beszámolóból, hogy az ismertetendő írásbeli vita közvetlen előz­ ménye az 1665. június 7-i piaci disputáció volt. Tekintsük át ezért röviden, ho­ gyan folyt le a nyomtatott vita, és milyen szövegemlékek állnak ma belőle ren­ delkezésünkre. A polémia könyvészeti problémáival és az egyes iratok szerzőségi kérdéseivel az R M N y kéziratban már készen álló IV. kötetében részletesen fog­ lalkoztam, ezért itt csupán a legszükségesebb adatokat foglalom össze. Elsőként Sámbár tett közzé a piaci vita után egy kicsiny kötetet még 1665-ben A sárospataki jezsuita páterek rövid manifestuma (Kassa, 1665) címmel. 1 0 Eb­ ből példány nem maradt fenn. Pósaházi még ugyancsak 1665-ben nyomtattatta ki válaszát Kassán A consequentiák felől való rövid tudósítás a sárospataki jezsuita páterek rövid manifestumra való választétellel együtt.11 Ez a vita legbővebb szövegemléke. Címlap nélküli unikum példánya ma a Ma­ gyar Tudományos Akadémia könyvtárában található. Erre a munkára a mai isme­ retek szerint Sámbár önálló kiadvánnyal nem felelt, hanem a Három üdvösséges kérdés (Kassa, 1665)12 című művéről már régebbi kelettel folytatódó, a szakiro­ dalomban felső-magyarországinak nevezett vita egyik darabjában, A három kér- 8 PÓSAHÁZI János: A consequentiák felől való rövid tudósítás a sárospataki jesuita páterek rö­ vid manifestumara való választétellel együtt. (Kassa, 1665) RMK 11616, B2b-B3b 9 SÁMBÁR: Xut tök, 146-141. 1 0 ZOVÁNYI Jenő: Sámbár Mátyás és Kis Imre hitvitái s az ezekkel egyidejű hitvitázó művek. Theológiai Szemle, 1925. 267.; ZOVÁNYI Jenő: Eltűnt vitairatok a 17. század közepe tájáról. Ma­ gyar Könyvszemle, 1932. 9. 1 1 RMK 11616 1 2 ZOVÁNYI Jenő: i. h. désre lött summás választételre írott feleletben (Kassa 1666)13 foglalkozott vele. Sámbár e művéből sem ismeretes ma példány. Pósaházi Sámbárnak címzett újabb viszontválaszát ugyancsak a felső-magyarországi hitvita körébe tartozó egyik írása foglalja magában. A három kérdésre való summás-választételnek egy arra lött al­ kalmatlan felelettel való nagyobb megerössödése és azon feleletnek megrázoga- tása (Sárospatak, 1666)14 foglalkozik néhány lapon Sámbár feleletével. Még egy katolikus válasz született Pósaházi A consequentiák felől való rövid tudósítására,. Ezt Kis Imre, akkor Kassán működő jezsuita adta ki Rövid felelet a kálvinista consequentiák haszontalanságairól (Kassa, 1665) címmel. 1 5 Példány azonban eb­ ből sem maradt fönn. Kis ugyancsak hosszas vitát folytatott ekkortájt Pósaházival a kálvinista vallás régiségéről. 1 6 Ez szolgált megszólalása apropójául. Kis sem kapott önálló választ. A Pósaházi Jánosnak Kis Imre nevű jezsuita páterrel való vetélkedése im ez kérdésről: Volt-é valaha, valaholott, valakinél Calvinus János előtt a mostani calvinisták vallása? (Patak, 1666) című munka adta meg a fele­ letet Kisnek erre a művére is. 1 7 A vita ezek után már csupán utalásokban folyta­ tódott. Sámbár a felső-magyarországi vitát összefoglaló munkájában, A három idvösseges kérdésre a lutter és kálvinista tanítók, mintfelelnek? Úgy amint Matkó István mondja fol. 128. Xut tök (Kassa, 1667) címűben tért vissza még néhány megjegyzés erejéig a konzekvencia-vitára, Pósaházi pedig az erre felelő Görcsös botban (Patak, 1669).18 Természetesen mind a szóbeli, mind az írásbeli vita eseménytörténete rész­ letesebben kibontható lenne a fenti forrásokból. Számunkra azonban most csak az a fontos, hogy a vitában használt érvekkel, gondolatmenetekkel a résztvevők hogyan próbálják ábrázolni saját viszonyukat a Szentíráshoz, és hogyan az ellen­ felét. Ismertetésünkből kitűnt, hogy összefüggő szövegemlék e vitából csupán református oldalról maradt fenn. A polémia tágabb szellemi környezetét Páz­ mány művei jelentik. Pázmány másokhoz hasonlóan világosan látta, hogy a kato­ likus-protestáns vallási polémiák központi kérdését egyre inkább a Szentírásról és az anyaszentegyházról szóló tanítások képezik. A z érsek - amint ezzel Hargit- tay Emil részletesen foglalkozott - idevágó nézeteit már a Kalauzban kifejtette.19 Élete vége felé pedig két önálló műben, kétféle aspektusból újra nagy terjede­ lemben foglalkozott a kérdéskörrel. 1626-ban Az Sz. irásrúl Szentírásról és az Anyaszentegyházrúl két rövid könyvecskékben az ide vonatkozó tanítások teljes rendszerét nyújtja.20 A z 1631. évi Bizonyos okokban, melyek erejétül viseltetven 1 3 RMK 11049 1 4 RMK I 1050, 290-303. 1 5 ZOVÁNYI Jenő: i. h. 1 6 HELTAI János: Kis Imre és Pósaházi János hitvitája a kálvinista vallás régiségéről I—II. Ma­ gyar Könyvszemle, 2007. 169-184. és 310-343. 1 7 RMK I 1046, az 58-64. lapon. 1 8 RMK 1 1056, és RMK 11073 1 9 HARGITTAY Emil: Pázmány Péter a szentírásról és az anyaszentegyházról. In: „ Tenger az igaz hitrül való egyenetlenségek vitatásának eláradott özöne..." i. m., 79-84. 2 0 RMNy 1351 egy fő ember az új vallások tőréből kifestett, és az római ecclesianak kebelébe szállott21 arra ad példát, hogyan lehet az itt használatos érveket hatásosan alkal­ mazni a vallási polémiákban. Amint a konzekvencia-vitából fennmaradt kálvinista munkák marginális glosszái bizonyítják, a vita katolikus résztvevői kizárólag Pázmány műveire támaszkodtak, mivel úgy gondolták, kész és legyőzhetetlen fegyvert adtak kezükbe az érsek írásai. A kálvinisták pedig nem a kész érveket aktualizáló ellenfelüknek feleltek, hanem közvetlenül Pázmány érvelését óhaj­ tották cáfolni.2 2 Műfajilag és tárgyilag is indokolt tehát, ha a katolikus álláspon­ tot nem Pósaházi válaszaiból próbáljuk rekonstruálni, hanem Pázmány Bizonyos okokja alapján ismertetjük. Sámbár és Kis Pázmány érvelésének két alapelemét emelték ki a vitában. Mind­ kettőt igen plasztikusan fogalmazza meg az érsek a Bizonyos okokban: Szemfény­ vesztés és csak költés, mikor a Lutherista és Calvinista prédikátorok azzal színlik és kelletik tanításaikat, hogy amit ők hirdetnek, mind a Szentírásban olvasták. Mert arrúl az igazság oly távul vagyon, hogy sőt mindazok közzül, amiben ellen­ keznek a pápistákkal se nagyot se kicsint, csak egyet sem találnak a Szentírásban: Mind csak magok gondolatja és találmánya. Eggyül-eggyig csak fabulák, költések valamiket vitatnak a pápisták ellen.13... Ha a Szentírásban nincsenek a Luther és Calvinista vallások, hanem csak emberi okoskodásokkal satuitatnak és facsartai­ nak consequentiák által, ebből két dolog következik szemlátomást. Először, hogy nem a Szentírásban foglalt igazságrul, hanem a prédikátorok okoskodásának he­ lyes vagy helytelen voltárul vagyon minden közbevetés közöttünk. Mert mi katho- likusok semmit abban hátra nem vetünk, valami az Isten könyvében írva vagyon, hanem azokat éppen mindenestül igaznak valljuk. Azért soha a prédikátorok oly mondását a Szentírásnak elő nem állatják, mellyet mi megvetnénk. Hanem, amit ők a Szentírás szavaiból, magok agyaskodása szerint ki akarnak facsarni, csak azt nem javalljuk És így immár minden vetekedésben csak a prédikátorok okos­ kodásárul vagyon kérdés, ha helyes-é vagy horgas? ítélje meg minden okos em­ ber, ha illyen nagy szakadást és visszavonást kelljen-é támasztani a prédikátorok consequentiái és emberi okoskodási miatt, minéműt látunk az ecclésiában? S ha illendő-é lelkünk üdvösségét emberi okoskodásokra függeszteni?24 Másodszor következik, hogy mind azokban, amiket efféle consequentiákkal erössítenek semmi bizonyos nincsen. Mert a consequentiáknak jóvoltán építtetik annak igazsága, amit okossággal kihozunk a Szentírás szavaiból. Tehát csak any- nyira lehetünk bizonyosok a kihozott dolgok igazságárul, amennyire bizonyosok vagyunk a consequentiának fogyatkozás nélkül való jóságárúi. Annak jó voltát pedig Isten igéjéből nem tudhatjuk. Mert noha a világ bölcsei sokat írtak és ver- 2 1 RMNy 1511 2 2 PÓSAHÁZI János: Rövid tudósítás a consequentiák felőlbcn (ld. 8. jegyzet) nyolcszor utal a marginális glosszákban az általa cáfolt gondolatok forrására, ebből hét utalás Pázmány Kalauzára vonatkozik, a nyolcadik Bellarminónak a purgatoriumról írott könyvére. 2 3 PÁZMÁNY Péter: Bizonyos okok. Sajtó alá rendezte Kis János. In: PÁZMÁNY Péter: Összes munkái. V. kötet. Budapest, 1900, 315-316. (A továbbiakban: PPÖM) 2 4 I. h. 317. sengettek a consequentiákrul, de azokrul a Szent Bibliában tanúságot nem adott az Isten, hogy megismerhessük mikor jók, vagy rosszak. Ha azért (az újítók hiti- nek fondamentoma szerént) nem kell hinni, amit a Sz. írásból meg nem bizonyít­ hatni, világos, hogy a prédikátorok consequentiáinak hitelt nem kell adni, mivel ezeknek jóvolta a Szentírásból nem bizonyodik.25 A pápisták dolga nem így vagyon. Mert ők azt hiszik és tanítják, hogyha szinte írva nincs is némely tudomány a Szentírásban, de ami az apostoli üdőktől fogva bevétetett a keresztyén világiul és ecclesiátúl, azt úgy tartozunk hinni, mint hisz- szük, hogy azok a levelek, mellyek Sz. Pál neve alatt nálunk vannak, nem ollya- nok, mint akikrül maga írja, hogy az ő nevére írtak mások is leveleket, hanem ugyan valósággal Szent Pál írási, és hogy ezek oly éppen maradtak, amint Szent Pál írta. Azonképpen, ha valamit ki kell a Szent írásból consequentiák által hozni, bizonyos mód vagyon a pápistáknál, melyből tudhatni, hogy csalatkozhatatlan az ő consequentiájok, tudni illik, mikor az Anyaszentegyháznak közönséges Ítéleti ezt javallja, mert a Christus assecuratiója szer ént az Ördög ereje és csalárdsága győzedelmet nem vehet az ecclesián, hogy azt hamisságba ejthesse. Tehát, amely dolgokat az ecclesia kihoz a Szentírásból, nem lehet azokban hamisság.26 Első olvasásra szembeötlő, hogy Pázmány eleve oppozícióban jelöli ki a vi­ tában elfoglalt retorikai pozícióját. A protestáns tanításnak megfelelően hangsú­ lyozza, hogy a Szentírás Isten szava, ezért a katolikusok mindent kételkedés nél­ kül elhiszik, ami benne foglaltatik. Elhagyja azonban a protestáns tanítás másik lényegi elemét, tudniillik, hogy kizárólag csak azt kell hinni. A katolikusok tehát tökéletesen ragaszkodnak a bibliához, a protestánsok azonban csak látszólag, hi­ szen ők nemcsak a Szentírást hiszik, hanem az abból logikai következtetésekkel kihozható dolgokat is. A vita tárgyát ebben a beállításban nem a Szentírás te­ kintélye és méltósága, hanem kizárólag értelmezésének módja képezi. Ebben a tekintetben azonban a protestáns tanítások biblikus volta erősen kérdéses, hi­ szen a Szentírás értelmezésében már csak az emberi okosságra támaszkodhatnak, mivel a logikai következtetések helyességének ellenőrzésére a Szentírás nem nyújt közvetlen útmutatást. A katolikus értelmezésnek azonban biztos iránymuta­ tója az anyaszentegyház tradíciója és konszenzusa. Ennek pedig szilárd szentírási alapja van, Krisztus ígérete (Máté 16. 17), hogy az egyházon az ördög ereje győ­ zedelmet nem vehet. Nagyon tudatos megfontolások következtében állították tehát a katolikusok a vita középpontjába a konkrét teológiai kérdések megvitatására törekvő protes­ tánsokkal szemben mindig a generáliákat, azaz a Szentírás hitelességét és tekinté­ lyét, a konzekvenciák használhatóságát, vagy haszontalanságát, hiszen ebben lát­ ták azt az archimédeszi pontot, amellyel az alapvetően protestáns környezetben zajló küzdelemben megnyerhetik a protestáns hívek bizalmát, illetőleg bizonyta­ lanságot, kétségeket ébreszthetnek saját egyházuk álláspontjával szemben. A református nézetek ismertetésére Pósaházi A consequentiák felől való rövid 2 5 PPÖMV. 317-318. 2 6 PPÖMV. 319. tudósítás21 című munkája a legalkalmasabb. Ennek tartalmi kivonatolásával mu­ tatjuk be Pósaházi érvelését. Tulajdonképpen ez a vita egyetlen fennmaradt ösz- szefuggő primer szövegemléke. Tizenegy kérdés-feleletben fejti ki álláspontját. Az első. 1. Micsoda a keresztyén hitnek fundamentuma? Felelet: Egyedülpcsak a Szentírás. 2. De csak azokat kell-é hinnünk, melyek a Bibliában szóról szóra, igéről igére feltaláltatnak? Fel.: Azokat is, melyek á Sz. írásban, mint a hitnek és vallásnak egyedül való princípiumában jó és igaz következtetések által fel­ találtatnak. A keresztyén hit alapjának axiomatikus meghatározásával Pósaházi automa­ tikusan kizárja az argumentációs eszközök közül az egyházi tradíciót, amelyre Pázmány érvelése, mint egy csattanóra épül. így a konzekvenciákat önmagukban az egyház és egyházi hagyomány kérdéskörétől elszakítva állítja a polémia kö­ zéppontjába, s a tradíciókra csak később, egy mellékkérdésben kell kitérnie. A továbbiakban csupán néhány fontos részletét emeljük ki Pósaházi érvelésé­ nek. Először is „rossz hírbe" keveri a katolikusokat, mondván, hogy a konzekven­ ciák csupán az arianusoknak, anabaptistáknak és némely új pápistáknak kellet­ lenek. Idololatria novatorumnak, vagyis az újítók bálványimádásának mondják, noha máskor saját álláspontjuk igazolására mégis élnek velük. A jó konzekvencia a Szentíráson fundáltatik, és abból igaz, megvilágosító okos­ ság által hozatik ki, bizonyító ereje azonban nem az okosságtól, hanem a Szent­ írástól magától függ, de a kegyelem világossága, amit a Szentírásból veszünk, nem oltja el az okosságnak világosságát. Élhetünk tehát a hit dolgaiban a ter­ mészeti okossággal, de nem mint bizonyító erősséggel, hanem mint eszközzel. Élt ezzel Krisztus is. Például mikor a sadduceusok ellen a feltámadást konzek­ venciákkal bizonyította. A hit ágazatai úgy nézik a Szentírást, mint a konklúzió a premisszákat, márpedig a konklúziók nincsenek nevek s nevezetek szerint a pre­ misszákban. A hit dolgairól nem is lehet szillogizmusok nélkül disputálni. A ka­ tolikusok sem tudják minden tanításukat szó szerint igazolni a bibliából. Álnokul kívánják ezért a tradíciókról szóló vitákban, hogy mutassuk meg, hol van írva, hogy csak két sakramentum vagyon és hasonlókat. Igaz, hogy a Szentírásból csigázással kihozott konzekvenciákból sok eretnek­ ség támadt, némely eretnekek azonban egyenesen megvetik a konzekvenciákat. Azok a következtetések, amelyek nem a Szentírás igaz értelmén alapulnak, való­ ban bizonytalanok. De mit értenek a katolikusok a Szentírás igaz értelmén? Talán azt, ami a római dévánból származik? De a római pápa Arisztotelésznél mind ítélettel, mind tudománnyal gyakran alábbvaló. Óvjon Isten attól, hogy akármely pápa ítéletére bízzuk hitünket. Innocentius pápa abból a mózesi helyből, hogy Isten szerze két világosító állatokat, egyiket nagyobbat, másikat kisebbet, ilyen konzekvenciát csinál: A z Isten két méltóságokat szerze, egyik a papi, másik a csá­ szári, de mennyivel a nap fényesebb a holdnál, annyival a pápa méltóságosabb a császárnál. Ugyan szép konzekvencia! Nem igaz az sem, hogy a konzekvenciák csak az újító prédikátorok elmélke- 2 7 Ld. 8. jegyzet désén fundáltatnak. Jó vagy rossz voltukat három dologból lehet megítélni. 1. Főként abból a szentírási helyből, amelyből kihozatnak. 2. Arisztotelészből és más értelmes filozófusokból, ha a logikát nem akarjuk mindenestül eltemetni. A természeti okosság is, amellyel az elme az igazat a hamistól megválasztja, szol­ gál a theológiának mint szolgáló asszonyának. 