Hermannstadt und Siebenbürgen. Die Protokolle des Hermannstädter Rates und der Sächsischen Nationsuniversität 1391-1705. Hg. v. Käthe Hientz, Bernhard Heigl und Thomas Şindilariu. Mit einer Einführung von Thomas Şindilariu

Irodalom

PITI 1997 2006

PITI FERENC: Okleveles adatok az 1324. évi országbíróváltáshoz. Fons, 4. (1997) 2:243–250. PITI FERENC: Az 1342. évi nádorváltás. Századok, 140. (2006.) 2:435– 442.

HERMANNSTADT UND SIEBENBÜRGEN. DIE PROTOKOLLE DES HERMANNSTÄDTER RATES UND DER SÄCHSISCHEN NATIONSUNIVERSITÄT, 1391–1705. Hg. v. HIENTZ, KÄTHE– HEIGL, BERNHARD– ŞINDILARIU, THOMAS. Mit einer Einführung von ŞINDILARIU, THOMAS. Honterus Verlag Hermannstadt/Arbeitskreis für Siebenbürgische Landeskunde e. v. Heidelberg, 2007. (Veröffentlichungen von Studium Transylvanicum) 224 o. +DVD A középkori és kora újkori Erdély története iránt érdeklıdık számára különlegesen hasznos és értékes kiadványt jelentetett meg 2007-ben az Arbeitskreis für Siebenbürgische Landeskunde (az Erdélyi Országismereti Egyesület/Verein für Siebenbürgische Landeskunde jogutódja) és a nagyszebeni Honterus Kiadó. A digitális adatbázis magában foglalja a Nagyszebeni Állami Levéltárban ırzött, a Városi Tanács és az egykoron az egész erdélyi szászságot összefogó Szász Egyetem (Universitas Saxonum/Nationsuniversität) megmaradt jegyzıkönyveirıl készült fényképeket. A DVD-t könyv egészíti ki, amely egy rövid bevezetı mellett tartalmazza a jegyzıkönyvekhez tartozó, 1800 körül keletkezett német nyelvő alfabetikus mutatót is. Az állomány felkutatása és digitalizálása Thomas Şindilariu, a brassói Honterus Levéltár munkatársának mőve, az index átírására a Studium Transylvanicum tagjai, Käthe Hientz és Bernhard Heigl vállalkoztak. A kiadvány megjelentetése összekapcsolódik azzal a szeptember 14–16. közötti, „Hermannstadt — ein Zentrum in Randlage” (Nagyszeben — egy központ a periférián) c. konferenciával, amelynek a 2007-ben Európa Kulturális Fıvárosa címet elnyert Nagyszeben adott otthont. Şindilariu a német nyelvő bevezetıben felvázolja Nagyszeben város felemelkedésének és az itt székelı, az erdélyi szászság legjelentısebb politikai fórumát jelentı Szász Egyetem kialakulásának és mőködésének történetét. Nagyszeben város vezetı szerepének és egyben az erdélyi szászság politikai és jogi önállóságának alappillére az Andreanum, a II. András király (1205–1235) által 1224-ben kiadott ünnepélyes szabadságlevél, amelyben az uralkodó megújítja Szeben szék privilégiumait. Ettıl kezdve Szeben jogai lettek a többi szász város számára is követendık és a szebeni ispán bíráskodása alá tartoznak. Mátyás uralkodása alatt, 1486-tól már minden szász településre kiterjedtek az Andreanumban foglaltak.