3. Ex analógia fidei, azaz, hogy harmóniában áll-e más hittételekkel. Ezek sokkal egyenesebb utak a konzekven­ ciák megvizsgálására, mint az egyház ítélete. Nem igaz az sem, hogy amit a katolikusok ellenünk vitatnak, azokból egy pont sem találtatik a Szentírásban. Azok közül némelyek nekünk nem hitcikkelyünk - például, hogy nincs purgatórium - , csak tagadása azoknak, amelyeket a pá­ pisták főbenjárónak hisznek. Ezeket az állítónak kellene bizonyítania. Amiket ál­ lítunk, például, hogy csak két sakramentum vagyon, noha terminusokban nincs meg a Szentírásban, de a fundamentuma ott van. Sok olyan tanítást is vitatnak a katolikusok, amely szó szerint is megtalálható a bibliában, például, hogy Istent nem lehet ábrázolni. De fordítsuk meg a kaszát. Bizonyítsanak meg egyet is a katolikusok minden konzekvenciák nélkül a bibliából, amit ők ellenünk hisznek, például, hogy vagyon limbus és purgatórium, s bátor legyenek örökké nyertesek. Két kész érvrendszer feszül tehát egymásnak. A protestáns hívek vallási öntu­ datának a XVII . század elejére már mélyen begyökerezett eleme volt, hogy hitük a biblia alapján áll. Pázmány, valamint az őt követő Sámbár és Kis, amint láttuk, kiválóan mérte föl, hogy ezen a legszilárdabbnak tartott ponton kell a protestáns hívek bizalmát megnyerni. Érvelésük ezért irányult elsősorban a katolikus vallás szilárd biblikus voltának bizonyítására. Pósaházi viszont axiomatikus igazságként kezeli saját vallása biblikusságát, érvei főként ennek a nézetnek még szilárdabb megerősítésére szolgálnak. Másfelől, tudomást sem véve ellenfelei saját bibli- kusságukat bizonyító, az egyház tekintélyére alapozó gondolatmenetéről, logikai szempontból bírálja a katolikus álláspontot. A két gondolatmenet természetesen elsiklik egymás mellett, mégis néhány jól szembeötlő tanulság levonható belőlük arra nézve, milyen viszonyulást alakított ki a Szentíráshoz a hívőkben ez a hit­ vita, és ennek egyik-másik eleme talán általános érvényűnek is tekinthető. Először is azt kell megállapítani, hogy mindkét vitázó fél vallási tanításuk szilárd, fellebbezhetetlen alapjaként tekint a Szentírásra. A reformátusok mint egyetlen, kizárólagos alapjára, a katolikusok mint nagyon fontos és egyetlen rész­ letében sem megkerülhető alapjára. Sámbárék a Szentírás és az egyház, s az általa birtokolt krisztusi ígérettel megerősített egyházi tekintély és tradíció viszonyítá­ sábanjelölik ki a hívő ember létezési terét. A protestánsok pedig a Szentírás mint Isten kizárólagos kijelentése és a létezés viszonyában próbálják eligazítani az individuumot, mikor a Szentírás hittel való befogadási folyamatában keresik az emberi okosság és a tudomány helyét is. Első pillantásra talán meglepőnek tűnik, de a hitvitákban éppen a leginkább elválasztó kérdések körüli polémiákban jött létre egy hatalmas közös intellektuá­ lis tér, amelyben egyaránt otthonosan mozgott katolikus és református. A Szent­ írás körüli vitákban a résztvevők fő célja ugyan a különbségekre való határozott rámutatás, de ezt csak akkor tudják megtenni, ha folytonosan és kölcsönösen rá­ mutatnak a közös pontokra is. A z összekötő elemek hangsúlyozására készteti a feleket a viták nyilvánossága, s azok jogi és intellektuális értelemben vett sza­ bad légköre. Paradox állítás, de a hitvita nemcsak elválaszt, hanem legalább plyan erősen össze is köt, s különösen a Szentírásról folytatott vita. Vitázni csak olyan kérdésekről érdemes és lehetséges, amelyeknek van közös horizontja. Mindkét oldalon erősen tudatosítja az ismertetett polémia, hogy a Szentírás a keresztyén hit középpontjában áll, s akkor is hatalmas összekötő erőként funkcionál, ha az értelmezésében fennálló, egyébként nem csekély eltéréseket az egymással való rivalizálás következtében, kiváltképpen érzelmileg, még erősen fel is nagyítják. További hatása a vitáknak a bibliára vonatkozólag, hogy az érvelésben foly­ tonosan idézni kell a Szentírást, azaz a biblia konkrét szövegszerű ismeretét is elmélyítik, kikényszerítik ezek a polémiák. Továbbá eligazítják a hívőt a biblia logikai értelmezésének lehetőségeiben. Pósaházi az idetartozó ismereteket tudo­ mányos rendszerezettséggel, mégis közérthetően összefoglalja. Anyanyelven! De még a vita primer terepén, a biblia értelmezésének kérdésében is kijelölődnek a közös pontok. Egyik oldalon sincs helye a Szentírás szellemétől távoleső, Szub­ jektív, egyéni értelmezéseknek, akkor sem, ha a korlátokat más helyen és eltérő szemlélettel jelölik ki. Néhány mondatban összegezve. A hitvita, számos más funkciója mellett, fon­ tos intellektuális eszköz a biblia befogadásában. A Szentírásról szóló hitviták erő­ sen tudatosítják, hogy a biblia a különböző egyházak tanításának közös alapja, elmélyítik szövegszerű ismeretét, példát és módszert adnak szövegének logikai megértéséhez és elemzéséhez. Mindezzel hatalmas közös intellektuális teret hoznak létre, amelyben távlatilag sokkal fontosabbak az összekötő, mint az el­ választó elemek. C S E P R E G I ZOLTÁN Evangélikus bibliafordítások a XVIII. században 1. Búcsú a „ kátékereszténységtől" A fenti cím arra a vitára utal, amely 1984-ben zajlott angolszász közegben, s me­ lyet Péter Katalin az Aranyas Biblia háromszázadik jubileuma ürügyén tett gyü­ mölcsözővé hazai folyóiratainkban: az volt a kérdés, hogy a nép kezébe adta-e a reformáció a Bibliát?1 Péter Katalin provokatív téziseit azóta is többen támad­ ták, s ezért csak hálásak lehetünk neki, mert a vita az ünnepelt Tótfalusi Kis Miklós törekvéseit is érthetőbbé tette. Johannes Wallmann egy évtizeddel később ugyanezt a kérdést a másik oldalról közelítette meg: ha nem a reformáció, akkor ki adta a Bibliát a nép kezébe? 2 Eredeti, ám meggyőző, gazdagon illusztrált ér­ velésével Wallmann kifejti, hogy a „kátékereszténységnek" csak Philipp Jacob Spener fellépése vetett véget, és csak a pietista bibliaterjesztés megindulása óta (melynek csak kései állomása a Canstein-féle bibliatársulat!) beszélhetünk „bib­ liakereszténységről". Ha adaptálni akarnánk a kátékereszténység-bibliakereszténység szembeállí­ tást a magyar művelődéstörténetre, akkor elsőre majd száz évnyi fáziseltolódást regisztrálhatnánk, hisz a hazai bibliaínségbe csak a 19. század hoz enyhülést. A vizsgált korszakban még akad pap és gyülekezet biblia nélkül (csupán az evan­ géliumi és epistolai lekciókat tartalmazó füzetecskével fölszerelkezve), s a Szent- 1 PÉTER Katalin: A bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon a 16. században. Századok 119 (1985). 1006-1028. In: Uő: Papok és nemesek. Magyar művelődéstörténeti tanulmá­ nyok a reformációval kezdődő másfél évszázadból. Budapest, 1995. 31-55. (A Ráday Gyűjtemény Tanulmányai 8.); Uő: A bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon a XVI. szá­ zadban (előadás). Theologiai Szemle 28 (1985). 335-338. Hozzászólások (Zsindely Endre, Barcza József, Szigeti Jenő, Fabiny Tibor, Márkus Mihály, Fekete Csaba): Uo. 338-347. A vita öt évvel később a vizsolyi évfordulón újabb hullámot vert: BORSA Gedeon: A magyar Biblia és a hazai könyvnyomtatás a 16-17. században. Theologiai Szemle 33 (1990). 160-162; CZEGLÉDY Sándor: A Vizsolyi Biblia a XVII. századi magyar református igehirdetésben. In: Emlékkönyv a Vizsolyi Biblia megjelenésének 400. évfordulójára. Szerk. BARCZA József. Budapest, 1990. 137-153; HELTAI János: A protestáns magyar Biblia XVII. század eleji könyvtári kultúránkban. Theologiai Szemle 33 (1990). 218-223. In: Emlékkönyv a Vizsolyi Biblia... i. m., 171-183; FABINY Tibor: A biblia és a reformá­ ció Magyarországon a XVI. században. Theologiai Szemle 33 (1990). 223-225. 2 Johannes WALLMANN: Vöm Katechismuschristentum zum Bibelchristentum. Zum Bibelverstandnis im Pietismus. In: Die Zukunft des Schriftprinzips. Bibel im Gesprách. Hg. Richárd ZIEGERT. Bd. 2. Stuttgart, 1994. 30-56. írás ára is hiánycikkhez méltó: olykor 20 forint. Másfelől Wallmann „kátékeresz­ ténység" terminusa éppen találónak tűnhet a magyar pietisták korára, hiszen Ács Mihály énekes- és imakönyvei után a Kis káté érte meg ebben a körben a legtöbb kiadást. Mégis belesétálnánk Péter Katalin tévedésébe (aki Pesti Gábor és Károlyi Gáspár között visszalépést regisztrált), ha nem vennénk észre a „bibliakeresz­ ténység" nyilvánvaló jeleit a dunántúli pietizmusban. Bárány György első gyülekezetében, Nagyvázsonyban mint újdonságot be­ vezette a Spener által is ajánlott napi bibliai olvasmányokat: „...nyájam üdvéért Isten segítségével teljes erőmből munkálkodom, nemcsak prédikációkkal és, ami tudomásom szerint soha nem volt szokásban, napi kétszeri bibliaolvasással..." 3 Első sárszentlőrinci szolgálatát is Jézus nemzetség-táblázatával kezdte, majd negyedfél évre rá, elűzetése napján a Jelenések könyve utolsó fejezetével zárta le.4 Talán ezekből a napi bibliaórákból születtek Bárány György 1731-ben említett bibliamagyarázatai is, 5 melyek további sorsa ismeretlen. Bárány György minden új szolgálati helyén képes volt az alapoktól kezdve felépíteni Krisztus gyülekezetét. A sárszentlőrinci anyakönyv első oldalán olvas­ ható, hogy 1722-ben Kisasszony napján (szeptember 8.) kezdte itt magyarázni Máté evangéliumát, s folyamatos napi bibliamagyarázatok során jutott el 1726-ban Gyü­ mölcsoltó Boldogasszony napján (március 25) a Jelenések könyvének végéig (azaz végigprédikálta a teljes Újszövetséget), éppen amikor megkapta a vármegye pa­ rancsát a távozásra. Bárány annakjeiét látta ebben, hogy Istentől kapott feladatát ezen a helyen elvégezte, s nyugodt szívvel indult Dörgicsére, ahol - Tolnából érkező visszahívások és sürgetések dacára - hűségesen kitartott, míg ki nem töl­ tötte a hívei előtt vállalt három évet, és itt is végig nem magyarázta reggelről reggelre a teljes Újszövetséget. Lehet, hogy nem volt Nagyvázsonyban vagy Sárszentlőrincen minden házban Biblia, de volt közös bibliai felolvasás. Magyarországon nem adtak ki ugyan hé­ ber vagy görög nyelvű Bibliát, de a dunántúli lelkészekben attól megvolt még az igyekezet, hogy eredetiben is ismerjék a Szentírást.6 Ha nem hozhattak is haza külföldről könyvtárnyi szakirodalmat, hazahozták az igényt, hogy minél megbíz­ hatóbb szöveg legyen fordításuk és exegézisük kiindulópontja. A Halléban tanult diákok munkásságában tetten érhető a bibliai filológia iránti fogékonyság és az 3 CSEPREGI Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Teológiai írod. Egyes., Budapest, 2000., nr. 29. (Adattár XVI-XVIII. szá­ zadi szellemi mozgalmaink történethez, 36.) A továbbiakban: MP. 4 MP nr. 85. Az első sárszentlőrinci anyakönyv (1722) címlapján olvasható: „N. B. első pre- dikatzió tartatott d. 8. Septemb. Kis Aszszony napján és kezdetett magyarázni az Uj Testamentom folyvastis magyaraztatott három esztendő alatt. Végre 1725. [1726] d. 25. Mártii az egész Uj Tes- tamentomis elvégeztetett az Ekklesiais turbáltatott. Három esztendők alatt mások administralták, mivégre 1729. Eszt. d. 21. Mártii megint viszszajöttem és az 1733. eszt. Isten kegyelméből töltöm." Vö. PAYR Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyűjtemény a Dunántúli Ag. Hitv. Evang. Egy­ házkerület történetéhez. I. Sopron, 1910. 354. 5 PAYR 1910. 357. 6 Bárány még peregrinációja előtt, Johann Christian Bütnertől tanult görögül: PAYR 1910. 360. 11. strófa és 367. 2.j. erőfeszítés, hogy minél szélesebb körben tegyék hozzáférhetővé a Biblia minél teljesebb szövegét. Ez a törekvés végigkíséri a dunántúli pietizmus félszázados történetét. Nem tartották többre a kátét, csak egyszerűbb és olcsóbb volt azt ki­ nyomatni. Ám ahogy a kátékkal sem voltak elégedettek, hanem újra meg újra bő­ vítették, átdolgozták őket, úgy formálták, érlelték, tökéletesítették folyamatosan kiadásra szánt bibliájukat. 2. A Torkos András-féle Újtestamentum A magyar nyelvű Újszövetség négyszázados jubileumán Sólyom Jenő tömören összegezte a magyar bibliafordításokkal foglalkozó kutatás eredményeit és adós­ ságait. A z elvégzendő feladatok közt a következőt is felsorolta. „Szükségesnek látszik megvizsgálni, hogy a vizsolyi szövegben a későbbi kiadásokban tett vál­ toztatásoknak nincsen-e két vonalú története. Vájjon a töredékben maradt bártfai, a lőcsei és a lipcsei kiadások nem helyezhetők-e külön vonalra? Há igen, akkor ennek a vonalnak a felderítése nyilván az evangélikus kutatókörbe esik. És vájjon nem csupán a dunántúli pietisták bibliafordítási kudarca után és a felvilágosodás hatására egyesült-e ez a két vonal?"7 Egy századdal korábban - az első részleges magyar bibliakiadás háromszáza­ dik évfordulóján - Jankóvich Miklós úgy beszélt ugyanerről a problémáról, mint amit maga már megoldott: „...mert közelebb készített, és kinyomtatandó érteke­ zésemmel be bizonyíthatom, hogy az Ágostai vallásbeliek számára is, az egész magyar Biblia különösen, és többször kinyomtattatott."8 Jankóvichnak itt beharangozott dolgozata nem jelent meg, csupán Közönséges magyar könyvtár című kéziratából ismerjük kétségkívül eredeti, ám részleteiben kidolgozatlan gondolatát. 9 Jankovich a következő négy megfigyelésre alapozza feltevését: - egyes bibliáknak a hollandiai és svájci kiadásoktól eltérő kvart formátuma; - ugyanezen bibliák megjelenési helyei: Nürnberg, Lipcse, melyek evangélikus városok voltak, hasonló okokból ide sorolja a XVIII. századi előszavakban emlegetett 1714-es lőcsei és a titokzatos, senkitől sem látott 1725-ös boroszlói bibliát is; 1 0 7 SÓLYOM Jenő: A vizsolyi Biblia jubileumi irodalmához. Protestáns Szemle 50 (1941). 257- 262, 261; SÓLYOM Jenő: Tanuljunk újra Luthertől! Dr. Sólyom Jenő (1904-1976) válogatott írásai. Budapest, 2004. 126-132, 130-131. 8 W[ADASI] J[ANKOVICH] M[iklós]: Biblia* tudniillik A' Szentírás különb és eredeti magyar for­ dításainak öt példái. H. n., 1833. 42. 9 JANKOVICH Miklós: Közönséges magyar könyvtár (1533-1830). 1-6. MTAK Kézirattár: Bib- liogr. 2° 32. Fol. 173v-174r. A kéziratra Ecsedy Judit hívta fel a figyelmemet, amiért ezúton mon­ dok köszönetet. 1 0 FEKETE Csaba: Kiegészítések és kérdések a Vizsolyi Biblia törzskönyvéhez. In: Emlékkönyv a Vizsolyi Biblia megjelenésének 400. évfordulójára. Budapest, 1990. 202-227. - a kvart kiadások hamis vagy hiányos impresszuma, hisz a nyomdahely ilyen eltitkolása e korban főleg az evangélikus kiadványokra voltjellemző; - az 1751-es bázeli bibliának Szatmárnémeti Pap István által írt elöljáró beszéde 1 1 feltűnően tájékozatlan ezekkel a kiadásokkal kapcsolatban. . A fenti érvek alapján Jankóvich feltételezi, hogy ezek a bibliák szövegükben is különböztek a bevett református kiadásoktól, bár ő maga csak abba a feltűnő el­ térésbe botlott, hogy a kvart formátumúak szemben a hollandiai bibliákkal olykor (bár nem mindig) az úgynevezett ószövetségi apokrifusokat is tartalmazták. Jelenlegi ismereteink szerint a XVIII. századi kvart bibliák is a Tótfalusi-féle revízió szerint hozzák Károlyi szövegét, tendenciózus változtatások nélkül, s a nyom­ dahelyeken kívül csak annyi közük van evangélikus egyházi körökhöz és törek­ vésekhez, hogy az 1714-es lipcsei kiadás valószínűleg Bél Mátyás kezdemé­ nyezésére és közreműködésével, feltehetőleg evangélikus gyülekezeti igények kielégítésére jelent meg.1 2 Jankovich megfigyelései mégsem érdektelenek, csak éppen más magyarázat­ hoz vezetnek. A XVIII. században a bibliakiadás már sokkal inkább könyvárusi kezdeményezésből, folyamatos vásárlói kereslet kielégítésére történt, s megala­ pozott üzleti számításból jelentek meg a Károlyi-Bibliával együtt a Szenci Molnár Albert által kihagyott deuterokanonikus iratok is (az evangélikus olvasók kedvé­ ért), valamint Molnár Albert zsoltárai is (a református vásárló számára), többnyire külön címlappal, ívj elzéssel, lapszámozással, de azonos méretben, melyekből ki-ki a neki tetszőt köttette új Bibliájához. Ezt a gazdag kínálatot viszont kvart formá­ tumban kényelmesebben lehetett biztosítani. A z életképesnek bizonyult ötlet első alkalmazója, talán kiagyalója a nürnbergi Martin Endter volt 1704-ben.13 A magyar lutheránus Biblia kérdése a XVIII . századiakat is foglalkoztatta. A Weimarban megjelenő Acta Historico-Ecclesiastica című lap a következő mon­ datokkal ismertette az 1751 -es bázeli magyar Bibliát: „Ezt a fordítást a magyaror- 1 1 Szent Biblia, az-az istennek ó és uj testamentomában foglaltatott egész szent irás, magyar nyelvre fordíttatott Károli Gáspár által. És mostan, e kis formában leg-elő-ször, az elébbeni nyom­ tatásokban esett betűbéli hibáktól megtisztittatva, s a parallélus lokusoknak, avagy a sz; Írásbéli hellyeknek, mellyek ez vagy amaz sz. Írásbéli hely alá világositás avagy magyarázatnak okáért fel-jegyeztetni szoktak, nagy szorgalmatossággal lett meg-vizsgáitatásokkal s meg-bővittetésekkel, magok tulajdon költségekkel ki-nyomtattatott, Sz. N. P. I. és T. F.... által. 8°. Basel, Im-Hof, 1751. PETRIK I. 280. Fol.) (2r-)( )(3r. 1 2 Biblia, az-az istennek ó és új testamentomában foglaltatott egész szent irás, magyar nyelvre fordíttatott Károli Gáspár által. 4°. [H., é. és ny. n.] PETRIK I. 280. Vö. SÓLYOM Jenő: Bél Mátyás a magyar Biblia történetében. Lelkipásztor 31 (1956). 74-86; Sólyom Jenő válogatott írásai, i. m. 2004. 260-272; SZELESTEI N. László: Bél Mátyás Ujtestamentom-kiadásáról. In: Gesta Typog- raphorum. Szerk. P. VÁSÁRHELYI Judit. Budapest, 1993. 119-134.; Bél Mátyás levelezése. Kiad. SZELESTEI N. László. Budapest, 1993. nr. .118 (1720. 8. 9.). 1 3 Szent Biblia. Az-az Istennek O és Új Testamentomában Foglaltatott egész Szent Irás. Magyar Nyelvre Fordíttatott Károli Gáspár által. Es mostan hetedszer e' nagyob' formában vítettetvén a' Fran- cziai nótákra rendeltt Sóltár-Koenywel együtt kibocsáttatott a' hatodszor nyomtatott példa szerint. Casselben, Ingébránd János költsége által [Nürnberg, Endter]. 1704.4°. Ó Testamentom - Apocryphus könyvek-Uj Testamentom - Szent Dávid Soltari (külön címlappal). RMK 1.1685-1686; ECSEDY Judit: Alte ungarische Bücher mit falschen deutschen Druckortén 1561-1800. Budapest, 1999. nr. D 2. szági református gyülekezetek használják. Az evangélikus gyülekezeteknek más fordításuk van, de bizonyos okokból erről itt nem mondhatunk semmit."14 Érdekes volna tudni, miért hallgatott erről, meg hogy vajon Torkos András wittenbergi Újtestamentumára gondolt-e a szerkesztő, ám ezekre a kérdésekre nem tudok válaszolni. Feltűnő viszont, hogy a weimari újságcikk természetesnek tartja egy külön evangélikus bibliafordítás létezését. Természetesnek tartották volna azt Magyarországon is, hisz Johann Sámuel Klein a magyar evangélikusság szégye­ nének nevezi, hogy ilyen teljes Biblia nem létezik.1 5 Torkos József úgy igyekezett lemosni ezt a gyalázatot, hogy megtette a „csepregi Újszövetséget" az első magyar Bibliának, zavarba hozva ezzel a későbbi bibliográ­ fusokat. Érdemes őt itt hosszan idéznünk: az 1736. évi Újtestamentum előszavából nyilvánvaló lesz egyrészt szerzőjének apologetikus szándéka, másrészt a korabeli magyar evangélikusság igénye saját bibliafordításra: „Leg először a' Csepregi Lutherános Collegium Magyarrá fordította az Uj Testamentomot; de ugyan azon Collegiumnak keserves esete, és a' Protestantesek sok siralmas Háborúsági s' ül- döztetési miatt, annyira el fogyasztattanak ezen Exempláriumok, hogy azoknak tsak nyomdoki is alig találtassanak. A z után a' Reformátusok részéről Károli Gás­ pár a' Sz. írást nem a' Görög nyelvből, hanem Bézának versiójából magyarrá fordította; úgy a' Rómaiak résziről is Káldi névü Jésuvita a' vulgáta Versióból. A Lutheránosság részéről is ujjobban eröködtenek némellyek; és hiven dolgoztá­ nak a' Sz. Bibliának fordításában, de vagy az időnek mostohasága, vagy a' Patronu- soknak idegenségek miatt e' Sz. dolgot effectusba nem vehették. Azért a' szegény Magyar Evangyélika Eklésiák, ha Magyar nyelven akarták a' Sz. írást olvasni, amazokhoz kellett folyamodnia, és a' mint az Izraeliták az Egyptombéliektöl arany és ezüst partékat szedegettenek öszve, igy minékünk is azoknak fordításokból kellett a' Diktumokat öszve szedegetnünk, mellyekkel az idvességes tudomány­ nak igazságát bizonyíthattuk. Hanem tisztelendő és igen érdemes Bel Mátyás URam, a' Posoni A . C. szerint való Sz. Eklésiának hivséges Lelki Pásztora, látván a' Magyar Evangélikusok között e' nagy lelki fogyatkozást, Károli fordítását a' Görög Textus szerint, és a' hitnek regulája szerint emendálván, Krisztus URunk születése után 1717. esztendőben Lipsiában ki nyomtattatta. Ezen érdemes Fér­ fiúnak nyomdokát követvén Tisztelendő Atyám URam, Egyházi tisztinek sok munkái között, magát az Istennek együtt munkálkodó kegyelmében bizván, arra resolválta, hogy a' Görög textusnak kútfejéből úgy fordítaná Magyar nyelvre az Uj Testamentomot, hogy punctumról punctumra minden versetskék a' Szent Lé­ leknek értelmével meg egyezzenek."16 1 4 Acta Historico-Ecclesiastica XVI (1752) 353. 1 5 „Pudeat tamen etiam Ungaros Augustanae Confessionis invariatae addictos, qui nullám hucusque producere versionem Bibliorum integram Ungaricam possunt." Brevis conspectus His­ tóriáé Ecclesiasticae in quo status religionis Christianae ante adventum Hunnorum in Ungariam, usque ad illa tempóra solum, in quibus reformatio Lutheri coeperat, examinatur atque brevibus exponitur a Leonhardo Bartfai [J. S. Klein] ung. SSTC nec non MOSOLR. Halae, 1771. 24. 1 6 Ami Urunk Jésus Kristusnak új Testamentoma. Görög nyelvből... fordíttatott... Torkos András által. Wittenberg, Scheffler, 1736. 8°. Petrik V. 63. Fol.)(2v-3r. Torkos József az újszigeti Sylvester-fordítást viszi el Csepregre, ami inkább anakronizmus, mint földrajzi tévedés, hisz a sárvári iskolának valóban utódja volt a csepregi. Ez a beállítás Bél Mátyásra megy vissza, aki a sárvári Újszövetsé­ get csonka példányból ismerte, ezért tárgyalta a Notitiábm a Sopron vánjiegyei Csepregnél mint az első magyar Bibliát (ld. a kötetben Bartók István tanulmá­ nyát). Hogy az „újabb erőlködéseken" Torkos mit ért - ha komolyan vesszük - , sokkal fogasabb kérdés. Torkos András valóban Bél Mátyás nyomdokában látott munkához, ám nem az 1726-os magyar,17 hanem még az 1709-es cseh Újszövetségét követve. 1 8 Mind ez a kiadás, mind Torkos imakönyve, az Engesztelő áldozat egy időben készült Orbán István hallei nyomdájában. 1 9 A cseh szövegen dolgozó magyarországi diákok és a Torkos-művet gondozó Vázsonyi Márton szoros kapcsolatban álltak egymással. 2 0 Torkos András eredetileg az árvaház nyomdájába szánta műveit, ám ezek mégis Orbán István nyomdászjelvényével látták meg a napvilágot. A thüringiai születésű Orbán (1681-1732)21 csak 1707-ben kapott Halléban nyomdaengedélyt,2 2 Torkos valószínűleg nem is tudott műhelyéről. Magyarországi diákok ugyan kap­ csolatban álltak már 1708-ban vele, 2 3 mégsem egyedül ők lehettek azok, akik 1 7 A mi Urunk Jesus Christusnak Uj Testamentoma. Magyar nyelvre fordíttatott Cárolj Gaspar által. [Leipzig, Martini?, 1727.] 12°. Két eltérő szedéssel. PETRIK VII. 75. Ennek problémáit lénye­ gében tisztázták: SÓLYOM 1956.; SZELESTEI N. 1993. Vö. BÉL 1993. nr. 312, 318, 341 (1727.1.22.; 3.7.; 10.16). A Szelestei által feltételezett 1726-os megjelenési évszámot az alább (44. j.) ismerte­ tendő laubani Vorbericht egyértelműen megerősíti. A kiadó két teológiailag releváns változtatást hajtott végre a Tótfalusi-féle szövegen Rm 9,16 és I Pt 2,8-ban. 1 8 Zdenek TOBOLKA et alii: Knihopis Ceskych a slovenskych tiskű. 1501-1800. 1-9. Praha 1939— 1967. nr. 17.120. Ld. Eduárd WINTER: Die tschechische und slowakische Emigration in Deutsch- land im 17. und 18. Jahrhundert. Berlin, 1955. 83k; Hubert RÖSEL: Die tschechischen Drucke der Hallenser Pietisten. Würzburg, 1961. 6k. 1 9 Engesztelő Áldozat, az az, Ött részbül álló Szent Lélekkel tellyes áhétatos es buzgó Imádsá­ gok, mellyekkel a'jó keresztény ember az Atya Istennek Orczáját, az Ur Jésus nevében engeszteli: I. Regveli és Estvéli buzgó könyörgések által. II. Minden Sátoros és köz Innepekre rendeltetet Imádságok által. III. Az igaz kereszténységhez szükséges dolgokért Istenhez nyújtandó áhétozások által. IV. Poenitentia tartásnak és Gyonásnak idejére rendeltetet szívbéli áldozatok által. V. Beteg­ ségnek és a' boldog ki-mulásnak idején Istenhez botsáttandó fohászkodások által. Mellyeket az Isten nevének dicséretire Irt és szerzet Az Augustáná Confession Lévő Győri Ecclésiának Lelki Pásztora Torkos András... Nyomtattatot Swáidli Mihál Uram kölcségével. Halle, Orbán, 1709. 12°. RMK I. 1759. 2 0 CSEPREGI Zoltán: Die Beziehungen ungarischer Pietisten zur Halleschen Druckerei Orbán. In: Európa in derFrühen Neuzeit. Festschrift für Günter Mühlpfordt. 3. Hg. Erich DONNERT. Aufbruch zur Moderné. Köln, 1997. 613-618. MP nr. 4-6. 2 1 Orbán István kétségkívül magyar származású volt, ám magyarul valószínűleg nem beszélt. Az, hogy első megrendelői között „Hungarus"-okat találunk, s hogy pont ő lett a magyar nyelvű könyvek első hallei kiadója, nem lehet véletlen. 2 2 Erich NEUSS: Gebauer-Schwetschke. Geschichte eines deutschen Druck- und Verlagshauses. 1733-1933. Halle, 1933. 16-23. 2 3 RMK III. 4637 és 4638. Vö. SZENT-IVÁNYI Béla: Bél Mátyás első nyomtatványa és iffúkori többnyelvű alkalmi versei. Irodalomtörténeti Közlemények 64 (1960). 227-235. Torkos kéziratait átadták neki. Orbán nyomtatta ki ugyanis 1709-ben azt a cseh Újszövetséget, melyen az ekkor már besztercebányai Bél Mátyás, a Selmecbá­ nyái Sámuel Pellionis, valamint a még Halléban tartózkodó Elias Mohi és Ján Kogler közösen dolgoztak. A munka szervezése és az anyagi háttér megteremtése Christoph Voigt (1678-1732) feladata lett, aki addig az árvaház nyomdájában működött. Ezen vállalkozás résztvevői (elsősorban Voigt) juthattak arra a gondo­ latra, hogy az Orbán-nyomda a legalkalmasabb a Torkos-művek kiadására. így jelent meg az Engesztelő áldozat című imakönyv és a Győri Katechismus (Luther Kis kátéja) Schweidl Mihály győri polgár (Torkos sógora) költségén és Vázso- nyi Márton gondozásában, aki az imakönyvhöz előszót is írt. Nem tudni, Torkos ezután mikor kezdett a bibliafordításhoz, 1710-ben viszont azt írja, hogy a hallei példán felbuzdulva újult erővel látott munkához: „Az Ön kegyességén felbuzdul­ va teljes erővel dolgozom az Isten segedelmével már elkezdett magyar bibliafor­ dításon, s igencsak hálát adhatok az isteni áldásért, hogy minél tovább dolgozom rajta, annál nagyobb lelkesedéssel és sikerrel, a Szentlélek kegyelmétől segítve már Pál leveleihez fogok hozzálátni." 2 4 Torkos itt persze a hallei német bibliákra is célozhatott, de valószínűbb, hogy éppen a cseh Újszövetség megjelenése töltötte el nagy reménnyel. Hisz ezt a ki­ adást is egy honfitársa (Bél Mátyás) kezdeményezte, s részben ez is Magyar­ ország számára készült. Még a munka lényege is ugyanaz volt: egy meglévő, kálvinista hátterű szöveg teológiai szempontú korrekciója. Torkos nyilván azzal számolt, hogy az ő fordítása is Halléban láthatja meg a napvilágot. Bár August Hermann Francke 1712 januárjában kereken megírta Bélnek, hogy további segít­ ségben egyelőre ne reménykedjék, 2 5 Torkost ugyanekkor - konkrét elkötelezés nélkül - mégis munkára sarkallta. Bárány György Haliéba írott leveléből arra következtethetünk, hogy Torkos And­ rás már végzett az Újszövetséggel, s most áll neki az O-nak: „[Torkos úr] esdekelve kéri az árvaház magyarázatos héber Bibliáját, mielőtt maga hozzálátna a magyar fordításhoz [...] el sem akarja kezdeni Torkos úr a munkát, míg ezt a Bibliát nem látja és használja..."2 6 Hogy, hogy nem, Torkos Ószövetség-fordításáról nem hallunk többet, s abból az adatból, hogy fia, József 1743-ban készült lefordítani az Ószövetséget, 2 7 arra következtethetünk, hogy apja tervéből végül nem lett semmi. A z Újtestamen- tumra is évtizedekig kellett várni. Csak akkor jelent meg, amikor már amúgy is „elszaporodtak a magyar nyelvű Bibliák és Újtestamentumok".2 8 Torkos fordítói tevékenysége azonban annyira közismert volt, hogy még a bibliahiány ellenére 2 4 MP nr. 9, vö. nr. 10. 2 5 BÉL 1993. nr. 9-10. Az a félreértés, hogy Bél cseh, Francke viszont magyar Bibliáról beszél, szempontunkból most elhanyagolható. 2 6 MPnr. 15, vö. nr. 16. 2 7 MPnr. 87. 2 8 A Panoplia catholica (1733) előszava fogalmaz így: SZELESTEI N . László: Hamis impresz- szumú könyvek a 18. századi Magyarországon II. Magyar Könyvszemle 107 (1991). 343-351, 348; SZELESTEI 1993. 125. sem jutott volna eszébe senkinek bibliakiadásra vállalkozni. Még a brassói Szeli József is Torkos András Újszövetségére várt: „Régtől fogva óhajtjuk Tisztelendő Torkos András Uramnak, az Győri Anyaszentegyháznak érdemes L. Pásztorának énnékem esméretes érdemem felett való Patronusomnak Bibliáját, avagy tsak Uj Testamentomát; de talán tsak meg tsalatunk az időtől." 2 9 A könyv terjedelme persze nem tette könnyűvé a kinyomtatást. A győri kon­ vent 1733-ban 200, majd az első kísérlet kudarca után két évvel később újabb 150 forintot szavazott meg erre a célra, 3 0 ám a mű végül csak Christian Nicolaüs Möllenhoff és Hans W. von Diede báró bécsi gyűjtése segítségével láthatta meg a napvilágot.3 1 Torkos András feltehetőleg nem egyházpolitikai taktikázásból, hanem praktikus okokból választott wittenbergi nyomdát: József fia már 1733 óta ebben a városban tanult, s ő lehetett a szöveg korrektora. A győri Streibig nyomda kockázatvállalási készségét és a kőszegi Ludvig János műhelyének kapacitását bizonyára megha­ ladta ez a több mint 40 ívnyi kiadvány. Azt se felejtsük el, hogy Torkos András a Győri kátéchismus 1729-es újranyomásakor igencsak pórul járt: a példányokat elkobozták.3 2 Talán ő is inkább hajlott az Újtestamentum esetében a drágább kül­ földi megoldásra. A z Újszövetség bevallottan a laikus olvasókat tartotta szem előtt: „Es ezen munka, hogy annál használatossabb légyen az együgyűség között, a' Sz. írásnak némelly fontossabb verseinél meg állván, azoknak értelmeket, vagy igaz hitünknek meg erősítésére, vagy a' textusnak magyarázatjára, vagy keresztényi tisztünknek fel serkentésére szépen fejtegette."33 Ebből a mondatból az is kiderül, hogy a kiadvány kettős teológiai célt kö­ vetett: lutheránus revíziót és pietista építést. Ezek a szándékok arra predestinál- 2 9 MP nr. 60.; Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár 2 (1903). 168-170. 3 0 A Győri Evangélikus Levéltárból (GYEL) idézi KOVÁCS Géza: Egy győri nyomda rejtett kiadványai. Lelkipásztor 74 (1999) 253-256, 254.: „1733. február 2-án a konvent a következő ha­ tározatot hozta: »Tisztelendő és tekintetes Torkos András kérésére a kétszáz forint kölcsön ügyében a nyomás alatt levő Új testamentumra a konvent határozott az elhalt Hochstott alapítványa terhére: utasítja Scheffer urat a 200 forint kifizetésére úgy, hogy őkegyelme [Torkos] mint adós kötelezi ma­ gát levélben, hogy a kinyomandó könyvek árából tartozását kiegyenlíti.« ...A konvent 1735. május 21-én Torkos András kérésére »pro secundanda impressione Hungarici Novi Testamenti«, tehát a magyar Újtestamentum szerencsés kinyomtatására a Torkos által kiállítandó kaucióra 150 forintot kifizet." Vö. EÖTTEVÉNYI NAGY Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. hitv. evang. keresztyén egyház­ község története keletkezésétől 1904. dec. 31-ig. Győr, 1905. 71. 3 1 MP 37-38. 3 2 „A mi vallásunkon levő könyveket, vagyis az alapfokú katekizmust először én adtam ki, és mint egyedül illetékes én árusítottam. Történt azonban, hogy a magyar nyelvű katekizmust a múlt évben újból minden változtatás nélkül kinyomattuk. Sajnos őeminenciája, kardinális püspök úr és győri főispán, milyen okkal, nem tudom, méltatlankodott és megparancsolta, hogy az összes pél­ dányt haladéktalanul szolgáltassam be prefektusának. Én nyomorult, tehetetlen és erőtlen merészel­ tem-e ellene szegülni a hatalmasnak, engedelmeskedtem és körülbelül kétezer példányt őeminen­ ciája prefektusának beszállítottam." Torkos folyamodványa: GYEL, idézi KOVÁCS 1999. 253. Vö. SZELESTEI 1991. 348, 351. 3 3 Torkos József Elöl járó beszéde 1736-ból. Fol.)(3r. ták volna a könyvet, hogy a Károlyi-fordítást kiszorítva a magyar evangélikusok Bibliája legyen, ez mégsem történt meg. Bárány György nyomban a megjelenés után igen kritikusan nyilatkozott róla: „T. Torkos uram Testamentomat vettem a' köszögi compactortól [Ludvig János­ tól] Sexardon, és obiter által futván alkalmatos hibákat registraltam, mellyeket ö kegyelme el kerülhetett volna, ha serio communicalta volna másokkalis..." 3 4 Ne gondoljuk, hogy csak a mellőzöttség miatt sértődött meg és kötözködött, a könyv valóban nem volt hibátlan. A hibák annyira bántották a két Torkost, hogy már itthon utólag kicserélt és beragasztott lapokkal próbáltak segíteni a dolgon.35 A z 1733-ban elkészített nyomdai kézirat elvesztével második nekifutásra állítólag egy korábbi korrigálatlan fogalmazvány került a nyomdászhoz. 3 6 Sajnos nemcsak ebből az egy esetből tudjuk, hogy a nyomdakész kéziratok sokszor nem jutottak el rendeltetési helyükre. 3 7 3. Bárányék bibliafordítása A Torkos-féle szöveg - Bárány szerint - nyelvileg sem keltett tetszést: „a mieink hánynak tőle, ellenségeink meg kacagnak rajta" - írta az ifjabb Gotthilf August Franckénak 1747-ben.38 A munkát újból kellett hát kezdeni. Ezúttal Bárány György, Bárány János és Sartoris János vettek részt a bibliafordításban. ígéretet kaptak Gotthilf August Franckétól, hogy a cseh Biblia (1745) után sor kerülhet Halléban magyar Újtestamentum kiadására is, 3 9 ebből végül nem lett semmi, a nyomdába szánt kézirat viszont elkészült. Bárány György, úgy látszik, tanult Torkos eseté­ ből, mert ezt megelőzőleg a kéziratot két éven át szabad betekintésre és vélemé­ nyezésre körözte tudós kollégái közt, nehogy utólag marasztalják el . 4 0 Ugyancsak 1747-ből értesülünk arról, hogy Bárány már lefordította a Canstein-féle terje­ delmes evangéliumharmónia4 1 első kötetét, s el is juttatta Sziléziába abban a re­ ményben, hogy az ott gyűjtött adományokból a laubani nyomdában megjelenhet. Erről a műről nem tudunk többet. Az Újtestamentum végül „Lauban, Schill, 1754" impresszummal csak posz- 3 4 MPnr. 74. 3 5 ECSEDY Judit: Titkos nyomdahelyű régi magyar könyvek. 1539-1800. Budapest, 1996. nr. 46. Báránynak valószínűleg változatlan példány került a kezébe (ECSEDY 1996. nr. 47), de az is lehet, hogy más természetű hibák szúrtak szemet neki. Vö. ECSEDY 1999. nr. D 11-12. 3 6 A Laubani Biblia előszavából és Ribini Jánostól (Memorabilia II. Pozsony 1789. 396. b) tud­ juk, hogy 1733-ban elkallódott a Wittenbergbe küldött nyomdai kézirat. Ld. még KOVÁCS 1999. 254. 3 7 Az 1750-es laubani kátéról hasonló történetet ír le Bárány János Ribini Jánosnak 1751. no­ vember l-jén: MPnr. 93. 3 8 MPnr. 89. 3 9 MPnr. 96. 4 0 MP nr. 89. Bárány Jánostól tudjuk (uo. nr. 93), hogy Perlaki József, Fábri Gergely, Németh Sámuel, Miskei Ádám és Torkos József kapta meg a kéziratot. 4 1 Carl HILDEBRAND VON CANSTEIN: Harmonie undAuslegung der heiligen vier Evangel isten... samt daraus gezogenen Lehren und erbaulichen Anmerckungen. 1-2. Halle, 1718. 