315

Irodalom

A kiadott forrásanyagok országos és helyi, bel- és külpolitikai, gazdasági, társadalmi, egyháztörténeti, etnikai és kultúrtörténeti kérdésköröket egyaránt érintenek. Az alfabetikus mutató, amely nem teljes ugyan és leginkább a szebeni levéltárosok érdeklıdési körét tükrözi a 18. sz. végéig, rávilágít néhány rendszeresen visszatérı problémakörre, amely a szász nemzet politikai küzdelmének mozgatórugója volt. A protokollumok nemcsak Nagyszeben és a többi szász település közötti kapcsolatokat, hanem a szászoknak a két másik erdélyi rendi nációval, a magyar nemességgel és a székelységgel folytatott politikai küzdelmét is tükrözik. A szászok alapvetı célja a másik két nemzet mellett jogaik és egyenlıségük megırzése volt. Mindez megnyilvánult az adók elosztása, a bíráskodás, illetve a koncivilitás körüli vitákban is. Ehhez kapcsolódóan felmerült a nemesi elıjogok Szászföldön való érvényességének kérdése, az országgyőlési határozatok törvénygyőjteménybe való felvételének kritériumai, illetve a legfelsıbb bíróság elé történı idézés kérdései. A protokollumokban magánjogi és gazdasági jellegő rendelkezéseket is olvashatunk, így pl. a céhek, árak és mértékek szabályozásával kapcsolatosan. A városi könyvek nyelve 1556-ban latinról németre vált. Emellett magyar nyelvő részeket is tartalmaznak. A bevezetı tanulmányból kiderül, hogy a Szebeni Tanács protokollumainak tartalmáról már készült nyomtatott jegyzék, amely idırendben sorolja fel a tanács határozatait (Inventarul protocoalelor primăriei Sibiu, 1521–1700. Szerk.: BUTA, EVDOCHIA–DUZINCHEVICI, GHEORGHE–GÜNDISCH, HERTA. Bucureşti 1958). Ezen a részterületen kevés új információt tartalmaz a Şindilariu által kiadott index, a Szász Egyetem ügyvitelének megjelentetése azonban új. A DVD kiadásához szükséges volt az eredetileg 14 számozott kötetbıl álló, különbözı állományokba került protokollumok felkutatása. Egy határozat alapján ugyanis 1876-ban szétválasztották a Szebeni Tanács és a Szász Egyetem eredetileg együtt kezelt iratait, s az egyes kötetek különbözı állományok jegyzékébe kerültek. Ez részben logikus döntés volt, ugyanakkor tény, hogy a Szász Egyetem ügyvezetıje Szeben város tanácsa volt, így akaratlanul is összefolyt az ügyvitel. Şindilariu nemcsak az egymástól külön kezelt köteteket kereste meg, hanem az elveszett 1., 5., 6. és 12. kötetek rekonstruálására is törekedett. Bizonyos részleteket sikerült pótolni kutatói hagyatékokban talált kéziratos másolatok segítségével, amelyek szintén a DVD anyagát képezik. A hiányzó kötetek tartalmára a tematikus index alapján is lehet következtetni. Fontos megjegyeznünk, hogy a kiadványhoz kapcsolt könyv csak kezdeti eligazításul szolgálhat az anyagok kutatásában. Az indexben megadott oldalszámok nem minden esetben egyeznek a fényképekével, s tekintetbe kell vennünk a már elveszett köteteket is. A DVD így összesen 11 kötet tartalmát, közel 2000 felvételt (tehát mintegy 4000 oldalt) foglal magába. Használatához JavaScript program szükséges. Az alfabetikus mutató a brassói Honterus Levéltárban található másolat alapján készült, amelynek eredeti példánya és további másolatai a Nagyszebeni

316

Irodalom

Állami Levéltárban találhatók. Az utóbbihoz a szerkesztı az akkor érvényben lévı romániai levéltári törvények miatt nem tudott hozzájutni. Şindilariu szerkesztı hangsúlyozza, hogy célja a kötet megjelentetésével felhívni a kutatók figyelmét erre a különlegesen értékes anyagra, amelyet az elmúlt évtizedekben rendkívül kevesen kutattak. Utal arra is, hogy Románia európai uniós tagsága következtében a levéltári szabályzatok is enyhültek, amelyek lehetıvé tették a digitális kiadvány létrejöttét. A regisztrált levéltári kutatások azt mutatják, hogy az érdeklıdés középpontjában eddig fıleg várostörténeti kérdések álltak, s a rendek közötti politikai küzdelmekkel kevésbé foglalkoztak. Szirtes Zsófia

BESSENYEI JÓZSEF MENEKÜLTEK… A KERESKEDELEM HELYZETE MAGYARORSZÁGON 1526 UTÁN, BORNEMISSZA TAMÁS ÉS A BUDAI MENEKÜLTEK MŐKÖDÉSÉNEK TÜKRÉBEN Budapest–Miskolc, 2007. 158 o. A migráció-, kereskedelem-, város- és polgárságtörténet fogalmai érzékeltetik talán legjobban azt a tartalmi összetettséget, amelyet Bessenyei József Bornemissza Tamás budai (majd pozsonyi, nagyszombati) polgár — illetve számos korés pályatársa — életútjáról, és ezzel együtt a 16. század középsı harmadának kereskedelmi viszonyairól szóló kismonográfiája tárgyal. A szerzı politika- és társadalomtörténeti háttérrel, párhuzamos életpályák felrajzolásával — politikai pályatársak, rokonok és üzlettársak prozopográfiájával — az egykori budai elithez tartozó vagyonos kereskedı polgár, Bornemissza Tamás életútját, mozgástereit, kapcsolatrendszereit, politikai és gazdasági alkalmazkodóképességét mutatja be a középkori Magyar Királyság széthullásának, I. Ferdinánd és Szapolyai János kettıs királyságának, majd az ország három részre szakadásának az idıszakából. Bornemissza személye már eddig sem volt ismeretlen a korszák kutatói, elsısorban az irodalomtörténészek elıtt. Leghíresebb írása azon emlékirat, amelyet a történeti győjtésérıl ismert tudós, humanista fıpap, Verancsics Antal felkérésére a budai polgárok 1541. évi „árulásáról” írt. A szöveg alapján jó íráskészségő, mővelt ember képe bontakozik ki, aki minden bizonnyal nem végzett egyetemet. Bornemissza saját korszakáról szóló történeti feljegyzései feltőnnek a jeles fıpap nevéhez főzıdı Memoria Rerum lapjain is, miképpen Bessenyei József szintén Bornemissza szerzıségét feltételezi egy, a Verancsics-hagyatékban fennmaradt magyar nyelvő krónikakompiláció részletében is. Bornemissza minden bizonnyal a délvidéki oszmán hódítás/berendezkedés által elindított migrációs hullám egyik tagjaként — feltehetıen 1521-ben vagy

317