2°. tumusz, 1758-ban látta meg a napvilágot Heinrich Christoph Müller jaueri nyom­ dájában.4 2 A hosszú hányattatás történetét részletesen ismerjük a szöveg gondo­ zójának, Kerman Józsefnek4 3 egyidejű beszámolójából.4 4 A munka valóban Lau- banban kezdődött Nicolaus Schill officinájában, s kétharmada el is készült, ekkor azonban a hétéves háború kirobbanása félbeszakította. A maradék már a határon túl, a sziléziai Jauerben Müller betűivel került a prés alá. A kiadvány jóval többet tartalmaz annál, amire az első, 1747-es híradásból kö­ vetkeztethettünk. Bárány ék az Újszövetség szövege mellé felvették Johann Rein- hard Hedinger kiadásának (Stuttgart, 1704) építő magyarázatait, bő jegyzetekben kivonatolták Christoph Starcke Synopsis bibliothecae exegeticae in Nóvum Tes­ tamentum (1-3. Leipzig, 1733-1737) című kézikönyvét, történeti bevezetésekkel látták el az egyes könyveket, s még két metszett térképpel (a Szentföld, illejve Pál útjai) is ékesíttették Bibliájukat. A görögből készült fordításhoz nemcsak a régebbi latin, német és magyar ver­ ziókat (főleg Torkosét) hívták segítségül, hanem több helyen bizonyíthatóan a legfrissebb német szövegre, Gustav Georg Zeltner Bibliájának második kiadá­ sára (Altdorf, 1740) támaszkodtak. Ennek még előszavából is átvettek egy képet: ,,...a' későbben nyilt szem többet lát, és a' magas ember vállán álló törpe a' leg­ nagyobb embernél meszszebb ér."4 5 A kép nemcsak abban az értelemben találó, hogy revíziójuk során is elismerik fordító elődeik érdemeit, hanem így is interpretálhatjuk: munkájukban bár kevés az önálló gondolat, amit mástól merítettek, azt a legjobb helyről vették. A három falusi pap törpeként az akkor „legmagasabb ember", a német pietizmus vállára állva nézett körül a bibliai filológiában. A többek munkájaként megjelent magyarázatos Újszövetségben, a Laubáni 4 2 A mi Urunk Jesus Kristusnak uj testamentoma most görög nyelvből újonnan magyarrá fordítta­ tott, és némelly világosabb értelemre s lelki épületre szolgáló magyarázatokkal, és jegyzésekkel: azon kívül, minden könyv és levél eleibe tétetett hasznos út-mutatással, és közönséges elől-járó beszéddel kibotsáttatott. 8°. „Lauban, Schill, 1754." [Jauer, Müller, 1758.] Petrik I. 177.; ECSEDY 1999. nr. D 36. 4 3 Kerman Józsefről csak annyi biztosat tudni, amennyit a „Bekenner der Wahrheit" árul el magáról a Historischer Vorberichtben. Annak alapján, hogy „de Kapolts"-nak írja alá a nevét (MP nr. 92), feltételezhető, hogy 1692 körül itt született, ekkortól kezdve volt ugyanis Ján Kerman rövid ideig kapolcsi lelkész. 4 4 Historischer Vorbericht von dem Zustande der evangelisch-lutherischen Kirchen in Ungarn. Denen respective Höchst- und Hohen auch günstigen Wohlthatern welche einen milden Beytrag zum Druck der neuen Ausgabe eines ungarischen Neuen Testaments, hoch geneigt und willigst zu thun geruheten, im Namen der sámtlichen evangelischen Kirchen in Ungarn, den verbindlichst schuldigen Dank einigermassen öffentlich bezeugen zu können, nebst einer Anzeige was in dieser Edition geleistet worden, wohlmeinend aufgesetzt „Lauban" [Jauer: Müller], 1758. 8°. BEK Ac 6453. Vö. CSEPREGI Zoltán: A „Laubáni Biblia" hamis impresszuma. Magyar Könyvszemle 112 (1996). 376-382. Az utóbbi közleményben a laubáni impresszumot még részben valósnak fogadtam el, s a Vorbericht szerzőjét csak feltételesen azonosítottam Kermannal. Az azonosítást azóta töbrj adat megerősítette: MP nr. 92, 93. 4 5 Elöl-járó-Beszéd fol. b2r. Zeltner előszavában (1738). „Hat man alsó bisweilen weiter gesehen, so ist man stets eingedenk gewesen, man stehe einem grofíen Riesen auf den Achseln, und schaue sich da als ein kleiner Zwerg um." Bibliában jutott el a magyar pietista irodalom a csúcsra, ezt tekinthetjük teoló­ giai összegzésének, mintegy zárókövének. Olyan értelemben is, hogy ez a mű valóban lezárja a magyar pietisták irodalmi termését, hisz viszonylag kései meg­ jelenésekor a jelentős szerzők már halottak, s aki még él (mint Fábri Gergely: 1707-1766, Miskei Ádám: 1695-1774), az hallgatni kényszerül. Bárányék magyarázata János Jelenéseit a következőképpen értékeli: „Leg- hasznosb és épületesb könyv, mint minden egyéb írás. [...] Találjuk ebben isten­ nek ítéletit a' gonosz világ ellen, a' setétségnek Országa ellen, az Anya-szent-egy­ háznak üldözői ellen, a' hamis Próféták ellen. Melly ítéletek részbül el-multak; de nagyobb részből jövendők. Látjuk az üldözéseket, mellyek alatt a' KRisztus Országa volt és lészen." 4 6 - olvashatjuk a könyvhöz írt előszóban. Már ebből is sejthető, hogy a magyarázók jegyzeteikben aktuális értelmezést nyújtanak a Meny- nyei Jelenéseknek (azaz nem az elmúlt egyháztörténetre vonatkoztatják, mint azt Luther tette), de hogy eszkhatológiájuk optimista,47 az először Jel 10,7-ről, a he­ tedik trombitaszóról olvasva lesz nyilvánvaló: „Minthogy pedig a' hetedik trom­ bita szó, minden magyarázok egyet értése szerint még hátra vagyon, előtte lészen pedig a' világ végének; tehát nyilván következik, hogy az IS tennék még nagy munkái vágynak hátra az Anya-szent-egyház igazgatásában."4 8 Akiben még kétség maradt volna a kommentátorok teológiai irányultságát ille­ tően, az a khiliazmus locus classicuséhoz, a 20. fejezethez érve meggyőződhet róla, hogy Spener leghívebb követőivel van dolga, akik a lap jó háromnegyedét kitevő láb­ jegyzetekben ismertetik az ezer évre vonatkozó lehetséges nézeteket, majd érvekkel alátámasztva tesznek hitet amellett, hogy Krisztus uralma még hátra van, lelki lesz, s a bálványimádás végét, valamint a zsidók megtérését fogja hozni.49 A magyarázat itt magát 1757-re datálja, ezért szerzőjének inkább Bárány János akkori dunántúli szuperintendenst (1716-1758), mint az idős, 1757 nyarán 75 évesen elhunyt Bárány Györgyöt tekinthetjük (a harmadik munkatárs, Sartoris János ekkorra már nincs az élők sorában). Ha pedig így van, akkor a Spener-féle jobb idők reménye akár valamiféle félhivatalos tanításnak is minősülhetett a dunántúli egyházkerületben. „Azonban esztendő elforgása alatt Egymás után kevés idő múlt és haladtt, Dunán innét köztünk négy tsillag elalutt, Ötödik is látod im előtted halott." 4 6 „Lauban" [1758]. 1387. 4 7 Vö. Heike KRAUTER-DIEROLF: Die Eschatologie Philipp Jákob Speners. Der Streit mit der lutherischen Orthodoxie um die „Hoffnung besserer Zeiten". Beitráge zur Historischen Theologie 131. Tübingen, 2005; Kevin R. BAXTER: Speners Eschatology. In: Interdisziplináre Pietismusfor- schungen. Beitráge zum Ersten Internationalen Kongress für Pietismusforschung 2001. Hg. Udo STRÁTER. Bd. 1. Hallesche Forschungen, 17/1. Halle, Tübingen, 2005, 145-154. 4 8 „Lauban" [1758]. 1449. 4 9 „Lauban" [1758]. 1506-1509. CSEPREGI Zoltán: A magyarországi pietizmus jövőképe. Lelki­ pásztor 79 (2004). 402-406; Uő: Hoffnung besserer Zeiten in undfür Ungarn. In: Die „Neue Krea- tur " - Pietismus und Anthropologie. Beitráge zum Zweiten Internationalen KongresS für Pietismus­ forschung 2005. Hg. Udo STRÁTER. Halle, Tübingen, 2009. 177-184. Hallesche Forschungen 28. - hangzott el Bárány János halotti búcsúztatójában (1758).50 A négy csillag közé értette a szerző Sartoris Jánost (f 1756) és Bárány Györgyöt (f 1757), az ötödik a fiú, János volt. Bárány Jánossal ki is halt az a magyar pietista írói kör, mely köz­ vetlen kapcsolatban állt a két Franckéval (Torkost és Vázsonyit 1737-ben temet­ ték el). Jelennek meg ugyan a század második felében is még pietista kiadványok, ám ezeket már az utódok, Balog Ádám, Perlaki Gábor és Nagy István gondozzák. Könnyű dolgunk van, ha a Bárány-kör irodalmi örökségét kívánjuk számba venni, a leltárt már maga Bárány János elkészítette a Sartoris és apja felett mondott halotti búcsúztatókban. Sartoris János ravatalánál 1756-ban az ifjú Bárány benn­ fentesként a még ekkor meg nem jelent Újszövetségre is célzást tesz: „Es melly kints áll készen és nap virradtát vár, Mellynek egy óráig-is heverni nagy kár, Oh hogy nap fényt lásson szívét ISTENhez bár Föl-emelné minden ki élet' útján jár."51 A késedelmesen megjelent Újtestamentum valóban nem tölthette már be neki szánt feladatát. Példányai valószínűleg már csak a hétéves háború után jutottak be Szi- léziából Magyarországra, s a XVIII. század végére az a hallei szellemiség, amit képviselt, mind német, mind magyar földön meghaladottá vált. Feltűnően sok, jó állapotú példánya ismeretes, olvasás nyomait nem hordozzák, gazdag tartalma dacára utánnyomása soha még ötletként sem merült föl. „Nagy könyv nagy baj" (mega bibiion mega kakon), írta valaha az alexandriai Kallimachos, s figyel­ meztetését a dunántúli evangélikusok is megszívlelték, jellemző módon a nagy „laubáni" művet hagyták a vitrinben porosodni, s Torkos András sokat szidott, de karcsúbb, kézbelibb és teológiailag kevésbé elkötelezett fordítását adták ki újra Pozsonyban 1803-ban. 4. A Bárány György-féle Ószövetség Bárány György, Bárány János és Sartoris János Újtestamentum-fordítása mel­ lett a tudományos közvélemény két évszázada számon tartja a szerzőhármas - ki tudja, hol lappangó — kéziratos Ószövetség-fordítását. Még nem találtam olyan forrást, mely a kézirat közvetlen ismeretéről tanúskodna, ám annak létezéséről tudni vél Mossótzy Institóris Mihály, 5 2 Weszprémi István, 5 3 Mindszenti Sámuel, 5 4 5 0 Szilvágyi István verse: OSZK Fol. Lat. 2077;339r-345v. 27. strófa. 5 1 BÁRÁNY János: Az Isten házában égő és világosító világosság. H . n., 1756. 30. 52 Szent Biblia, az-az istennek ó és uj testamentomában foglaltatott egész szent irás, magyar nyelvre fordíttatott Károli Gáspár által. A basileai editio szerént ezen uj formában szorul szóra ki-bocsáttatott. 8°. Leipzig, 1776, Löve Antal posonyi könyváros költségével. Petrik I. 280; V. 63. Elöl-járó beszéd. 53 Succincta medicorum Hungáriáé et Transilvaniae Biographia IV. Viennae, 1787. 36. 54 Broughtonnak a'religióról való históriai lexicona. I. Komárom, 1792. 308. Szombathi János, 5 5 Varga István, 5 6 Jankovich Miklós 5 7 és mindazok, akik bíztak a felsoroltak tájékozottságában. Eddigi vizsgálataim szerint e jeles tudósok - azonkívül, hogy egymásra hivat­ koztak - két független adatra támaszkodhattak. A z egyik á laubáni Új testamentum-fordításról szóló Kerman-féle beszámoló, amely az Ótestamentum-kézirat elkészültéről is tudósít. 5 8 Ezt a híradást Mossótzy Institóris Mihály közvetítette a többiek számára. A másik adat Jankovich Miklósnál tűnik föl, s inkább tekinthető spekuláció­ nak, mint döntő érvnek: ez nem más, mint Bárány Pálnak, Bárány György unoká­ jának és Bárány János fiának (1748-1806) az Ószövetséggel kapcsolatos mun­ kássága. 5 9 Bárány Pál jelentette meg ugyanis a következő könyvecskét: A Szent írásnak a betű szerént fordítás által némely meg-homályosittatott helyeire való világoskodó lámpás. H. , ny. n., 1787. Ebben főleg ószövetségi helyeket magyaráz, s azt is tudjuk, hogy tervezte a teljes Ótestamentum kiadását új fordításban.6 0 Jan­ kovich Miklós számára kézenfekvő volt a következtetés: a kiadásra szánt kézirat nem más, mint atyai örökség vagy annak átdolgozása. M i indíthatta volna inkább Bárány Pált az Ótestamentummal való foglalkozásra, mint az, hogy befejezze, vagy sajtó alá rendezze az apja és nagyapja által elkezdett, s haláluk miatt fél­ ben vagy kéziratban maradt munkát! - vonja le a következtetést Jankovich Mik­ lós (ebben a feltételezésben ráadásul egy apró félreolvasás is megerősítette).6 1 Jóllehet tetszetős ez a gondolatmenet, s a laubáni Vorbericht forrásértéke is vitathatatlannak tűnik, ám további adatok megkérdőjelezik az Ótestamentum-for- dítás létére vonatkozó fenti álláspontot. Meglepő, hogy a kérdéssel foglalkozók egyike sem vette figyelembe a laubáni Újtestamentum Elöl-járó-Beszédénok a következő mondatát: „De a kegyes olvasó ezt-is vegye jó néven; mig az ISten másokat támaszt, kiknek mind tudományjok, mind idejek, mind kiváltképen jobb módjok lesz efféle munkáknak, még az ó Tes­ tamentumnak is uj fordításának véghez vitelére." 6 2 Ebből a mondatból sok mindenre lehet következtetni, csak arra nem, hogy az Újtestamentum fordítói már az Ótestamentum fordításával is elkészültek, és hogy annak kézirata megjelenésre készen várakozik, vagyis az Elöl-jár ó-Beszéd szer­ zője (a három fordító egyike) homlokegyenest ellentmond a pár évvel későbbi laubáni Vorberichtnok. \ 5 5 Ld. Tudósítását az 1794-es utrechti Biblia 8. lapján. 5 6 VARGA István: Az Uj Testamentomi szent írásoknak Critica históriája és hermeneutikája. Deb­ recen, 1816. 110. 5 7 JANKOVICH 1833. 57. 5 8 Historischer Vorbericht 34.: „liegen schon an seinem Orte in Bereitschaft nicht nur das ganze Alte Testament heiliger Schrift, sondern auch eine gute Haus-postille". 5 9 JANKOVICH 1833.55-56. 6 0 Magyar Hírmondó 1793.1. félév, 818. 6 1 Varga István (1816. 110) következő mondatát: „megvi'sgálta ezen fordítást néhai Tiszt. Ertsei Dániel Túri volt Prédikátor és Nagy Kunsági Esperes: mely censurája tsak Kézírásban vagyon" Jan­ kovich (1833. 57) tévedésből Bárányéknak nem az Új-, hanem az Otestamentumára vonatkoztatta. 6 2 Fol. b3v. Az Elöl-járó-Beszéd feltételezésem szerint 1754 és 1756 között íródott. Ezt az ellentmondást különböző módokon próbálhatjuk meg feloldani, de mielőtt ehhez hozzákezdenénk, kapcsoljunk be egy újabb forrást az ismeretlen Ótestamentum-fordítás utáni nyomozásba. Payr Sándor idéz egy tudósítást arról, hogy Fábri Gergely szuperintendens az 1750. június 17-én tartott kispéci egyházkerületi gyűlést követő nap Felpécen osztotta ki a feladatokat az Ószövetség leendő fordítói között; Bárány János és Sartoris János is szerepel a munkatársak felsorolásában.63 Hogy a munka további fázisairól a feljegyzések nem emlékeznek meg, könnyen magyarázható. Fábrit 1752-ben elmozdítják hivatalából, s börtönbüntetést is szenved, a fordítók élet­ rajzának ismeretében pedig nemigen feltételezhető, hogy elkészültek vállalt fel­ adatukkal, amely nyugodt körülmények között is hosszú éveket vehetett volna igénybe. A z Ótestamentumot tehát kétségkívül elkezdték fordítani, de a kézirat csak bajosan készülhetett el; s az Elöl-j ár ó-Beszéd megszövegezéséig, amelynek fent idézett mondatát leginkább a munka félbeszakadására való utalásként tudom ér­ telmezni, semmiképp nem születhetett jelentős eredmény. A Bárány-féle Ószö­ vetség-fordításról ezért csak annyit állíthatunk: közvetlen, pozitív adatok hiányá­ ban nem kezelhetjük irodalomtörténeti tényként. 6 3 PAYR Sándor: Fábry Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Budapest, 1894. 43^5. Megbízást kapnak továbbá Németh Sámuel (szuperintendens 1754-1756), Kis Zsigmond (1769-ben hunyt el) és Balog Ádám (szuperintendens 1758-1771) lel­ készek is. V. E C S E D Y JUDIT Kézben hordozható katolikus Biblia tervezete a XVIII. századbői TftgULA. I. Batthyány Ignác erdélyi püspök (1780-1798) 1783. november 20-án nyomdát vá­ sárolt, ezzel megalapította a gyulafehérvári (akkori nevén károlyfehérvári) Püs­ pöki nyomdát. Kiindulásul vessünk néhány pillantást a korabeli erdélyi katolikus könyvnyom­ tatás helyzetére. Erdélyben közvetlenül a nyomdavásárlást megelőző időkben a katolikusoknak két nyomdájuk volt, a több évtizedes múltra visszatekintő kolozs­ vári és az akkor már több mint száz éve működő csíksomlyói ferences nyomda. A Partiumban a nagyváradi szeminári­ umi nyomda adott ki katolikus könyve­ ket, azonban a kolozsvári könyvnyomta­ tásnak mindig központibb szerepe volt. Ez a kolozsvári katolikus nyomda 1727 óta működött, és csikszentmártoni báró Antalfi János erdélyi püspök aján­ dékozta a jezsuitáknak. Az ő tulajdonuk­ ban is maradt egészen 1773-ig, a jezsuita rend feloszlatásáig. Ez az intézkedés Ma­ gyarországon összesen három nyomdát érintett, mert a jezsuitáknak Kolozsváron kívül még Nagyszombatban és Kassán volt tipográfiájuk. Mindhárom nyomda sorsa másként alakult ezek után, min­ denesetre a kolozsvári nyomdát az ud­ var utasítására egy bécsi vállalkozó­ nak, Kollmann József Ferencnek adták bérbe (ő egyébként már néhány éve a jezsuita nyomdában dolgozott), aki tíz évre kapta meg a nyomda működtetési jogát. A nyomda ettől kezdve magát „Universitas" nyomdának nevezte. A szer­ ződésben megállapított tíz év után, tehát 1783-ban a katolikus egyházügyi bi­ zottság és a Gubernium is azt javasolta, 1. kép: Az egykori trinitárius templom az átépítés után: földszinten a nyomda, emeletének két szintjén a könyvtár, legfelül a csillagvizsgáló (J. B. Simon metszete, 1796) hogy bocsássák áruba a nyomdát. Előbb Hochmeister Márton szebeni nyomdász adott be ajánlatot, de vele nem jött létre megegyezés, végül Batthyány Ignác er­ délyi püspök vette meg 1783. nov. 20-án. A gyulafehérvári (károlyfehérvári) püspöki nyomda alapításával kapcsolat­ ban több téves feltételezés is a köztudatba került. Ferenczi Zoltán, a kolozsvári nyomdászat múlt századbeli monográfusa még azt hitte, hogy a püspöknek Gyu­ lafehérváron előbb volt nyomdája, mint hogy a kolozsvárit megvette volna. Jakó Zsigmond viszont úgy tudta, hogy a Kolozsvárt megvett volt Kollmann-nyomdát teljes egészében Gyulafehérvárra szállíttatta. Ezzel szemben, ahogy azt a korabeli kolozsvári és gyulafehérvári kiadványok bizonyítják, a püspök a megvásárolt Kollmann-nyomdát kettéosztotta úgy, hogy két működőképes nyomda jöjjön létre, egyik felét Kolozsvárt hagyta, a másikat püspöki székhelyére vitette, és annak vezetését Béla József szerzetesre bízta. Ez­ által nem szűnt meg a könyvkiadás Kolozsvárott sem, a két nyomda párhuzamo­ san működött, a kolozsvári valamivel nagyobb kapacitással. Hogy a kolozsvári is a püspök sajátja volt, azt egy ritkán látott nyomdamegjelölés bizonyítja 1795-ből:1 „Klausenburg, Gedruckt mit bischöflich. Batthyánischen Schriften". A gyulafe­ hérvári püspöki nyomda első kiadványai 1785-ből valók. Kézenfekvőnek látszik, hogy nyomdavásárlásával a püspök elsősorban az ál­ tala életre hívott Tudós Társaság kiadói tevékenységét kívánta előmozdítani. Az Országos Széchényi Könyvtár állományában lévő, néhány lap terjedelmű latin nyelvű előfizetési felhívás azonban, amelynek kezdő címsora, a Typographia Episeopalis Transilvana más lehetőséget is felvet. Ez a mostanáig publikálatlan, de tárgyunk szempontjából rendkívül sokatmondó felhívás,2 amely 1787-ből szár­ mazik, sejtetni engedi, hogy Batthyánynak szívügye volt a magyar bibliafordítás újra-kiadása, kétnyelvű, magyar és latin párhuzamos szöveggel, kis alakú for­ mátumban, és ennek kinyomtatását saját maga akarta figyelemmel kísérni keze ügyében lévő nyomdájában. Ez a tervezett Szentírás-kiadás is lehetett a nyomda­ alapítás egyik mozgatója - mint több más, korábbi nyomda esetében. A következőkben az eddig publikálatlan előfizetési felhívás szövegét közöl­ jük, az eredeti latin szöveget magyarra fordítva. 1 SIMON, J. B.: Auf das Nahmenfest seiner Excellenz dem Herrn Herrn Ignatz Grafv. Batthyán, Bischof von Siebenbürgen, ets. Meines allergnádigsten Gebieters zum Zolle, des Dankes, der Ehr- furcht, und der Pflichí1 geweihe. Klausenburg, Gedruckt mit bischöflich Bathyánischen Schriften, durch Factor J. B. S. 1795. 2 Lelőhelye: Országos Széchényi Könyvtár, Kisnyomtatvány Tár, 1787. év, 4-rét Typöpzphh Eplícopalis Traofiíuana $alutem plurímam focié g r ^ w a , öjapieiitíífima D E I Ecclefiam fiiam éx ornmbus T r i b u - buá t l inguis, et Natiqmbus vocantis prouídentia faííum ejt, ^(quemadmodum Magmis Hypponenfium Praeful loquitur Lib. a. Doör. Chriíh Cap. 5.) Scviptura Dimna, qua tantis morbis humanarum voltmtatum fubuenitur» ab Az Erdélyi Püspöki Nyomda a legmelegebben köszönti a jóakaratú olvasókat Isten legbölcsebb gondviseléséből, mellyel egyházát valamennyi törzsből, nyelv­ ből és nemzetből hívta meg magához, lehetségessé vált, hogy (amint a Hippói Mester mondja a Keresztény Tanítás II. könyv 5. fejezetben) „az Isteni írás, amely az emberi szándékok annyi sok betegségének siet segítségére, mindenki üdvére ismertté váljon a nemzetek között, egyetlen nyelvből elindulva, a fordítók sokféle nyelvén elterjesztve", azért tudniillik, hogy - amint a Nemzetek Aposto­ la Izajás jóslataiból idézi (Rom. XIV. II.) - : minden nyelv hirdesse az Urat, vagyis azon életet adó szavakat, melyekkel az Ur megszólítja őt, képes legyen saját anya­ nyelvén elolvasni és megérteni. így hát ugyanezen Isteni Gondviselés különleges j ótéteményének kell tulajdo- nítanunk, hogy sok más fordítás után, melyeket az Egyház legkorábbi korszaká­ tól kezdve szüntelenül készítettek különféle nyelveken, végül az előző évszázad huszonhatodik évében gyümölcsöző fáradozással megjelent a magyar nyelvű ró­ mai katolikus verzió is, mely azután Nagyszombatban egymás után három ízben kinyomtatásra került, és amely a magyar egyháznak tagadhatatlanul nagy hasz­ nára szolgált. így már kinyilváníthatjuk azon szándékunkat, hogy legkiválóbb, legragyogóbb és legtiszteletreméltóbb urunknak, a mi legbőkezűbb püspök és prelátus urunk­ nak, Batthyányi Ignác grófnak a helyeslésével és jóváhagyásával, valamint leg­ bőkezűbb anyagi támogatásával elkészítjük e verzió negyedik kiadását, melyben Isten segedelmével a következőkben felsorolt pontokban igyekszünk helytállni. 1. ) Nem csupán a helyesírást igazítjuk a magyar nyelv modern használatához, és a divatjamúlt, csaknem kiveszett szavakat használatosabbakkal helyettesítjük, hanem a becsúszott hibákat is ki fogjuk javítani, sőt nem kevés helyen új szöveg­ változatot fogunk adni, tekintetünket szüntelenül a forrásokra vetve, nem annyira __ azért, hogy szóról szóra kövessük őket, hiszen az eredetiben nem ritkán a fordítás alapjául szolgáló nyelvnek a sajátos jellege mutatkozik meg, mely (magyarul) nem eredményez érthető mondatot, inkább a Szent Szerzők által szándékozott értel­ met kívánjuk kifejezni. Ugyanis a teljes szövegfordítás természeténél fogva olyan parafrázis, melynek feladata nem annyira a szavakat, mint inkább a jelentést köz­ vetíteni. Ezenfelül minden nyelvnek vannak csak rá jellemző kifejezései, amelye­ ket ha ugyanazon szavak sorozatával ültetnénk át egy másik nyelvbe, nem csupán az eredeti értelmét nem adnák vissza, hanem botladozóvá is tennék a szöveget. 2. ) Számos egyház példáját követve a latin Vulgata és a magyar fordítás szö­ vegét egymás mellé helyezve, egyszerre fogjuk közreadni, ebben a franciákat, a németeket, a belgákat, az olaszokat tekintjük útmutatóinknak és vezetőinknek, legutóbbiként pedig a dicséretreméltó firenzei érsek példáját tartjuk szem előtt, s úgy véljük, hogy ily módon sokak szüntelen óhajának teszünk végre eleget. 3. ) Jegyzetekkel is el fogjuk látni, melyeket lehetőség szerint a szent egyház­ atyáktól kölcsönzünk, tudniillik ezeknek „egybehangzó értelmezése ellenében a Szentírást magyarázni" katolikus tudósnak tilos (Conc Trid.Sess. iv.), ennek segítségével fogjuk a nehézkesebb és homályosabb szöveghelyeket világossá tenni. Amelyből ismét csak azt a hasznot reméljük, hogy ez a mi kiadásunk bárki szá­ mára és bármely időben olvasható lesz óhajunk szerinti gyümölcsével: vagyis az írás helyes értelmezésével olyan helyzetekben vagy személyek számára is, kik­ nek akár a kommentár-kötetek hiánya miatt, akár egyéb akadály miatt nincs lehe­ tőségük bővebb magyarázatokhoz jutni. 4.) A z egész munkát 15 kötetre fogjuk osztani, amelyekből három az ótesta­ mentum törvénykönyveit fogja tartalmazni, vagyis a Pentateuchust, másik három a történeti könyveket, melyek: Józsue, Bírák, Királyok stb. és másik három a Böl- csességi könyveket, vagyis a Zsoltárokat, a Példabeszédeket, a Prédikátor könyvét stb. Három másik a Prófétai könyveket, azaz a négy nagyobb és 12 kisebb prófé­ tát, végül másik három az Új Testamentum könyveit tartalmazza. Arra törekszünk, hogy a megjelentetés kezdetétől fogva, vagyis a most következő 1788. évtől kezdve minden egyes évben három kötetet jelentessük meg, és Isten segítségével ily mó­ don ötévnyi időszak alatt a teljes művet lezártan adjuk közre. Amikor a művet több, de kisebb kötetre osztjuk fel, és azokat a nyolcadrét­ ként ismert formátumban jelentetjük meg, elsősorban az olvasók kényelmét vesz- szük figyelembe, amennyiben ezeket a mi kis kötetecskéinket akár séta közben is nehézség nélkül tarthatja kézben az olvasó, és haszonnal forgathatja. Ezt a ké­ nyelmet a régi és fólió formátumú magyar kiadás a maga hatalmas egybefűzött kötetével semmi esetre sem tudta biztosítani. És bár néhányan a nyolcadrét for­ mátumú három kötetecske kapcsán tartanak tőle, de nem lesz szükséges kisebb betűtípussal nyomtatni, mint amivel a hajlottabb életkor meg tudna birkózni. Reményeink szerint kiadásunk mind az imént mondottak miatt, mind külö­ nösen kétnyelvűsége miatt, tudniillik hogy latin és hazai nyelvű Biblia lesz egy­ szersmind rövid kommentárokkal kibővítve, mindenkinél, de különösen a lelkek gondozóinál, Isten igéjének kikiáltóinál nem csupán használatba kerül, hanem kedveltté és elfogadottá válik. Ezért erre a bizakodásra építve, részben, hogy a kinyomtatandó példányszá­ mot nagyjából előre ismerhessük, részben, hogy a tervbe vett mű igényelte nagyobb költségeket csökkentsük, azokat, akik kiadásunkat maguk számára meg akarják vásárolni, előjegyzésre buzdítjuk. Amennyire ez előzetesen meghatározható, kiadásunk 735 ívet fog tartalmazni, amelyeket egyenként egy krajcárral számolva előfizetőink számára a teljes mű 12 rajnai forintot és 15 krajcárt fog kitenni, a nem előfizetők számára pedig felé­ vel lesz magasabb az ár. Az előjegyzést olyan módon bonyolítjuk le, hogy november hónap végéig az előfizető Urak mindegyike 6 rajnai forintot tegyen le, a fennmaradó összeget pe­ dig a hatodik kötet átvétele után. A saját példányait ki-ki átveheti Egerben, Kas­ sán, Nagyváradon, Pesten, Temesvárott, Gyulafehérvárott, Kolozsvárott, Nagy­ szebenben, és ezért mindenkit egyenként kérünk, hogy jelöljék meg a helyet, amely nekik a példány átvételére legmegfelelőbb. A papír fényessége, a nyomat eleganciája ezen oly nagy munka elkészítésébe fektetett iparkodásunkat inkább fogja ajánlani; az oldalak szélén, hogy az olvasók kegyét inkább megnyerjük, az évszámokat jelölni fogjuk [a Vulgata latin szövege mellett], mivel úgy látjuk, hogy ezt tette az igen híres Calmetus is. Az előjegyezni szándékozók Egerben a püspöki nyomdában, Pécsett a püspöki könyvtárban, Pesten Nattorp quaestor úrnál, Pozsonyban Iosephus Mecsery úrnál, Nagyváradon, Kassán, Esztergomban, Nagyszombatban és Temesvárott, valamint Erdélyen belül Marosvásárhelyen, Udvarhelyen, Brassóban a parochus uraknál, Kolozsvárott és Gyulafehérvárott a püspöki nyomdában ne habozzanak megje­ lenni. A collectoroknak továbbá két százalékot határozunk meg viszonzás címén, illetve az előzetesen befolyó pénzösszegből tervezzük felszámítani azokat a postai költségeket, melyek a nagytiszteletű Béla József úrral, az erdélyi, gyulafehérvári egyház kanonokával való levélváltás felmelegítésére szükségesek. Dátum: 1787. április 3.3 Abból kiindulva, hogy a püspök által mintának tekintett kétnyelvű, kis alakú bib- lák, amelyekre az előfizetési felhívás több helyen utal, talán saját könyvtárában is megvoltak, sikerült is a Batthyaneumban ezek közül a francia és az olasz kiadást megtalálni. A z előbbire úgy hivatkozik, mint az „igen híres Calmetus" munká­ jára, 4 az utóbbit is említi, mint a „dicséretre méltó firenzei érsek úr" kiadását. 5 Anton Martini, Batthyány Ignác kortársa, a firenzei érseki széket 1781-1809 kö­ zött töltötte be.6 Neve ugyan a címlapon nem szerepel, de ő írta a kétnyelvű, latin-olasz kiadás előszavát. E két kiadást kézbe véve pontos elképzelésünk lehet arról, hogy formailag mi­ lyennek tervezte az erdélyi püspök adatin-magyar kiadást. Ami a katolikus bibliakiadások előzményeit illeti, Batthyány pontosan írta, hogy „az előző évszázad huszonhatodik évében" (azaz 1626-ban, Káldi György fordításában Bécsben) jelent meg a magyar nyelvű római katolikus fordítás, ame­ lyet változatlan formában kiadtak még 1732-ben és 1782-ben,7 ez utóbbit néhány évvel a mostani előfizetési felhívás előtt. Formailag maga a néhány oldalas nyom­ tatvány követi a korszakban szokásos előfizetési felhívások formáját, azaz meg­ szólítja a lehetséges olvasókat, vásárlókat, tehát a közönséget, bemutatja a ter­ vezett mű tartalmát, felosztását, a megjelenés ütemezését, árát és azt, hogy hol jegyezhető elő. Felmerül azonban a kérdés, hogy ha 1787 tavaszán a közlemény 3 Tóth Anna Judit fordítása 4 LaSainte bible en Latin et en frangois avec des notes... Augustin CALMET. A Paris 1748 avec approbation et privilege du Roi, ed. Hippolite Louis Guerin. 953 p. Kétnyelvű kiadás kilenc kötet­ ben, a bal oldali hasáb latin, a jobb oldali hasáb francia. Batthyaneum: E . IV. 1-9. 5 //pentateuco o sia i cinque libri di Mosé. Secondo la Volgata tradotti in lingua Italiana e con annotazioni illustrati. Tomo 1-3. In Torino 1774, nella Stamperia Reale. 288, 355, 347. - Victor Amadeo savojai hercegnek szóló ajánlás Anton Martinitől. Kétnyelvű kiadás négy kötetben, a bal oldali hasáb latin, a jobb oldali olasz. Batthyaneum: E . VI. 12-15. 6 GAMS, P. B.: Series episcoporum ecclesiae Catholicae. Ratisbonae, 1873. 747. 7 1. kiad (Bécs 1626): Régi Magyarországi Nyomtatványok. 2. köt. 1601-1635. (Budapest, 1983.) RMNy 1352. sz. tétel 2. kiad. (Nagyszombat, 1732): PETRIK Géza: Magyarország bibliographiáj a I. (Budapest, 1888.) 280. 3. kiad. (Buda 1782): PETRIK Géza: Magyarország bibliographiáj a I. (Budapest, 1888). 280. • N i L k SAINTE BllfcF E N L A T I • 11 •fi •% • v xT F R A N C O T S. •XJSEC DES NOTES L1TTKRALES C l U T i Q U E S KT H l ST ORIQ í; ES , •JUiJ J».KE1'WCFJ DIA J>l5SEfTWTiM hbbi M Sc;»on** , c!c M . í'AbWc D E V m c íic des Auicucs ks f»Jti> c l c b i c í ; poiir f jú iuc t J'inicHi^oncc dc ! terkuve Szinte. O-.-.j-: .;;'•/', f>: iU C'j'h-'. Gáipitrhiquc; & de f'igm 3. kép: Calmet kétnyelvű, latin-francia bibliakiadásának címlapja azt írja, hogy az első három kötet már 1788-ban meg fog jelenni, vajon milyen előkészületek történtek Káldi fordításának javítására? Voltak-e már elkészült ré­ szek? Ha igen, akkor ezek nyilván magától a püspöktől származhattak és esetleg kéziratban megvoltak. a. Rybcn, Simeon . U v i > —-1 4 , Dan, 6c NepMr.au - OJKÍ, & Aíer. ' A N N OT A Z 1 0 A' / Cíncfi, ii j-,-,roc :h £>'ö,/« bt;iiiii>.a u/^./fi, -(i chc Í»Í.Í 'jkciufiOl* >' '-ti'«.ua J s í * , * * 1 ' • * » P « OfUi;,c • e. I • : -.1 4. kép: A. Martini firenzei érsek kétnyelvű, latin-olasz bibliakiadásának egy belső lapja A tervezett kétnyelvű, kis formátumú, átdolgozott Szentírásnak nem jelent meg egyetlen kötete sem. Sőt, évtizedekig nem került sajtó alá új katolikus Szentírás. Káldi György kiadását Szepesy Ignác pécsi püspök felügyelete alatt dolgozták át, és majd csak az 1834-1836-os években fog megjelenni Pozsonyban, négy kötetben.8 8 Szent Irás vagy is az Új Szövetségnek szent könyvei magyarul Káldi György után a közönsé­ ges diák fordításból... jegyzetekkel Szepesy Ignátz felügyelete alatt. Pozsonyban 1835-1836, Belnay örököseinek betűivel - Szent Irás, vagy is az O szövetségnek szent könyvei magyarul Káldi Szepesy Ignác nevét nem véletlenül említjük. Bár a köztudatban inkább pécsi püspökként őrződött meg neve, de 1820-1827 között erdélyi püspök, Batthyány Ignác harmadik utódja, és sok tekintetben munkáinak folytatója. O jelentette meg a Batthyány által elkezdett Leges ecclesiasticae további köteteit, és valószínűleg az ő négykötetes Szentírás-kiadásába dolgozták be ő és munkatársai azokat a jegy­ zeteket, fordítás-változatokat, kommentárokat, amelyek a most közölt Előfizetési felhívás idejében vagy azt követően már elkészültek. Amikor megjelentek köte­ tei, ő már pécsi püspök volt. Számunkra sokatmondó Szinnyei József megjegy­ zése, 9 aki úgy tudta, hogy a mű példányait, amelyek 30 000 forintba kerültek, legnagyobbrészt ingyen osztogatta szét egyházmegyéjében és Erdélyben. A z elő­ szó nem említi Batthyány nevét, segítőtársait sem név szerint, de munkáját csak „több tudós segédekkel kezet fogván" tudta befejezni. A z átdolgozott fordításról ezt írja az Előszóban: „Káldi fordításában tiszta régi magyarságot olvashatni, ezt méltó megtartani; de mind a hasznos olvasást segítő általjános bevezetés, mind a homályos kifejezéseknek világositásjokra szolgáló jegyzetek hibáznak, - a fordí­ tás egy részében erőltetett... az egész ivnyi alak, valamint az egész Szent írásnak egy kötetbe öszveszoritása is a közönséges használásra nem alkalmatos. Mind ezek a j elen kiadásban figyelembe vétettek." Külsejét tekintve Szepesy kiadása nem nevezhető bibliofilnek, sem papírja, sem nyomása, sem formátuma nem közelítette meg a Batthyány Ignác által elképzelt, kézben hordozható Szentírást. Nem lett kétnyelvű sem ez a kiadás, vagyis az új fordítás mellett nem volt párhuzamosan olvasható a latin Vulgata szövege. Ha a nagyszabású, több évre tervezett új bibliakiadást Batthyány Ignác nem tudta is megvalósítani, az általa alapított gyulafehérvári püspöki nyomda fennál­ lásának 15 éve alatt tudományos, népszerű és reprezentatív külsejű kötetek sorát adta ki, mai ismereteink szerint összesen 38 kiadványt. A nyomda nyilvánvalóan fel volt már állítva 1785-ben, hiszen már ebben az évben több kiadvány hagyta el a sajtót. Végleges helyét azonban csak 1794-ben nyerte el, amikor a püspök berendezte az erdélyi magyar tudományosság első ku­ tatóműhelyét, a mai napig is álló épületet. A püspök 1788-ban kezdett komolyab­ ban foglalkozni csillagvizsgáló létesítésével, 1 0 s a csillagvizsgáló felállításakor döntött a trinitáriusok üresen álló zárdája és temploma mellett. A zárdát a pap­ nevelő céljára, a templomot a csillagvizsgálónak szánta. A z eredetileg két emelet magasságú épületre Batthyány egy jóval kisebb alapterületű harmadik emeletet építtetett, amely a hozzá tartozó kisebb kamrával együtt obszervatóriumnak volt szánva. A templom hajóját még a katonai hatóság két emeletre osztotta. A z alsó szinten (azaz a földszinten) volt a csillagász és a könyvtáros lakása, itt volt végle- György után a közönséges diák fordításból az eredeti betűre is figyelmezve jegyzetekkel. Négyesi Báró Szepesy Ignátz pétsi püspöknek felügyelése alatt. Posonyban, Belnay örököseinek betűivel. 9 SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. I. Budapest, 1891. 695-697. 1 0 VARJÚ Elemér: A gyulafehérvári Batthyány-Könyvtár. 1. közlemény. Magyar Könyvszemle, 1899. 163-165. gesen elhelyezve a könyvnyomda is. A felső szint impozáns kettős termében kar­ zatos állványokon állította fel könyvtárát, amely addig a püspöki palotában volt. Ezzel a nyomdafelszereléssel (de még nem a végleges helyén lévő sajtóval) nyomtattatta ki a püspök 1785-ben a Leges ecclesiasticae Regni Hungáriáé et provinciarum ei adiacentium című munkájának első kötetét. A díszes kiállítású forrásmű ezen kötete Migazzi Kristóf bécsi érsek és váci kormányzó püspök­ nek van ajánlva. A munkát Kolozsvárott kezdték nyomtatni, időközben azonban (kb. az 1784. év végén) Batthyány áthozatta a sajtók és a felszerelés egy részét Gyulafehérvárra, s itt fejezték be a Leges nyomtatását. 1 1 A kiállítás nem válik a typographia episcopalis szégyenére, a nyomás tiszta, egyenletes és a kötetet szép, rézmetszetű pecsétábrák díszítik,1 2 Tischler Antal egri rézmetsző munkái. A nyomda gazdagon fel volt szerelve betűkkel, kisebb-nagyobb fokozatokkal, a címek kiemelésére szolgáló díszbetűkkel, német szöveg nyomtatására is alkal­ mas, úgynevezett fraktúr betűkkel, díszes kezdőbetűkkel (iniciálékkal), a kor íz­ lésének megfelelő rokokó stílusú könyvdíszekkel. A nyomdából kikerült további kiadványok között szerepel Batthyány püspök latin nyelvű Szent Gellért-forráskiadványa, 1 3 továbbá latin vizsgatézisek sora. A kiadványok sorában találni több, a püspököt köszöntő latin, német és magyar verset. Ez utóbbi szerzője a magát pontosabban meg nem nevező J. A . monogramú szerző, aki a püspök érdemeinek és cselekedeteinek felsorolásánál a tipográfiát, és a székesegyháznak építtetett arany oltárt is megverselte.14 Találni továbbá alap­ fokú latin nyelvtankönyvet, magyar nyelvű imádságoskönyvet, szentekről szóló két magyar könyvet: az egyik Nepomucenus Szent Jánosról, a másik Gonzaga Szent Alajosról. A német-magyar kisszótár mellett még olyan érdekesség is k i ­ került a sajtó alól, mint egy magyar nyelvű színdarab szövegkönyve. Batthyány egyháztörténeti forrásműve, a már említett Leges ecclesiasticae mellett valószí­ nűleg Mártonfi Antal Initia astronomica című könyve a nyomda legdíszesebb kiállítású kötete, amely az újonnan létesített csillagvizsgálót mutatja be rézmet­ szetes táblákkal is illusztrálva.1 5 Ennek a kiadványnak címlapját embléma díszíti, a szemközti lapon pedig a Batthyaneum épületének rézmetszetes képe látható. A csillagvizsgálót több kihajtható, nagyméretű rézmetszetes tábla mutatja be - Q. Mark rézmetsző munkái - , külön a műszereket és az épület belsejét, különös részletességgel a csillagvizsgáló mennyezetének festményeit. Ez utóbbiak egyikén 1 1 VARJÚ Elemér: i. m., 153-160. 1 2 A Legesnek csak első kötete jelent meg a gyulafehérvári Püspöki nyomdában. Batthyány egyik utóda, Szepesy Ignác adta ki 2. és 3. kötetét 1827-ben. PETRIK Géza: Magyarország bibliog- raphiája I. köt. (Budapest, 1888.) 194. 1 3 BATTHYÁNY I.: Sancti Gerardi Episcopi Chanadiensis Scripta et acta... Albo-Carolinael typis Episcopalibus, 1795. PETRIK Géza: Magyarország bibliographiáj a I. köt. (Budapest, 1888.) 888. 14 Nagy méltóságú főtisztelendő Bathyáni Ignátz úrnak... neve napjával járó tisztelete. J. A-tól, 1788. 1 5 MÁRTONFI, Antonius: Initia astronomica speculae Batthyanianae Albensis in Transilvania. Albae Carolinae 1798, typis Episcopalibus. PETRIK Géza, Magyarország bibliographiáj a 11. (Bu­ dapest, 1890.) 686. antik díszletek között puttók tartanak egy kőlapot, rajta a püspök monogramjá­ val, a kép hátterében pedig feltűnik a Batthyaneum jellegzetes homlokzata. Ez az épület adott otthont 1794-től kezdve a püspöki nyomdának is. Hazai nyomdáink körében szokatlan az a sok, rézmetszettel díszített könyv, amely elhagyta a gyula­ fehérvári püspöki nyomdát. A díszes kiállítású kötetek láttán talán nem tévedünk, ha a könyvgyűjtő főpap bibliofil hajlamát véljük fölfedezni. 5. kép: A csillagvizsgáló freskójának részlete Batthyány Ignác monogramjával és háttérben a Batthyaneum épületével A püspök halála után adósságai miatt egyéb hagyatékával együtt zár alá került a nyomda is, és egy ideig szünetelt. A kolozsvári püspöki nyomdát - amelyhez feltehetően újra hozzátették a 15 évig Gyulafehérvárott használt részt - 1812-ben Bergai József, a katolikus akadémia tanára vette meg, és ilyen formában 1829-ig működött. Ha áttekintjük a püspöki székhelyeken folyó könyvnyomtatást, akkor láthat­ juk, hogy Batthyány Ignác gyulafehérvári nyomdaalapításával (1785) egy időben a magyarországi püspöki székhelyek többségén is működött már nyomda. Közü­ lük legkorábbi a győri (1727), majd létesült Barkóczy Ferenc püspöksége idején Egerben (1755), ezután Esztergomban, ahová a nyomdász-vállalkozó a korábbi egri püspököt követte (1763), Kalocsán (1765), Vácott (1772), Pécsett Klimó György püspök idejében (1773), Szombathelyen, ebben az új (1777-ben létesített) püspöki központban csak 1788-ban, Veszprémben 1789-ben. Ebben a században Székesfehérvárott még nem működött nyomda. A Partiumban Nagyváradon 1745 óta működött a Szemináriumi nyomda, amely a püspökség számára is dolgozott. A gyulafehérvári nyomda egyrészt püspöki, másrészt magánnyomda volt. Nem az egyetlen, mert a század első évtizedében az ország nyugati felében, Kismar- tonban az Esterházyaknak volt rövid ideig magánnyomdájuk, Batthyány Ignác idejében pedig a Károlyi grófok nagykárolyi nyomdája működött a patrónus költ­ ségére. Más püspöki székhelyek esetében közös vonás, hogy a nyomdászok magán­ vállalkozás formájában működtették nyomdájukat, kiadványaikra a saját nevüket írták, de gyakran hozzátették, hogy „püspöki (érseki) nyomdász" vagy „privile­ gizált püspöki (érseki) nyomdász". Vagyis egyik sem az illetékes püspök saját tulajdona volt, hanem független vállalkozóké, akik saját erőből létesítették nyom­ dájukat. Abban az értelemben azért mégsem voltak függetlenek, hogy nem adhat­ tak ki olyasmit, ami ellenkezett volna az illetékes püspök akaratával vagy a római katolikus egyház szellemével. Ugyanakkor a nyomdászok szívesen telepedtek meg püspöki városokban, hiszen ez mintegy biztosíték volt működésük stabi­ litására nézve, mert nemcsak a városokban működő iskolák, hanem a püspöki adminisztráció is folyamatosan ellátta őket munkával. A z egyházkormányzással összefüggő kiadványok, körlevelek kibocsátásához, sokszorosításához szükség volt nyomdára. Biztosra vehetjük, hogy éppen ezek, a mára nagyrészt elveszett, néhány lapnál nem nagyobb, de nagy példányszámban kiadott nyomtatványok jelentették e nyomdák legfontosabb tevékenységét. Sok esetben a nyomdász ajánlkozott a püspökségnél, volt, hogy a püspök kez­ deményezte nyomász behívását városába. Batthyány Ignác előző helyén, Eger­ ben nemcsak Esterházy Károly, hanem már az ő előde, Barkóczy Ferenc későbbi esztergomi érsek idejében is működött nyomda. A példát tehát közvetlenül innen is vehette. Viszont egyik említett esetben sem a püspök saját nyomdájáról volt szó, ennyiben Batthyány Ignác helyzete különleges és egyedi, hiszen ő nemcsak a gyulafehérvári, hanem a kolozsvári püspöki nyomdának is tulajdonosa, a szer­ zőknek pedig - joggal mondhatjuk - valóságos mecénása volt. KÁFER ISTVÁN A Biblia a szlovák nemzeti művelődésben A z Országos Széchényi Könyvtár gyűjteménye a kezdetektől a X I X . század derekáig a szlovák nemzeti művelődés egyik leggazdagabb forrása. Természe­ tes következménye ez annak, hogy a Regnum Hungáriáé valamennyi etnikuma a XVII I -XIX. század fordulóján, majd a XIX. század első évtizedeiben ismét az ország kulturális központjává váló Pest-Budán látott hozzá a nemzeti identitását szolgáló társadalmi-társasági élet szervezéséhez. A Helytartótanács, a Nagyszom­ batból Pestre telepített egyetem és nyomdája, az élénkülő kereskedelem szerve­ zeti keretet és infrastruktúrát biztosított a német, a magyar, a szerb és a horvát, a szlovák és a román közéletnek.1 Pest-Budán a magyarosodás előtt életforma volt az ország történelmi hungarus-tudata. Ezt nemcsak a testvérváros neve bi­ zonyítja a különböző nemzetiségű nemzeti alapművek impresszumában, hanem a mai Országos Széchényi Könyvtár alapítását követő években a gyűjteményei­ be került dokumentumok is. Témánk szempontjából kiemelkedő Jifí/Juraj Ribay cseh-szláv könyvtára, a mai magyar és szlovák retrospektív nemzeti bibliográfia egyik meghatározó forrása. Nemzeti könyvtárunkban az RMNy több évtizedes munkálatai során példás együttműködés alakult ki a szlovák és a cseh retrospektív nemzeti bibliográfia munkatársaival.2 Közös kiadású annotált katalógus3 készült, legújabban fakszimile kiadások látnak napvilágot. 4 Régiónk feloszthatatlan és kisajátíthatatlan múlt­ közösségét érvényesíti a Biblia Hungarica Philologica - Magyarországi bibliák a filológiai tudományokban című konferencia, amely az ökumené keresztény és a hungaras-uhorsky interetnicitás nemzeti egysége jegyében vette program­ jába a román és a szlovák bibliák tárgyalását. A szlovák bibliák esetében rögtön 1 Vö. KÁFER István: Az Egyetemi Nyomda négyszáz éve. Budapest, 1977. 164-178. 2 Vö. KÁFER István: Lacrimae gentis Slavonicae. A szlovák művelődéstörténet kezdetei az RMNy harmadik kötetében. - In: Fejezetek 17. századi nyomdászatunkból. Az országos Széchényi Könyvtár tudományos ülésszaka és kiállítása, 2000. október 12. Szerk. P. VÁSÁRHELYI Judit. Buda­ pest, 2001. 123-141. (Libri de libris) 3 BORSA Gedeon-KÁFER István: Catalogus librorum veterum usque ad annum 1800 in lingua Bohemica et Slovaca impressorum, quae in Bibliotheca Nationali Hungáriáé de Francisco Széchényi nominata asservantur. Martin-Budapest, 1970. 4 NEUBART, Jan: Nowy kalendáf na rok 1708.; KRMAN, Dániel: Poswécovánj zastaw... 1707. Esztergom-Piliscsaba, 2007.; COMENIUS, J. A . : Janua linguae Latináé reserata aurea Leutschoviae 1643. Budapest, 2009. ( A kisenciklopédia szlovák kéziratos betoldású anyagával.) felvetődik az egész szlovák művelődéstörténet és a forrásául szolgáló nemzeti bibliográfia értelmezése körüli politikai meghatározottság és terminológiai pon­ tatlanság.5 A magyar és a szlovák retrospektív nemzeti bibliográfia területi elven 1920-ig tartó teljes azonosságát egyszerűen tudomásul vesszük és párhuzamosan kezeljük. „Magyar" és „szlovák" jelzőjüket a „magyarországiéval, illetve időn­ ként a „Szlovákia", „szlovákiai" terminussal igyekszünk pontosítani, de hasonló problémát jelent a nyelvi alapelv alkalmazása is. A magyart különös előnyben részesítjük,6 nyomtatott anyag pedig tulajdonképpen a XVII I -XIX. század fordu­ lójáig alig van. A z első szlovák nyelvű nyomtatott bibliafordítás is a X I X . század húszas éveinek második felében készült, és a szlováknak minősített egész írásbe­ liség többé-kevésbé cseh nyelvű. A cseh nemzeti bibliográfia7 a nyelvi alapelvből kiindulva érthetően azonos értékűnek veszi a cseh és a szlovák nyelvet, amit a politika a X I X . századtól ki is használt a csehszlovák nemzet- és nyelvegység tudatosítására. A z igen kis hatósugarú magyar szlovakisztika csupán az evangéli­ kus hagyományokra alapozva „tót" protestáns egyházi irodalomnak8 nevezte azt, ami az eredeti, egykorú nyomtatványokon szlovák-mik?, cseh vagyis szlovák-mk,10 vagy meghatározás nélküli nyelvként szerepelt. Az utóbbi évtizedek szlovák nyelv- és irodalomtudománya, a nemzeti bibliográfia szlováknak minősíti ezt a nyelvet, megjegyezve, hogy a szlovák irodalmi nyelv szerepét sokáig a latin, a cseh és átmenetileg, főként a XVII-XVIII . században a német töltötte be.11 Mivel a terminológiai kérdések a legutóbbi másfél évszázadban váltak idősze­ rűvé, az tűnik helyes állásfoglalásnak, ha az eredeti dokumentumok újraolvasásával, netán feltárásával teszünk kísérletet az egyeztetésre a magyar, a szlovák és a cseh művelődés összefüggésrendszerében. A magyar-szlovák nem vizsgálható a ma- gyar-cseh és a szlovák-cseh nélkül, de a szlovák-cseh sem a szlovák-magyar és a cseh-magyar nélkül. Ezért mindenképpen helyénvaló, ha áttekintjük a cseh bib­ liafordításokat, mivel különösen az evangélikusok, de a katolikusok is elsősorban azokat használták a Regnum Hungáriáé szlovák etnikai régióiban. 5 A kérdésről bővebben: Magyar-szlovák terminológiai kérdések. Szerk. ÁBRAHÁM Barna. Piliscsaba-Esztergom, 2008. 6 Gondoljunk csak éppen szlovák vonatkozásban a TserkŐ Mihály neve alatt besorolt Éliás Láni-prédikációkra (RMNy 1210), vagy a kizárólag magyar nyelvű versekből készült incipitmu- tatóra. 7 Knihopis ceskych a slovenskych tiskű 1501-1800. I -IX. Praha, 1939-1967. 8 SZILÁDY Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest, 1939.; SZIKLAY László: A szlovák irodalom története. Budapest, 1962. Több helyütt, foként 44-41., 50-53.; SZALATNAI Rezső: A szlovák irodalom története. Budapest, 1964. 15-19. 9 ... wssecky z némecké fecj do nassj slowenské pfelozené [... valamennyi német nyelvből a mi szlovák nyelvünkre fordítva]. RMNy 1780. Tranoscius énekeskönyve cseh nyelvű. 1 0 ... z némeckého jazyku w cesky a neb slowensky... [... német nyelvről csehre vagy szlovákra...]. Knihopis 14064. Dániel Löbryn bibliai fejtörője szintén cseh nyelvű. 1 1 MINÁRIK, Jozef: Stredoveká literatúra [A középkori irodalom]. Bratislava, 1977. 150.; PAULINY, Eugen: Dejiny spisovnej slovenciny od zaciatkovpo súcasnost' [ A szlovák irodalmi nyelv története a kezdetektől máig]. Bratislava, 1983. 93.; SMATLÁK, Stanislav: Dejiny slovenskej literatúry odstre- dovekupo súcasnost'[A szlovák irodalom története a középkortól máig]. Bratislava, 1988. 102. A nemzeti bibliográfia területi alapelve és a modern nemzetstratégia szerint a szlovák szakirodalom12 Szent Metód munkáját tekinti az első fordításnak, ami­ nek a szlávok apostola, majd tanítványainak távozása után nyoma veszett. A szláv népek közül a csehek fordították le elsőként a Szentírást, és 1488-1613 között több kiadás is megjelent.13 A z első protestáns munkák a Vulgatából készültek, de katolikusellenes magyarázatokkal. A X V I - X V I I . század fordulójára a cselt­ testvérek héber és görög eredetiből készítették el az ügynevezett „Hatrészes"-t, amelynek másik neve megjelenési helyéről, Kralicéről Kralicei Biblia. Ezt tekin­ tették autentikus szövegű kiadásnak a protestánsok, és a katolikusok is elismerték jelentőségét a cseh nyelv fejlődése szempontjából. Az Országos Széchényi Könyvtár Ribay-gyűjteményének,14 valamint az ELTE Egyetemi Könyvtár cseh bibliáinak1 5 possessoradatai bizonyítják a cseh bibliák használatának tényét a Regnum Hungáriáé szlovák etnikumú régióiban, 1 6 de a döntő tényező az volt, hogy 1610-ben a zsolnai evangélikus zsinat a Kralicei Biblia nyelvét rendelte hazai szlovák evangélikusaink kötelező hivatalos litur­ gikus nyelvévé. Ennek következtében keletkezett a már említett terminológiai bizonytalanság, ami híven tükrözi az alapvető problémát, miszerint a szlovák nép nyelve nem fejlődött, sőt, a kialakult egyházi és világi írott nyelvi gyakorlat nem követte a cseh nyelv változásait sem. A többé-kevésbé spontán szlovakizálódó tendenciák ellenére gyakorlatilag konzerválódott archaizáló cseh nyelvváltozat maradt.17 Krman Dániel és Bél Mátyás működése nyomán születtek az evangélikus biblia javított, újra kiadott változatai. Az úgynevezett „Hallei bibliá"-t a szlovák katolikusok is használták, majd a X V I I I - X I X . század fordulójára sokasodtak a szlovák evangélikusoknak készült kiadások. 1 8 Külön is tanulságos Bél Mátyás előszava a hallei kiadáshoz. A tudós polihisztor ebben pozsonyi evangélikus lel­ kipásztorként nyilvánul meg, amikor az írás hitéleti fontosságát hangsúlyozza: 1 2 A kérdés tudós ismerője és monográfusa Stefan Zlatos professzor, a pozsonyi egyetem teo­ lógiai karának tanára, akit 1919. szeptember 28-án szenteltek pappá Esztergomban, és Csernöch János ajánlata ellenére Csehszlovákiába távozott. {Lexikon katolíckych knazskych osobností Slo- venska [Szlovákia katolikus papi személyiségeinek lexikona]. Bratislava, 2000. 1533-1535 col.). Monográfiája: Stefan ZLATOS: Písmo svaté u Bernolákovcov (Juraj Palkovic a jeho slovensky preklad Biblie) [A Szentírás a Bemolák-követőknél (Juraj Palkovic és szlovák bibliafordítása)]. Trnava, 1939. 1 3 1488 Prága, 1489 Kutná Hora, 1506 Velence, 1529, 1537 Prága, 1540 Nürnberg, 1549, 1556/57, 1560/61, 1570, 1577 Prága, 1579-94 Kralice, 1613 Prága, 1596, 1613 KizMcz - Knihopis 1097-1110. 1 4 Ribayról bővebben: KAFER István: Szlovák-szláv bibliák hungaroszlovakológiai nézőpontból. Magyar Sión, Új Folyam, II. (XLIV) 2008. 2. sz. 251-256. 1 5 KAFER István: Catalogus librorum veterum usque ad annum 1800 in lingua Bohemica et Slovaca impressorum, quae in Bibliotheca Universitatis Budapestinesis asservantur. Martin, 1976. 1 6 E bibliák hazai provenienciája igen gazdag, s az egyházi intézmények bejegyzéseinek gya­ korisága jelzi a közérthető szöveg szükségességét katolikus körökben is - nagyszombati jezsuiták (1628), szakolcai jezsuiták (1729), szakolcai karmeliták, zsolnai jezsuiták (1731), nyitrai/zobori kamalduliak stb. 1 7 Vö. PAULINY/. m., 105., 111. 18 Knihopis 1114-1118. BORSA-KÁFER 131-134. sz. a biblia nélkül még a mesteremberek munkája is hiábavaló, hiszen a templomban hallott igéket otthon kell átelmélkedni. A Szentírás fordításait a pünkösdhöz ha­ sonlítja, amikor a Szentlélek elküldésének hatására az apostolok különböző nyel­ veken szólaltak meg. Külön hivatkozik Justinianus császár rendelkezésére, hogy a Szentírás mindenkihez anyanyelvén jusson el. A bevezető 8.§-ban a követke­ zőképp fogalmaz: „Isten kiemelkedő, sőt, kimondhatatlan jósága más nemzetek között már az ősidőkben eljuttatta a cseheknek és a velük rokon szlovákoknak ... a csehek már sok száz éve saját nyelvükön olvashatják a Szentírást, szorgalmas munkával, sok kiadásban, nagy példányszámban gyakran kinyomtatták..." 1 9 A magát „Prespursky kazatel"-nek, azaz „Pozsonyi prédikátorinak aláíró Bél Mátyás Dolezal Grammatica slavico-bohernica-jéhoz írt előszavában tovább in­ dokolja a hazai szlávok sajátosan értelmezett jogát, részesedését, azonosulását azzal a közösséggel, amit ma már nemcsak megnevezni nem tudunk, hanem ma­ gyarázni is nehezen. De Bél nyomán egyértelmű, hogy a szlovák bibliák keletke­ zését nem a X I X . századtól kell számítanunk. Bél Mátyás szlovák társaiból azon­ ban hiányzott az az identitástudat, ami fél évszázad múlva mind katolikus, mind evangélikus részről kezdett fogalmazódni. Mindenesetre a cseh liturgikus nyelvet tisztelő magyarhoni szlovák evangélikus prédikátor szerint „aztán kitörtek a hu­ szita viharok, amelyek mindenütt pusztítottak, de csodálatosképp a cseh nyelv gyönyörűségének és dicsőségének nem ártottak, hanem éppen ellenkezőleg, még népszerűbbé tették, és ha egészen nem honosodott is meg minden országban és nemzetben, amelyeket e háborús csapások, fegyveres pusztítások és rablások sanyargatták, a szláv nyelv akkoriban már honos volt Magyarhonban, mert ezt használták a magyarok hét vezér alatti bejövetele után a dunai szlávok maradé­ kai, akik a szláv morvákkal, sziléziaiakkal, lengyelekkel és oroszokkal szom­ szédosak ... Aztán pedig, amikor Corvin Mátyás leverte a huszitákat, sok cseh polgárjogot szerezve letelepedett Magyarhonban, és olyan szintre és finomságra fejlesztette a bennszülött szlovákok nyelvét, hogy ma is sokan vannak a szlovák nemzet körében, akiknek nyelve folyvást ápolva és nemesítve felér a cseh nyelv bájához. Nem óhajtok most szólni a Frigyes őrgróf elűzése utáni Csehországban végbement fordulatokról, de Magyarhonban a szláv nyelv akkor is előre haladt, így történt, hogy Magyarhonban nem csupán a tudósok, hanem a mágnások és a nemesek sem haboztak támogatni a szláv-cseh nyelv művelését azokban a vár­ megyékben, ahol használták. Közéjük számíthatjuk a következőket: Szunyoghok, Illésházyak, Thurzók, Ostrosithok, a nemesek között a Szulyovszkyak, Plathyak, Szerdahelyiek, Révayak, Justhok, Benickyk, Podturnianskyk és mások. A tudó­ sok közül elsősorban Hrabovsky, Hodík, Kalinka, Masnik, Michalides, Krman, Jákobéi tűnt k i . " 2 0 1 9 „Cechowé pak, od mnoho sta set let w swém wlastnjm gazyku Pjsmo Swaté cjsti mohau, snaznau prácy, mnohym nákladkem a welikém poctu castokrát wytissténé..." ( A Biblia 1745. évi kiadásában újranyomtatott előszó) 2 0 Idézi TIBENSKY, Ján: Chvály a obrany slovenského národa [ A szlovák nemzet dicséretei és védekezései], Bratislava, 1965. 69-70. Ezt az úgynevezett hallei kiadást javítgatta több-kevesebb sikerrel Jan Teofil Elsner, majd nyomában Michal Semian, valamint a „Prespurské"-nak, azaz po­ zsonyinak nevezett kiadást Jifí/Juraj Palkovic professzor. A katolikusoknak nem lett volna szabad használniuk a csehtestvér bibliákat. 1677-1715 között elkészült a „Svatováclavské" vagyis a „Szent Vencel", második kiadása 1767-177 l-ben a cseh jezsuiták munkája nyomán, majd 1778-1780-ban az úgynevezett „katolikus biblia", 2 1 ez utóbbi már a Mária Terézia korára jellemző élő cseh nyelvre alkalmazva. A jezsuita fordítás a Vulgatából készült, de szövegére igen erősen hatott a Kralicei, amit a cseh jezsuiták nem is titkoltak.22 A szlovák katolikusok Pázmány Péter nyomán tudatosan használták ugyan az „obecná slovenciná"-t, azaz a közszlovák nyelvet, de a nagyobb vállalkozások, mint Pázmány Kalauzának fordítása 2 3 vagy a tulajdonképpeni első szlovák nyelvű bibliafordítás kéziratban maradt. Romuald Hadbavny és a kamalduli szerzetesek fordítása 1756-1759 között készült a lengyel határhoz közeli Alsó Lechnicen, a ne­ vezetes Vörös Kolostorban. Swaté Biblia Slowénskémk nevezték. Forrása a latin Vulgata, a Szent Vencel cseh biblia, lengyel katolikus fordítások, de itt-ott a Kra­ licei hatása is felfedezhető. A fordítás egyáltalán nem szolgai, és különösen ér­ dekes, hogy igyekeztek alkalmazkodni az élő szlovák beszélt nyelvhez. Ez pedig jeles adalékokkal szolgál a szlovák—magyar nyelvi összefüggésekhez is. A hazai nyelvi hatás természetes megnyilvánulásai a szlovák népnyelvbe és az értelmiség szókészletébe átvett magyar vagy közösen használt lexikaiizmusok. A hajov és a hintov típusú szavak nyilvánvalóak, de az úgynevezett „közösek" is a hazai környezetet tükrözik: ilyen a tipikusan szlovák chotár (határ, de nem hranica), a chyr (hír, de nem správa), és hasonló apalica (pálca), kopija (kopja), cipka (csipke) is. A béles fehér kelt tésztából készített kalács. Hálás téma lenne a tükörszavak és az archaizmusok egybevetése, mint például a 2Mc 5,3 latin szö­ vegének fordításában szereplő uderka, a rajtaütés vagy d,veressgúrk~verezdurd'.24 A biblia kéziratban terjedt, a cifferi plébániáról a nagyszombati érseki hivatalba került.2 5 Az első, nyomtatásban megjelent szlovák nyelvű biblia létrejöttében jelentős szerepe volt a felvilágosodásnak, Mária Terézia, majd II. József egyházellenes politikájának, intézkedéseinek, főként a pozsonyi Generális Szeminárium lét­ rehozásának. A kiváló paptörténész, Stefan Zlatos egyértelműen fogalmaz: „Ha semmiképpen nem dicsérhetjük is az uralkodó ténykedését, amiért az egyházat megfosztotta minden jogától, és erőszakosan beavatkozott olyan dologba, ami 21 Knihopis 1111-1113 2 2 ZLATOS 31-33. 2 3 Vö. KÁFER István: Adalékok a barokk magyar-szlovák vonatkozásaihoz. In: Uő: Dona no bis pacem. Magyar-szlovák kérdések. Piliscsaba, 2005. 144-150. 2 4 A bibliafordítás részletes bemutatása: DORUEA, Ján: O jazyku Kamaldulskej Biblie a Kamal- dulského slovníka [ A Kamalduli Biblia és a Kamalduli szótár nyelvéről]. In: Slovenská, latinská a cirkevnoslovanská nábozenská literatúra 15-19. storocia [ A 15-19. század szlovák, latin és egy­ házi szláv vallásos irodalma]. Bratislava, 2002. 9-72. 2 5 Fakszimile kiadása is megjelent 2002-ben németországi kiadó közreműködésével. kifejezetten egyházi belügy, mint éppen papjaink nevelése - ezt a jogot más egy­ házi közösségek esetében nem követelte magának - beavatkozásának akaratlanul mégis jó eredményei voltak szlovák ügyünk számára." 2 6 A katolikus szlovák nemzeti mozgalom kezdetei közel voltak hithez, néphez, hazához. A z Anton Bernolák nevével fémjelzett tudós, művész, de elsősorban népnevelő papok olyan otthoni keresztény értékrenddel érkeztek a felvilágosult pozsonyi szemináriumba, ami megvédte őket az erkölcsi torzulásoktól, romlástól.2 7 Ez a szlovák katolikus papnemzedék tapasztalta meg igazán a szlovák nyelvű biblia szükségességét. Számukra eszköz volt a nyelv a keresztény tanítás nép­ szerűsítésére, imakönyvek, katekizmusok, hitmagyarázatok, prédikációk formá­ jában. A biblia hiánya a szlovák nyelv gyengeségét jelezte, fordítása gazdagsá­ gának, életképességének bizonyítása volt. Anton Bernolák nyelvészeti munkái, tudós társasága, majd az 1822. évi nemzeti zsinat előkészítette a talajt a biblia­ fordításra. Bernolák szótárának nyelvi normája, a főpapi anyagi támogatás, a for­ dító esztergomi kanonok elkötelezettsége, az ország első papja, Rudnay Sándor bíboros, hercegprímás odafigyelése és a poéta doctus Ján Holly tanácsai nyomán készült Juraj Palkovic munkája. 2 8 Ján Holly és Juraj Palkovic levelezéséből2 9 is nyomon követhető az a sokféle hatás, ami a fiatal szlovák nemzetteremtő katolikus értelmiséget érte. A császár ismert ellenszenve a magyarok iránt a szlovákok sajátos kulturális fejlődését is megkönnyítette, ugyanakkor uralkodói támogatást a szlovák biblia elkészítéséhez nem kaptak, mint annak idején a cseh katolikusok. A cseheknek persze nem tet­ szett Bernolák és társainak új szlovák irodalmi nyelve, ugyanígy a szlovák evan­ gélikusoknak sem. A fordító Palkovic szerint a szlovákok önállósodásának fő oka az uralkodó parancsa volt, miszerint fordítsanak gondot minden náció anyanyel­ vének művelésére. A költő Holly egyenesen a szlovák anya elárulásának tartotta a ragaszkodást a cseh nyelvhez.30 A fordítói problémák megoldásában Holly végig segített Palkovicnak. A ka­ nonok gyorsan és intenzíven dolgozott. Nagyrészt 1827-ből való jegyzeteiből k i ­ derül, hogy számos szláv bibliafordítást tanulmányozott, de alapvető forrásnak az 1804. évi cseh Vencel-fordítás Faustin Procházka gondozta kiadását használta. A Biblia I. részét 1829. november 18-án, a II. részt 1830. augusztus 4-én hagyta jóvá Rudnay Sándor, Kemp Mihály kanonok egyházi cenzúrájával. E katolikus bibliafordítás kérészéletű volt, hiszen 1843-ban létrejött a meg­ egyezés a szlovák katolikusok és evangélikusok között, hogy egészen új irodalmi nyelvet hozzanak létre a közép-szlovák nyelvjárás alapján. A Ján Holly parókiá­ ján született megállapodás szinte okafogyottá tette Palkovic munkáját, hiszen 2 6 ZLATOS 96.; Vö. HALMOS Ignác: A pozsonyi generális szeminárium. Új Magyar Sión, VI. (1892). 2 7 Vö. ZLATOS 96-97. 2 8 A korszak forrásokon alapuló feldolgozását főként Mária VYVÍJALOVÁ végezte el. Összefog­ laló munkája: Alexander Rudnay v kontexte slovenského národnoobrodenského hnutia [Rudnay Sándor a szlovák nemzeti ébredés mozgalmának összefüggésében]. Martin, 1998. 2 9 AMBRUS, Jozef: Korespondencia Jána Hollého [Ján Holly levelezése]. Martin, 1967. 3 0 ZLATOS 64. a modern szlovák bibliafordítók alig vették figyelembe. Ennek ellenére a fordítás bizonyító erejű volt: a szlovák nyelv alkalmas az európai kultúra legnagyobb kin­ csének tolmácsolására. A szlovák nemzetegység létrejöttének ellentmondásait jellemzi az evangélikusok egyházi ideológusaként is számon tartott Jozef Miloslav Húrban. Összefogást hir­ detett katolikusok és evangélikusok, Bernolák-követők és csehisták, polgárok és falusiak, felföldiek és alföldiek, békésen haladók és fanatikusok között.31 Ez a nem­ zetegység igazában csak akkor jött létre, amikor a szlovák nemzeti lét lehetetlenné vált a modern polgári magyar nemzetállammá váló egykori Regnum Hungáriáé­ ban, és a politika az I. világháború után új helyzetet teremtett. Ennek előestéjén folytak a X I X . század nyolcvanas éveinek végétől az új, immár közös nemzeti nyelvű katolikus bibliafordítás munkálatai. Martin Kollár, a Szent Adalbert Társulat igazgatójának előszava szerint az új fordítást az elavult és hozzáférhetetlen Palkovic pótlására 1888-ban kezdték nyom­ tatni. Andrej Radlinsky támogatta, ösztönözte hűséges társa, Frantisek Vít'azos- lav Sasinek munkáját, aki az egész Szentírást átültette szlovákra. Jozef St'asny 10 000 aranyas ajándékából kezdték el nyomtatását Ján Mally felügyelete alatt, de a szöveget sokan kifogásolták, ezért a munkálatot leállították. Sasinek kéz­ iratának javítását Andrej Kubina jezsuitára bízták, de ez a lépés sem volt sikeres. Végül Ján Donoval fordította le az Újszövetséget, az Ószövetséget pedig elvba­ rátai segítségével a szegedi börtönben raboskodó Andrej Hlinka. 3 2 Ez jelent meg 1913-1914-ben és ennek folytatásaként a modern kiadások 1926-tól. 3 1 Vö. HÚRBAN, Jozef Miloslav: Slovensko a jeho zivot literárny [Szlovákia és irodalmi élete]. In: Uő: Dielo II. Bratislava, 1983. 132-133. 3 2 KOLLÁR, Martin: Sv. Písmo slovenské [A szlovák Szentírás]. In: Novy zákon [Újszövetség]. Trnava, 1914. Az 1913. február 8-án kelt előszóból. Akiadással kapcsolatos problémákról lásd még HANAKOVIC, Stefan: Dejiny Spolku svatého Vojtecha [A Szent Adalbert Társulat története]. Trnava, 2005. 142. - és a további jegyzőkönyvek. Névmutató Abádi Benedek 44, 48, 49, 51 Ábrahám Barna 198 Ács Mihály 172 Ács Pál 120 Adalbert, Szent 21 Ady Endre 7, 8 Ágoston, Szent 12,32,33,121,123,130 Alajos, Gonzaga Szent 194 Albrich, Martin 117 Alfonz, Bölcs 56 Alsted, Johann Heinrich 109-111, 119 Althaus, Paul 132 Alvinczi Péter 119 Ambrus, Jozef 202 Ambrus, Szent 134 Ames (Amesius), William 148 Andreescu, Gábriel 122 Andreicu, Andrei 101, 121, 122 Antalíi János 185 Antall József 121 Antonius Dalmata 39, 40 Antonius, Wilhelm 24 Apáczai Csere János 151, 159 I. Apafi Mihály, erdélyi fejedelem 103, 117 Apáti Ferenc 52 Apianus, Georg 28 Arias Montanus, Benedictus 134 Arisztotelész 168, 169 Armstrong, Elizabeth 67 Asselt,W. J. van 153 Asztalos András 44, 45, 72 Augustinus Aurelius —> Ágoston, Szent Avrinte, Vasile 115 Babits Mihály 8 Baduellus Claudius 69 Bálán, Constantin 102 Bálán, Ioan 100 Balassa Menyhárt 79 Balassi Bálint 57 Balassi János 88 Balázs János 43-45, 52 Balázs Mihály 9, 55, 56, 62, 87, 88, 120 Ballagi Mór 154 Balog Ádám 182, 184 Balogh Jolán 152 Bárány György 172, 177, 179, 181-183 Bárány János 182 Bárány János 179, 181, 182-184 Bárány Pál 183 Barcza József 82, 84, 94, 171 Barcsay Ákos 158 Barkóczy Ferenc 195, 196 Bartha Tibor 61, 86, 95 Bartók István 9,43, 114, 123, 128, 158, 176 Basarab, Matei 102, 103 Basarabok 115 Basilius —> Faber, Basilius Basire, Isac 109 Báthori István, Ecsedy 7, 123 Báthori István, erdélyi fejedelem 63 Báthori Zsófia 124-126 Batthyány Ignác 185, 186, 188, 190, 193-196 Baxter, Kevin R. 181 Becskeházi V. István 153 Beda Venerabilis 134 Bél Mátyás 45-49, 51, 53, 175-177, 199, 200 Béla József 186, 190 Bellarmino, Roberto 164, 166 Belnay 192 Benczédi Székely István 45, 50, 56, 57, 63,96 Bencsik János 79 Benda Kálmán 126, 127 Benickyk200 Benkő József 49, 51 Bentzinger, Rudolf 130 Bergai József 195 Bernolák, Anton 202, 203 Bertalan, X V I . századi polgár 43 Bethlen Gábor, erdélyi fejedelem 109 Bethlen István, erdélyi fejedelem 151, 152 Bethlen Miklós 109, 117, 131, 132 Béze, Theodor 37-39, 41, 42, 69, 79, 134, 149, 175 Bisterfeld, Johann Heinrch 109-111,152 Bitskey István 62,156 Blandrata, Giorgio 79, 85, 87, 88 Bod Péter 44,48,49, 52,104,151,153, 158 Bogáti Fazakas Miklós 120 Bomberg, Dániel 66 Bonfini, Antonio 117 Borbély István 55-57, 62 Borián Gellért Elréd 108 Bornemisza Péter 85, 117, 123 Borsa Gedeon 171, 197, 199 Boxe, Wilhelm Christian 129 Brankovics (Brancovici) Száva 103 Brent, Johann 27 Bretz Annamária 48,49 Brightman, Thomas 149 Broeyer, Frits G. M 151 Broughton, Thomas 182 Budai Ézsaiás 46, 53 Bujdosó, Valentinus 102 Bullinger, Heinrich 78, 79, 86-89 Bunea, Augustin 103, 107 Buzinkai Mihály 163 Bütner, Johann Christian 172 Calepinus, Ambrosius 28,41, 73 Calmet (Calmetus), Augustin 190 Calvin, Jean 22, 30, 38, 39,41,42, 56, 67, 86, 88, 89, 94, 165 Cándea, Virgil 102, 117 Canisius, Henricus 130 Cantacuzino, Constantin 117 Cantacuzino, Drághici 117 Cassoviensis, Paulus 74 Castell, Edmund 148 Ceau§escu, Nicolae 112, 121 Ceglédi János 84 Chemnitz, Martin 22 Cherpontius, Johannes 25 Cholinus, Petrus 71 Chrisostomus, Johannes 134 Chytraeus, Christophorus 73 Cicero, Marcus Tullius 23, 41, 73 Clenardus, Nicolaus 25 Coccejus, Johannes 153, 154, 156 Colin, Georges 18 Colines, Simon de 65 Comenius, Jan Amos 197 Coppen, Bartholmeus 134 Cornides Dániel 50 Corvin Mátyás —> I. Mátyás, magyar király Cráciun, Maria 118, 123 Cranmer, Thomas 79 Crato, J. 27, 37 Cromwell, Olivér 153 Cudwoth, Ralph 149 Cuspinianus, Johannes 21 Czeglédi István 162 Czeglédy Sándor 82, 83, 171 Czobor Erzsébet 124 Csanda Sándor 89 Csepregi Mihály 125 Csepregi Zoltán 9, 171, 172, 176, 180, 181 Csernák Béla 154, 155 Csernátoni János 110 Csernátoni Pál 110 Csernoh János 199 Csonka Ferenc 44 Csontos József 84, 90, 91 Csorba Dávid 156, 157 Csulai György 103, 113 Dán Róbert 47, 57, 94, 108 Dasypodius, Petrus 73 Dávid Ferenc 55, 56, 62, 63, 85, 87, 88, 120 Debreceni Joó János 88 Debreceni Péter 129 Debreczeni Tamás 102 Deé Nagy Anikó 153 Denis, Michael 51 Dézsi Lajos 72 Diede, Hans W. von 178 Dienes Dénes 79, 80, 109, 124, 125, 127, 130, 131, 134 Dima-Drágan, Corneliu 117, 118 Dimitrescu, Florica 99, 121 Dionysius Carthusianus 134 Diószegi Kis István 128 Djuvara, Neagu 115 Dobai Székely Sámuel 52 Dobszay László 8, 11 Dolezal, Pavel 200 Donnert, Erich 176 Donoval, Ján 203 Dorul'a, Ján 201 Dositei, j eruzsálemi pátriárka 116 Dosoftei, moldvai érsek 99 Dreller, Isaac 41 Dukkon Ágnes 133 Dumitran, Ana 104, 112,113 Éber, Paul 33 Échi Orsolya 124 Eck, Johann 28 V. Ecsedy Judit 9, 74, 152, 153, 158, 173, 174, 179, 180, 185 Egri Lukács 85 Elsevir fivérek 66, 74 74, 158 Elsner, Jan Teofil 201 Emilian, gyulafehérvári püspök 99,121, 122 Endter, Martin 174 Eöttevényi Nagy Olivér 178 Erasmus 7, 21, 43, 52, 66, 70, 75, 89, 124 Erdei Klára 123 Erdődy Zsuzsanna 124 Erdős Zoltán 149, 157 Ertsei Dániel 183 Esterházy Károly 196 Esterházy Miklós 126 Esterházyak 196 Estienne család 74 Estienne, Charles, 73 Estienne, Henri 30, 37, 65 Estienne, Henri, II. 66 Estienne, Róbert 65-73, 75 G. Etényi Nóra 108 Eucharius, Szent 134 Faber, Basilius, 73 Fabiny Tamás 8 Fabiny Tibor 58, 171 Fábri Gergely 179, 181, 184 Fabricius, Georgius 29 Faludi Ferenc 52 Farkasdy Dezső 91 Fatá, Sabina 122 Fazakas Gergely Tamás 62, 123 Fazakas József 157, 158 Fegyverneki L . Izsák 84 Fekete Csaba 66, 171, 173 Félegyházi Tamás 9, 72, 114, 134 Ferdinánd, Habsburg herceg 45,46,48, 51,114 I. Ferdinánd, magyar király 45,46,47, 48,49,79 I. Ferenc, francia király 66, 67 Ferenczi Zoltán 186 Flacius, Matthias Illyricus 29, 100 Forgács Zsigmond 80 Francke, August Hermann 177 Francke, Gotthilf August 179, 182 Ftáter György 56 Frigyes, cseh őrgróf 200 Frisius, Joannes Jacobus 73 Fritsch, Jákob 27, 41 Frobenius, Hieronymus 32 Frobenius, Joannes 75 Frognall, Dibdin, Thomas 151 Froschauer, Christoph 19, 41 Froschoverus, C. 78, 83, 87 Fundárková, Ana 108 Gábor Csilla 123, 124, 128-130 Gams, P. B. 190 Garai Anna 80 Garamond, Claude 66 Garrett, Cynthia 123 Geleji Katona István 70, 102,103,105, 106,109,110,119,121 Gellért, Szent 194 Genius, Isaacus 71 Genseler, Caspar 39 Georgius Faber Soproniensis 51 Gerézdi Rábán 57 Gergely, Nagy Szent 134 Gerhard, Johann 129 Gessner, Konrád 79 Ghitta, Ovidiu 123 Giurescu, Constantin 115 Giurescu, Dinu C. 115 Gömöri György 153 Gönci György 114 Göncz Árpád 121 Gran, Heinrich 32 Greaves, Thomas 148 Greenslade, S. L . 65 Grezsa Ferenc 89 Grotius, Hugó von 149 Grynaeus, Johannes Jacobus 34 Guerin, Hippolite Louis 190 Gutenberg, Johann 7 Gwalther (Gualtherus) Rudolf 71,79,134 Győri L . János 123 Gyulai István 95 Habermann, Johann 129 Hadbavny, Romuald 201 Haebler, Konrád 18, 19,24, 25, 32, 37, 42, 78 Halici, Mihai 110, 111 Halici, Mihai, id. 111 Halmos Ignác 202 Hanakovic, Stefan 203 Haner, Georg 103 Hapák József 134 Hargittay Emil 165 Harsányi István 57 Hartmann János 71 Hedinger, Johann Reinhard 180 Heerebord, Adriaan 153 Heiszler József 156 Heltai Gáspár 9, 44, 49, 55-63, 81, 83, 90,91,94-96, 101, 113, 114, 117, 134 Heltai János 9,119,123, 124,126,128, 135, 161, 162, 165 Hempel, Frobenius 19 Hendricks, Donald 159 Henricpetri, Sebastian 28 II. Henrik, francia király 67 Herepei János 153 Hervagius, Joannes 78 Heshusius, Tilemanus 26 Hildebrand von Canstein, Kari 179 Hisem, Cyril 162 Hlinka, Andrej 203 Hochmeister Márton 186 Hochstott 178 Hodik, Jónás 200 Hodinka Antal 106, 107 Hollander, A . A . den 151 Holly, Ján 202 Homonnay Drugeth Mária 124 Horatius Flaccus, Quintus 65, 70 Horn Ildikó 108 Hrabovsky, Péter 200 H. Hubert Gabriella 86 Húrban, Jozef Miloslav 203 Hus, Jan 21 Huszár Dávid 72 Huszty Riskó Sámuel 126 Hyde, Thomas 148 Illésházy Kata 124 Illésházyak 200 Illik Péter 52 Imre Mihály 9, 19, 77, 80, 89 Ingébránd János 174 Ingen, Ferdinánd van 133 Iorest, Ilié 102-105 Iorga, Nicolae 104, 107 Irinyi Károly 127 Ivireanul, Antim 112 Izabella, magyar királyné 79 Jakó Zsigmond 100, 186 Jákob ben Chayim 66 Jákobéi, Pavel 200 Jakusics Anna 107 Jammers, Ewald 15 Jancsó Benedek 103, 110, 111 Jankovich Miklós 173, 174, 183 Jankovics József 33, 86, 133 János, Aranyszájú Szent 59 János, Nepomucenus Szent 194 János Zsigmond, erdélyi fejedelem 55, 56, 63 Janus Pannonius 7, 44, 57 Jauss, Hans Róbert 130 Jeromos, Szent 65 Johannes, Dávid 19 Jókai Mór 7 József Attila 8 II. József, magyar király 201 Juda, Leo 71 Juhász István 103-105, 112, 118 Június, Franciscus 134 Jurjevna Genyijeva, Jekatyerina 152 Justhok 200 Justinianus 200 Kafer István 9, 197, 199, 201 Káldi György 7, 86, 137, 175, 190-193 Kalinka, Joachim 200 Kállay Kálmán 94 Kallimachos 182 Kálvin —> Calvin Kammerberger, Georg 19, 23, 41 Kapi Anna 124 Károly G. Hugó 90 Károlyi András 84 Károlyi Gáspár 70, 74, 77, 79, 80, 82, 84, 85, 89-96, 100, 101, 108, 110, 120, 135, 137, 154, 172, 174, 175, 179,182 Károlyi Miklós 84 Károlyi Péter 62 Károlyi Zsuzsanna 124 KathonaGézaől , 85, 86 Katona István 50 Kecskeméti Alexics János 117 Kecskeméti C. János 130 Kecskeméti Gábor 128 Kegel, Philipp 127, 129, 130 Kemény János 123 Kemp Mihály 202 Kempis, Thomas 116, 129, 130 Kenderesi Mária 124 Kenessey Béla 84, 90 Keresztúri Bíró Pál 109,110, 111, 115, 123-125, 128-135, 137 Kerman József 180 Kerman, Ján 180, 183 Keserű Bálint 89, 153 Keveházi Katalin 123 Kimchi, Dávid 66 Kincses Katalin Mária 46 Kis Imre 164-166, 169 Kis János 166 Kis Zsigmond 184 Kiss Áron 85, 86 Kiss Ilona 152 Klaniczay Tibor 44 Klein, Johann Sámuel 175 Klimó György 195 Knapp Éva 33 Kogler, Jan 177 Kollár, Martin 203 Kollmann József Ferenc 185, 186 Kolozsvári Serestély János —» Sylvester János Komjáthi Benedek 48, 134 Komlóssy Gyöngyi 47 Kosity, Ivan 100 Kovács Géza 178, 179 , Kovács József László 33 Kovács Sándor 62 Kovács Sándor Iván 52 Kovásznai Péter 157 Köleséri Sámuel 147-150, 153, 154, 156,157 Körmendi György 3 8 Kőszeghy Péter 56, 63 Krafft (Kraft), Caspar 22, 23, 26, 41 Krause, Jákob 23 Krauter-Dieroif, Heike 180 Krman, Dániel 197, 199, 200 Krüger, Thomas 37, 41 Kubina, Andrej 203 Kurz, Gerhard 123 KyriB, Ernst 39 Ladányi Sándor 51, 153 Lamberigts, Mathijs 151 Landerer János 126 Láni, Éliás 198 Lascovius Monedulatus, Petrus —> Laskai Csókás Péter Laskai Csókás Péter 51, 86 Laskói János 88 Lavater, Ludovicus 79 Lázár István 55 Lazius, Wolfgang 47 Le Preux, Jean 39 Le Vayer, Franciscus 24 Ligaridis, Paisie 102 Lippay György 105-108 Lisztius Anna Rozália 124 Locke, Sámuel 148 Loftus, Düdley 148 Lorántffy Zsuzsanna 102,107,108,117, 126, 147, 151 Löbryn, Dániel 198 Lőcsey Mária 125, 126 Lőkös István 100 Löve Antal 182 Lucas Syluestris 51 Lucius, Jacob 26 Ludvig János 178, 179 Lukarisz, Kyri l l 118 Lupa§, Ion 104 Lupu,Vasilel03, 104, 111 Luther, Martin 7, 17, 21, 27, 37, 41, 57-60, 62, 63, 100, 110, 119, 123, 124, 133, 173, 177 Madách Gáspár 33 Majláth István 44 Mally, Ján 203 Marcu, GrigorieT. 121 Margitai István 126 Margitai János 126 Mária Terézia, magyar királynő 201 Mark, Q. 194 Márkus Mihály 8, 171 Marloratus, Augustus 134 Marnius, Claudius 71 Marth Mátyás 46, 51 Martini, Anton 190, 192 Mártonfi Antal 194 Márza, Eva 121 ( Marza, Iacob 121, 122 Masnik, Tóbiás 200 Matkó István 165 I. Mátyás, magyar király 200 Mecséry József 190 Medgyesi Pál 123, 128, 130, 152 Medici Katalin 79 Melanchthon, Philipp 17,21,37,38,41, 100,111 Meletie Macedoneanul —> Meletiosz, Makedóniai Meletiosz, Makedóniai 102-104, 109 Melius Juhász Péter 9, 61, 70, 81-83, 86,88,90,94-96 Mete§, §tefan 103 Michael Ungar Strigoniensis 51 Michalides, Sámuel 200 Micu, Sámuel 104 Migazzi Kristóf 194 Mihail Fjedorovics, orosz cár 104 Mihálykó János 126 Mikolai Hegedűs János 152 I. Miksa, magyar király 45,46,48,51,114 Milovitius —> Meletiosz, Makedóniai Minárik, Jozef 198 Mindszenti Sámuel 182 Miskei Ádám 179, 181 Miskolczi István 118 Miskolczy Ambrus 105-107,112,116,118 Misztótfalusi Kis Miklós —» Tótfalusi Kis Miklós Moghilá (Movilá), Petru 104, 118 Mohi, Elias 177 A. Molnár Ferenc 90 Monok István 86, 100, 133-135, 152, 153, 158 Montolivet, Laure 74 Morhard, vidua 25 Morhart,Ulrich21, 39 Mornay, Philippe 38 Mossótzy Institóris Mihály 182, 183 Möllenhoff, Christian Nicolaus 178 Muckenhaupt Erzsébet 35 Munteanu, Eugen 110 Murdock, Gramer 123 Muscá, Romeo-Valentin 121 Musculus, Andreas 130 Musculus, Wolfgang 78 Mühlpfordt, Günter 176 Müller, Heinrich Christoph 180 Müller, Kraft 21 Münster (Munsterus), Sebastian 57, 70, 89,91, 134 Nádasdy Anna 44, 114 Nádasdy Tamás 43, 44, 46-49, 114 Nádasi János 123 Nagy Barna 61, 86, 96 Nagy Géza 107 M . Nagy Ilona 90 Nagy István 182 Nagy Kálózi Balázs 95 Nagy Levente 9, 99 Nagyillés János 120 Násturel, Udri§te 116 Nattorp quaestor 190 Neidel,Conrad28,41 Németh Noémi —> Viskolcz Noémi Németh Sámuel 179, 184 Némethy Ferenc 79 Neobar, Conrad 66 Neubart, Jan 197 Neuss, Erich 176 Niculescu, Alexandru 116, 118 Niekus Moore, Cornelia 133 Nilles, Nicolaus 105 Nyáry Krisztina 124, 126 Nyerges Judit 86, 133 Oecolampadius, Johannes 134 Oláh Miklós 40 Oláh Szabolcs 123, 130, 131 Olivetan, Pierre Róbert 67 Olson, Olivér K. 100 Oporin, Johann 29 Orbán István 176, 177 Origenész 134 Ostrosithok 200 Ottlik Géza 8 Owenus, Róbert 158 Ötvös Ágoston 103, 109, 110, 119 Pácurariu, Mircea 102-104,112,113,121 Pagnino (Pagninus), Santes 69, 70, 89 Paksi Cormaeus Mihály 84, 88 Palaeologus, Iacobus 120 Pálffy Pál 108 Pálfi József 150 Palkovic, Juraj 199, 201-203 Pápay Imre 78 Pareus, Dávid 134, 149 Partenius, Petrovics 105-108 Patzkó Ferenc 127 Pauliny, Eugen 198, 199 PayrSándor 172, 184 Pázmány Péter 85, 156, 162, 165-169, 201 Pécsi Lukács 123, 130 Pecsuk Ottó 8 Pelbartus de Themeswar 32 Pelei János 84 Pellicanus, Conradus 71 Pellionis, Sámuel 177 Pénzes Tiborc Szabolcs 9, 147, 151 Perlaki Gábor 182 Perlaki József 179 Perna, Péter 30 Pesti Gábor 48, 134, 172 Péter Katalin 82,106,114,115,171,172 Péter Lajos 87 Pethe Rozália 124 Petrőczi Éva 9, 147, 149, 151 Petrus Martyr —• Vermigli, Petrus Martyr Peucer, Caspar 37, 38 Pilinszky János 8 Piscator, Johannes 134 Piscator, Ludovicus 109, 111, 149 Plathyk200 Plomer, Henry R. 151 Pococke, Edward 148 Podturnianskyk 200 Pokoly József 156 PoppelÉval24 Pósaházi János 161-170 Procházka, Faustin 202 Püspöki János 153 Rabenau, Konrád von 18, 38 Rádai Pál 128 Radlinsky, Andrej 203 Radosav, Doru 111 Rádulescu, Maria 100, 101 I. Rákóczi Ferenc, fejedelem 124, 126 I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem 101, 103, 104, 112, 113, 116, 151 . II. Rákóczi György, erdélyi fejedelem 107-109, 124, 125 Rákóczi Zsigmond (1622-1652) 111, 134, 135, 152 Rákóczi Zsigmond (1646-1647?) 124 Rákóczi-család 7, 124, 153, 162 Raphelengius, Franciscus 38 Raw (Rau), Georg 33 Reinisch, Hans 34, 41 Renouard, Antoine Augustus 66, 67 Révai Miklós 52, 53 Révayak 200 Révész Imre 83, 86, 88 Rezachevici, Constantin 104 Ribay, Jifí/Juraj 197, 199 Ribini János 51-53, 179 Riccobonus, Antonius 20 Richelius (Rihel), Josias 23, 73 Rimay János 33, 158 Roetter, Severin 39 Rosnyai János 74 Rózsa Huba 8 Rozsondai Marianne 9, 17, 18, 21, 35, 38, 40,41,78 Rösel, Hubert 176 Rötter, Severin 19 Rudnay Sándor 202 W. Salgó Ágnes 68 Sallustius, C. Crispus 73 Sámbár Mátyás 161-166, 169 Sartoris János 179, 181, 182, 184 Sasinek, Frantisek Vit'azoslav 203 Savonarola, Girolamo Scheffer 178 Scheffler 175 Schill, Nicolaus 179, 180 Schöffer, Johann 7 Schöninger (Schoeninger), Hans 30, 41 Schreiber, Hans 30 Schunke, Ilse 18, 78 Schweidl (Swáidli) Mihály 176, 177 Schwendi Lázár 79 Schwickart, Wolf Conrad 21 Sebestyén-Spielmann Mihály 153 Sélyei Balog István 117 Semian, Michal 201 §erban, Constantin 104 Servet, Michel 88 Silvestru, szerzetes 101, 102, 108-110 Simler, Josias 79,87-89 Simon, J. B. 185, 186 Sinai Miklós 52 Smatlák, Stanislav 198 Smet, Gilbert de 73 Smohay András 68 Soltész Erzsébet 40, 68 Sólyom Jenő 173, 174, 176 Spener, Philipp Jacob 171, 172, 181 St'asny, Jozef 203 Stainhofer Gáspár 114, 115 Stancaro, Francesco 56, 85, 87, 88 Starcke, Christoph 180 §tefancel Mare 104 Stefan, Simion 99, 100-109, 112-116 Stellbogen, Thomas 34, 41 Stephanus Consul Istrianus 39,40 Stephanus, Carolus —> Estienne, Charles Stephanus, Henricus —> Estienne, Henri Stephanus, Robertus —> Estienne, Róbert §tirban, Sofia 152 StollBéla62,71 Stráter,Udo 181 Streler, Sámuel 39 Stuckius, Guilielmus 83 Suttner, Ernst Christopher 106 Sylvester János 9, 20, 43-53, 56, 113- 115,134 Szabó András 77,79,84,88,89,92,93, 95,108,119 Szabó Botond, Gáborjáni 7, 8, 135 Szabó József 80 Szabó Károly 157 Szabó T. Attila 109 Szakály Ferenc 152 Szalárdi János 151, 152 Szalatnai Rezső 198 Szalay József 44 Szárászi Ferenc 72 Szarka János 50, 53 Szathmárnémeti Mihály 117 Szatmárnémeti Pap István 174 Szegedi István 23 Szegedi Kis István 86 Szegedi Lajos 43,44 Székely István —• Benczédi Székely István Szelestei N . László 174, 176,177 Szeli József 178 Szenci Kertész Ábrahám 73, 147, 152, 157,158 Szenci Molnár Albert 9,45, 70-74, 84, 89, 96,110,117,128,135,137,147, 149,150, 152, 154-156, 174 Szent-Iványi Béla 176 Szentmártoni Szabó Géza 56, 57 Szentpéteri Márton 120 Szepesy Ignác 192-194 Szerdahelyiek 200 Szigeti Jenő 171 Szigeti József 151 Sziklay László 198 Szikszai Fabricius Balázs 88 Szilády Jenő 198 Szilágyi István 182 Szilágyi Sándor 103, 111, 153 Szinnyei József 50, 193 Szita Szilvia 58 Szkhárosi Horváth András 57, 61 Szokolyai Anderkó István 128 Szombati János 183 Szőkefalvi-Nagy Erzsébet 148 Szulyoyvszkyak 200 Szunyoghok 200 Takács Béla 84 Tamás Edit 126 Tamás Zsuzsa 63 Taraszovics Vazul 106 Tarnóc Márton 152, 159 Tasi Réka 162 Técsi Joó Miklós 123 Telegdi Miklós 34, 35,42 Telegdi Pap Sámuel 126 Telegdy Borbála 124 Teodorescu, Mircea 119 Teodosie, havasalföldi érsek 116 Thegezinus Ludovicus —> Szegedi Lajos Thienemann Tivadar 124,127,128,130 Thomas de Vyhel 51 Thúri Mátyás 84 Thurzó Anna 124 Thurzó Imre 126 Thurzók200 Tibensky, Ján 200 Tischler Antal 194 Tobolka, Zdenek 176 Todd, Henry John 148 Tolnai Gábor 73, 131 Tolnai Miklós 34 Tonk Sándor 100 Torkos András 173, 175-180, 182 Torkos József 175, 177-179 Toscanella, Horazio 73 Tótfalusi Kis Miklós 74, 83, 133, 156, 158, 159, 171, 174, 176 Tóth Anna Judit 190 Tóth Ferenc 153 Tóth Ferenc, nyomdász 127 Tóth Gergely 46 Tóth Kálmán 84, 94 Tóth Lajos 127 Tóth Zsombor 132 Töltési István 74 Török Pál 109 Tranoscius (Tfanovsky, Jifik) 198 Tremellius, Joannes Immánuel 70, 78, 79,89,134 Trócsányi Zoltán 44, 45 Truber, Primus 39,40 Tserkő Mihály —> Láni, Éliás Tulbure György (Gheorghe)lOO Tusor Péter 108 Tüskés Gábor 48, 123 Újfalvi Imre 86 Ungnad, Hans 39 Utasi Csilla 62 Vakarcs Szilárd 153 Valdes, Jüan de 78 Válla, Lorenzo 43 Vannius, Valentinus 25 Várdai Kata 124 Varga Bernadett 9, 123 Varga Gyöngyi 8 Varga István 183 Vargha Zoltán 109 Varjú Elemér 193, 194 Várkonyi Gábor 108, 125 Varlaam, moldvai érsek 99, 103, 104, 111,116,118,119 Varsányi Gorsa Mihály 88 Vasady Béla 80, 94 P. Vásárhelyi Judit 9, 65, 70, 72, 73, 85, 89, P. 128, 130, 133, 152, 154, 156,174,197 Vatable (Vatablus), Fran^is 66,69-71,89 Vazul, Nagy Szent 121 Vázsonyi Márton 176, 177, 182 Velenczei Katalin 68 Vencel, Szent 201 Vermigli, Petrus Martyr 19, 30,42, 78- 81,83-90,92-94,96, 134 Victor Amadeo, savojai herceg 190 Vignon, Eustach 23, 25, 39 Vilmányi Libetz Mihály 50 Vincze György 74 Viskolcz Noémi 100, 111, 152 Vitéz Zsuzsanna 123 Vlacic, Matija —• Flacius, Matthias Voigt, Christoph 177 Vyvíjalová, Mária 202 Waldkirch, Konrád von 23, 34 Wallmann, Johannes 133, 171,172 Walton, Brian 147-151, 159 Wechel, Andreas 25, 71 Weelocke, Ábrahám 148 Wendelinus, M . F. 117 Wesselényi Ferenc 108 Weszprémi István 182 Widmann, Hans 65 V.Windisch Éva 109, 131 Winter, Eduárd 176 Xenophón 55 Ximenius, Franciscus 151 Zejkán János 107, 108 Zeltner, Gustav Georg 180 Ziegert, Richárd 171 Zlatos, Stefan 199, 201, 202 Zoványi Jenő 51, 80, 153, 157, 164, 165 Zrínyi Miklós 108 Zuba§cu, Ion Zvara Edina 55, 57, 70, 110, 114, 115 Zwingli, Ulrich 89, 134 Zwingli, Ulrich, ifj. 79 Zsindely Endre 88, 89, 171